Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


30 november
2komment

Itt Mészáros ellentendernagy, izé… over! Startolok! Nyolc-öt… na… a francba… bocs…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, ma ismét a reggeli kávéhoz jön a többnyire szombatonként, és ha tényleg igen, akkor már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizennyolc éves rovatunk kétszázhetvenkettedik kiadásában Donald Tusk az első vendégünk, aki múlt héten az Európai Néppárt új elnöke lett. Megválasztásában magyar barátainak, ha jól sejtem, nem lehetett túl sok szerepe, tekintettel arra, hogy a Párt, mint tudjuk, saját akaratából, miért, miért, mert ők így szeretik, szóval kicsit most kimarad pár dobásból a játékban. De az sincs kizárva, hogy a szobából is kiküldik a nagyfiúk hamarosan: Tusk első beszédében elég egyértelműen fogalmazta meg, hogy nem nagyon akarna több baszkódást a populista taplóktól (bocs, tudom hogy elegánsabban kellett volna, de most sietek). „Az olyan értékeket, mint a polgári szabadságjogok, a jogállamiság és a tisztességes nyilvános viselkedés, nem fogjuk feláldozni a biztonság és a rend oltárán, mert erre nincs szükség” - jelentette ki, és hozzáfűzte, akik ezt nem tudják elfogadni, azok mehetnek isten hírével. A szegény ember trumpja viszont megmondta, majd mi tudjuk, hogyan legyen. És különben még azért se lennék most az Európai Néppárt helyében, mert a KDNP is megszellőztette, ha nem lesz jó az irány, otthagyják az egész hóbelevancot. Na, majd akkor lesz ám sivalkodás… jaj, szegény Európa… Másodszor: rendkívüli sajtótájékoztatón üzente meg a kormánynak Karácsony Gergely és Baranyi Krisztina, mit kívánnak az atlétikai világbajnoksághoz építendő csarnok megvalósításáért “cserébe”. Cserébe. Khm. Tényleg nem szeretnék Móricka lenni, akinek mindenről az jut eszébe: de én érzem egyedül, hogy valami nem stimmel ezzel az egész hozzáállással vagy hogy is mondjam? Szóval valami ilyesmi a deal: ha stadionokat akartok építeni, ha tovább akartok lopni, oké, legyen – de addig semmit, amíg nem vásároltok kórházi felszereléseket a pénzünkből. Amit aztán, ha a CT megvan, már vihettek is tovább haza, ott egye meg a fene. Jól van ez így? Továbbá: tényleg van még épeszű politikus, aki elhiszi, hogy ha ezek megígérnek valamit, az úgy is lesz??? Hm… ez is meglep kissé… És a végére egy kis jutalomjáték, csak úgy, mondjuk mert nameday-em van: olvasom, hogy Szijjártó miniszter (megfigyeltétek egyébként, mennyit változott e ragyogó szakember stílusa az utóbbi időben, mármint hogy beszédtechnikailag, semmi őzés minden mondat végén, semmi rikoltozás – szerintem igen jó helyre ment az a mondjuk hatszáznegyvenhétmillió, amit ilyesfajta tréningekre költött, gondolom) kimondta, könnyed tízmilliárdot szánnak egy eddig sajnálatosan háttérbe szorult, illetve csupán elméleti síkon szétpettingelt területre, az űrkutatásra. Hogy kicsit pontosabb legyek, a cél mostantól, hogy 2024-ben újra magyar ember hódítsa meg ősi jussunkat, a világűrt. Na, akkor most figyeljetek: a HL fellebbenti a fátylat – a kormány nem hogy tervezget, de már túl is van ezen a projekten. Igen: idén március közepén már járt valaki odafenn. A négyszázhatvan évre titkosított anyagok közül elképesztő, itt nem részletezhető konspirációk után megszereztük a Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó űrhajó fekete dobozát – ebből az anyagból teszünk most közzé szemelvényeket. Ha ebből se leszünk milliomosok a Suszterral, tényleg feladom. Beljebb minden, gyertek.

Hirdetés

Tovább »»

16 november
4komment

Habdagálynak tengő árjain

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, ma ismét a reggeli kávéhoz jön a többnyire szombatonként, és ha tényleg igen, akkor már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizennyolc éves rovatunk kétszázhetvenegyedik kiadásában először Matolcsy bácsi kalandjaival traktállak benneteket – Matolcsy bácsi, ha netán valaki lemaradt volna erről a fontos történésről, megharagudott a csúnyagonosz euróra, ami úgy tönkretette a jobb sorsra érdemes, szerencsétlen Európát, hogy az emberbarát Matolcsy bácsi úgy érezte, kerül, amibe kerül, segítenie kell. Okos embernek télen-nyáron van esze, ahogyan azt annak idején a Varga Zsoltitól egy életre megtanultam – na, akkor átvesszük szépen, miért is a legjobb nekünk, hogy tizenöt éven át nem sikerült még bevezetnünk az eurót, illetőleg szót ejtünk a tisztességtelenségben megőr megőszült bankelnök múltjának néhány érdekesebb mozzanatáról is… Aztán: egy minapi hír szerint Orbán Viktor visszavonulót fújt, megindult az enyhülés – persze hogy nem itthon, itt ugyanis az eddigieknél is keményebb büntetésekre számíthatnak az egyre hálátlanabbnak tűnő tömegek: az Európai Néppárt vezetése viszont több konkrét feltételt is szabott a Fidesznek, amelyeket teljesítenie kell tagsága megőrzése érdekében, már persze ha tagok akarnak maradni, mert ugye tudjuk, bármi történjen is, láss csodát, ők pont úgy szerették volna. Orbán e konkrét feltételek közül az elmúlt hetekben csendben többet is elkezdett teljesíteni… Lehet persze az ilyesmik láttán abban hinni, hogy módosulnak a magyar “politika” irányszögei – én azért továbbra is azt gondolom csendesen, hogy szánnivalóan naiv, aki ilyesmiben bízik: itt egyelőre az égvilágon semmi nem változik, Orbán és csapata ugyanis, ahogyan eddig, most is szentül hiszem, nem politikusok, hanem lényegében lélegzetvételnyi szünet nélkül válogatott köztörvényes bűnök elkövetésével foglalkozó gengszterek, akiknek eszük ágában sincs bármit máshogyan csinálni, mint eddig – mennek a falig, más útjuk nem lévén. Mindezek tükrében kicsit elbizonytalanít, amikor azt olvasom, Karácsony Gergely meg van lepve… Végezetül pár sort maszekolnék is, bankügyletekről ejtünk szót – lassan húsz éve forgatom irgalmatlan vagyonomat kedvenc pénzintézetemben, melynek leánykori neve a Dunaföldvár és Vidéke Takarékszövetkezet volt; az első bankkártyámon, valahol talán még meg is kell legyen, egy gémeskút díszelgett, a pörgekalapom szalagjához fogott árvalányhaj minden készpénzfelvételkor dévajul meglibbent, az első szerződésemet pedig a baracsi lerakatnál egy Pevdi folyóstollal töltötte ki a kedves kisasszony. Jó pár évig tartott ez a bukolikus vadromantika, imádtam minden percét – aztán pár éve talpig (mármint a talajtól mérve) becsületes üzletemberek sajnálatos módon fantáziát láttak az intézményben, még sajnálatosabb módon egyúttal azt is észlelték, jó lenne épp csak racionalizálni a működését, átszámolni kicsit a készleteket – na, itt élet, tehát tudtam, hogy baj van. Lett is. Na, sebaj, vágjunk bele, gyertek velem bátran a kassza mögé…  Tovább »»

17 március
6komment

Nyolcmillió nemzetáruló: osztály, vigyázz!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.53 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvannyolcadik kiadásában Szlovéniára vetünk pár érdeklődő pillantást: szomszédunkban a napokban lemondott Miro Cerar miniszterelnök, mert a szlovén legfelsőbb bíróság megsemmisítette egy korábbi népszavazás eredményét, amit történetesen egy vasútvonal egymilliárd eurós fejlesztésével kapcsolatban indítottak. A bíróság leginkább azon akadt fenn, hogy a kormány állami pénzből, részrehajlóan kampányolt a referendumot megelőzően… hm… látjátok, vannak még olyan elmaradott fertályai a világnak, ahol megtörténhet ilyen csúfság – nem mindenhol olyan mértéktartó, visszafogott kormányzás folyik, mint Magyarföldön, és hát ki kell mondanunk azt is, vannak nyámnyila, anyámasszonykatonája politikusok, akik egy ilyen csipcsup helyzetben inkább gyáván megfutamodnak, semmint továbbra is feláldozzák magukat imádott népük oltárán, csak hogy teljes golyóállómellény-szélességgel megmenthessék a hazát a veszedelmektől, melyek számosak, illetve, a kampányidőszak vége felé közeledve egyre inkább úgy tűnik, számtalanok. A mi generálisunkat viszont nem ilyen lemondós fából faragták: történhet bármi, nyílhat akárhány új front a folyton ellenünk fenekedő, rohadt világegyetemben, ő aztán nem lankad, mi több, egyre keményebb – rövid, de annál velősebb összegzést adott március 15-e ürügyén arról, igazából mi is vár ránk, vagyis úgy nyolcmillió nemzetárulóra április 8. után, ha ránk köszönt végre a totális demokrácia. Én azért azon is elgondolkodtam valamelyik este, mi jöhet akkor, ha netán az ellenzéki szavazatok lesznek többségben: lehet, hogy már megint az én készülékemben van a hiba, és persze kötelező azt kívánni, ne legyen igazam, de a csodálatos, 2006-os “forradalom” óta valahogy nem igazán tudok elszakadni attól a gondolattól, hogy akkor szabadul el itt igazán a pokol… Végül kissé átmegyünk közszolgálatiba, és igen komolyra fordítjuk a szót – pár hete épp itt, a lépcsőházunkban is járt két igen jó szándékú, szociálisan érzékeny hölgy: az egyik ajtószomszédomhoz, egy idős bácsihoz sikerült bejutniuk a pont száz éve ismert “trükkel” – ahogy kinyílt az ajtó, lehengerelték, egy perc alatt bent voltak, elmondtak valami mesét, aztán egyikük szépen lefoglalta a bácsit, a másikuknak épp ki kellett mennie, csak a lényeget mondom, nagyon sok pénzt vittek el, sajnos egy nagyon nyilvánvaló és kézre álló helyről. És véletlenül azt is tudom, nem ez volt az egyetlen helyszín, ahol kábé aznap jártak. Természetesen elkezdtünk gondolkodni, mit is kéne csinálni, hogy megelőzzünk még egy ilyen esetet, legalább itt, a házban: sajnos, mint majd látjátok, ki fog derülni, az egyetlen megoldás, ha gyakran beszélünk a dologról a leginkább veszélyeztetettekkel, az idősebbekkel – minden más, mint például a lépcsőházi kamera, szomorú, de tény, pénzkidobás. Puha szlovén, kemény magyar mineln, zárdazajtót – pár hét kihagyás után újra itt vagyunk.  Tovább »»

10 február
3komment

Monokrományzati vigasságok

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.81 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanhetedik kiadásában körbeszaglásszuk kicsit a világűrt: nézzétek csak, milyen csodásak a csillagok innen föntről… hopp, egy űrszemét, kapd el, Suszter, tartsd tisztán a kozmoszt, ahogy tanítottalak… és nini, amott húz el előttünk egy tűzpiros sportkocsi, benne Mr. Starman, épp a Nap irányába tart, hogy aztán a végén elérje a Mars pályáját is. Egy újabb mérföldkő az űrkutatásban: ezúttal, némileg tán meglepő módon nem a NASA-nak, nem is az oroszoknak köszönhetjük, hanem egy elszánt magáncégnek – a SpaceX, Elon Musk egyik koronaékszere újra dobott egy irgalmatlan nagyot a Falcon Heavy kísérlettel… Nem szeretne sokszínű országot Orbán Viktor miniszterelnök: a sokszínűség ugyanis szerinte nem érték, ő – zárójelben mondom, cseppet sem érthetetlen módon – sokkal jobban szeretné, ha egyszínűek, pontosítok, szép szürkék maradnánk, vagy ahogy mondani szokták, megőriznénk kultúránkat, kereszténységünket, hagyományainkat. Azt a kultúrát, amit nem kis részben épp ők igyekeznek tíz körömmel lezülleszteni Kerényi Imre, Fekete György, Eperjes Károly vagy épp a megjöttekafehérvárihuszárok gajdolásának szép szintjére; azt a kereszténységet, amelynek felkent lovagjaiként épp ők uszítanak minden eszközt bevetve embert ember, felebarátot felebarát ellen; azokat a hagyományokat, amiknek tisztelete szerintük egyet jelent azzal, hogy egy országnak kell visszaballagnia a jobbágyvilágba, a szó számos értelmében. A napokban például megjött a legújabb levél, kedves honfitársamtól, díj hitelezve, áll a bélyeg helyén – szent igaz, ezt a díjat is meghiteleztem, veled, meg veled, meg veled együtt, ha akartuk, ha nem. Végezetül egy méltatás, felkérésre: mutatom, hogyan lehet bekerülni a HL-be, ami azért, ha elhisszük, ha nem, kapcsoljuk be a biztonsági öveket, kérem: egy darabkája az örökkévalóságnak, nem csoda hát, ha megválogatjuk, kinek lehet része ilyesfajta kiváltságban. Nagy költők, ihletett sakkmesterek és elhivatott tanárok például jó sansszal pályázhatnak – na persze nem árt, ha a korszellemnek megfelelően a zsebükbe is tudnak nyúlni, jó mélyen: ám mivel ez a réteg köztudottan rendesen tele van zsével, ez utóbbival nem szokott gond lenni. Megláthatjátok, Csathó Gábor is simán vette az akadályt (jó: miután szépen lassan írva elmagyaráztam neki, hogyan lehet nálunk tendert nyerni…) Mehetünk tehát: űrtesla, monokrományzat, dicsértessék odabe.  Tovább »»

03 február
5komment

Egy Várból valók vagyunk, te meg én…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanhatodik kiadásában… nos, a szokásosnál is komolyabb gondban vagyok, mit is rakjak a terítékre… na jó, dönteni kell… legyen talán elsőként is az ENSZ: mint megtudhattuk, ha az világszervezet migrációs csomagjának első tervezetében nem lesz elmozdulás pozitív irányba, vagyis Magyarország álláspontja felé, elindítjuk kilépési folyamatunkat a tárgyalássorozatból. Nem kisebb nagyság, mint maga Szijjártó mester beszélt erről, de aztán hallhattuk Bakondi tábornok urat is, aki természetesen belökte a fő szent mantrát, ami gyanúm szerint nem kisebb szellemóriás gondolata lehet, mint Övé Magáé: vagyis hogy a problémát ott kell megoldani, ahol keletkezett, nem pedig idehozni… A lényeg, hogy remélem, ez csak az első lépés, javaslom, hogy első körben lépjünk ki az ENSZ-ből, majd pedig üzenjünk neki hadat. Mivel pedig lassan a bolygón kifogynak a szóba jöhető ellenségek, van egy további ötletem is: küzdjünk meg végre a Nappal, amit persze tudjuk, ki irányít… Deklaráció, csak most, csak nálunk. Orbán Viktornak spórolós éve volt a tavalyi: nagyjából kétszázötvenezer froncsit sikerült összekuporgatnia, hamarosan meglesz az első becsületesen megszerzett milliója, onnantól majd kinyílik a világ, mint a tubarózsa. Nem kell csodálkozni: mindent megérthetünk, ha látjuk, márpedig látjuk, ez az überpuritán, harcos természetű miszterelnök még Bécsbe is vasúton utazik, igaz, ott azért várja a szokásos aprópénzért járós konvoj, de azt most nem rakta fel a fészre, nyilván beszart az olcsó telefonján a kamera. Zárójelben mondom csak, a hírek szerint Mészáros Lőrinc épp a Telenor behabzsolására készül, nem vészes, 300 milliárdot olvastam, ha jól emlékszem… ha az is meglesz, szerintem rámehet Norvégiára, úgyis volt velük elég gondunk, amíg ők voltak a fő ellenség, B. S. Egy Várból valók vagyunk, te meg én – üzeni mindezek ellenére kikacsintva az egyre súlyosabb beteg: nekem meg eszembe jut 2000, egy röszkei barackoskert, és az indiai kultúrattasé, Ravi Shankar, már elmeséltem ugyan, de két mondatot most is bőven ér. Végezetül pedig egy végre politikamentesnek ígérkező, habkönnyű semmiség, így az off-season közepén, amelyben szerintem elég kiválóan megmutatkozik a világ apróságos mivolta, továbbá az is, hogyan ér körbe és sűrűsödik egy pillanat alatt lélegzetelállító módon a történelem meg pár egyéb semmiség egy autó légterében, útban a Bledi-tó irányából Bécsbe, amikor is az egyik utasom épp Elon Musk unokatestvére volt. Ami talán már önmagában is megérne egyet. Gyertek, van dolog bőven: foglaljatok helyet, mondom. Tovább »»

06 január
5komment

A magyar franchise, avagy a szabad rablás forradalmának exportja

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.61 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanharmadik kiadásában kezdésképpen kiruccanunk egy cseppet – nem megyünk messze, csak ide, a szomszédos Romániába, ahol is egy derék szocdem képviselő (azt hiszem, mindenféleképpen megérdemli, hogy név szerint is említsük), Cătălin Rădulescu azt szeretné elérni, hogy kétszázezer eurós értékhatár alatt a hivatali visszaélés ne minősüljön bűncselekménynek. Harmincnyolc képviselőtársával együtt be is adtak e tárgykörben egy módosítási javaslatot: ha a képviselő urat (merthogy az, a név ne tévesszen meg senkit) mondjuk Ráduly Katalinnak hívnák, és a Párt tagja lenne, egy ilyen sima kis törvényt két nap alatt áthúznának a palánkon, sitty-sutty. Csakhogy, kedves barátaim, mi Románia (és, mint a napokban értesültem, lényegében minden fontos szempontból a világ jelentős része) előtt járunk: nálunk réges-rég semmi, semmilyen összeghatárig nem számít semminek. Feltéve, hogy a mi tyutyukánk üntyülü-püntyülüje vagy. És ha már itt tartunk, szeretném tőletek tisztelettel megkérdezni, vajon elmehetek-e szó nélkül azon példátlan örömhír mellett, hogy immár minden, amúgy is tök felesleges áttétel nélkül, szimplán, a legközönségesebb sárga csekken fizetheti be bármelyik öntudatos állambolgártársunk a Nemzetkirabló, Pénztermelő és -újraosztó Szövetkezet számára önkéntes adományait – szóval… hát persze hogy nem mehetek el mellette. Sok minden más mellett elmesélem hát, hogyan döntöttünk mi ketten, mármint a Suszter meg én, miközben épp Soros György egyik terroristatoborzó irodáját meszeltük feketére, önkéntes közmunkában, egy megyei jogú város főterének központi helyén, az illegalitásban. Végül egy kis habkönnyű nagyon személyes: nem tudom, meséltem-e már róla, hogy 1987-ben (vagy ’88-ban, most, hajnali kettőkor már egészen biztosan nem tudom) éjszaka, nem egyedül, nem részegen, láttam, és percekig figyeltem egy viszonylag közel parádézó UFO-t a mezőfalvi légvédelmi bázis melletti kukoricás fölött, földközelben? Az egész csak arról jutott eszembe most, hogy Guillermo del Toro filmrendező egy interjúban elmondta a saját élményeit e témában – na, akkor megkapjátok az én sztorimat is, aztán indulhat az ekézés, nehogy az új évben kiessen nekem valaki a ritmusból. BÚÉK, ha még nem mondtam volna, ekét a világnak, ekét minden népnek. Tóduljatok csak befelé, van hely minden ekeszerető embernek… Tovább »»

16 december
12komment

Jónak lenni jó: no de dzsínek lenni dzsíjó

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Lassan tizenhét éves rovatunk kétszázhatvankettedik kiadásában egy interjútól dobbantunk el – Szlovákia budapesti nagykövete mondott néhány minimum érdekes mondatot, különösen talán annak fényében, hogy a mini szterelnök előszeretettel hivatkozik a visegrádi négyek csoportosulásra, mint egy olyan egységes szövetségre, amely (természetesen leginkább a mi nagyszerű iránymutatásunkkal) szembemegy az uniós törekvésekkel. Nos, a nagykövet elég világosan fogalmazza meg ennek az ellenkezőjét, s van még pár meglehetősen lesújtó passzus abban, amit nyilatkozik, ha nevesítés nélkül is, de egyértelműen rólunk. Gyűjtést rendezett a parlamentben egy mszp-s képviselőnő – Bangóné töltött káposztát készített kollégáinak, a finom falatokért cserébe némi adományt szeretett volna, jótékony célra. Pénzt persze mérsékelten, kulturált és szellemes beszólásokat annál inkább kapott – volt beteg, aki attól tartott, mérget tettek a káposztába, egy másik ápolt úgy vélekedett, azért osztják kesztyűben az ételt, mert annyira szar lett. Természetesen a T. Ház “méltósága” is súlyosan sérült azzal, hogy káposztát vittek az ülésterembe, úgyhogy azt tüstént ki is kellett vitetni onnan. 44 ezer forint: akárhonnan nézem, szép summa, lényegében háromszázakárhány elhivatott politikustól. Jónak lenni jó: de gecinek lenni gecijó. Végül: mi más is lehetne választott helyi hírünk, mint az, aminek ismét sikerült néhány napra megbolydítani a netvilágot – azt hiszem, elég, ha azt mondom, Quimby. A még mindig erőteljesen dunaújvárosi kötődésű sztárcsapat még 2012-ben kapott Dunaújvárosért-díjat – városunk első embere, aki köztudottan mohón szomjazza a kultúrát, pontosabban talán a kultúra azon képviselőit, akik megfelelnek a Párt elvárásainak, még novemberben mondott pár tétova szót arról, hogy bár példákat nyilván nem szeretne mondani, de a Quimby és satöbbi satöbbi satöbbi már nem méltóak a korábban megítélt címre. Mármost elég érdekes és sokatmondó ez a satöbbi satöbbi satöbbi is, de polgármesterünk nem hiába nyitotta ki a pofonládát sem: először Kiss Tibi csapta le felkarból a lasztit, aztán a város quimbystái adták meg, ami jár. Túltolás de lux, kilences lafflaff-fokozat. Kezdünk, igyekezzetek helyet foglalni, amíg van.  Tovább »»

02 december
2komment

Bandi bácsi, az intéző

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (14 lövet, átlagosan: 6.93 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Lassan tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanadik kiadásában folytatom az előző számban megkezdett futurológiai mélyelemzést, különös tekintettel az elektromos/önvezető autókra, amelyek lassan, illetve szerintem inkább rohadt gyorsan megjelennek majd a világ mienknél némileg kevésbé poshadtan középkori országaiban, azaz lényegében mindenhol másutt. Még különösebb tekintettel leszünk a Toyotára, továbbá a Teslára, Elon Musk álomgyárára, amely a mi (azaz a hétköznapi, ha tetszik, földhözragadt módon gondolkodó emberek) értelmezésünk szerint elég komoly gondokkal néz szembe mostanság: 2018 közepéig mintegy 2 milliárd dollár forrásbevonásra lenne szükség, hogy Musk minden terve biztonságosan megvalósulhasson. Kétmilliárd dollár az olyan 520 milliárd forint – nagyjából a hatoda a 2010-ben különös módon felszívódott magyar magánnyugdíjpénztári vagyonnak… Erről is ejtünk szót. Az egyik legintelligensebb, legműveltebb, szerény beosztású honi politikus, egyben egyik személyes kedvencem, Tállai András, mint emlékezetes, néhány egyszerű húzással simán elérte, hogy csökkenjenek az üzemanyagárak Mezőkövesden. A huszárvágás után Odafönt Lévő Ő Maga is személyesen gratulált az agilis árfalónak, aki azt javasolta a többi képviselőnek, ha úgy tapasztalják, körzetükben magas az üzemanyag ára, járjanak utána, miért drága. Megmondom én, druszám, ne töltse egy politikus se a méregdrága idejét ilyen hülyeségekkel… Ja, nem, nem csak Soros miatt, de persze ő is benne van… ám… Nos… ami a privátszférámat illeti, el kell árulnom, hogy azon bizony igen csúnyán eluralkodtak a szenvedélyek. Elsősorban is a játszódásé. Szerencsére nem olyasmivel foglalkozom, ami pénzbe kerül: magyarul nem túl valószínű, hogy mondjuk a lakásom árát dobálnám el valamelyik illegálisan üzemelő lakás-játékterem gépeibe (néhány éve, talán van még, aki emlékszik rá, ez a magyar zemberek boldogulására oly különösképp rezonatív kormányzat kissé átalakította a szerencsejátékpiacot, elsősorban a nagyszerű Vajna mester igényeihez formálva a vonatkozó törvényeket – természetesen, felesleges is mondanom, mint minden egyéb ügyködése esetében, következmények nélkül), viszont így, pénz nélkül is elég komolyan bele bírok gabalyodni pár semmiségbe, ez tisztán látszik. Persze még mindig jobb, mint ha drogoznék – nem mintha ez nem az lenne… Game nem over és egyéb semmiségek idebent… Tovább »»

25 november
13komment

Sofőrmentes önvezet

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.74 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet  Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Lassan tizenhét éves rovatunk kétszázötvenkilencedik kiadásában egyik kedvenc gumicsontomat szeretném rágcsálni egy kicsit – nyilván ti is találkoztatok már vele, nem kevés kérdést vet fel ugyanis az elektromos autók egyre komolyabb térnyerése, továbbá az önvezető járművek várható, mi több, küszöbön álló elterjedése is. Sokan sokféleképpen vélekednek erről a több szempontból is kétségkívül bizarr és ellentmondásos folyamatról – én leginkább is azt gondolom, bármilyen érzelmekkel viseltetünk is iránta, az kétségtelennek tűnik, hogy ebbe az irányba moccan a világ: hogy mást ne mondjak, az Uber épp a napokban szerződött le a kínai kézben lévő Volvóval 24 ezer önvezető XC90-es vásárlására, összesen 1.4 milliárd dollár értékben; Elon Musk szintén a napokban mutatta be a Tesla önvezető kamionját, amely 800 kilométert dörgöl egy feltöltéssel, és üresen 5 másodperc alatt lódul százra, valamint ugyanekkor az új roadster is színre lépett, ez meg Forma-1-es nívón, 1.9 másodperc alatt gyorsul százra, és ezer kilométert tesz meg egy teli cellával. A pozitívumokat hozom – ti meg majd szépen elmondjátok utána, miért vagyok naiv/hülye. Nem kis büszkeséggel jelenthetem, hogy kiváló kormányzati kapcsolatainknak hála, pénteken, a honi sajtó egyetlen képviselőjeként a HL-nek megengedték, hogy megbizonyosodjon arról, hogy pénteken immár 27 millió 834 ezer 888 nemzeti konzultációs kérdőív érkezett vissza: a jelek szerint a magyar zemberek valóban minden eddiginél erősebben hallatni kívánják az ő hangjukat. Csütörtökön egyébként még csak egymillió-hétszázezer hatszázötvenöten válaszoltak, ám az utána következő éjjelen valami történhetett, mert pénteken reggel, 8.35 perckor, amikor a Magyar Nemzeti Nemzetikonzultációs Nemzetállamtitkárság Orbán Viktor utcai székházában különleges, itt nem részletezendő módszerünket bevetve negyedóra alatt darabra átszámoltuk az íveket a Suszterral, már az említett szám jött ki. Én magam is alig hittem el, de hát ott voltam, mit csináljak, továbbra is csak az igazat írhatom… Ja, ott volt még Németh Szinyó meg Tállai Bandosz is, a tudomány főpapjai. A hírek szerint belátható időn belül költözik a dunaújvárosi múzeum, az Intercisa épületében állítólag szállodát alakítanak majd ki, kicsivel kevesebb, mint hárommilliárd forintért – a terv, pláne ezzel a fő összeggel, minimum érdekes. A miniszterelnök egyébként még 2016 májusában látogatott el a városba, ahol összességében harmincegymilliárd forintot ígért különféle fejlesztésekre – csak hogy el ne felejtsük, mire is számíthatunk, kicsit visszatekintünk erre a szolid és hihető eseményre. Jövőképek a heti HL-ben: fáradjatok beljebb, kezdődik a vetített képes előadás.  Tovább »»

30 április
6komment

Szegény mineln az, aki már ígérni sem tud…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszázötvenhatodik kiadásában Thor Heyerdahl-lal indulunk, aki kereken hetven évvel ezelőtt indult el egy, mondjuk úgy, mérsékelten bizalomgerjesztő, autentikus indián tutaj, a Kon-Tiki “fedélzetén” Peruból, hogy átszelje a Csendes-óceánt. Kalandos útjuk 101 nappal és nyolcezer kilométerrel később Francia-Polinézia egyik kis szigetének atolljánál ért véget: a Kon-Tikit porrá zúzta a zátony, de utasait épen és egészségesen dobta partra a hullámzás. Heyerdahl nagyszerű, olvasmányos, letehetetlen könyvekben számolt be minden kalandos utazásáról, s ezzel milliók érdeklődését keltette fel azon témák iránt, amikben kutatott – a tudományos világ azonban mindvégig barátságtalan idegenkedéssel fogadta mindazt, amit csinált. Ami viszont engem illet, abszolút idegenkedésmentesen fogadtam azt a hírt, hogy a miniszterelnök a megyei jogú városokban lebonyolított turnéja keretében Győrben vendégszerepelt, ahol nagyjából hatvanmilliárdos befektetéseket ígért a városnak. A Modern Városok Program show-ja, talán még emlékszünk, Dunaújvárost se kerülte el: minket mindössze 31 milliárd forintnyi káprázat volt hivatott elvakítani, igaz, nálunk (tudomásom szerint legalábbis) nem olimpikon a város első embere, továbbá nem vagyunk 120 ezres település, és nem leszünk hamarosan 300 ezren sem, mert bizony Győrnek még ezt is belengette Ő Maga – így aztán a létszámbővítés akkor is meglesz, ha mind a 180 ezer polgártársat neki kell legyártania személyesen. Majd rászánja azt a kis időt, oszt jónapot. Ismét a hivatalokat jártam az elmúlt hetekben egy kicsit – igyekszem mindennek a jó oldalát nézni, így végül is jó szívvel annyit mondhatok, meleg van a kormányablakban vagy hogy kell most mondani. Bizonyos okokból ki kell most kérnem a… na, pillanat… nehogy valami perelés legyen… szóval benyújtottam a “járművezetők előéleti pontrendszerével kapcsolatos tájékoztatás iránti kérelmet”, ezt a gyönyörűséget egyenesen a kormanyablak.hu oldalról idéztem ide, szerintem ez a biztos. Ez egy igazolás, amin szépen bemutatják, hogy mondjuk most május 2-án hány élő büntetőpontom van – egyszer egy évben ingyenesen jogosult vagyok rá, hogy kikérjem: most jött el ez az idő. A kormányablakban a kedves hölgy egy perc türelmet kért, aztán átlépett a másik irodába, és… a többit majd bent, ha érdekel… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz