Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


11 április
8komment

Valódi spóremberi erények

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvannegyedik kiadásában először egy szomorú, de sajnos teljesen megszokott hírrel szolgálok – huszonegyen vesztették életüket egy buszbalesetben, ami Kínában, egy kanyargós hegyi úton történt, a jármű egy folyóba zuhant, amikor vezetője feltehetően egy olyan szakaszon próbált átjutni, amit kisebb autókra méreteztek. Huszonegy áldozat, tényleg szörnyű – mégis átsiklunk rajta, akár például a Kenyában lemészárolt százötven diák felfoghatatlan tragédiáján: a világ másik felén történő szörnyűségekre mintha valahogy immunisak lennénk… Ezúttal azonban moralizálás helyett inkább csak hálát adok a sorsnak, hogy néhány kínai buszutam nem zárult hasonló tragédiával – elmesélek párat az ott szerzett közlekedési élményekből: némi vérfagyasztás mellett azért szerencsére szórakozhatunk is kicsit. Jó évet zárt tavaly egyik rendszeres vendégünk, Szijjártó Péter külügyminiszter úr: 9.7 millió forintot keresett, amiből 12.5 milliót tudott félretenni. Keszler, valamint Kobzos tanárnő és tanár úr egyaránt megmondhatója, hogy középiskolás éveimben nem merészkedtem túl mélyre a reáliák óceánjában – de azért ez a két adat még bennem is felszínre sodor némi kétkedést az irányban, vajon lehetséges-e ilyen kiemelkedően szép spórtevékenység… Miközben ezt boncolgatjuk majd, eszembe jut tán, hogy felvetődött itt a napokban a Quaestor-ügy egy eddig nem igazán széles körben szellőztetett szála, nevezetesen hogy vajon hová tűntek a befektetett közpénz-milliárdok szerény kis kamatai… Mi persze már megint csak kérdezünk, fullamatőr és ultrademagóg módon, ahogy szoktuk. Végül: a kezembe került a napokban egy elég komoly lista, mely a hazai átlagkereseteket veti össze – a termetes diagram tartalmazza szinte az összes fontosabb foglalkozási ágat, természetesen azonnal tanulmányozni kezdtem, s azt találtam, hogy a buszvezetés nagyjából a toplista 240. helye környékén található: azaz nagyjából középtájt… Statisztikát értékelni sokféleképpen lehet – egy variációval megpróbálkozom hát én is, ahogy törzsolvasóim megszokhatták már, odabeljebb. Tovább »»

Hirdetés
28 március
5komment

Tarsoly or not Tarsoly: that is the Quaestor!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.91 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvankettedik kiadásának első darabja napsugaras vidékre, nevezetesen Nápolyba repíti nyájas olvasóimat. A dél-olasz nagyváros leginkább talán az ott immár évszázadok óta működő bűnszervezetéről, a camorráról híresült el – kedden az olasz csendőrség tizenkét maffiózót vett őrizetbe, miután két klán fényes nappal, egy heves tűzpárbaj során igyekezett újraírni az erőviszonyokat… Jó pár éve, hogy néhány napot a környéken töltöttem – pár emlékfoszlány a helyről, ahol a szeméthegyek árnyékában megtanulhattam, hogy tízéves gyerekektől is elég rendesen be lehet rezelni… Tovább gyűrűzik a Quaestor-ügy: kiderült például, hogy Tarsoly Csaba, a bedőlt brókercég vezetője helyett pár napja meglehetős gyorsasággal egy tápiósági atyafit, bizonyos Orgován Bélát tették meg halljakendnek – az természetesen nem lehetett gátja a dolognak, hogy nevezettnek még középiskolai végezettsége sincs, közepesen börtönviselt, többek szerint életében nem dolgozott, mások, épp ellenkezőleg, úgy tudják, közmunkás volt. Nos, páran kissé felhördültek, ha egyszer itt élnek, én tényleg nem értem, miért, de ha ez nem lett volna elég szép, két nappal később Tarsoly bejelentette, “hibát követett el”, amikor hallgatott tanácsadójára, hogy alkalmazzanak új tisztségviselőt az “átmenetre”, és, nehogy az a (merőben hamis) vád érje, hogy ki akar bújni az esetleges felelősség alól, visszavette tisztségét. Ááá, Csaba, senki nem hitt ilyesmit, nem kell mindjárt úgy felszívni magad… Van még pár szép vonulata az ügynek, egy részbe bele se fogunk férni, szerintem folytköv. Március 26. volt a dátuma, emlékezzünk egy kicsit, legalább mi, legalább itt: kereken kilencven éve született Kemény Dezső író, újságíró, kritikus, esztéta, bölcselő, polihisztor, életművész, a nyelv és a kultúra örök szerelmese – nem mellékesen, hihetetlen szerencsémre, éveken át mentorom, munkatársam és (nem utólag és nem én találtam ki: ő maga dedikálta így egy pompás kötetét) “ősi” barátom. Valódi szégyen, hogy az a város, amely életében sem becsülte semmire, még emlékezni se hajlandó rá: pedig minimum tanítani kéne, monográfiát készíteni róla, díjat alapítani a nevével, felnézni és büszkének lenni rá… Ő persze “hörögne” miatta – mindegy, azért is ide idézem. Gondoljunk rá együtt egy kicsit – bent. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz