Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


25 április
10komment

Bojgás az világba – a nagy zarándoklat, Nagyrákosig (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Tavasz, művészi képek, séta az Őrségben

Tavasz, művészi képek, séta az Őrségben

Régóta tudom Murphytől, hogy ami elromolhat, az el is romlik, viszont huszonnégy éve vettem Belgiumban az első Gold Winget, ami most harmincöt éves mindössze, és köszöni szépen, jó egészségnek örvend – majd 2008 őszén, a korszellemnek megfelelően az ebay-en, csak képek alapján, Amerikában megvettem a nagy testvért/álmot, az ezeröcsit, kicsivel kevesebb, mint az itthoni ára feléért, és pont annyiért, amennyit innen-onnan sikerült összetarhálnom családilag. Szóval tudtam a Murphyt, de úgy gondoltam, elég jól ismerem a GW-et, és úgy gondolom ma is – és tudtam-tudom, hogy soha nem romlik el. És kész. És hiába mondtok akármi mást, ez a helyzet. Jó: három éve tényleg elpattant a generátorban valami drót – kerek egy héttel azután, hogy megjártam a Dunaújváros-Toulouse-Párizs-Dunaújváros matinét, szűk négy és fél ezer kilométert egy hét alatt, abból négy nap Toulouse… kicsit jobban örültem ennek az időzítésnek, mint ha mondjuk a Szajna völgyében kellett volna megoldanom a helyzetet, ahol köztudott, ha valaki az akcentusodból kiszúrja, hogy nem vagy született francia, csak aljas indokból anyanyelvi szinten tanultad meg a nyelvét, lenéző félmosollyal már sarkon is fordul és ott hagy… én meg annyit tudtam volna mondani franciául, hogy “Goldvinzs zseneratőr kaputt…”, és lehet, hogy ez ott nem lett volna elég. De nem is ezt akartam mondani: hanem azt, hogy vasárnap, amikor a Körtéékkel elmentünk az Ausztriában található, pompás 56-os útra tavaszköszönteni végre, hazafelé újra csak elment a töltésem. Az intelligens/érző lény motor persze ismét addig vitt, hogy ne legyen nagyon nagy a gond: az őriszentpéteri Bognár fogadó parkolójától húsz méterre fogyott ki az áramom, és tudtuk, a motor ezúttal ott marad egy kicsit. És vele maradtam én is (pontosabban ő, a helyszínen gyorstalpalón megismert, a Bognár tőszomszédságában lakó Rolandnak, kedves szüleinek, továbbá kedvesének köszönhetően egy pompás garázsban), a többiek meg szépen elindultak hazafelé – felém meg Dunaújvárosból moccant Boda jr. egy autóval, hogy valamikor majd én is hazaérjek… Volt tehát nagyjából három órám: fáradjatok  beljebb, és elmesélem, miféle haszontalanságokkal töltöttem el a hirtelen rám zuhant, gyalogos szabadságot… Tovább »»

Hirdetés
23 április
18komment

Bojgás az világba – amikor a Gold Wing is megakad… (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Elgondolkodtató, mi mindent hozott ki belőlem néhány óra intenzív egyedüllét... vándorképeim nagy része majd a második részben várható

Elgondolkodtató, mi mindent hozott ki belőlem néhány óra intenzív egyedüllét… vándorképeim nagy része majd a második részben várható

Megelőzöm a felháborodott hangvételű kommenteket – a címmel, mely betűhív idézet, csupán Gárdonyi Géza munkássága előtt szeretnék tisztelegni, a magam részéről az életmű legszórakoztatóbb részének tartom, egyúttal mindenkinek javaslom a Göre Gábor bíró úr utazásait és egyéb kalandjait megörökítő sorozatot, melyhez Gárdonyi annak idején természetesen nem adta a nevét, de még természetesebben úgyis kiderült… De bocsánat, nem akartam ennyire eltérni a tárgytól: rendszeres olvasóim már nyilván fújják, mi következik – a Boda elindult, kivette a garázsból a motort, aztán találkozott a Körtével meg a Késszel, elmentek motorozni, sokat röhögtek, valamit ettek, a Boda a végén (meg a közepén meg az elején) elmondja, milyen pompás dolog a motorozás, hogy nemesíti, üdíti a lelket, mint űzi el a gondokat, barátság, testvériség, éljen a világbéke és le a patagóniai esőerdők kifosztóival… A még rutinosabbak a képeket is jó eséllyel megsaccolják – hárman vigyorgunk a kamerába, én készítem a fotót, kitartott kézzel, aztán ők ketten mennek elöl, sokszor, aztán valamelyik motor, vagy mind, egy pihenőnél, mondjuk alsóbb plánból, aztán tájak, aztán kaja… na… tudom én, mi van – de ez itt akkor is az én játszóterem, ha valakinek nem tetszik, nem kell visszaadnom a belépti díját, mert… mert nem kell, egyébként meg igenis minden út más és más, a magam részéről ezt is szeretném megmutatni azoknak, akiket érdekel. Itt van példának okáért ez a mostani história – úgy indult, mint bármelyik másik, teszem azt, a múltkori, amikor megyénket, avagy, ha szabad felidéznem egy politikusunk évekkel ez előtti örökbecsűjét, szűkebb pátriárkánkat barangoltuk be: vasárnap reggel találkoztunk a Kék Tehénnél, azaz a Körtééknél, és indultunk a szokásos éves osztrák szezonnyitóra, az 56-os út ünnepélyes végigkanyargására. Minden úgy ment, ahogyan szokott – egészen Pápáig. Ott ugyanis, épp egy benzinkúti megállás/tankolás előtt olyat éreztem, amit soha nem szoktam – egy kicsit mintha dadogott volna alattam a Gold Wing motorja. Hm… mi az ördög!? Ha jobban odahúztam, mintha elmúlna, de aztán újra… Ha kíváncsiak vagytok, mi volt a bibi, és mi lett velünk-velem, lapozzatok a szokott módon. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz