Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


20 június
5komment

Egy falat falat? Köszi, ezt is befaljuk…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.63 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhetvennegyedik kiadásában először is visszatekintünk egy csöppet a néhány napja lezajlott Bajnokok Ligája-döntőre – nem, nem futballszakmai szempontból foglalkozunk az eseménnyel, mint talán tudjátok, a Barcelona legyőzte a Juventust, egészen jó kis meccs volt, oké, nem egy Videoton-Paks, de azért el lehetett vele tölteni az időt. A díszpáholyban természetesen ezúttal is helyet foglalt jó néhány nobilitás – többek között nem hagyta ki a döntőt a magyar és a francia miniszterelnök sem, mindketten különgépen utaztak a helyszínre, s ugyancsak mindketten fontosnak érezték, hogy gyermekeik is ott legyenek a megismételhetetlen sportcsemegén. Egyikük aztán, pár nappal később úgy érezte, illik belátnia, hibázott, ugyancsak illik elnézést kérnie honfitársaitól, s befizetnie az államkasszába a gyerekekre eső költségeket. Hogy ez vajon Orbán Viktor avagy Manuel Valls volt-e, nos, ezt a nehezen eldönthető kérdést megválaszolom odabent. A múlt héten fecsegtem néhány szót egy vitorlásról, mentális kihívásokkal küszködő kapitányáról és enyves kezű legénységéről – tettem mindezt az utóbbi hetekben mindent elöntő (és minden mást jótékonyan elfedő) kormánytévés téma, az ugyancsak mindent elözönlő migránsok (tényleg megőrülök már ettől a szótól) ügye kapcsán: nos, az kétségtelen, hogy sikerült szűk másfél milliárdért szóba hozni a dolgot, ebből háromszázmillió ment el az ide látogató embercsempészeknek szóló, naná hogy magyar nyelvű óriásplakátokra. Ha Magyarországra jössz, ez meg az… Nos, pár mondatban meglessük, mi a helyzet akkor, ha már Magyarországon vagy, és történetesen a kormányzásban tevékenykedsz: vajon akkor hogy állunk a törvényekkel, kultúrával meg a többi aprósággal… Nem is szólva a négy méter magas kerítésről, ami a kormány döntése alapján felépül: egyelőre csak a déli határszakaszon… Végül szóljon a rádió – elég sokat hallgatom mostanában, amolyan szakmai ártalom: alighanem ezért tűnhetett fel, mennyire unalmas és egyoldalú az úgynevezett kereskedelmi adók zenei kínálata. A kívánságműsorban például kívánni már nem lehet – egy kicsit nosztalgiázom is, amikor régi munkahelyemre, az EL-DO Rádióra, s benne a régi típusú kívánságműsorra emlékezem… Kapcsoljunk be/ki együtt, gyertek. Tovább »»

Hirdetés
07 december
11komment

Az étel nagyágyúi

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvenhetedik kiadásában már megint az amerikaiak dicsőítésével kezdünk, várom a ledorongoló hozzászólásokat – sajnálom, nekem akkor is feltételek nélkül tetszik, ha egyetlen kisgyerek kedvéért, egy szép napjáért képes megmozdulni egy fél ország, suttyomban átalakítanak egy várost, megkoreografálnak pár filmszerű akciót, az országos tévécsatornák megszakítják magukat és adásukat, helikopterről közvetítenek, s naná, hogy San Francisco rendőrkapitánya és Obama is beszáll a játékba, csak hogy Batkid, a leukémiás kisfiú boldog legyen. Ismét: lenne mit tanulni, szerintem – de mondom, dorongoljatok le nyugodtan… Bedőlt egy úgynevezett showműsor az RTL Klubon, igen, az, amit az egyik nagy kedvencem vezet – belátom, nem olyan egetrengető hír, bár én úgy vagyok vele, a kis gól is gól: de nem is ettől kaptam a mélyütést, hanem a műsor egyik producerének kijelentésétől, aki azt találta mondani, hogy ”ebben az országban nincs elég téma, és nincs elég érdekes ember”. A producer kreatív, ha még nem mondtam volna – ez a mondat meg, hogy is mondjam csak, elég érdekesnek tűnik, legalább nekem. És akkor ha már tévét néztem, szerkesszük szépre a HL-t, hallgassak egy kis rádiót is: az iménti nagy páros (egy harmadik taggal kiegészülve “Az Éter Nagyágyúi”, lol)reggeli izé… na… műsorában hallottam valamelyik reggel furgonozás közben egy élelmiszeripari szakértőt, aki elég érzékletesen elmagyarázta, mi is lesz a csokiból a gyomrunkban. Jó, ezt tudtuk, de nem úgy… na, beljebb egy kicsit, ha lehet fokozni, még jobban belekavarodunk a sztoriba – holnap már bronzvasi, csak szólok csendesen, a magam részéről igyekszem fékezni a shoppingot, de ilyenkor végképp nem egyszerű… Még jó, hogy pénzem amúgy sincs hülyeségekre – vagy csak azokra van… Lapozz, kezdünk, mert megy az idő… Tovább »»

17 február
13komment

Csuszarádió, Magyarország

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.26 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Hétköznap, hajnali 11 óra – tízéves masinámmal édeskettesben kezdünk bebootolni, ő se nagyon találja magát, és nálam is eléggé fagyogat még az alapprogram… Irány az arckönyv, nézzük… ismerősnek jelölt, tök ismeretlen név, kép nélkül, naná, azonnal megadjuk a sanszot, nekem nem fáj, jó… új üzenetek, nnna, olvasom: “Szia Bandi! Ne kutass az emlékezetedben, nem ismersz, soha nem találkoztunk… (Őszinte, in medias res kezdés – már tetszik…) ’66-ban végeztem a Kerpelyben, és felszívódtam. Mostanában kezdek visszaszivárogni a városba, a Hétlövet végét még éppen elkaptam… Hogy miért eme üzenet? Mondom. Van egy internetes rádió, a Nosztalgiazene. Abban a hét egy napján a Roxtalgia Express (Roxtalgia Express – tyű… ez is nekem való.) “Csusza” összeállításában. Csusza én lennék. Ma este is adok, nyolctól éjfélig – leginkább rockzenét a ’60-70-80-as évekből (Oh, yes…). Amennyiben sikerült felcsigáznom érdeklődésedet (tökéletesen), ráérsz (ekkor még viszonylag igen), stb., tied a pálya kilenc/negyed tíztől. Hónod alá csapsz egy 20-30 számból álló listát a kedvenceidből (ez az én emberem – csak még nem tudja, mit enged ki a palackból) és elsétálsz a Május 1 utcába.” Kérem: hát így kell ezt csinálni, ennyire egyszerű – az ilyen invitálás az, amire egy másodperc alatt bólintok rá olyat, hogy kis híján a fejem szakad le. Naná, hogy sétálok, Csusza uram – igaz, hogy estére aztán jószerivel járni se tudok (aki nem emlékszik, miért, az ide nyomjon), mégis elbotorkálok valahogy a Május 1-be. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz