Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


01 október
5komment

Én, a migráns

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminckettedik kiadásában először egy francia kalandorról emlékezünk meg, aki Új-Zéland felfedezése közben egy kis halászfaluban kezdett autóstoppolni. Nem volt túl nagy mázlija: s amikor mindösszesen negyedik napja álldogált ugyanott, az idegei sajnálatos módon felmondták a szolgálatot, törni-zúzni kezdett, sértegette az arra járókat, és csúnyán viselkedett. Pedig aztán épp neki, egy franciának, igazán nincs mit az új-zélandiak szemére vetnie: hogy milyen stoppolni Franciaországban, arról első kézből való élményeim vannak, húsz évvel ez előttről – meg is osztom veletek. Pálffy István – szerintem kevesen lehetnek, akik ezt a nevet nem ismerik: az egykor oly népszerű tévés/híradós személyiségből előbb “politikus” lett, én úgy hiszem, a nagyszerű társaság vonzhatta leginkább, amikor a KDNP-t választotta annak idején. Ragyogó parlamenti pályát futott be, emlékezetes szereplések egész sorát mutatta be, magával ragadó volt az a jó kedv, örömittasság, amellyel felelősségteljes munkáját végezte. Nem is csoda, hogy nagykövet lett az írországi Dublinban: korábban, mint említettem, egyértelműen igazolta, maximálisan alkalmas rá, hogy hazánk jó hírét külföldön is öregbítse. Jó néhány hónapra kikerült a politika sodorvonalából, most azonban parádésan tért vissza: nyílt levélben, az Irish Times hasábjain “védte meg” miniszterelnökét és a hont – érdemes pár gondolatot idézni a nagy gondolkodótól. Végül lenne egy szerény javaslatom Dunaújváros számára: nem azért, mert az enyém, de azt hiszem, érdemes elgondolkodni rajta. Szerény havi tiszteletdíjért elvállalnám a város hivatalos migránsának szerepkörét – nanana, nem kell ám kacarászni ott a hátsó sorokban, merthogy nagyon is komoly dologról van szó. A város számára nagyon is komoly előnyökkel járna, ha végre lenne egy saját, külön bejáratú, hivatalos migránsa: itt most csak egyet mondok, az összes gondért, bajért, búért-bánatért lenne kit okolni. Eltörött a vízvezetékcső a Jókai utcában? A szemét terrorista migráns miatt történt, felrobbantotta. Ha bármi feszültség adódna a lakosság körében, már fognám is a kis bilincsemet, indulnék a mozi elé, ahol egy méretemre szabott ketrecben ülnék egész délután, hogy kedvére okolhasson, akinek ez megnyugvást hoz. No meg… oké, majd folytatom odabent, gyertek. Tovább »»

Hirdetés
10 szeptember
3komment

Az keresztíny magorok üldöztetéseirül

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.57 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonkilencedik kiadásában fejedelmi, de legalábbis királyi szórakozásban lehet részünk – ha csatlakoztok, és együtt átvesszük kissé V. Harald norvég király minapi beszédét, amit máris milliók hallgattak és néztek meg a youtube-on. Nos, Harald előadói képességei… azért… na jó… mondjuk úgy, hogy nem minden téren összevethetőek mondjuk kedvenc politikusom, José “Pepe” Mujica uruguay-i elnökéivel – a mondanivalóját tekintve viszont, én legalábbis azt hiszem, példa értékű. Illetve az lehet: ha egyáltalán példa értékű még számunkra az emberség, a tolerancia, az elfogadás, és néhány hasonlóan ódivatú fogalom… Három napja… húúúú… komolyan mondom, gyerekek… az élet azért produkál ám történéseket, de rendesen… hogy úgy mondjam, a téma az utcán hever… azaz időnként rohan és üvölt, mint a fába szorult féreg… no de épp itt, az álmos kertvárosban, a Dunasoron??? Szóval épp szokásos délutáni egészségügyi sétám után battyogtam a lépcsőház felé, amikor a Nowa Huta tér irányából, a sarkon egy fekete öltönyös ember fordult be rohanvást, a szemei kidülledve, az állkapcsa kifeszülve… egyrészt az ordítástól, ami hosszú másodpercek óta betöltötte az egész negyedet – másrészt meg attól a görcsös mosolytól, amit magára erőltetett, szinte összeért hátul a szája, úgy mosolygott. Csak egy törtmásodpercig néztem, és már tudtam, ismerem valahonnan – de így még nem láttam soha, ezt is tudtam… és most már ti is tudjátok, ki rohant be a lépcsőházunkba, aztán fel, hozzám, a másodikra… Micsoda? Hogy nem? Hát ki az a magyar politikus, aki soha nem mosolygott még, és ezért a legjobb rejtőzködés számára egy mosoly??? Na ugye… ne harrachudjatok már, ha netán nehéz volt… És végül: biztosítani kellett a kisautót, mert tavaly, egy jelentékenyebb levélváltás során dühömben szentül megígértem az akkori társaságomnak, akkor is távozom kedves kötelékükből, ha az összes többi cég a tízszeresét kéri, mint ők. Hát most eljött az idő, hogy beváltsam a fenyegetésemet: bizony meg is tettem, s végül fontos tanulságokkal gazdagodtam… Királyok, keresztények, kontraktusok a belvilágban. Tovább »»

09 november
15komment

Legnagyobb kereszt: ény

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (37 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvenharmadik kiadásában először az úgynevezett okosvárosokról mesélnék pár szóban – sok mást itt egy darabig (miközben természetesen buzgón bocsánatot kérek a magyar emberhez méltatlan pesszimizmusért európai ötödik országom felkent vezetésétől) úgysem tehetünk, mint beszélgetünk ilyesmiről: vannak viszont helyek, ahol számunkra egészen elképesztő dolgok hétköznapinak számítanak… Ha szabadlábon akarok maradni, muszáj íziben megírnom, sietősen közzétennem egy tényt: Pálffy István, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője nem volt ittas a parlamentben, kapatos sem volt, becsípve, becsiccsentve sem, nem bűzlött az alkoholtól, és csak azért ment ki az ülésteremből, mert időre mennie kellett valahová, államügy. De nem érem be ennyivel: Pálffy István, a KDNP országgyűlési képviselője (saját meghatározása szerint: kemény, kuruc, keresztény ember) soha nem fogyasztott még alkoholt, illetve, ha fogyasztott volna is csak annyit fogyasztott volna, amennyit egy tősgyökeres keresztény műsorvezető, Pálffy István mondjuk híradózás közben fogyaszthat, tehát szigorúan mértékkel, csak az íze miatt, legfeljebb a zsíros pörkölthöz. De ő annyit se, sőt, is. Végezetül: tanult embernek párja nincs: doktori címet szereztem nagy hirtelen – a múlt héten számoltam be róla, hogy rendünk éber őrei elképesztő gyorshajtáson kaptak rajta Ercsi peremvidékén: most láttam viszont a mellékelt csekken, hogy ledoktoroztak, és azért ez egy kicsit, bevallom, jólesik… illetve… most nézem még pontosabban, nagyítóval… hopp, gyerekek, mi van itt… Na, bújjatok beljebb, átnézzük a dolgokat kicsit… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz