Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


21 november
5komment

Hitel, Világ, Stadion

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (14 lövet, átlagosan: 6.57 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenhatodik kiadásában először is megismerkedünk, kedves gyerekek, egy aranyos amerikai óvó nénivel, Karen Kellerrel, aki pedagógiai munkássága legfontosabb feladatának véli, hogy a csoportjába járó kisfiúk a szabad foglalkozás idején ne legózhassanak, míg a lányokat minden létezhető eszközzel szeretné rábírni, hogy ők viszont a babázás helyett válasszák végre a kis kockákból építkezés mesterségét… Egy óvoda, ahol alighanem mindenki irgalmatlanul rosszul érzi magát – leszámítva talán a szegregáció elleni szent háború magányos, súlyosan beteg hősét: ha nem is megnyugtató, de mindenképpen szikár tény, hogy nem csak nálunk hódítanak szorgalmas idióták… Természetesen nem ehhez az utóbbi félmondathoz kapcsolódik a következő hír, amivel foglalkozunk: mint köztudott, a magyar labdarúgó válogatott pótselejtezőn oda-vissza verte Norvégiát, s ezzel bejutott a 2016-os Európa-bajnokság huszonnégyes mezőnyébe. Magyarország negyvennégy éve nem szerepelt EB-n, de más, rangosabb megmérettetésből se jutott túl sok – nem csoda, hogy örömmámorban úsznak a szurkolók, és persze a maga módján az ország futballpápája is kifejezte érzelmeit. “Na, ugye” – ennyire futotta Orbán Viktor facebook-kezelőjétől, aki azért, aligha kétséges, főnöki engedéllyel posztolta a tömör kinyilatkoztatást. Na, ugye: hát mégsem ment el hiába az a pár ezer milliárd, amit a siker érdekében beleöntögettünk a sportágba. Vagy a környékére. Vagy ide-oda, különféle zsebekbe – ez persze nagyjából mindegy is: tessék, ott vagyunk, na ugye, oszt jónapot, ha kell, meghosszabbítom Lovasberényig, az ólom én vagyok. A nehezék. Végezetül pár tétova sor az egészségi állapotomról: a minap munkaalkalmassági vizsgálaton kellett részt vennem, nem mondom, hogy nagy volt a lazaság – végül kis híján ki is szuperált a doktornő, merthogy látott valami gyanúsat az EKG-görbémben… Finoman szólva is kizártnak tartottam, hogy az én szívemmel van valami, de azért fő a nyugalom és az egészség – meglátogattam hát egy remek specialistát, hogy ha netán tényleg van valami, egye fene, derüljön ki, ha viszont nincs, akkor vessünk véget a pánikkeltésnek, egyszer és mindenkorra. Berekesztő óvó néni, Naugye bácsi és egy jó nagy csattanás szívtájékról: mindez odabent, ritmuszavar és zörejek nélkül… Tovább »»

Hirdetés
12 szeptember
11komment

Szökés a homokozó poklából…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.48 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanhatodik kiadásában egy orosz óvodába robog a HL-expressz, egészen Magnyitogorszkig, hogy pontosak legyünk, ahol két kiskrapek megvalósította azokat az álmokat, amik minden egészséges ötéves kobakjában ott lapulnak – gondos tervezés után egyszerűen és szépen, napok megfeszített munkájával, a homokozólapátjaik segítségével alagutat fúrtak, kiásták magukat a magánóvodából, és megszöktek. Várj… még nem tudod, miért: úgy gondolták, vesznek egy sportkocsit. Ne mondjátok, hogy idáig gyenge a sztori – de a folytatása még kevésbé az: és természetesen, ha már így alakult, kisbodázunk is egy röpkét… Körbejárta a facebook-ot egy nagyszerű hír, szerintem százezrek osztották meg boldogan habzó szájjal, na, tessék, ugye: fényképekkel bizonyították (szintén a facebook-on természetesen), hogy az Iszlám Állam terroristáit szivárogtatták be Európába. Mint nyilván tudjátok, a facebook pontosan az a fórum, ahol a világ legtitkosabb folyamatai zajlanak – előfordul persze az is, hogy a titkosszolgálatok főbb tisztviselői valamelyik chat-oldalon beszélik meg az operatív eljárások mikéntjét: ne mondjátok, hogy nem igaz, én magam is rendszeresen dumcsizok a CIA_Colonel nevű főtiszttel, annyi hétpecsétes titkot mondott már el, hogy elképesztő, persze azért ezeket csak privátban, a legfőbb bizonyíték pedig, hogy az a neve, ami. Na. Végezetül pedig egy kis Dunaújváros: kiváló barátom, Kurucz Gergő, aki megszállott muzsikus, énekes, a Pro Cultura Intercisae-díjas, legendás Viadana Kamarakórus vezetője, pedagógus, kultúra- és közösségszervező, meg még száz más, írt egy tanulmányt, melyben a város zenei életét… khm… nos… inkább annak agóniáját veszi górcső alá. Az ő gondolatai mentén szimmantunk bele a dunaújvárosi kultúrszcéna mai helyzetébe: ha azt mondjuk, a helyzet siralmas, igazából nem mondtunk semmit. Igaz, látszólag senki nem hal bele, még csak nem is sérül, ha a kultúrára nem fordítunk pénzt és figyelmet – valójában viszont elég körülnézni az országban, hogy lássuk, de, bizony nagyon is sokan sérülnek és halnak bele abba, hogy ez a kurzus minden szinten módszeresen leépíti, vagy álnokul csak hagyja elpusztulni az amúgy is nagyon gyanús szereplőket felvonultató szektort. Gergővel anno együtt írtuk egy jó kis helyi könyv néhány fejezetét, mármint ő is, meg én is: a felejthetetlen Horváth Béla bácsi egyik gondolatának szeletkéje volt a címe: “Hogy itt is legyen muzsika…” Soha aktuálisabb mondatot, sajnos… Orosz kisvagányok, fb-n terjedő terror, és kultúrvégnapok – így, ebben a mixben ma is csak a HL hasábjain. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz