Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


31 augusztus
12komment

Feldobnánk a tányért, elkapnánk a tányért…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvanharmadik kiadásában először egy szerintem meglehetősen mulatságos kínai ügyet említünk: egy Honan tartománybeli állatkertben egy kutyát állítottak be az oroszlán posztjára, a leopárdok helyén átfestett rókák sunnyogtak, kígyók helyett pedig “borotvált és pikkelyesre festett patkányok” várták a hiszékeny nézőket… A beszámoló szerint előfordult, hogy az “oroszlán” el is ugatta magát… Kici, ócó – két röhögés közben próbálom felidézni, vajon minden rendben lehetett-e a pandaparkban, amit Csengduban látogattam meg 2007-ben… Aztán: megnéztem, még ma, azaz augusztus 27-én  is jelentkeztek arra az állásajánlatra, amellyel Németországba kerestek mosogatót/pultost – a hirdetést március 17-én adták fel, több százan jelentkeztek rá, a szövegben mindössze minimális információt rejtett a feladó, a fizetésről példának okáért egy árva szó se esik. Mégis vonzó, mégis sorba állunk és bármit megadnánk érte, hogy mi legyünk a kiválasztottak – én továbbra is rémesen szomorúnak érzem, hogy így van, pedig pár hónapja engem se sok választott el tőle, hogy ugyanebbe vágjak… Hogy miért? Szerintem nem nagy kérdés. Egymillió új munkahely árnyékában, 47 ezer forinttal. Végezetül egy kis aktuális rovarhelyzet a lakásomból, megfejelve egy újabb elképesztő ufó-rejtéllyel: a slusszkulcsomat ugyan nem hozták vissza a kis szemetek, a kamerám tapadókorongját viszont annál inkább… Elmondom, hogy esett, és ha valaki tud más megoldást, tisztelettel és izgatottan várom. Ahogyan most minden érdeklődőt odabent: gyertek. Tovább »»

Hirdetés
19 szeptember
0komment

Koronglesők két keréken, avagy szárazon megúszni Szlovákiát (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Barátságos arcot kérek és kapok - a szurikáták közé legszívesebben beköltöztem volna a Babic ranchon...

Barátságos arcot kérek és kapok - a szurikáták közé legszívesebben beköltöztem volna a Babic ranchon...

Süti odalép hozzám a most hétfői hokimeccs harmadik harmada előtti szünetben, és vigyorogva közli, olvasta az első részt, és nagyon érdekli, hogyan folytatódik majd a szlovák sztori… márpedig ha olyasvalaki szeretné megtudni egy történet további kimenetelét, aki maga is főszereplője volt, akkor, higgyétek el, rendes nyomás nehezedik a krónikás vállára… Süti persze csak mókázik – nagyon is jól tudja, mi és hogyan történt vele, a Pavukkal meg velem azon a két nyár végi napon, amikor szép csendesen átgurultunk három motorral Szlovákiába, hogy becsületes (és persze pont ráérős) hokiszurkolóként megnézzük, hogyan is áll a szezonkezdés előtt kedvenc csapatunk, a DAB.Docler felkészülése… A csapat, Stephan Lundh mester (és persze Szilassy Zoli, másik kiváló, sikerkovács trénerünk – ezt talán az első részben nem emeltem ki megfelelően, de csupán legendás feledékenységem miatt) kedden Pöstyénben, szerdán pedig Nyitrán korcsolyázott jégre, s az első estén nagyszerűen helytállt, csupán másodpercek hiányoztak ahhoz, hogy egy újabb győzelmet könyvelhessünk el Szlovákiában… de így sem voltunk, nem lehettünk elégedetlenek… A mérkőzés után aztán átmotoroztunk Topolcsányba, ahol nekünk is helyt kellett állnunk a helyi becsületsüllyesztőben – enni ugyan már nem kaptunk sehol, cserébe begörgettünk párat a kitűnő helyi folyékony kenyérből, illetve Süti elrágcsált pár magával hozott furnérlapot, amiről kissé fogyatkozó meggyőződéssel állította, hogy ehető. Miután pedig a Pavuk kijelentette, hogy másnap olyan helyen fogunk reggelizni, ahol oroszlánok laknak, egyértelműen megállapítottam, hogy vagy túl sok Lázár Ervin-mesét olvasott, vagy beszívott, s úgy voltam vele, bármelyik is az igaz, jobb, ha felmegyünk a Hotel (khm…, na jó, kilenc euróért ne krahácsoljunk…) Dobys-ban foglalt háromágyas szobánkba. Némi zuhanyzás után kíméletlen nagyot aludtunk, valamennyit még szegény Pavuk is, akinek egyébként kegyetlenül fájt a lába, amit odaszorított egy járdaszegélyhez délután… Fél nyolc előtt már mind felkeltünk: és aztán… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz