Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


22 április
14komment

Soros György, az ovis társam

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Egy kis, nem várt és nem kellemes, bár happy endes szünet után folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszázötvenötödik kiadásában először is,  a saját jól felfogott érdekemben kénytelen vagyok egy kőkemény coming out közzétételéhez. Nem, nem csupán annyiról van szó, hogy végre beismerem, leszbikus vagyok – ez nem lenne túlságosan nagy cucc. Sokkal komolyabb dologról van szó, s érzem, hogy a nemzeti osztályharc élesedése miatt kénytelen vagyok feltáró jellegű vallomást tenni, ha továbbra is felemelt fejjel akarok élni: annak idején egyazon óvodába, a Közép Európai Óvodába (CEK) jártam (a meglehetősen túlkoros, egészen pontosan 39 éves) Soros Györggyel, aki egyébként négyévesen alapította meg az ovit. Naponta felvásárolta tőlünk, kispajtásaitól az uzsonnákat, hogy aztán saját büféjében, háromszoros áron adjon túl rajtuk, és a matchboxainkat is nyomott áron vette át tőlünk. Még csak középsősök voltunk, amikor a tőzsdén is megjelent a parizeres zsemlékkel és a játékokkal. Pályánk és életünk sajnos a továbbiakban is összefonódott – ott voltam például azon a titkos névadón, amikor Simicska Lajossal közös törvénytelen gyermekük születését ünnepeltük. És a békaemberek, a chemtrail, az áprilisi havazás… megannyi titokról lebbentem fel a fátylat, jöjjön, aminek jönnie kell, konzultáljunk, véreim. Egy KDNP-s kiválóság, bizonyos Vejkey képviselő úr végre kifejtette, miért is kell megállítanunk a belga fővárost: nem másért, lányok-srácok, mint azért, mert Brüsszel diktatúrát épít. Márpedig mi, élünkön egyebek mellett a keresztényekkel, demokratákkal, népekkel, pártokkal, különösen érzékenyek vagyunk a diktatúrákra: már a szaguk is taszítólag hat itt, a szellős illiberális demokráciában. Társadalmi célú hirdetés: régóta az egyik kedvenc mondatom a mindenkori, általában alig pár tíz vagy száz milliárdba kerülő reklámkampányok előtt és után. Megpróbálom pár mondatban összeszedegetni, kábé mi is lenne ennek a társadalomnak a valódi érdeke. Végül egy kis maszekolás: itt, e hasábokon is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik az elmúlt bő két-három hétben elképesztően korrekt módon segítettek abban, hogy Boda sr. (két nap múlva 91) épen-egészségesen és pirospozsgásan hazakerüljön a kórházból. Minden, részletesen odabent: jó itt újra. Tovább »»

Hirdetés
21 november
5komment

Hitel, Világ, Stadion

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (14 lövet, átlagosan: 6.57 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenhatodik kiadásában először is megismerkedünk, kedves gyerekek, egy aranyos amerikai óvó nénivel, Karen Kellerrel, aki pedagógiai munkássága legfontosabb feladatának véli, hogy a csoportjába járó kisfiúk a szabad foglalkozás idején ne legózhassanak, míg a lányokat minden létezhető eszközzel szeretné rábírni, hogy ők viszont a babázás helyett válasszák végre a kis kockákból építkezés mesterségét… Egy óvoda, ahol alighanem mindenki irgalmatlanul rosszul érzi magát – leszámítva talán a szegregáció elleni szent háború magányos, súlyosan beteg hősét: ha nem is megnyugtató, de mindenképpen szikár tény, hogy nem csak nálunk hódítanak szorgalmas idióták… Természetesen nem ehhez az utóbbi félmondathoz kapcsolódik a következő hír, amivel foglalkozunk: mint köztudott, a magyar labdarúgó válogatott pótselejtezőn oda-vissza verte Norvégiát, s ezzel bejutott a 2016-os Európa-bajnokság huszonnégyes mezőnyébe. Magyarország negyvennégy éve nem szerepelt EB-n, de más, rangosabb megmérettetésből se jutott túl sok – nem csoda, hogy örömmámorban úsznak a szurkolók, és persze a maga módján az ország futballpápája is kifejezte érzelmeit. “Na, ugye” – ennyire futotta Orbán Viktor facebook-kezelőjétől, aki azért, aligha kétséges, főnöki engedéllyel posztolta a tömör kinyilatkoztatást. Na, ugye: hát mégsem ment el hiába az a pár ezer milliárd, amit a siker érdekében beleöntögettünk a sportágba. Vagy a környékére. Vagy ide-oda, különféle zsebekbe – ez persze nagyjából mindegy is: tessék, ott vagyunk, na ugye, oszt jónapot, ha kell, meghosszabbítom Lovasberényig, az ólom én vagyok. A nehezék. Végezetül pár tétova sor az egészségi állapotomról: a minap munkaalkalmassági vizsgálaton kellett részt vennem, nem mondom, hogy nagy volt a lazaság – végül kis híján ki is szuperált a doktornő, merthogy látott valami gyanúsat az EKG-görbémben… Finoman szólva is kizártnak tartottam, hogy az én szívemmel van valami, de azért fő a nyugalom és az egészség – meglátogattam hát egy remek specialistát, hogy ha netán tényleg van valami, egye fene, derüljön ki, ha viszont nincs, akkor vessünk véget a pánikkeltésnek, egyszer és mindenkorra. Berekesztő óvó néni, Naugye bácsi és egy jó nagy csattanás szívtájékról: mindez odabent, ritmuszavar és zörejek nélkül… Tovább »»

12 szeptember
11komment

Szökés a homokozó poklából…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.48 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanhatodik kiadásában egy orosz óvodába robog a HL-expressz, egészen Magnyitogorszkig, hogy pontosak legyünk, ahol két kiskrapek megvalósította azokat az álmokat, amik minden egészséges ötéves kobakjában ott lapulnak – gondos tervezés után egyszerűen és szépen, napok megfeszített munkájával, a homokozólapátjaik segítségével alagutat fúrtak, kiásták magukat a magánóvodából, és megszöktek. Várj… még nem tudod, miért: úgy gondolták, vesznek egy sportkocsit. Ne mondjátok, hogy idáig gyenge a sztori – de a folytatása még kevésbé az: és természetesen, ha már így alakult, kisbodázunk is egy röpkét… Körbejárta a facebook-ot egy nagyszerű hír, szerintem százezrek osztották meg boldogan habzó szájjal, na, tessék, ugye: fényképekkel bizonyították (szintén a facebook-on természetesen), hogy az Iszlám Állam terroristáit szivárogtatták be Európába. Mint nyilván tudjátok, a facebook pontosan az a fórum, ahol a világ legtitkosabb folyamatai zajlanak – előfordul persze az is, hogy a titkosszolgálatok főbb tisztviselői valamelyik chat-oldalon beszélik meg az operatív eljárások mikéntjét: ne mondjátok, hogy nem igaz, én magam is rendszeresen dumcsizok a CIA_Colonel nevű főtiszttel, annyi hétpecsétes titkot mondott már el, hogy elképesztő, persze azért ezeket csak privátban, a legfőbb bizonyíték pedig, hogy az a neve, ami. Na. Végezetül pedig egy kis Dunaújváros: kiváló barátom, Kurucz Gergő, aki megszállott muzsikus, énekes, a Pro Cultura Intercisae-díjas, legendás Viadana Kamarakórus vezetője, pedagógus, kultúra- és közösségszervező, meg még száz más, írt egy tanulmányt, melyben a város zenei életét… khm… nos… inkább annak agóniáját veszi górcső alá. Az ő gondolatai mentén szimmantunk bele a dunaújvárosi kultúrszcéna mai helyzetébe: ha azt mondjuk, a helyzet siralmas, igazából nem mondtunk semmit. Igaz, látszólag senki nem hal bele, még csak nem is sérül, ha a kultúrára nem fordítunk pénzt és figyelmet – valójában viszont elég körülnézni az országban, hogy lássuk, de, bizony nagyon is sokan sérülnek és halnak bele abba, hogy ez a kurzus minden szinten módszeresen leépíti, vagy álnokul csak hagyja elpusztulni az amúgy is nagyon gyanús szereplőket felvonultató szektort. Gergővel anno együtt írtuk egy jó kis helyi könyv néhány fejezetét, mármint ő is, meg én is: a felejthetetlen Horváth Béla bácsi egyik gondolatának szeletkéje volt a címe: “Hogy itt is legyen muzsika…” Soha aktuálisabb mondatot, sajnos… Orosz kisvagányok, fb-n terjedő terror, és kultúrvégnapok – így, ebben a mixben ma is csak a HL hasábjain. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz