Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


12 november
2komment

Járdaszínezgető bűnözők végnapjai

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 6.72 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminchetedik kiadását egy izlandi hírrel indítjuk: a szigetországban a nemrégiben megtartott parlamenti választások után visszafogott mértékben, szerény negyvennégy százalékkal emelték meg a képviselők fizetését, amely így már 9000 euró (2.8 millió forint) lesz – a döntést a köztisztviselők javadalmazását meghatározó ötfős testület, a Kjararad azzal indokolta, hogy e módon lehet biztosítani a politikusok pénzügyi függetlenségét. Nem volt túl boldog a döntéstől az államfő, Guðni Jóhannesson, aki elmondta, ő ugyan nem kérte az emelést, nincs is rá szüksége, köszöni szépen, a különbözetet jótékony célokra ajánlja fel. Komolyan mondom, látható, hogy a belterjes szigetországi lét azért komolyan károsítja az agyat: hallatlan, mit meg nem engednek maguknak egyes politikusok a világban. Míg például nálunk megfeszített munkával szét kell törvénykezni magukat a honatyáknak, hogy mindenkor a hatályos jogszabályoknak megfelelően tudják elrabolni azt a pár ezer milliárdot, addig Izlandon ezeknek az se kell, amit megkapnak. Sürgősen fel kell venni a kapcsolatot velük… Pécsett, több bűntársával és cinkosával együtt bevitték a rendőrségre a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnökét: Kovács Gergelyék járdát színeztek, s ezen, a társadalomra különös veszélyt jelentő cselekményükkel förtelmesen agyonrongálták (volna) a Szent Szétrohadó Nemzeti Közvagyon egy fontos darabkáját. Egy tényleges életfogytiglan talán elgondolkodtatná és megtörné végre kissé az ilyen magukról megfeledkezett, pökhendi kis liberálbuzeránsokat: ideje lenne tán kicsit keményíteni a törvényeken, romlatlan társadalmunknak ugyanis nagyon is elege van abból, hogy ez a söpredék szabadon flangál meg festegeti a fasza szürke járdákat. Kicsit repedezett/kátyús: na és??? Mi így szeretjük, kutyamajom. Végül beszámolok egy kis lázról, a kellemesebb fajtából, az útiból: már megint rajtam van, de rendesen, pedig van még pár hét az indulásig – kivételesen (ha csak nem ígérik be százszázalékosan a tartós huszonöt fokot november végére) nem motorral, hanem autóval hajtunk le Boszniába, Mostarba, hogy a rendes, időszaki hídív-ellenőrzést megejtsük egy röpke hétvégén. Az elmúlt napokban fejben már megtettem vagy százszor a távot lefelé, és keresztbe-kasul sétáltam a várost is: de szép lesz nagyjából turistamentesen látni… Gyertek, utazzunk fejben egy kicsit – olcsó, biztonságos, szórakoztató. Zárom az ajtókat. Tovább »»

Hirdetés
05 november
2komment

Kukurikúúú, Ferenc pápa! Add vissza Teddyt, vagy…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.87 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminchatodik kiadásában megszólítjuk a katolikus egyházfőt – áh, mit meg-, hát egyenesen felszólítjuk Ferenc pápát: Kukurikúúú, Ferenc pápa, add vissza az új-zélandi tanár néni játékmackóját!!! Máskülönben nagyon nagy gond lesz, de frankón. Az említett mackót, Teddyt ugyanis egy svájci gárdista se szó, se beszéd, egyszerűen kikapta az európai körutazáson pallérozódó derék tanerő kezéből. Csak súlyosbítja a helyzetet, hogy Teddy igazából a tanárnő kedvenc osztályához tartozott: épp azért hozta magával, hogy egy csomó fotón szerepeltesse – erre tessék, szerencsétlen kismackó most ott hever a Vatikán valamelyik bugyrában, a fokozottan terrorveszélyes iparcikkek karanténjában. Mi sem természetesebb, mint hogy a gyerekek máris írtak pár szívhez szóló levelet Ferenc pápának. Akármibe lefogadom, hogy ha valaki, hát ő ki fogja szabadítani a macit, és szépen hazaküldi. A propos, itthon, azt hiszem, minden rendben. Múlt héten még volt pár apró hiányosság a Nem, Yeti Egy-öt Működ és Rend Szerében, de mára beforrt az utolsó hajszálrepedés is, azt kell mondanom: a kormany.hu-n (amire, mint autóbuszvezető, én tiszta, nyílt tekintettel, nomen est omen szaklapként tekintek) is közzétették azt a tervezetet, amely egy kormányrendelet módosítását célozza. Ha a nagyívű terv megvalósul, születési dátumunkhoz igazodhat a jogosítványunk érvényessége. Köszönjük, tisztelt vezetőség. Azt hiszem, egyetérthetünk: kész vagyunk mindennel, több dolog itt nincsen, Magyarország feloszlathatja magát, amúgy is a csúcson kell abbahagyni. Ezerszer megvitattuk már a kivilágítatlan dunaújvárosi gyalogátkelők és utcák tragikusan szomorú ügyét – most nem is ezekről lesz szó, nem mintha lenne valami fejlemény, oké, fel volt/van/lesz túrva itt-ott az utca, tizenöt vagy hány helyen plusz kandelábereket helyeztek el, ha akarjuk, hihetjük, hogy valami érdemben is történik, de ez nem az… Valamelyik nap viszont, miután megálltam elengedni egy járókelőt, úgy ment el mellettem egy ifjú hölgy a zebra előtt, hogy csak úgy suhogott – fényes nappal egyébiránt. Utána eredtem, utol is értem – bár hagytam volna inkább a francba az egészet: olyat válaszolt, amitől szerintem pár millió szegény kis agysejtem a helyszínen felrobbant… Nyitom az ajtókat, nyugodtan jöhettek, itt, minálunk minden világos. Tovább »»

15 október
5komment

Sunasori lengőkaros mesék

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincnegyedik kiadását motorozással kezdjük. Ugye ti is úgy érzitek, piszkosul régen szájmotoroztunk már e hasábokon??? Nos, Suszter barátom, és sokan mások, beláthatjátok, muszáj engednem a jól érzékelhető felhasználói nyomásnak: az idén százéves a BMW – minden érintettől elnézést kérve bocsátom előre, nem a legkedvesebb márkám, de azért van pár régebbi típus, amely felmutat bizonyos erényeket. A lényeg azonban nem is ez: a bajorok úgy ünneplik a szép kerek évfordulót, hogy különféle szokatlan koncepciókat mutatnak be, amelyek mind arról szólnak, vajon (persze szerintük) milyen lesz a következő száz évük. Az autók területén már bemutattak pár elég elvetemült tanulmányt – most viszont sort kerítettek arra is, hogy a motorokkal kapcsolatos gondolataikat is megosszák a világgal. Rárabolunk a sztorira… Nyakunkon a leválthatatlan hatalmi szerkezet: mondja Tölgyessy Péter politikai elemző, ex-politikus – aki mellesleg, utóbbi minőségében, sokak véleménye szerint szintén felelős azért a helyzetért, amiről most egy interjúban beszél. Ezen az alapon mondjuk mindannyian felelősek vagyunk: de vajon tényleg leválthatatlanná vált-válik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének működtető mechanizmusa? Én azt gondolom, nem: és azt is gondolom, hogy valahol már ott (optimizmusunktól, naivitásunktól függ, melyiket választjuk) halad farkcsapkodva a petesejt felé/gőgicsél/szaladgál/figyel/dolgozik/felkészül az a polgártársunk, aki a megfelelő pillanatban akár a semmiből is előléphet majd, tehát nem kell feltétlenül látnunk, ki jöhetne majd “ezek” helyett. És azt se tudjuk, mi okozza majd a bummot: hogy lesz, az nem kérdés, szerintem nem évtizedek múlva, hanem viszonylag hamarosan. És van itt még pár apró ügy, majd beleszőjük, ha kiadja – érdekes dolgok történtek az elmúlt pár napban, némelyiket sikerült megjósolnunk is. Végül, csak a keretes szerkezet miatt egy kis autózás: úgy sikerült belehajtanom egy városi kátyúba, hogy nemes egyszerűséggel keresztbe eltört a nem annyira gyenge hátsó lengőkar a Párducban: fél éve a Villámmal jártam nagyon hasonlóan, oké, nem tudok vezetni, de azért lassan száz pénz nem ide… parádésan keresek, rendben, de… na… és említés tétetik a közvilágítás legeslegújabb megújításáról is. Szerintetek ki fizeti ismét? Úgy van: én, az idióta – aki a fél méteres, még szép hogy soha meg nem szűnő kátyúk miatt darabokra hulló járműveim javítását meg még pár semmiséget is állok. Így mulat pár millió magyar úr. Odabent kezdjük a csűrdöngölőt. Tovább »»

08 október
4komment

A Selyemút hernyója

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincharmadik kiadását egy felhőtlen, habkönnyű, igazi október eleji téma feldolgozásával kezdjük: először is megismerkedünk Csirkefalattal, egy különleges, kimondottan jó kiállású hernyóval, akit jó sorsa egy egyetemista matematikakönyvének fedelére sodort. Több se kellett a szorgalmas diáknak: egyből rávetette magát a témára, s a hernyó képes naplóját a tumblr közössége hamarosan a listák élére sodorta. A pondrókalandot végül már több százezren követték: a gondos gazda komfortos kis szobácskát épített neki, aztán következett a bebábozódás, és a széles néptömegek visszafojtott lélegzettel voyeur-ködték végig, ahogyan végül előbújt… egy csodálatos, gyönyörű, fecskefarkú pillangó. Az élet dicsérete és egyéb semmiségek – ismét megidézve kedvenc kis legyecskémet, aki épp nemrégiben tűnt fel ismét az íróasztalomnál… Lezajlott a népszavazás: azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom, a foglalkozás elérte a célját, sőt – a békés/barátságos magyar társadalom egyre újabb és újabb rétegei ugranak egymás torkának azóta is, az “eredményt” értékelve, s mélyen érző nemzeti keresztény honatyai szívnek ennél bizony kedvesebb történés aligha is létezik. A (mintegy mellékesen: érvénytelen) “népszavazást” egyébként “elsöprő siker”-ként értékelte tántoríthatatlan kiagyalója, aki mostanában épp a Selyemút újranyitásán töprenkedik… de megtudhattuk az ügy kapcsán azt is, hogy nyolcmilliónak a hárommillió az épp a 98 százaléka – nos, mit szólnátok, ha azt merészelném gondolni, az egész játék, pláne ezzel a végjátékkal, nem volt más, mint a 2018-as parlamenti választások tesztje. Hiszen mi van akkor, ha 2018-ban majd mondjuk 200, 12, vagy akár egy ember véleményét gondolja a többségével szemben legfontosabbnak, ezért aztán érvényesnek és képviselendőnek a mi kis nagybetegünk – nos, az ő beszéde alapján megvizsgáljuk. Végül egy viszonylagos semmiségről ejtenék szót – viszonylagos, mert akik ismernek, pontosan tudják, mi a jelentősége annak, amit mondandó vagyok: hát… izé… kedves mindnyájan… no… szóval… HALAT ETTEM!!!! Továbbmegyek: még ennél is elgondolkodtatóbb az, hogy körülbelül a háromnegyedéig észre se vettem, és akkor jöjjön a korona – miután ráébresztettek erre a szörnyűségre, akkor sem hagytam abba, megettem az egészet, és még ízlett is. Na most ez vagy az atom, vagy a chemtrail, vagy az ufók miatt lehet kizárólag. Hernyók, férgek, rántott halak és más szörnyűségek a HL horror-kiadásában, csak a büfé belsejében. Tovább »»

01 október
5komment

Én, a migráns

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminckettedik kiadásában először egy francia kalandorról emlékezünk meg, aki Új-Zéland felfedezése közben egy kis halászfaluban kezdett autóstoppolni. Nem volt túl nagy mázlija: s amikor mindösszesen negyedik napja álldogált ugyanott, az idegei sajnálatos módon felmondták a szolgálatot, törni-zúzni kezdett, sértegette az arra járókat, és csúnyán viselkedett. Pedig aztán épp neki, egy franciának, igazán nincs mit az új-zélandiak szemére vetnie: hogy milyen stoppolni Franciaországban, arról első kézből való élményeim vannak, húsz évvel ez előttről – meg is osztom veletek. Pálffy István – szerintem kevesen lehetnek, akik ezt a nevet nem ismerik: az egykor oly népszerű tévés/híradós személyiségből előbb “politikus” lett, én úgy hiszem, a nagyszerű társaság vonzhatta leginkább, amikor a KDNP-t választotta annak idején. Ragyogó parlamenti pályát futott be, emlékezetes szereplések egész sorát mutatta be, magával ragadó volt az a jó kedv, örömittasság, amellyel felelősségteljes munkáját végezte. Nem is csoda, hogy nagykövet lett az írországi Dublinban: korábban, mint említettem, egyértelműen igazolta, maximálisan alkalmas rá, hogy hazánk jó hírét külföldön is öregbítse. Jó néhány hónapra kikerült a politika sodorvonalából, most azonban parádésan tért vissza: nyílt levélben, az Irish Times hasábjain “védte meg” miniszterelnökét és a hont – érdemes pár gondolatot idézni a nagy gondolkodótól. Végül lenne egy szerény javaslatom Dunaújváros számára: nem azért, mert az enyém, de azt hiszem, érdemes elgondolkodni rajta. Szerény havi tiszteletdíjért elvállalnám a város hivatalos migránsának szerepkörét – nanana, nem kell ám kacarászni ott a hátsó sorokban, merthogy nagyon is komoly dologról van szó. A város számára nagyon is komoly előnyökkel járna, ha végre lenne egy saját, külön bejáratú, hivatalos migránsa: itt most csak egyet mondok, az összes gondért, bajért, búért-bánatért lenne kit okolni. Eltörött a vízvezetékcső a Jókai utcában? A szemét terrorista migráns miatt történt, felrobbantotta. Ha bármi feszültség adódna a lakosság körében, már fognám is a kis bilincsemet, indulnék a mozi elé, ahol egy méretemre szabott ketrecben ülnék egész délután, hogy kedvére okolhasson, akinek ez megnyugvást hoz. No meg… oké, majd folytatom odabent, gyertek. Tovább »»

20 augusztus
4komment

“Indulni kell, megint…”

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.48 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonhatodik kiadása természetesen azt jelenti, vége a nyári szünetnek, újból megkezdjük a fellazítást, reméljük, hiányoztunk legalább egy kicsit. Mi mással is kezdhetnénk szerény dolgozatunkat, mint egy olimpiai hírrel – de nem, nem a nagyszerű sikereink fölött érzett honfiúi büszkeség valamely szép megnyilvánulása mozdította meg finoman érzékeny pennánk patinásra koptatott végét: még annál is nagyobb boldogság, hogy Áder János elnök urunk Rióban, ráadásul az óránként alig több mint hatmillió forintért nyitva tartó Magyar Házban az olimpiai mozgalom több potentátjával is egyeztetett a 2024-es bodapesti olimpiai játékok ügyében. Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke azután magával Orbán Viktorral is megbeszélést tartott – titkosszolgálati eszközök bevetésével sikerült megszereznünk az üdvözlő szöveg nagy részét, s a kötetlen beszélgetésből is idézünk. Nem akarok amúgy látnoki szerepben tetszelegni, de ha netán kihagytatok volna egy korábbi, hogy pontos legyek, 2008-ban született fércművet “olimpilyai” témában, olvassatok bele ebbe… Több mint egy hónapja már, hogy Somló Tamás, az “Artúr” itt hagyott bennünket – érzem, azaz pontosan tudom, hogy legfőbb ideje lenne továbblépnem, de… nem megy. Minden nap Somlót hallgatok: legtöbbször csak őt, más napokon valami mást is, de többnyire abban a másban is benne van, LGT, Non-Stop, ilyesmik… Fotókat meg filmeket nézek óraszám – róla, vele, miatta. Egyszerűen nem tudom, nem akarom elhinni, hogy a szabadság vándora, ez a csodálatos, isteni, utánozhatatlan hangú és tehetségű zenész nem alkot többé. Hogy már nem énekel vagy mesél nekünk vicces/megható történeteket… s hogy nem mutatja tovább, hogyan is kell ügyesen átóvakodni az élet nagy darálóján úgy, hogy sértetlenek maradjunk. Szabadok. Függetlenek. Boldogok. Szeretnivalóak. Hülyék. Bölcsek. Emberek. Én nem izgultam, mert végig egészen biztos voltam benne, hogy az Artúr halhatatlan. Most viszont, azóta mérhetetlenül csalódott és rémült vagyok: ha ő eltűnt, itt tényleg minden megtörténhet… Végül egy kis szemcse a nyaralásunkból, amelynek keretében Boda jr. és egy jó barátom társaságában, három motorral hat napig keveregtünk egy pompásat a Balkánon – megtettünk 2200 kilométert, fantasztikus tájakon börrögtünk keresztül, remek emberekkel találkoztunk és ismerkedtünk meg… hogy aztán az utolsó előtti napon, Bosznia északkeleti csücskében váratlanul beleszaladhassunk egy olyan viharba, amilyet ötven év alatt se volt szerencsém átélni. Most, ismerve a két héttel későbbi macedón katasztrófát, azt mondhatom, piszok nagy szerencsénk volt, és soha többé nem veszem félvállról az ilyesmit… Olimpiartúra – odabent.

Tovább »»

30 július
0komment

Szünetmenés – III. rész

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (5 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet.

Így szokott kezdődni, de mi még mindig szünetelünk. Mai, harmadik felvonásunkban 13 évet ugrunk vissza az időben: 2003-ból idézgetünk. Úszógumik (kisebbeknek: Carusók) felcsatolva, gatyagumi szorosra húzva: placcsanjatok utánunk! Tovább »»

25 június
6komment

Áder vagyok, épp világmegmentek: kis figyelmet kérnék…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (13 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonharmadik kiadásában egyik kedvenc témámmal, a 3D-s nyomtatással foglalkozunk egy keveset – mégpedig azon roppant szerény hír apropóján, hogy Dubaiban néhány napja avattak fel egy olyan irodát, amelyet teljes egészében egy 3D-s nyomtató segítségével hoztak létre. De ne valami makettre gondoljunk ám, kedves barátaim: egy 250 négyzetméteres, hipermodern darabról beszélünk – igaz, a nyomtatót se épp egy kombi autó szállította a helyszínre… Maga a nyomtatás tizenhét napot vett igénybe, az összeszerelés még kettőt, az egész játék összesen olyan negyvenmillió forintnak megfelelő dodóba került. “Szerénység… ne tömjénezze magát… szerénység… Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység…” – mondja az egyre időszerűbb Bástya elvtárs, s ni csak, tessék: a szenvedélyek örvényeiben hánykolódó jó Áder János, minden köztársasági elnökök legköztársaságibbja úgy gondolta, a nyári politikai uborkaszezonban, amikor ráadásul minden játszópajtása az EB-n szurkol, számára a legokosabb dolog lesz egy pompás kis levelet írni a kollégáknak, vell, junó, Obamának, Putyinnak, meg a többi kis csicskának… Kicsit elmagyarázni végre a tudatlanoknak, mi is a helyzet a környezettudatosság frontján… Nem tudom: van abban a kitartásban valami megrázóan döbbenetes, amivel Áder tényleg az ENSZ-főtitkári vagy milyen karrierjét építgeti – szinte már sajnálom olykor… Persze a Svejk, és/vagy a 22-es csapdája és/vagy a Parkinson törvénye című alapművek ismeretében azt is pontosan tudom, Jánosnak megvan a sansza, hogy odaérjen… Hogy egyebet ne mondjak, elég közelről ismertem olyan katonatiszteket, akikre az észbeli képességeik alapján egy erdei számháborút se nagyon bíztam volna – olyan magasra buktak, hogy a cipőtalpukat nem látom… A végén egy elsőre talán könnyednek tűnő kis lektűrrel kísérletezem: lezuhanyoztam a kánikulában, s miközben épp tűzforró fejemre ömlött az isteni, hűvös ivóvíz, eszembe jutott, hány milliónyian mi mindent adnának ennek az élvezetes, számomra lényegében tetszőleges hosszúságú kiváltságnak mondjuk két percéért… Nyomtatás nagyban, nyomatás agyban, meg egy kis vulgár-relativitáselmélet a fürdőszobámban – nyugi, nem lesz megrázó, jöhettek, máris felkapok valamit… Tovább »»

11 június
5komment

Velünk senki ne szórakozzon kanye-kedvére…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (13 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonegyedik kiadásában először egyik, évtizedek óta legkedvencebb honi szerzőm-előadóm-zenészem-legendám, Presser Gábor következik – a hír pedig, amit vele kapcsolatban szóba hozunk, azért számít nemzetközinek, mert minden jel szerint 2.5 millió dolláros per akad Kanye West amerikai rapper nyakába, amiért egyik számában jogosulatlanul használta a Gyöngyhajú lány egy részletét. Outsiderként könnyű lenne legyinteni, azt tanácsolni Pressernek, engedje el az ügyet, hiszen a közvélekedés szerint amúgy is neki ketyegnek legszebben a jogdíjak Magyarországon – kétségtelen tény, hogy az Omega halhatatlan felvételei, az LGT-életmű és persze a saját szóló-remekek mellett is egyszerűbb felsorolni, kinek nem írt pár örök darabot, mint azt, kinek -: Pici viszont a saját honlapján írt pár sort a dologról, azt elolvasva igazat kell adnunk neki… Mellesleg nekem is lenne egy elvarratlan ügyem Pataky Attilával, itt az ideje, hogy fellebbentsem a fátylat és bejelentsem az igényemet, kétlem, hogy vitatható… Ahogy egy hete ígértem, folytatom egy ígérethalmaz tételes ismertetését – mint talán páran még emlékeztek rá, épp születésnapján járt nálunk a miniszterelnök, aki pár nappal korábban állítólag még a szokottnál is betegebb volt: nos, kicsit késve, de megjött, hála a sorsnak, és kinyitotta az abrakos tarisznyát, amennyiben összesen 31 milliárd forint értékben jelentett be dunaújvárosi fejlesztéseket. Azóta a Római városrészben lezajlott önkormányzati választáson (G. Roland, az időközben határozatlan időre igazoltan távozott pártpolitikus helyéért folyt a harc) már rendben nyert is a Párt jelöltje, aki már megválasztása előtt is hihetetlen elánnal vetette magát a köz kegyeiért és jólétéért folytatott munkába, kerek-perec kimondom, jó látni, hogy vannak még ilyen, a választópolgárokért mindenre képes politikusok. Illetve… nálunk, azt hiszem, régóta csak ilyenek vannak, látszik is… Végül hadd dicsekedjek már egy kicsit, ha én nem dicsérem magam, kitől várjam: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal minősítette nagy múltú, méltán legendás vállalatomat, a Boda & Boda Kereskedelmi, Kulturális és Szolgáltató Betéti Társaságot (beltag: a 90 éves Boda sr., kültag: szerénytelenségem) – május 1-jei hatállyal a továbbiakban, visszavonásig társaságunk büszkén használhatja a “megbízható adózó” címet. Köszönöm, köszönöm: bevallom, nagyon is jólesik ez az igazi, avatott, született hülyéknek kijáró, csodásan zúgó vastaps… Míg csillapul, kérem, tartsatok velem: peres ügyek, délibábos ígérvények, céges dicsőség – odabe’. Tovább »»

04 június
5komment

Durr, egymilliárd, népem… na, nesztek, itt van még három… meg huszonhét…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszadik kiadásában először is irány egyik kedvenc országom, Itália, ahol egy négyszáz fős kis faluban, a hangzatos nevű Civitacampomaranóban, ahol még a térerő is meglehetősen porózus, megvalósult a WEB 0.0. A projektet egy olasz urban artist, ha ferdíthetem úgy, nagyvárosi népművész, a szerintem izgalmas alkotásokat megvalósító biancoshock jegyzi: a szándéka valami olyasmi volt, hogy bemutassa, azok az internetes szolgáltatások, amelyek nélkül félkarú, vagy inkább végtagok nélküli óriásnak érezzük magunkat, mindig is megvoltak – s meg is vannak, természetesen azokban a közegekben is, ahol széles sávról legfeljebb akkor beszélnek, ha emberesen, egy jókora kaszával állnak bele a búzatáblába. A jellemzően idősebbek lakta falucskáról készített fotók elsőre megmosolyogtatják a nézőt – de elég sok mindenen azért el is gondolkodhatunk közben… Orbán Viktor meggyógyult, és, épp a születésnapján rögvest Dunaújvárosba hajtatott a legendás mélybarna Transporterrel, meg a szorosan hozzá tartozó TEK-mobillal, azaz a Q7-es Audival, no meg pár BMW-vel, nagy Skodával és további semmiségekkel. Ahogy mondani szokás, szegény ember az, aki már ígérni sem tud: hát kérem, lehet, hogy a miniszterelnök úr nem vagyonos ember, nem is volt, és nem is lesz, ahogyan ő maga őszintén elárulta a Parlamentben egy arcpirító kérdést ügyesen és frappánsan megválaszolva – de hogy ígéretekben nála gazdagabb nincsen közel s távol, abban egészen biztos vagyok. Átnézzük, mi vár a mi kedves városunkra a közeli jövőben, állítólag harmincegymilliárdért, majd pedig elindítom azt a mozgalmat, amely remélhetőleg az egész magyarságot magával ragadja majd: büszkén jelenthetem be, hogy a HL-n szárnyat bont a Nemzeti Ígéretek Mozgalma Alapítvány és Népi Demokrácia, azaz a NÍMAND. (Fontos frissítés: részben átnézzük, igen, hely híján viszont a témát jövő héten tovább bontogatjuk…) Cigaretta, pontosabban leszokás meg minden: lassan elérem a két hetes absztinenciát – ebben az időszakban nullát szívtam, és csak azt akarom mondani, hogy bár természetesen baromi büszke vagyok magamra, mindazonáltal egy nagy nulla ez az egész leszokás… Még a Parázs-Varázson se gyújtottam rá, pedig hajnali három körül azért… khm… Webzéró, űrközpont, partymix a heti gumiszobában: pattogjatok velem… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz