Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


20 július
8komment

Még mindig a Vidám Park – most egy bennfentes szemüvegén át… (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (355 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

2005, január, a hóval borított óriáskerék - már ebből a jelből is sejthető volt, nem sokáig marad a helyén a szerkezet: még a beton alapzatot is elvitték

2005, január, a hóval borított óriáskerék - már ebből a jelből is sejthető volt, nem sokáig marad a helyén a szerkezet: még a beton alapzatot is elvitték

Ismét egy kis lógás nekem – plusz egy kis változatosság az olvasónak: arcátlanul kihasználom a Vidám Park-boom-ot, a lendületet, úgyhogy engedjétek meg, hogy a Vidám Park utolsó igazgatója, Bús József fiát, Csabát ajánljam becses figyelmetekbe. Miután szerencsésen megismerkedtünk, maga ajánlotta fel, hogy egy részletesebb dolgozatban virtuális parklátogatásra vinne el mindenkit – nem a levegőbe beszélt, két nappal később már meg is érkezett a meglehetősen terjedelmes kis beszámoló, amihez újabb pár nap múlva még néhány képet is kaptam… Azonnal átláttam, hogy a bédekkert két részre kell bontanom – ezért a mostani első rész folytatását hétfőre tervezem. Ha szabad egy kicsit személyeskednem bevezetésképpen, az alma nem esett túl messze a fájától – érezni fogjátok, hogy édesapjához hasonlóan Csaba is meglehetős precizitással emlékszik minden aprócska részletre: hogy példának okáért a Verhovina 6 típusú segédmotorkerékpárját 3200 forintért vásárolta, 1982 júniusában: kétségem sincs, hogy a napot és az órát is tudja, továbbá valamelyik fiókban ott lapul a gépkönyv és a számla… ja, dehogy, azokat gondos eladóként átadta a vevő részére, az adásvételre egyébként 1987. március 13-án 16 óra 14 perckor került sor, kicsit borús tavaszi délután volt, 14 fok… No de ne ironizáljunk: inkább sétáljunk szépen végig Csaba kalauzolásával a parkon – az első részben, most az óriáskeréktől a lovas körhintán és a whipen át egészen a Horgászat medencéjéig jutunk el, és sok más mellett megtudhatjátok azt is, hogy Dunakanyar nem csak egy van Magyarországon – mi több, mi egyenesen kettővel is büszkélkedhetnénk, ha tudnánk róla: annyit előre elárulhatok, nem véletlenül hívták a Vidám Park éttermét Panorámának… Minden más, részletek, soha nem hallott apróságok és tömör nosztalgiamenet hajtás után – tessék, tessék, hölgyek, urak, csak szépen sorban… Tovább »»

Hirdetés
13 július
12komment

Nomen est? Bús úr – a Vidám Park utolsó igazgatója… (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (36 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Muki oszlófélben... az egész Vidám Park jelképe volt - az egész szomorúparké lehetne

Muki oszlófélben... az egész Vidám Park jelképe volt - az egész szomorúparké lehetne

Talán még emlékszel rá, kedves olvasóm: a HL immár lassan féléves történetének legjelentősebb közönségsikere lett az a három részes kis riport (néhány nap alatt, ez úton is hála, sok ezren olvastátok/néztétek), amelyben a dunaújvárosi Vidám Parkot és kapcsolódó részeit jártuk körbe egy sima kis belógást követően – rengeteg fotóval, jelentős terjedelemben, néhol könnyed, máshol könnyes nosztalgiával emlékeztem meg a parkról. Volt min sírdogálni – a terület a szó legszorosabb értelmében romokban hever, nyomasztó látvány, pláne olyasvalakinek, aki gyerekkorában rendszeres, tátott szájas vendége volt a parknak, később az ifiparkban korpázott a rockra, és az LGT-t nézte a szabadtérin. Legelőször, a kilencvenes évek elején az értékes dolgokat lopták el simán, nyilván bennfentesek, később a könnyen mozgatható bármiket és akármiket vitte, aki tudta, a végén pedig jött az igazi kihívást jelentő maradék – ami esetleg túlságosan le volt betonozva, azt szétverték a gondos szakemberek, szigorúan a perfekcionizmus nevében. Miután nagyjából a betonjárdák, a fű, a bokrok és a fák maradtak, természetesen gondosan bekamerázták a területet, egyrészt hogy valaki azon is keressen már pár fillért, másrészt mert azért nálunk csak elsődleges a közvagyon védelme. A terület egyébként fantasztikus – lehetne. Az persze csak a legelvakultabb retróisták agyában fogalmazódik meg, hogy a valamikori Vidám Parkot életre kellene/lehetne kelteni – mint a későbbiekben, a második részben látni fogjátok, ennek semmilyen értelemben nincsen realitása. Az viszont, egy normális városban/közegben elképzelhetetlen lenne, hogy egy ilyen természeti adottságokkal rendelkező közpark ilyen állapotban csúfoskodjon évtizedeken át – ahelyett, hogy a városlakókat szolgálná. Mert ha semmi más nem történne, mint hogy (akár némi társadalmi jellegű munkával) kitakarítanánk a területet, aztán fordítanánk rá pár milliót, hogy kertészeti szempontból rendbe tegyük – ha csak sétálni lehetne a csodás fák-bokrok között, már akkor is fényévekkel előrébb lennénk… Egyebek mellett ezekről a témákról is beszélgettem a Vidám Park utolsó igazgatójával – a sors fura fintora, hogy Bús Józsefnek hívják. Lapozás után minden, ami Vidám Park… Tovább »»

12 április
27komment

Rosszkedvű nosztalgiavizit a Szomorú Parkban (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (49 lövet, átlagosan: 6.92 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Muki, Mukikám... mi van veled, öreg, rozsdás harcos...

Muki, Mukikám... mi van veled, öreg, rozsdás harcos...

Nem leszek különösebben eredeti: az egykori Vidám Parkban rengetegen fotóztak az elmúlt néhány hónapban/évben – számtalan sokkal jobb felvétel készült s került is fel a netre, mint az a százegynéhány, amit terveim szerint három (!) részletben megosztok veletek. Az is valószínű, hogy nagyon sokan éltük át ugyanazokat a csodákat a hetvenes-nyolcvanas években, amikről pár suta sort eldadogok majd – és mindezek ellenére mégis azt gondolom, muszáj beszélnünk az egykori Vidám Parkról: ami mára a város egyik legszomorúbb helye lett. Szégyen, hogy a valaha volt kis Kánaán, ahol annyi boldog gyerek fordult meg minden évben május elejétől egészen szeptemberig, idáig juthatott.

Incsu Csunna búcsút int

Incsu Csunna búcsút int

Felelős? Természetesen nincs: miért is pont ezért lenne – nyilván elmakogható, hogy “öööö… izé… ilyen időket írunk; a gyerekeket csak a számítógép érdekli…; ugyan ki ülne ma fel pár ócska mutatványos egységre…” és a többi. Márpedig én azt gondolom, és mondjátok csak nyugodtan, hogy naiv vagyok, nincs jelentősége, szóval szerintem igenis szép számmal lenne közönség az ilyesfajta játékokra is – PlayStation ide, számítógép amoda: a társasjáték apáékkal, a papírsárkány, az igazi kishajó, a lovas körhinta, a dodzsem meg az óriáskerék nagyjából örök, akármit gondolunk is. Lehet, hogy senkit nem érdekel, hogy a dunaújvárosi Vidám Park immár el- és lepusztult, rozsdás-málló, reménytelen, gazos, haldokló rom: de azt gondolom, vannak fényes emlékeink, amik élnek, ragyognak, mosolyognak, ha puszta felidézésükkel beléjük lehelünk némi kis élethez szükséges akármit… Ez következik most, és szépen kérném a segítséget és az interaktivitást, mert nyilván egy csomó dolgot kihagyok majd, másokat meg rosszul tudok, úgyhogy nyugodtan jöhet a közbekiabálás mindenkitől, javítok, ha kell. Fontos, hogy ne hagyjuk teljesen feledésbe menni azt, amit tudunk, mert hogy az egykori Vidám Parknak nincs túl sok vissza, az elég bizonyosnak látszik sajnos – a maradékát is hamarosan elhordják a hiénák, akiknek persze jó pár generációja rabolta már végig az egészet. Ha életetekben egyszer is jártatok a vidiben, az ifiparkban vagy a szabadtérin, készítsetek be pár zsebkendőt, mielőtt lapoztok, és gyertek, sétáljunk lehajtott fejjel… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz