Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


24 július
13komment

Barátok közt: Pityu, az oldalkocsi Paganinije (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Csendes és szép pillanatokban is gazdag hétvégét tölthettem el a pálosoknál - először, de korántsem utoljára

Csendes és szép pillanatokban is gazdag hétvégét tölthettem el a pálosoknál – először, de korántsem utoljára

A kocka akkor lett elvetve, amikor a Gyimesben járva találkoztunk Bátor Botonddal, a magyarországi pálos rend tartományfőnökével: öt perc alatt kiderült, hogy motorozik, továbbmegyek, egy Yamaha FJR 1300-as túramotorral, ami azért nem pont a legalja a kategóriának. Ennél is meglepőbb volt azonban, hogy nem én hívtam el őt egy motoros találkozóra, hanem épp fordítva: ő invitált meg engem Pálosszentkútra, a pálosok bázisára, ahol immár negyedszer várták a motorosokat, zarándoklatra. És nem egyedül utaztam Kiskunfélegyháza mellé, hanem meghívtam Papp László atyát, azaz Diegót, régi jó barátomat, akit nyilván olvasóim közül is sokan ismernek. Laci most Tökölön teljesít szolgálatot, természetesen megvan a motorja – és szerencsére az elképesztő életkedve, derűje, hite, szeretete sem fakult semmit, úgyhogy remek első napot zárhattunk pénteken, amikor éjjel két óra tájban végül a pálosok könyvtárában elhelyezett két szivacsra ledőltünk. Mögöttünk volt egy igazán kellemes motorozás, két ragyogó koncert, sok-sok sztori, anekdota, teli szájas röhögés, és egy komoly, az átlagosakhoz képest őszintébb, direktebb, élveboncolósabb, ezért is nagyon jóleső beszélgetés, amelynek részese volt Balogh Laci, Diego barátom egykori iskolatársa, valamint Heinczinger Miki, a fantasztikus muzsikusokból/énekhangokból álló Misztrál együttes egyik pillére is. És a kései óra ellenére jót beszélgettünk még a könyvtárban is, előbb a minket kedvesen oda kísérő testvérrel hármasban, aztán Diegóval még, elalvás előtt pár szót. Amikor aztán jó éjt kívántam, Laci kereken és szó szerint egy másodperc alatt már szép ritmusosan szuszogott – és, nem gőgösségből mondom, de szerintem én se sokkal maradtam el tőle. Szűk három órával később épp azt álmodtam, hogy biciklizünk hátul a sóderes kis úton, én a kék Skolnyik típusú vázas bicajomon épp elöl haladok a Halálkanyar felé, amikor a Fazekas Zsolti a Pajtással kilép a szélárnyékomból, és vad csengetés közepette elkezd előzni… Tekertem, ahogy csak bírtam, de a Zsolti csak csönget, csak csönget… na, itt ébredtem fel. Hogy mire? Tovább »»

Hirdetés
22 július
3komment

Barátok közt: részemről az első rész, de nem az utolsó (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Péntek délutáni kép az öltözőszekrényemből - azért végül úgy döntöttem, nem ezt a pólómat veszem fel

Péntek délutáni kép az öltözőszekrényemből – azért végül úgy döntöttem, nem ezt a pólómat veszem fel

Ha valaki akár csak két hónappal ezelőtt is azt mondja nekem, hamarosan katolikus motoros találkozóra fogok menni, stílszerűen ördögi kacajjal jutalmazom… Vallomással kezdem: nem vagyok vallásos ember, legalábbis a szó hagyományos értelmében nem, ebbe itt és most nem mennék bele mélyebben, de ami azt illeti, elnézve bizonyos egyházi személyek vagy mondjuk magukat aljas indokból kereszténydemokratának feltüntető organizmusok ténykedését, ezt nem is mindig érzem túlzottan problémásnak. Azt remélem, van, akinél akkor is keresztényebb, felebarátabb, megbocsátóbb vagyok, ha nem verem nagydobra és nem játszom el – legyen elég most ennyi: nekem az. Számos remek, mélyen és őszintén hívő embert ismerek és tisztelek persze: sokaknak nagyra becsülöm a tartását, az életigenlését, a pozitív sugárzását, amivel másokat is a víz színe fölött tud tartani – nagy dolog, lenyűgözve szembesülök vele. Olyan emberek, akiknek még a közelében is jó lenni, és ezt olyankor is érzi az ember, amikor ott van. Berszán Lajos atya, a pap bácsi, aki Gyimesfelsőlokon alapította meg a Szent Erzsébet Katolikus Líceumot, ezt a remek középiskolát, amely húsz éve ontja magából a kiművelt, lelkiekben is megerősített emberfőket, például ilyen ember. Varázslatos, egyszerű, ragyogó lelkű ember: igazi ajándék az élettől, hogy immár kétszer is találkozhattunk vele, hallgathattuk. Most, amikor – sok jólelkű embernek köszönhetően – Nyulasi jóbarátommal májusban másodszor is szép könyvadományt vihettünk a líceum könyvtárának, nem csak Lajos atyával töltöttünk el néhány értékes órát: ott találkoztunk Bátor Botonddal, a magyarországi pálos rend tartományfőnökével. Az első pillanatban éreztem, mennyire egy hullámhosszon mozgunk: nem kicsit vágott mellbe, amikor bő öt perccel később kiderült, ő is motorozik. Aztán meghívott egy motoros találkozóra/zarándoklatra, a rend központjába, Pálosszentkútra – automatikusan igent mondtam, nagyon sok minden miatt. Ott voltam, pompás volt – ráadásul remek és igazán szakértő társaságot is szerveztem magam mellé: ha tudni szeretnétek, kivel gurultam le a helyszínre, fáradjatok áhítattal beljebb. Tovább »»

22 június
7komment

Ne hívjatok, ne írjatok: elmentem

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvenharmadik kiadásában először (szociálisan is) elmaradott finn rokonainkhoz látogatunk: hetvenöt éve szokás arrafelé, hogy a várandós kismamák egy méretes kartondobozt kapnak az államtól ajándékba, nem is pont üreset –  hálózsák, rugdalódzó, ruhák, pelenka, fürdőszerek, játék, és még egy kis matrac is található a dobozban, amely így akár az újszülött első ágyacskája is lehet. Annak idején, a harmincas években Finnországban rendkívül magas volt a gyermekhalandóság, ezer csecsemőből hatvanöt halt meg – mára a világ élvonalában van ez a mutató, sokak szerint a dobozka miatt is… Hozzáállás a jövő nemzedékeihez ott és itt – ja, doboz persze mifelénk is van: abban kell bevinni a kórházba a szappant meg a gyógyszert… Bezáratnának egy belvárosi bárt Budapesten: egy horvát turistának több mint ötvenezer forintot kellett kifizetnie, miután elfogyasztott három pálinkát, egy kis üveg Heinekent, két kis üveg bort, egy energiaitalt meg egy kólát. Hogy nem szimpatikus a hely, megértem, állítólag csinos lányok csalogatják be a palimadarakat, bent viszont, fizetéskor már morcosabb kétajtós szekrények gyülekeznek – láttam én már elég ilyet a világban, valahogy soha nem kívánkoztam be, igaz, ritkán van nálam belvárosi kocsmázásra való lé… Mentegetni se szeretném a Frizzante éttermet – az viszont elég magyaros, ahogyan az ügyet kezelni kívánja a fensőbbség: ezt járjuk körbe kissé. Végezetül szót ejtünk róla, hogy több ezer Harley-Davidsont áldott meg Ferenc pápa Rómában: olcsó poén lenne azt mondani, hogy megértem, mert eléggé ráfér a márkára – inkább azt mesélem el pár szóban, hová is készülök július második hétvégéjén… egy kis előzetes egy motoros búcsúról, ahová Diego atya társaságában gurulunk majd el. Nyitom a szövegládát, lapozzatok… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz