Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


24 január
5komment

Add kölcsön a szemed!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.63 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom (lassan tizennégy) éves rovatunk mai, e helyütt már százötvenharmadik kiadásában egy meglehetősen izgalmas kérdéseket feszegető művészeti projektről adunk hírt: Svájcban (ami most azért nem pont csak emiatt áll a világ érdeklődésének és haragjának középpontjában) két művész arra programozott be egy robotot, hogy heti száz dollár értékben véletlenszerű vásárlásokat eszközöljön az úgynevezett deepweben, a net igencsak homályos mélyén (beljebb majd erről is elejtünk pár szót, ha fér). A robot bizony szépen bevásárolt, egyebek mellett megvette egy magyar útlevél szépen beszkennelt oldalait is, melyek az eladó szerint tökéletesen alkalmasak online azonosításra… A svájci rendőrség udvariasan megvárta a kiállítás végét, aztán viszont szépen lefoglalta az összes kiállított tárgyat – a művészek persze felháborodtak, hiszen az egész projekt egyik célja épp az olyan nagyon is aktuális kérdések feldobása volt, mint hogy ilyen esetben felelősségre vonható-e egyáltalában valaki, már a roboton kívül persze… Meglepő felméréssel rukkolt elő a Post Office című brit lap: olyan, hét elemből álló vásárlói kosarat állítottak össze, ami turistakörökben népszerű: az összehasonlításból kiderül egyebek mellett, hogy bár Budapest továbbra is az olcsó turisztikai célpontok közé tartozik, de – legalábbis ezen összevetés szerint – olcsóbb nála Prága, Bulgária, a spanyol Costa del Sol, vagy épp Kuta, az indonéz Bali szigetén. Oké, most lehetőleg ne kezdjük el azt a verset, hogy mi a jó kis Dújvból ezerötért felmegyünk busszal a Népligetig, Balira meg olyan két kiló körül van a repcsi, így aztán pont a kutyát nem érdekli, hogy tíz cent a sör… mindenesetre érdekes adatokkal bombázok mindenkit, tisztelettel, különös tekintettel Dubai-ra, amelynek kapcsán egy ismerősöm mondta el egyszer, hogyan a legolcsóbb ott nyaralni – továbbadom a tutit. Újabb alkalmazással gazdagodott okos kis telefonom, amiről valamiért nem tudok leirtani 319 képet, pontosabban csak a helyüket, ha valaki büfé ájfonban, kérem, keressen – na, az újabb app arról szól, hogy vak/gyengénlátó embertársain segíthet az, akinek sasos a szeme, szerintem nagyon kellemes történet, nekem már fent is van, sőt, már egy segítségkérő hívásom is volt, csak valaki gyorsabban reagált, mint én… mondom a részleteket beljebb, míg letöltitek, olvassatok…  Tovább »»

Hirdetés
17 augusztus
19komment

Állami kúrálás kiemelt komfortfokon

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvanegyedik kiadásának első harmadában egy troll lesz a vendégünk – nem, anyu, nem troli, hanem troll: olyasvalaki, aki az internet közösségeit igyekszik előre megfontolt szándékkal szétzilálni, válogatás nélkül sérteget, gyaláz mindenkit, vagy csak szétfirkál egyes fórumokat, de nem hagyja élni a szerkesztőket, admineket, fejlesztőket sem… vagyis igazi kellemes cimbora… Skóciában most negyvenezer fontos pénzbüntetésre ítéltek egy példányt – nem lenne rossz, ha elterjedne kissé a gyakorlat: mellesleg, jut eszembe, egyszer szemtől szemben állhattam egy ilyennel, finom volt… És én is. Második kis dolgozatunk során igyekszünk megnyugodni, amennyiben tudomást szerzünk róla, hogyan is jár szükség esetén kórházba 311 állami vezetőnk. Nagyjaink soron kívül, járóbetegként VIP-rendelőben kúráltathatják magukat, ha netán fekszenek, kiemelt komfortfokozatú, egyágyas, tévés, telefonos, fürdőszobás kórteremben, és évi 36 szűrővizsgálatra jogosultak. Tíznaponta szűrés? Hm… És persze mindenki állapota titkos – egészen a legmagasabb szintig, ami ugye csak azért érdekes, mert elvileg buszt se vezethetek, ha folyton látom a lényeket. Végül egy történet arról, miért is nem mehettem el Amszterdamba hazahozni egy igazi, sárga, amerikai iskolabuszt – hát mert mifelénk egy kerek hónapba telik egy plasztikkártya elkészítése, és addig, az igazolással, nem vezethetsz külföldön… Suttogások és sikolyok – igyekszem kibírni, amíg bejöttök… Tovább »»

29 január
10komment

Állambolgárok a berlini buszon – éjszaka, északnak (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (36 lövet, átlagosan: 6.92 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Buszunk, aminek motorját az egész út alatt egyszer se állították le a sofibák

Buszunk, aminek motorját az egész út alatt egyszer se állították le a sofibák

Ülök a buszon, méghozzá azon, ami Berlinbe tart, hogy egészen pontosak legyünk, még tovább, Hamburgba, de én terveim és reményeim szerint Berlinben leszállok. Nem kéjutazáson veszek részt, hanem mission-ben vagyok: a negyedszázada a német fővárosban élő barátomért, Béláért jövök, ő ugyanis két hete elcsúszott a járdán, és elég csúnyán odavágta a vállát, ami miatt történetünk idején erőteljesen ellenjavallt számára ezer kilométer levezetése. Ennek az ezresnek a megtételére utazom a nemzetközi busszal – amely egyébként egyenesen a baráti Várnából indult jó néhány órával korábban, az európai szabályoknak megfelelően van rajta négy sofőr is. Meg vagy ötven nemsofőr, de bolgár – mint arra az első részben voltam bátor rámutatni, a bolgár barátságosság meglehetősen… na… elvont fogalomnak tűnik számomra. Ha jól emlékszem egyébként, legutóbb 1981-ben látogattam meg Bulgáriát, épp Várnában szálltunk meg egy kollégiumban, és a leginkább Neszebár szépségei maradtak meg a fejemben, meg hogy majdnem belefulladtam a tengerbe egyszer – plusz néhány nazális élmény, például a tejbolt szaga, ami konkrétan elég komolyan elkísért, ha jól belegondolok, hm… egészen a mai napig… és aztán volt még egy utazásom, negyven fokban, egy csumára tömött Bulgarcar vagy valami hasonló márkájú busszal, amit egy imbolygóan részeg sofőr vezetett húsz kilométeres átlag- és egyben maximális sebességgel, két órán át, a végére egész tűrhetően kijózanodott. Rajtam kívül a kedves utazó közönség minden tagja érezhetően szem előtt tartotta a bolgár nejlonipar fellendítését/csúcson tartását – nem vagyok egy nagyon finnyás alkat, de ott egyszerű életösztöntől vezérelve ugrottam ki kis híján a tetőablakon: nem kaptam már bűzt… ugyebár levegőről az első tíz perc után merő értelmetlenség lett volna beszélni… No de… lépjük át az egész múltat, a Karthago együttessel szólva – ma már a bolgár busz háromtengelyes Mercedes Tourismo, a bolgár sofőrök vajsimán, minden létezhető szabályt betartva vezetnek, és a bolgár nejlonimádat is csitulni látszik. Este negyed tizenegykor kigördülünk a Népligetből, és kimérten Győr felé hajtunk. Hajts velünk te is – a folytatásért. Tovább »»

22 január
12komment

Állambolgárok a berlini buszon – kalandjaim Bodapestig (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (67 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A bolgár busz, amelyen tizenöt órát töltöttem el

Háttérben a bolgár busz, amelyen tizenöt órát töltöttem el – kevesebb mint kilencezerért

Úgy vagyok, mint valami Janikovszky Éva-hős – velem mindig történik valami. Folyton elhatározom, hogy megjavulok, akár Regős Bendegúz a Feketesas uccában – hogy szépen eldolgozgatok a kis betevőért, csendesen elücsörgök, esténként megnézem a Bariköztöt meg a Vérésizét, azt az új nemzeti-társadalmi drámát Bodzásékkal vagy mi, aztán tízkor lezuhanyzom magamnak, simára borotválkozom, felveszem és deréktájban megkötöm a lila selyemköntösömet, és könnyített vigyázzfekvésben hangtalan/rezzenéstelen nyugszom reggelig. Aztán… ahogy pont így javulgatok nagyban, kezdek végre beérni fejben, hipp-hopp, jön a neten egy gyerekkori ismerős, a Béla, a Korányi Sándor utcából, azaz merőben ellenséges területről (ha valaki netán részletekre vágyna – íme, a mi ősi földünk, a Mező Imre utca alaptörvénye, 1973-ból, el ne felejtsem, van második része is), elkezdünk dumálni, erről-arról, gyorsan hozzáteszem, csak a gyerekkorunk telt véres háborúságban, utána pár évvel már nagyjából egy körben mozogtunk, ha nem is voltunk annyira összenőve, sok kapcsolódási pontunk volt, és én azért mindig tudtam róla… Volt is mit: mert a Béla nem igazán simult be a sorba, képzőművész volt, ezen belül is baromi sok minden, ha kívülről nézted csak, irigylésre méltóan lazán élt, a többit hagyjuk, ja és herflizett, mint oly sokan akkor, de máig azon a szinten, ahogy csak nagyon kevesen, blues-ban azóta se sokan veszik fel vele a lépést, amúgy a legendás Palermo Boogie Gang alapító tagja, és így tovább, mindegy… Huszonöt éve Berlinben él, erről a kis időről is lehetne szólni pár sort, majd, talán, a lényeg, hogy egynémely apróság miatt az utóbbi időben egyre többet levelezgettünk, míg a múlt hetekben kiderült, hazajönne egy kicsit… szervezgettük, beszélgettük, hogy majd összefutunk, merthogy volna mit megdumálni… aztán mindehhez képest Béla váratlanul elesett a csúszós berlini utcán, és elég jól odavágta a vállát. Sőt: csúnyán. Vezetni… hát azt azért, közel ezer kilométeren még nem javasolta neki senki, én meg a legkevésbé. Jött inkább az ötlet, Kolumbusz tojása: kiszaladok érte busszal, hazahozom az autójukkal. Így is lett: csütörtökön este felültem a járatra, szombaton kora este itthon voltunk. És még a volt Sztálin sugárutat is megnéztem, ami mellett Béláék laknak. Hogy mire nevezték át, azt meg a legvégére hagyom – de hogy odáig eljuss, most lapozni kell. Irány Pest. Előbb. Tovább »»

02 május
10komment

Csoda pókok a Vízipókban – és óda egy hátsó gumihoz… (IV.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Nem nagy, de legalább finom: rántott husim krumplisalátával a VÍzipókban

Nem nagy, de legalább finom: rántott husim krumplisalátával a VÍzipókban

Lassan már két hete, hogy egy röpke, fél hétvégére eljutottunk Prágába néhány jó barátommal (a két lánnyal, Melindával és Dórival, valamint Puttóval, Szigeti Sanyival), továbbá a Varga Zsoltival és a Kész Lacival. A változatlanul fantasztikus élményeket kínáló, igen jó szellemet sugárzó cseh fővárosban hosszú évek óta ott élő nagyon kedves barátunk, Hartai “Prágai” Ili volt segítőnk, vezetőnk, mindenünk – persze hogy ez úton is szépen köszönjük a türelmét… Két hete már, és még mindig ezen nyammogok – de mit csináljak, ha egyszer olyan sok jó történt velünk abban az igen rövid időben… Talán emlékeztek még: csütörtökön kora reggel indultunk, és szép komótosan poroszkálva, autópályákat kihagyva is ott voltunk délutánra – Puttóék autóval, a Kész Laci meg én motorral, Sanyi vonattal – Ilcsa meg villamoson, és mégis összetalálkoztunk a Bastában. Tartalmas este volt, melynek során a tudomány nevében még pár egységbe ellátogattunk. Másnap a Kész Lacival elmentünk motorozni: északon megnéztünk egy izgalmas barlangot, délutánra visszatértünk, és a Vízipók nevű búfelejtőben ütöttünk tanyát. Az előző részt valahol ott fejeztük be, hogy pár sebes sör után megjött a vacsoránk. A menüsorért lapozni ajánlatos. Tovább »»

25 április
10komment

Prága: barlangi motorosok, továbbá széljegyzetek a Vízipókban (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ahogy a holland mondás tartja: A tehén is foghat verebet - nos, ez a kép azért, szerényen belátom, elég szépen sikerült a motel udvarán

Ahogy a holland mondás tartja: A tehén is foghat verebet - nos, ez a kép azért, szerényen belátom, elég szépen sikerült a motel udvarán

Prágában jártunk egy hete, ahol gyors, de alapos munkát kívánt tőlünk a folyton változó élet és a szorosra fűzött program: csütörtökön kora reggel indultunk meg, minden platformon betámadtunk, hiszen két motorral, egy autóval és egy vonattal közelítettük meg a helyszínt. A vonaton Szigeti Sanyi barátom-kollégám-harcostársam páváskodott, az autóban a lányok, Melinda és Dóri, a hozzájuk tartozó fiúk, Puttó és Varga Zsolti foglalt helyet, a másik motoron Kész Laci, indián nevén redilezli vezette fel kis közúti konvojunkat. Csütörtökön este, mint arról már olvashattatok, szép szolid szórakozás után vékony nyomon, egy éjszakai villamosjáratot szellemi ráhatással eltérítve  hazacsúsztunk a centrumtól kissé kijjebb eső, folyóparti szállásunkra, ahol, hogy, hogy nem, nagy nehezen tíz másodperc alatt elszenderedtünk. Másnap nyolc óra tájban ébredtem, és nem értettem, miért kell ilyen korán úthengerekkel, légkalapáccsal és gőzgépekkel dolgozni egy békés kis motel első emeletén – de igen hamar rájöttem, csak annyi a gond, hogy a többiek még nem ébredtek fel. Nem igazán irigyeltem a többi lakót – egyedül Pavelt, a motel igazgatóját nem zavartuk zörejeinkkel, még délután ugyanis titokzatos körülmények között eltűnt az étteremből egy lap fehér szalvéta, amit csak este, a szokásos napi elszámoló leltárnál vett észre, és egész éjszaka fáradhatatlanul nyomozott utána, hajnalban pedig már indult is, mert egy éti csigát kellett lábon elhajtania Brnóba egy koronáért. Én mindenesetre felkeltem, és hamarosan rájöttem: egyszerűen tűrhetetlen, hogy több mint tizenhat órája nem ültem motoron. Így aztán, amikor a Kész Laci végre felkelt, már komplett tervekkel állhattam elé. Hogy mikkel, azt megtudjátok – csak egy lapozás az ára. Tovább »»

23 április
10komment

ÖregHal letette a pipát, és mesél – kórházról, bajról, gyógyulásról

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.59 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Egy elkapott pillanat: ÖregHal megindul a géppel

Egy elkapott pillanat: ÖregHal megindul a géppel

ÖregHaltól kaptam levelet vasárnap, íme:

Igen Tisztelt Bütthössy Boda Mester András Úr Kedves! Mellékelt szösszenetemben kívánlak szembesíteni Önt a vérfagyasztóan rettenetesborzasztó következményekkel, amit a füstölgésmentes hónap meghirdetésével elindítottál Ön. Ha gondolod, oszd meg az infót szegény követőiddel, lássák, mivé fajulhat, ha nem dohányzik a dolgozó. Agyilag fog történni, bizony. Csók: OH

Ismerem ÖregHalat, nem csak innen, nem csak egy hónapja, pontosan tudom, hogy nem pont az a szétesős fajta, és elég mélyre leér a különös, speciális, általam nagyon kedvelt fanyar humorának gyökérzete – de amikor elolvastam a történetét, azért rendesen görcsbe rándult a gyomrom… Két hete sincs tán, hogy a Corsóban összejöttünk a dohánymentes klub büszke tagjaival és másokkal – ő is ott volt, megivott vagy két kólát, s eleget nevetgéltünk, nem kis mértékben neki is köszönhetően. Merthogy élőben sem akármilyen jelenség a fiatalember, elárulom. Ehhez képest röhögés közben-helyett rendesen megdöbbentem azon, amit olvastam – de mindenkit megnyugtatok immár, ÖH jól van, természetesen otthon, már füvet is nyírt, már el is ázott, már morog is rendesen, ahogy szokott… És már megírtam neki egy kommentben, de most itt is megerősítem, ígérem, augusztus környékén szép kényelmesen elporoszkálunk két-két keréken Prágába (aki jön, jön), és nem lesz kötelező söröznie, bátran málnaszörpözhet, míg mi csendesen betaknyolunk… Most pedig megosztom veletek az írását – mert azt gondolom, a szórakoztatás mellett nagyon is sok minden van benne, ami… izé… jó. Mondjuk. Lapozzatok hát, és hallgassátok a kórházat megjárt, hozzám hasonlóan álombeteg, türelmes ÖregHalat… Tovább »»

22 április
12komment

Éjszakai ámok Prágában: a körtemplomtól a hóhérig (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ez a félbarna se rossz választás a Bastában

Ez a félbarna se rossz választás a Bastában

Jaj de jó újra itthon, gyerekek, ugyan, ne is mondjátok, dehogy bírtam volna még pár órát (mit mondtok? napot? huh, pláne) ebben a barátságtalan, rút Prágában tölteni, netán még elmotorozni pár hangulatmentes helyre – meg amúgy is egész nap csak búslakodtunk, veszekedtünk kibírhatatlan társaságommal, keserű volt az a vacak cseh sör, alig van belőle választék, és olyan ehetetlenségeket főztek mindenhol, hogy a Szigeti Sanyi, a Varga Zsolti  is meg én is egészen vészesen lefogytunk. Barátaink már-már attól tartottak, hogy egy esetleges előre- vagy hátrahajlásnál egyszerűen eltörünk derékban. Jönnünk kellett hát. De sok mindent nem meséltem még el. Pénteken ott hagytam abba, hogy a Bastában megettünk néhány sült kacsát, elfogyasztottunk mellé gyönge pár sört, néhány pálinkát, és elég optimista hangulatba kerültünk, amikor Varga Zsoltiék hirtelen úgy döntöttek, lelépnek (otthon azért orvul bekapkodtak némi pálinkát, azaz az egyetlen szeszes italt, amit Varga Zsolti nem fogyaszt – de ha elmondanám miért, persze mindjárt érthetőbb lenne, na majd egyszer…), mi pedig, a kőkemény mag, Kész, Szigeti, Boda, csak egymásra néztünk, és éreztük, hogy történelmi a pillanat, most Magyarországot kell képviselnünk, nem futamodhatunk meg félúton. Természetesen vendéglátónk, a Prágában élő, megkapóan kedves Ilcsa, azaz Hartai Ili is velünk tartott. Ha valaki e néhány mondatban netán talált ismeretlen tényezőt-nevet-fogalmat, elevenítse fel az előzményeket itt - ha viszont minden tiszta, miután már gurulunk, kapcsolom a kettest, és adok egy kis gázt. Jöjjön, amiből a fodrászszalonban sok van: hajcsatok.  Tovább »»

20 április
14komment

Prága: az első éjszaka után – ez sem volt puha (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Hát ez van... ez a világos a Bastában - ja, és Ili foglalása: p. Andy az pane Andy, vagyis Andy úr

Hát ez van… ez a világos a Bastában – ja, és Ili foglalása: p. Andy az pane Andy, vagyis Andy úr

Hatalmas szerencse, hogy nem élő videókapcsolatban vagyok veled, nyájas, most ugyanis igen érdekes hangokat hallhatnál. Néhányat inkább nem mesélek el ezen a korai órán – egyfajtát azoktól is, kettőtől viszont bizonyosan audio-sokkot kapnál: Kész és Szigeti olyan szinten horkol, hogy célszerűnek láttam elfordítani az ágyuk irányából nagy becsben tartott hordozható ördögszekeremet, mert attól tartottam, a légnyomás kikezdi a tévéjét. A Hostel Kotva 204-es hálójában tartózkodunk (hátha egyszer, még sokkal híresebb korunkban jelentősége lesz ennek, s turisztikai célpont válik a legendás szobából – sok más vonzerejét perpill nehéz lenne felsorolni), és mintegy tíz perce még szerintem én is ugyanazt a slágert fütyörésztem kétszáz decibellel, mint két hálótársam és barátom. Akikkel mintegy hat órája tértünk meg előkelő szállásunkra, s akik a tegnapi éjszaka folyamán, a költővel szólva elmondhatom, nem tartották lovuk száját – a sajátjuk kiszáradását pedig, a mértéket meglehetősen óvatosan kezelve akadályozták meg. Azt talán, személyiségi jogok okán nem mondanám, hogy voltak köztünk, akik beittak, az viszont kétségkívül tény, hogy nem volt szükségünk antidepresszánsok mértéktelen bevitelére. Most azonban felébredt a két őrült, úgyhogy lapoznom kell… gyertek ti is. Tovább »»

17 április
14komment

Kínlódás, nemjóllevés, bakságok, meg minden

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Főnök a javából - az enyém se különb, elmebeteg akarnok

Főnök a javából - az enyém se különb, elmebeteg akarnok

Komolyan mondom, szinte nem vagyok jól. Konkrétabban szólva: minden bajom van. Pedig elvileg szabadságon vagyok. Oda küldött a köcsög főnököm (remélem, nem olvassa, komolyan, még az kell pont, hogy innen is kirúgjanak), akiről korábban már ejtettem pár keresetlen szót, s aki, úgy tűnik, talán rájött, hogy mégsem zsigerelhet ki büntetlenül, mert zsigerek nélkül én félszarú óriás lehetek csupán, és egyébként is, amint ezt korábban, egy nyugodtabb időszakban költőien elmondtam neki, elhull a virág, eliramlik az élet, pláne fokozottan azzal, aki három hónapon át egy nap szünet nélkül tolja fel a netre az ezerkétszáz szókat. Elküldött tehát a malyom szabadságra, azt mondja, na, menjél, fiam, aztán fújd ki kicsit tenmagadat, ez a heted amúgy is rendesen teli van, most akkor csináljuk azt, hogy kiküldelek Prágába, vedd szépen magad mellé a Kész Lacit meg a Varga Zsoltiékat meg a Szigeti Sanyit, azokat legalább szeretik az olvasók valamennyire, menjél, csinálj egy csomó nagyszerű fotót, aztán frissíts a helyszínről, mint a legnagyobbak, pénteken legkésőbb kerüljön fel valami kellemesen egzotikus anyag, keress ott is valami elhagyott vidám parkot, az úgy néz ki, nagyon megy mostanában. Hogy hogyan folytatta a főnököm, s hogy miért nyivákolok mégis, az meg van írva szépen hajtás után… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz