Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


16 május
13komment

Árgus szemű revizor Görögországba tart

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvankilencedik kiadásában Görögországba utazunk – a hét híre volt, hogy a laza délszakiak ki tudták fizetni mérhetetlen adósságuk egyik részletét az IMF-nek: kicsit talán csökkent a dolog értékén, hogy az IMF pénzéből voltak jó fejek… Hogy rendesen tájékoztatni tudjam nyájas olvasóimat, úgy határoztam, hogy a helyszínre látogatok, hogy saját szememmel győződhessek meg róla, hogyan is áll most a helyzet délen. Elsősorban Paraliát fogom ellenőrizni az elkövetkezendő tíz napban, ahol a helyi gyrosárusok nyugtaadási fegyelmét veszem majd górcső alá, továbbá a strandokon kihelyezett napernyők után szedett bérleti díjak jogszerűségével kívánok foglalkozni, különös tekintettel arra a tényre, hogy ha iszom egy Mythos sört, nem kell értük csengetni. Igyekszem nagyon haza, le ne maradjak a legújabb Nagy Nemzeti Konzultációról, semmiképpen nem szeretném, ha pont én nem vennék részt az alkotmányozás folyamatában, ha már egyszer úgyis kifizetem a másfél milliárd rám eső részét. Kevesen hitték volna, hogy a legutóbbi, a magyar nemzetből még itthon maradottak körében enyhén szánalmas mértékű érdeklődést kiváltó konzultáció után Vezetőnk bevállal egy újabbat – de a betegség, úgy tűnik, már csak ilyen, időnként furcsa mellékhatásokkal jár, tapasztaljuk naponta. A végére egy kis önostorozást tartogatok az ínyenceknek, és azoknak, akik szívesen olvasnak nagy bukásaimról – olyan mértékben szégyellem magam valamiért, hogy úgy gondoltam, az a minimum, hogy a szélesebb nyilvánosság elé tárom, mekkora kőparaszt is tudok lenni, miközben hétről hétre ontom a jóságot, szépséget, toleranciát, természetesen folyton azt a képet erősítve, hogy én két hetente szépen kiszidolozom a szekrénykém kiemelt helyén tárolt bölcsek kövét, amit egy álmos délutánon kaptam fel a földről a házunk mögötti parkban. Nos, eljött a nap, amikor Vörös Kapitány elcseszte: nem vettem fel valakit a buszra, és ezt most tényleg nagyon sajnálom. Vallomásos líra szapora bocsozással – bárcsak még visszacsinálhatnám. Elő az ostorokat: sújtsatok le, állom Tovább »»

Hirdetés
Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz