Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


27 február
5komment

Exkluzív: FittBandy, a test(le)építő

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázkilencedik kiadását egy erőteljes figyelmeztetéssel muszáj kezdenünk: vigyázzatok a szemetek világára, felebarátaim! Hm… egy pillanat… ezt a mondatot most újra elolvastam, és muszáj pontosítanom, hiába, ezer csavaros nyelvünk teszi a dolgát – szóval nem a hulladékok világára kell vigyázni, az sajnos pont eléggé tud magára: sokkal inkább a látószerveitek állapotára figyeljetek oda, mert egy nemzetközi kutatócsoport arra a következtetésre jutott, ha így mennek tovább a dolgok, 2050-re, azaz kevesebb mint röpke negyven év múlva a világ népességének fele (akkorra mintegy ötmilliárd ember, ha minden igaz) rövidlátó lesz, s egyötödünknek (hadd legyek az élethosszomat illetően optimista egy ‘n’ betű erejéig) akár a teljes megvakulásra is nagy esélye lesz. A trendek egyébként már most is igen riasztóak: 1970 és 2000 között például az USA-ban megduplázódott a rövidlátók száma, és Ázsia egyes területein még ennél is aggasztóbb statisztikák mutatkoznak. Az okokat beljebb tárom elétek – remélem, még el tudjátok olvasni. Miközben kockás inget húz lassan a fél ország, a pedagógusok pedig sztrájkra készülődnek, a kormányzat, nekem úgy tűnik, igyekszik bemutatót tartani feneketlen tarsolya tartalmából – most például arról olvastam, a Magyar Országos Horgász Szövetség szeretné elérni, hogy az alapfokú tananyag része legyen a horgászat, s a gyerekeknek vizsgázniuk is kelljen belőle: elmondták például, hogy ilyen rendszer működik többek között Hollandiában is, mondjuk ha ez egy érv, akkor azért én is kérnék pár apróságot, ami egyik kedvenc országomban szintén elég régóta üzemel… Fantáziám táltosai közé dobom a gyeplőt, és bepillantunk egy osztályozó vizsgába. Kérem: a továbbiakban mindenkinek megadom a szabad röhögcsélés lehetőségét, várom a vicces kommenteket is, tucatszám – mazo-exhibiből akkor is elárulom, gyökeres életmódváltásba fogtam. Benne vagyok a korban, azt is be kell látnom, ragadnak rám a grammok szépen – kicsit visszább kellene vennem a kalóriabevitelből, úgy érzem, ahhoz a munkához, amit végzek, bőven elég lesz a napi ötvenezer kalória, nem muszáj a dupláját elfogyasztanom. És mozogni se ártana egy kicsit – csak hogy szegény kis négymázsás motoromnak ne kelljen már kettőt cipelnie hamarosan… Életmód-tanácsadó szerencsére van a családban, úgyhogy kőkeményen belefogtam a nagy kalandba… Mondom egyebek mellett a reggeli zabkásám titkos receptjét is – fittségre fel! Tovább »»

Hirdetés
20 február
11komment

Melletted, elvtárs, a KISZ!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.84 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáznyolcadik kiadásában Costa Rica az első helyszínünk – a világ öt “legzöldebb” állama közt is számon tartott kis ország (területe nagyjából Magyarország fele) átlépett egy fontos határt: bejelentették ugyanis, hogy 2015-ben 99 százalékban megújuló energiából fedezték energiaszükségletüket. 2021-re, legalábbis ezt ígérik, teljes mértékben megszüntetik a széndioxid-kibocsátást is. Oké, tudom, már jöhet is a fanyalgók kórusa, könnyű nekik, aprócska ország, két laposelemmel elmegy az egész, és ugyan mi változik ettől – nos, én naivan azt gondolom, pontosan ez a fajta hozzáállás az, amit el kéne sajátítani ahhoz, hogy legalább lassítsuk kicsit a bolygó teljes kizsigerelését és elpusztítását. Egyik kedvenc országom, Uruguay, ahol tavaly márciusig a világ legszerethetőbb/legjobb politikusa, José “Pepe” Mujica volt az elnök, szintén az élvonalban tolakszik, 94 százalékkal, míg Paraguay és Izland 85-90 százalékban használ megújuló energiát. Ami minket illet: nos, L. Simon mester tanítása szerint nem ér semmit a napelem, hiszen éjjel nem süt a nap, így hát inkább jön Paks. Pedig. Érdekes interjút adott a mediapiac.com oldalnak Tarr Péter, a HírTV vezérigazgató-helyettese. Nem szeretnék nagyon szakmázni meg médiázni, elvégre is egyszerű autóbuszvezető vagyok, de azért abban mégiscsak van valami megrázóan izgalmas, amikor egy – saját meghatározása szerint “simicskista” – médiamunkás elmeséli, hogyan kapták “fentről” a pontos utasításokat a sulykolásra szolgáló anyagok elkészítésére. “Az az igazság, hogy kiszolgáltuk a rendszert…” – hangzik ez az interjúban az egyik tételmondat, meg még pár furcsaság… És ez legalább őszintének tűnő vallomás: ismerek még pár kitűnő “műhelyt”, ahol szintén boldogan laffantanak vezényszóra magukat szakembernek tartó izék. Életmódváltásom igaz története néhány szabatos mondatban a végére: Nem, nem, nem, bocsánat, leállunk, újravesszük. Másfajta életmódok a végére: később akartam foglalkozni vele, de a mai (csütörtök) eseményekkel beverekedte magát hozzánk az a történés, ami most mindennél jobban foglalkoztatja egész Dunaújvárost – igen, a borzasztó gyilkosság, és igen, az önkormányzat, amely meglépte a lehetetlent, megerősítette pozícióiban (de még milyenekben!!!) az egyik gyanúsítottat, aki történetesen képviselő. Szürreálisabb már aligha lehet a kisvilág körülöttünk, elég erős sztorik sorjáznak… Betonkemény menetek odabent. Tovább »»

13 február
5komment

Az ország, ahol az élet élet-szerű

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhetedik kiadásában megismerkedünk egy igazán szép állással, egyelőre csak az Egyesült Arab Emírségekben lehet rá pályázni – ez nem más, mint a boldogságügyi miniszterség. Az ország elnökének eltökélt szándéka, hogy az emírséget öt éven belül a világ legboldogabb államává tegye: ezért aztán a miniszter feladata is az lesz, hogy igyekezzen a kormányzati döntéseket úgy befolyásolni, hogy azok az emberek elégedettségét és boldogságérzetét fokozzák. Nálunk amúgy rég túlhaladott ez a boldogságminiszter-ügy – Magyarországon közismerten nem egy, de az összes méltóságos közszolga a mi konstans jóérzésünkért sürög… Aztán… jött ugye az a kedvesvezetői mondat, frakiülcsin, mely így szólt: “Lássuk be, nem életszerű, hogy Pilz Olivér (matematika–fizika–biológia szakos tanár, a miskolci Herman Ottó Gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnöke) felkel, rájön, hogy rendkívül elégedetlen és elkezd levelet írni (a közvéleményhez intézett levelet nem ő, hanem a teljes tantestület fogalmazta), tiltakozni.” Ühüm. A szokott fehérvárihuszáros attitűd, szalonnázóbicsak megtöröl, pálesz lehúz, vélemény kiböff. Természetesen szaftos kis összeesküvés mutatkozik a háttérben, nem is csodálkozom: minden a betegségnek megfelelően zajlik továbbra is, semmi gond. Hogy mi életszerű itt Orbán Viktornak és egyre nagyobb számú rokonainak, üzletfeleinek és barátainak, az sajnos egyre jobban látszik – hogy a mi életünk pedig közben egyre élet-szerűbbé foszlik csupán, az nyilván a mi gondunk, tetszettek volna bármit csinálni, lassan tényleg jónapot… A végére pedig egy jórossz kis hír: már rajtam van az úti láz, hamarosan ugyanis megyek Máltára pár napra – még mielőtt mindenki besárgulna, jelzem, sajna nem fürdőkúrázni készülök, ellenben másfél nap alatt át kell autóznom egész Szlovéniát, Taljánországot meg Szicíliát egy puttonyos kis autóval, amiben egy kiváló barátom ingóságait szállítom majd, plusz a hatóságok összezavarása és reménybeli lájkok százainak érdekében… egy teljességgel élő macskát… Újabb embereinket veszítjük el, ráadásul megint nem azok közül, akikből szívesen adnék, csak vigyék – mellesleg ez a barátom sem kalandvágyból, nem jókedvéből húz el családostól a szigetre, egy hét alatt amúgy ő a harmadik, akiről a legközvetlenebb környezetemben megtudtam, hogy csak oda repjegyet vesz, és hello… tudom, az ő bajuk, amúgy meg rohadt nemzetárulók. Na, kezdjük a fellazítást, lapozni ajánlott.

Tovább »»

16 január
7komment

Hölgyem, dőljön szépen hátra: itt az ön népesedési megbízottja beszél

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy, néhány héten belül már tizenöt éves rovatunk kétszázharmadik kiadásában bemutatnék nektek egy ausztrál matematikust, akinek gyerek- és ifjúkorát mintegy bearanyozta a McDonalds: egy levélben, melyből persze majd szemezgetünk, Allister Haire párás tekintettel emlékszik vissza a torokszorító izgalomra, amikor a Happy Meal-menük meglepetéseit bontogatta, s azt is elárulja, az egyetemi évek elhajlós éjszakáin gyakran tértek be a gyorsétterembe egy-egy gyógykajára… Ám e szép kapcsolatnak egyszer s mindenkorra vége – méghozzá egy reklámszlogen miatt, amelyben a Meki Create Your Taste elnevezésű akciójában azt hirdette meg, hogy a kedves vendég maga állíthatja össze hamburgerét harminc ínyenc összetevő “végtelen kombinációjából”. Nos hát, a lényeg: a kombinációk száma nem végtelen (hanem 1 073 741 823) – a téves állításon pedig derék emberünk úgy felhúzta magát, hogy beígérte, örökre végzett a McDonalds-szal… Nincs hét és HL mostanában KDNP nélkül – de mit tegyek, ha egyszer a gigafontos nemzeti tényező ennyire tolja magát: legújabb javaslatcsomagjukban (mely természetesen a Magyar Nép Megfelelő Mértékű Szaporítását célozza) egyebek mellett úgy vélik, minden tíz főnél többet foglalkoztató munkahelynek alkalmaznia kéne egy (húzzuk kicsit szorosabbra azt az övet, polgártársak, első a biztonság!) népesedési megbízottat. Nos, én kis utánjárással már meg is találtam az első megbízottat, a neve Maghoncz Ung Attihla, 58 éves, és egy környékbeli kisüzemben kezdte meg tevékenységét a múlt hét elején, ahová épp akkor vették fel a tizenegyedik dolgozót, a negyvennégy éves Kistraktorné Gogolák Premisszát. A neki írt hivatalos levél/kérdőív másolatát sikerült megszereznem – sokáig tűnődtem, mi legyen, de úgy érzem, kutya kötelességem közreadni. Egy kis gödrözgetés, ógás-mógás, miegymás marad a végére: hét elején ugyanis, amikor már lényegében a nagyja hó elolvadt, elég világosan kiderült, hogy (újra) megszülettek a kátyúk – ekkor alattomosan elhelyeztem pár viccesnek szánt megjegyzést a facebook-on, példának okáért hogy tán most lenne érdemes kátyúzni egy jót, hátha akkor nem kéne hónapokig várni (mint jelen esetben: ha jól emlékszem, októberben vagy novemberben volt utoljára kátyúzás, talán útfestéssel egybekötve – jó, de elég enyhe tél volt…), hogy újra kiperegjen a lyukakból a tömés, és lehessen megint kezdeni az egészet… A kátyúzás, ebben a sok helyen (persze nem nálunk…) egyértelműen lenyúlós formájában legalábbis, valódi hungarikum… Ja… igen… és akkor láss csodát: másnapra szorgosan kivésegették a lyukakat, a nagyobbakat éjszakára izgalmas módon, sokak örömére megjelölgették pár vasrúddal meg deszkával, másnap meg már foltoztak is… Na, ha ez kitart márciusnál tovább (a Nyulasi örökbecsű mondásával), vakon vezessenek a népkonyhára… Addig is: döcögjetek ma is velem. Tovább »»

26 december
3komment

Igen Zeti Légállomások

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (14 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől… Hopp-hopp-hopp, egy pillanat, álljunk meg egy szóra, tanár úr… Nos, kedves mindnyájan, drága olvasók, olcsó nemolvasók: reménykedem, mindenki túl van a karácsonykor szokásos fitneszprogramon, amikor is a minimálisan óránkénti felhorgadások keretén belül alkalmanként bevisszük a szervezetünkbe azt a minimálisan szükséges 15-18 ezer kalóriát, a következő szeánszig elcsorgó negyvenöt percben igyekszünk legyőzni magunkat, pontosabban az elemi erővel ránk törő rosszullétet, majd örömmel konstatáljuk, hogy minden jel szerint ismét képesek leszünk beszuszakolni a szánkba két rántott húst, három gombóc töltött káposztát, és a végére egy hatvan centi hosszúságú hamis mézes krémest – mindezt csak azért ilyen mértékletesen, hiszen hamarosan ebéd, már rotyog a gázon a maradék negyven liter halászlé. Ha valakinek bármikor is kétsége lett volna afelől, hogy az ember a legerősebb, a magyar hagyományok ünnepi világa némán bizonyít. Ilyen körülmények között talán érthető, hogy nem frissen főzött, hanem konzerv anyaggal rukkolunk elő most: egy 2013 végi kis dolgozatomat szeretném ezúttal szélesebb körben is ismertté tenni. A Szente István politikus és környezete életét bemutató kis sorozat 2006-ban indult el, akkor még papír alapon, s a Szente István-híd igaz történetét mesélte el – a második egy évvel később jelent meg nyomtatásban, ez pedig a Szente István Gőztársaság Kht. aktuális ügyeit göngyölítette fel. 2008-ban bemutattam, milyen az, amikor igazi profik rendeznek olimpilyát, utána pedig, 2009 szilveszterén a Biblilyakör is megalakult Szentééknél. A 2010-es etűdben (ja, el ne felejtsem, készült még egy darab hasonló tematikában, amelyben Sipőcz Pistával fellázadtunk – de abban az évben épp nem volt túl sok hely a Hírlapban, úgyhogy fele akkora, mint az eddigiek, ínyenceknek azért itt a linkje, hm… hogy miért nem én vagyok szerzőként feltüntetve, miért Hétlövet S a dolgozat címe és a többi, ne tőlem kérdezzétek, szépen kérlek) megalakul a Mélynemzeti Agyar Királyság Intézet, azaz a MAKI. És volt aztán még egy ritörn of the Szente, 2013-ban, amelyben a régi harcostársak elhatározták, hogy életre hívják az igen zeti légállomások hálózatát – nos, ezt a részt még nem mutattam meg, jöjjön hát ez. Ahogyan a Szente-sorozat többi darabjánál, ezúttal is szeretném mindenkiben tudatosítani, hogy bár a szöveg teljes mértékben a fantáziám műve, ha netán bármifajta hasonlóságot vélnétek felfedezi a leírtak és a napi realitások között, az biztosan nem a véletlennek köszönhető… Jó szórakozást, boldog új évet, találkozunk januárban, másodikán, amikorra is remélhetőleg elkészülök egy vadonatúj HL-tel… Most pedig kerüljetek beljebb, a Szente-birodalomba.   Tovább »»

21 november
5komment

Hitel, Világ, Stadion

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (14 lövet, átlagosan: 6.57 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenhatodik kiadásában először is megismerkedünk, kedves gyerekek, egy aranyos amerikai óvó nénivel, Karen Kellerrel, aki pedagógiai munkássága legfontosabb feladatának véli, hogy a csoportjába járó kisfiúk a szabad foglalkozás idején ne legózhassanak, míg a lányokat minden létezhető eszközzel szeretné rábírni, hogy ők viszont a babázás helyett válasszák végre a kis kockákból építkezés mesterségét… Egy óvoda, ahol alighanem mindenki irgalmatlanul rosszul érzi magát – leszámítva talán a szegregáció elleni szent háború magányos, súlyosan beteg hősét: ha nem is megnyugtató, de mindenképpen szikár tény, hogy nem csak nálunk hódítanak szorgalmas idióták… Természetesen nem ehhez az utóbbi félmondathoz kapcsolódik a következő hír, amivel foglalkozunk: mint köztudott, a magyar labdarúgó válogatott pótselejtezőn oda-vissza verte Norvégiát, s ezzel bejutott a 2016-os Európa-bajnokság huszonnégyes mezőnyébe. Magyarország negyvennégy éve nem szerepelt EB-n, de más, rangosabb megmérettetésből se jutott túl sok – nem csoda, hogy örömmámorban úsznak a szurkolók, és persze a maga módján az ország futballpápája is kifejezte érzelmeit. “Na, ugye” – ennyire futotta Orbán Viktor facebook-kezelőjétől, aki azért, aligha kétséges, főnöki engedéllyel posztolta a tömör kinyilatkoztatást. Na, ugye: hát mégsem ment el hiába az a pár ezer milliárd, amit a siker érdekében beleöntögettünk a sportágba. Vagy a környékére. Vagy ide-oda, különféle zsebekbe – ez persze nagyjából mindegy is: tessék, ott vagyunk, na ugye, oszt jónapot, ha kell, meghosszabbítom Lovasberényig, az ólom én vagyok. A nehezék. Végezetül pár tétova sor az egészségi állapotomról: a minap munkaalkalmassági vizsgálaton kellett részt vennem, nem mondom, hogy nagy volt a lazaság – végül kis híján ki is szuperált a doktornő, merthogy látott valami gyanúsat az EKG-görbémben… Finoman szólva is kizártnak tartottam, hogy az én szívemmel van valami, de azért fő a nyugalom és az egészség – meglátogattam hát egy remek specialistát, hogy ha netán tényleg van valami, egye fene, derüljön ki, ha viszont nincs, akkor vessünk véget a pánikkeltésnek, egyszer és mindenkorra. Berekesztő óvó néni, Naugye bácsi és egy jó nagy csattanás szívtájékról: mindez odabent, ritmuszavar és zörejek nélkül… Tovább »»

15 november
7komment

Buggya nakul túra, nyelvébe néla

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvennegyedik kiadásának első darabja nem kevesebbről szól, mint legújabb barátunkról, Azerbajdzsán elnökéről… ja, igaz, most jut eszembe, nem is annyira új keletű ez a bariság, két éve vagy mikor már húztunk egy nagyon szépet, amikor lazán kiadtuk a baltás gyilkosként is emlegetett Ramil Safarovot nekik, azzal a kitétellel, hogy szigorúan megbüntetik, naná, hogy megígérték, és mi sem természetesebb, hogy maradéktalanul be is tartották – Safarov már nemzeti hősként érkezett Bakuba, legszigorúbb büntetése pedig alighanem az volt, hogy az ajándékba kapott lakást neki kellett kitapétáznia… Sebaj, ha már a világ civilizáltabb fele elfordult tőlünk, legalább azokat becsüljük meg, akiknek még van gusztusa hozzánk – csupa szívjóságból persze. Két laffantás közt pár hódolatteljes pillantás – büszkék lehetünk csodás külkapcsolatainkra is. Akárcsak Vida Ildikóra, aki egyfelől mélységesen nem érti, jogállamban hogyan lehetséges, ami vele történ, másrészt meg áll a követség előtt, mint nav a lakodalomban, és miután egy hellóra és egy mosolyra sem futja, inkább elhalóan tolmácsot kér – na, persze nem mintha nem beszélne kiválóan angolul és nyilván még akárhány nyelven, csak udvarias volt, és nem akarta zavarba hozni André Goodfriend ügyvivőt, aki mindössze magyarul, héberül, franciául, görögül (klasszikus és modern), spanyolul, hindiül, arabul és jiddisül hadoválgat, s három egyetemen vásárolt értéktelen diplomákat – tényleg igaza van a fajsúlyos Rogán Antalnak, amikor azt követeli az Egyesült Államoktól, küldjön ide valami komoly, hozzájuk méltó színvonalú, felkészült és becsületes szakembert. És jön akkor még jó Tállai Andrásunk, aki megmenti a helyzetet: magyarba’ magyarul köll tunnyi a zadózást. Buggyan a kultúra, nagykanállal. Tudom, már unjátok az okos telefonomat – a farmom, köszi, jól van, palackozom a répalét ezerrel, van egy kutyám, és dől hozzám a szeder; ellenben épp most tesztelek egy új alkalmazást, ami az éjszakai nyugodalmamat vizsgálja teljes körűen, fel vagyok dobva, de tényleg, érdekes, tegnap például 94 százalékos hatásfokú volt a pihenésem, ehhez képest majd kiestem a számon egész délután, fene se érti ezt a tudományt olykor… Álmodjatok velem – már meg is ágyaztam odabent… Tovább »»

22 február
5komment

Volt fél villám, azt is megettem…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (39 lövet, átlagosan: 6.79 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcadik kiadásában megismerkedünk egy (a róla készült videó alapján, ha a sejtésem helyes, kormos) varjúval, név szerint 007-tel, aki olyan produkciót mutatott be, amitől nekem elakadt a szavam – egy nyolc lépésből álló feladatsor végén tudta megszerezni azt az ínyencfalatot, ami egy kis plexidobozkából mosolygott rá. Hogy 007 mit is tett pontosan a világhír érdekében, azt is elmesélem – meg persze megemlítünk egy másik varjúcsodát is, egyenesen Japánból. Itthon: továbbra se tudni, honnan jutott ahhoz a nagyjából 240 millió forinthoz Simon Gábor, amit egy osztrák bankban tárolt és fialtatott úgy öt-hat éve – mennek a gigaszánalmas magyarázkodások, előző életekkel, ügyes megtakarításokkal és a többi, meg persze jönnek a hírek a többi külföldön nyitott politikusszámláról, merthogy állítólag azért nem pont ez volt az egyetlen belőlük, sem ezen, sem azon az oldalon. Ha már itt tartunk, megkérdezem, kábé azonos elánnal vizsgálják-e a közszereplők jól kivehető gyarapodását, különös tekintettel például Szijjártó Péterre vagy magára a miniszterelnökre. És végül lemegyünk gyomorszintre – kedvenc helyemen, a Piac téri állócsillag sütödében, Anna birodalmában a múlt héten sikerült nagyjából egy fél műanyag villát masszívan bejuttatni a szervezetembe: akit elborzasztanak az ilyen szenzációhajhász témák, hagyja ki az utolsó fertályt… bár igyekszem kerülni a túlzottan fartáji fogalmazást… na tessék, már bele is sodródtam: lapozzunk inkább gyorsan, hátha odabent javul a stílusom…  Tovább »»

16 november
5komment

Kisegér Bandi a konyhában

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.87 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvennegyedik kiadásában erős kezdés várható: három évvel ezelőtt, saját lakásának fürdőkádjában, egy lezárt utazótáskában találták meg egy 31 éves brit kém holttestét – a hatóságoknak mostanra sikerült kétséget kizáróan bizonyítaniuk, hogy Gareth Williams “baleset” áldozata lett. A férfi csodálta a szabadulóművészeket, s különös hobbija okozta a vesztét: sikerült bemásznia a 81 x 48 centis sporttáskába, és magára is tudta lakatolni – visszafelé azonban valahogyan nem működött a dolog. Miközben tényleg sajnálom szerencsétlen Gareth-et, eszembe jut, mennyivel szerencsésebb lett volna, ha a Dunasoron él, és ülőkádja van – abban gyakorolhatott volna kedvére, és életben is marad. Jön tehát Bandi, a vízisikló. Alacsony a vérnyomásom, tehát muszáj egy kicsit magánnyugdíj-pénztáraznunk: képzeljétek, kiderült, hogy a “a nyugdíjrendszerben olyan változások történtek, amik nem teszik indokolttá a korábbi magánnyugdíj-pénztári megtakarítások jóváírását” – hát akkor ezekről a változásokról ejtünk néhány szót, és én ismét bátorkodom azzal a semmiséggel előjönni, hogy akkor hol is van, hová is lett 3000 milliárd forintunk kilenctizede, amiről annak idején voltam oly nagyképű megjósolni, soha nem látjuk viszont. Mondjuk én minden ésszerűség ellenére maradtam mnyp-tag, most épp a soron következőt koptatom, hiszen az előző, a szívós kormányzati munkának köszönhetően bedőlt. Kicsit úgy érzem magam, mint a kisegér a kamrában – újabb és újabb rejtekhelyemet fedezi fel a cica… de ügyeskedem… A végére egy kis jóság: múlt héten jótékony estet tartott a város legkomolyabb rajongótáborral büszkélkedhető örökifjakat tömörítő rockcsapata, a Delta – korábbi zenésztársuk megsegítésére trombitálták össze a nagy csapatot, teljes sikerrel, és még. A legenda tehát, akivel annak idején felesben béreltünk egy lakást, és pompás időket múlattunk együtt, Széles Miki, meg egy csomó jó fej önkéntes itt, a HL-ben is – irány tehát először a kádam… Tovább »»

12 október
10komment

Román vakondemberek ásnak a szegedi Dóm alatt???

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (38 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvankilencedik kiadásában egy amerikai kutyusról emlékezünk meg először, aki ismeretlen előzmények után jó étvággyal elfogyasztott ötszáz dolcsit. A gazdi nem esett kétségbe, és nem is vágta fel hosszában egy finn tőrrel a kis huncutot – türelmesen megvárta, amíg a természet újra napvilágra hozza a pénzt, vagyis inkább azt, ami megmaradt belőle. Slusszpoén: miután egy kis banknál, majd a központinál is sikertelenül próbálkozott a “pénz” újra cserélésével, a férfi a pénzügyminisztériumhoz fordult, majd el is küldte nekik a megtisztított, összeragasztgatott maradékot – aztán a végén egy csekken megkapta az ötszáz dolcsit. Gondolom, mérsékelten tüzetes vizsgálat után, a repikeretből. Aztán: rendben van a játékautomaták megszüntetése, az Alkotmánybíróság meghozta határozatát, mely szerint az állam jogosan szüntette meg a koncessziós szerződéseket és végezte ki az ágazatot tavaly. Nemzetbiztonsági kockázat – ez volt a varázsszó, az egész dolog szó szerint pár nap alatt (október 1-2. között) átszaladt a törvényhozás menetén, mint egy szalmonellás vaníliafagyi. Már csak azért is szeretnék minimum 132 évig élni, hogy a – gondolom – 85 évre titkosítás lejártakor megkérdezhessek valakit, mi lehetett az a vérfagyasztó nemzetbiztonsági kockázat… Mindegy is: a dolog rendben van, határozat van róla – és rendben van itt még nagyon sok minden más is. Csak zárójelben mondom, a hétvégén Lakitelken jártam – hm… talán mégis érdemes lesz jóba lenni velem? Megkezdődtek a Vidám Parkban a műfüves pályák kialakításának munkálatai – a neten olvastam valakitől egy gondolatfutamot: vajon miért is kellett eladni egy futballpályát, aztán a vételárát felszorozva némi pályázati pénzzel hatszáz méterre újra megépíteni? Alpolgármesteri bejárás is volt, sejtelmes félmondatokkal: szerintem mondhatta volna egyenesebben, nagy lovag – parkolunk, nem először, és szerintem nagyon nem utoljára. Utánam. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz