Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


07 május
4komment

A Kis Hang szemétkedései

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizennyolcadik kiadásában mindenekelőtt, múlt heti ígéretem szerint folytatom az alanyi jogon járó alapjövedelem témájának kifejtését – az előző részben, mit szépítsem, kicsit szétcsúsztam, s nem igazán sikerült beleásni magam az ügybe. Pedig a világ több pontján is egyre komolyabban foglalkoznak azzal a – számomra – álomszerű ötlettel, hogy aki óhajtja, az úgy kaphasson egy meglehetősen szerény életvitel finanszírozásához pénzt, hogy igazából semmit nem kell tennie érte. A dolog persze pont ezer kérdést vet fel: mindet nyilván nem leszünk képesek megemlíteni, de pár fontosabbat azért igyekszem összeszedni egy kicsit beljebb. Az idő, attól tartok, aligha sürget: halvány kételyeim vannak afelől, hogy Magyarországon megérhetném a rendszer bevezetését – de bevallom, én itt már azzal is bőven beérném, ha egy szép napon azt látnám, hogy legalább a munkát sikerül valami emberinek mondható nívón megfizetni. Gyász, gyász és gyász, napok óta vigasztalan vagyok: kiesett a döbbenetes erejű magyar futballbajnokság legjobbjai közül a Puskás Akadémia, mely köztudottan igen kedves játékszere az Első Embernek. Pár napig egyes orgánumok lebegtették még, hogy ha valamelyik feljutó csapat szépen önként lemondana a játékjogáról, az MLSZ esetleg felkérhetné valamelyik kieső csapatot, teszem azt, a Puskást, hogy legyen kedves jelenlétével tovább emelni a honi bajnokság Csomolungma-színvonalát – ma azonban a szövetség egyértelműen úgy nyilatkozott, ilyesmire nincs lehetőség. Sovány vigasz, hogy kedvező konstelláció esetén, esetleg, a nagyszerű Tállai András csapatának, a Mezőkövesdnek lehetősége nyílhat belekóstolni az igazi színvonal mámorító ízébe. Még szerencse, hogy legalább a felcsúti kisvasút elindult. Na, jó, hogy eszembe jutott, hát arról beszélünk pár szót, felidézve, miket is sikerült mondania a Főmasinisztának. Ami engem illet, köszönöm, minden oké, semmi különös, azaz dehogynem… ha minden a tervek szerint alakult, épp ezekben a szombat délelőtti órákban fordítom vissza hű Rocinantém szarvát Magyarhon felé – ma, vagyis szerdán (hogy érthető legyek: épp előre dolgozom az ügy érdekében) abban reménykedem, hogy egy röpke bosnyák motorozás kellő közepén vigyorgok szélesen, valahol Mostar vidékén. És így aztán arról szeretnék pár szót eldadogni, milyen nehezen is bírok a szemét Kis Hanggal, amely időről időre elkezdi fuvolázni a fejemben a legkülönfélébb érzéki sziréndalokat, örök motorozásról, eltűnésről, útról, szabadságról, meg hasonló kis marhaságokról. Egy kicsit most engedtem neki, na – de a vasárnap újra a busz vezérállásában talál majd. Várhatóan… Ti viszont ne várjatok semmire, gyertek – csapjunk a pacik közé… Tovább »»

Hirdetés
Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz