Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


01 augusztus
6komment

A nap, amikor szárba szökkent a Műtsd magad-mozgalom

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.73 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanadik kiadásában ismét csak a Citius, Altius, Fortius hármas jelszó mentén kezdjük meg a szélesebb néptömegek öncélú izgatását – nem, ezúttal nem a tanulságokban nem épp szegényes Szente István Olimpilya Zéerté szereplőinek újabb kalandjai jönnek, egyszerűen csak annyi történt, hogy egy kishitű porfészek, valami Boston visszavonta a 2024-es olimpia megrendezésére benyújtott nevezését. A minimum persze az lenne, hogy a visszalépést időben jött figyelmeztetésnek vegyük – de akármibe lefogadom, a magyar olimpiarendezés lázálmában égők úgy fogják érezni, még tovább nőttek az esélyeink. Pedig esélye csakis annak a sportágnak van, hogy ismét sikerül ellopatni pár alkalmas polgártárssal néhány száz milliárdot – egyebet ne mondjak, a korábban elkészített tervek átdolgozásáért már most, tíz évvel a tervezett esemény előtt 480 milliót nyalt fel a PricewaterhouseCoopers tanácsadó cég. Hazai vizekre evezünk, barátaim, nem vicces történettel: magát műtötte meg otthon egy 57 éves nagyatádi férfi, mert fájdalmai miatt nem bírta kivárni az operációjára kitűzött szeptemberi időpontot. Egy hatalmas vérrögöt távolított el a lábából, ne is mondjátok, horror, én aztán tudom, de egyébként azóta nem dagad a lába, mi több, azóta már orvosok is vizsgálták, és megállapították, hogy helyreállt a vérkeringése… Huszonöt éve már, hogy minden kormányerő csak dumál, ígérget, és táplálja azt a hazug legendát, hogy az egészségügy, még ha kicsit kevés is benne a pénz, a benne dolgozók hivatástudata miatt elfogadható színvonalú ellátást kínál a betegeknek… Múlt hét elején némi kikapcsolódást engedélyeztem magamnak, Észak-Magyarországon motorozgattam kicsit – már hazafelé, valami hirtelen ötlettől vezérelve Parád után letértem a 24-es útról, s egy jó kis kanyargás reményében Galyatető és Pásztó felé fordítottam az eke szarvát. Nem volt nagyon jó ötlet, most már be kell látnom: a tengelytörő kátyúk közt zötykölődve csak az vigasztalt, hogy mire hazaérek, Európa legmegrázóbb útja, az Aranyvölgyi végre elkészül. Hát… nagyjából ja, látom, vadiúj toldások-foltok, és valamennyire már múlóban a sávlezárások is – de azért ha valaki rám ad egy XXL-es csadort megfordítva, úgy visz át a szokott szakaszon, nem biztos, hogy az az első tippem, hogy ez kész… Fojtogató hírek Bostonból, A Night At The Opera és úti élmények/halmányok, gyerünk, siessünk, sok a dolog… Tovább »»

Hirdetés
31 január
21komment

Felépülni a leépítendőben

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom (lassan tizennégy) éves rovatunk mai, e helyütt már százötvennegyedik kiadásának első darabján sokat tépelődtem – szabad-e annyira a saját játszóteremnek tekintenem a HL-t, hogy nyájas és kiváltképp türelmes olvasóimra rászabadítsam az egyik meglehetősen speciális mániámat: aztán, egészen meglepő módon úgy döntöttem, képzeljétek, hogy szabad, egyébként is, miért pont ez az egy legyen kivétel a számos között, úgyhogy eldőlt, semmi nem menti meg a tovább olvasókat a kedvenc zenekaromhoz kapcsolódó fontos információktól. A csapat nem más, mint egy kanadai rocktrió, a Rush, amely idén ünnepli fennállásának negyvenedik évfordulóját, természetesen nyomnak egy turnét, a hírek szerint az utolsót, na, hát itt kezdődnek a nagy gondok – Észak-Amerika 42 városában tolják le a világ legjobb élő show-ját, de például Cleveland-ben nagy a felzúdulás, merthogy oda nem mennek. De hát akkor mit szóljak én – Európába se akarnak… Na, hátha mégis elolvassák ezt, és meggondolják magukat… Komoly leépítés jöhet az egészségügyben, ezt a hírt sikerült olvasnom a héten – valaki igazán elárulhatná, mit lehet vajon ott még leépíteni: istenemre mondom, nem sok mindenre tudok tippelni, megeshet tán, hogy leépítik magukat a kórházépületeket, a bontott anyagokat megvásárolja Andy G. Wajna és kaszinót épít belőle, majd utána a szabadban, ha szabad mondanom, plein air fogják ápolni és műtögetni a gumimatracon vagy a gyepen fekvő betegeket kórházi portások és vállalkozó kedvű liftesfiúk. És akkor keltsük csak a szerkesztettség látszatát, úgyse trendi mostanság – szóval egészséggel megyünk tovább, figyelem, intim és személyes adatok következnek. Lett most némi új hospitális anyagom, tekintettel arra, hogy ötven után egy nappal bizonyos apró zavarkák jelentkeztek az egészségi állapotomat illetően, na, na, na, azért nem kell annyira örülni ott a felvégen, pajtikáim, mondom apró kis zavarok, például zsibbad pár ujjam, ilyesmik, egy kis nyomikálás az idegpályákon és talán a szűk negyven év motorozás meg 25 évnyi számítógépes görnyedés is járt bizonyos kedvező hatásokkal, de legalább az utóbbit meg is hálálták szépen… Hát akkor minden, ami masszázs, termálfürdikélés, úszás, talpgyurkászás és egyéni/egyedi gyógyulgatási módszerek – mert kés alá önszántamból… izé… aligha… Konzíliumhoz fáradjanak beljebb, kollégák… Tovább »»

20 szeptember
11komment

Van egy hosszabb tűnk, Marika?

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százharminchatodik kiadásában először egy olyan külföldi jellegű hírrel szolgálok, ami azért finoman szólva se kis részben érint mindannyiunkat – még augusztus végén történt, hogy a Magyar Nemzeti Bank, melyet pillanatnyilag egy vitathatatlanul zseniális pénzügyi szakember vezet (igen: ugyan mi mással, mint a zseniális kifejezéssel illethetnénk, ha egyszer hosszú évek óta változatlan hévvel építi, mert építheti a nemzet gazdaságát különféle posztokon, e szorgos munka gyümölcseként, egyebet ne is mondjunk, negyven százalékot gyengült a forint az euróhoz képest, tudom, ez is a mi épülésünket szolgálja), szóval az MNB tanulmányt készíttetett arról, mik is a pozitívumai annak, ha egy fél ország külföldön dolgozik… és nem feltétlenül azért, mert itthon nem szeretne. A másik fele pedig elég komolyan vágyik rá, hogy ő is mehessen. No, átnézzük, mi is a jó ebben. Aztán a magyar médiahelyzetről beszélgetünk egy kicsit – kár lenne titkolnom, van némi személyes érintettségem: ha jól emlékszem, korábban nem nyilatkoztam túlságosan részletekbe menően arról, miért is maradt abba a Dunaújvárosi Hírlap hasábjain a HL megjelenése bő két év után – most pár szóban azért beavatom kedves mindnyájótokat, különös tekintettel arra a szikár tényre, hogy immár az önkormányzat által megvásárolt DO sem ajánlja ezt a blogot, igaz, a többit sem, de szerény tudomásom szerint a HL-t megkülönböztetett figyelemmel nem. Tulajdonképpen nagyon is érthető mindaz, ami történik – ettől persze, hadd mondjam úgy, néhányunk számára, még egy centiméterrel vagy grammal se elfogadhatóbb a helyzet… Végül némi habkönnyű extra a végére: nem gyakran terhellek benneteket egészségügyi problémáim taglalásával, már csak azért sem, mert (leszámítva nyilvánvaló pszichikai defektusaimat) egyszerűen, kop-kop-kop, nincsenek. No de most mégis a kórházban jártam, mert a derekamban-hátamban valami nem stimmel… Ez az én formám: alig pár hónapja lettem autóbuszvezető, a szakmát még ugatni is csak halkan ugatom, de sofőrbetegségem bezzeg máris van… Egy megfizethetetlen mondat kedvenc doktorom szájából, miközben hason fekszem a kezelőágyon – és egy kedvenc nővérke léleksimogatása egy gyűrött fecnivel: kérjétek a következőt. És odabent nem kell derékig levetkőzni sem. Nektek. Tovább »»

07 február
13komment

Nem kell pungálni, viszont kaptam Viagrát!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (9 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Egyet már bevettem, de még semmi különös...

No hát… vágjunk a közepébe: álombeteg vagyok, és ez már igen korán megmutatkozott, majd később talán kanyarodunk egyet arra is, ha el nem felejtem. Szerencsére ritkán van valami bajom, ha viszont van, akkor hm… dr. Boda nem megy sehová és senkihez, maga diagnosztizál, és bizony ritkán éri be valami puruttya kis kórsággal – többnyire minden felmerülő bajom minimum halálos szokott lenni, isteni csoda, hogy egyáltalán még megvagyok… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz