Vidám Park – szomorú, szomorú hírek…
(104 lövet, átlagosan: 6.93 a hétlövetből)
Loading ...
A dunaújvárosi Vidám Park 1993-ban, lassan éppen húsz éve zárta be hivatalosan kapuit. Pár évig még utána is üzemelgetett ugyan, de az már inkább csak az elhúzódó agónia időszaka volt. Közben, s főként az azt követő években bántatlanul és büntetlenül hordta és verte szét, akinek csak kedve szottyant. A park, mely sokunk gyerekkorának megannyi felejthetetlen élményét adta, siralmas állapotra jutott. Sok év után először áprilisban húztam át magam a kerítésén egy fényképezőgép, és Boda jr. társaságában, s nem volt könnyű dolgom, hogy megússzam könnyek nélkül a látogatást. Akkor egy három részes dolgozatban ismertettem élményeimet – az az írás a HL egyik legkomolyabb sikere lett, már ami a nézettséget illeti. Akkor kapcsoltam, milyen sokakat érint mélyen a Park ügye. Gondolkodni kezdtem, amibe kiváló barátom, Suszter, azaz Dankó Zoltán is bekapcsolódott, s végül arra jutottunk, meg kéne menteni a parkból, ami még menthető. Például magát a gyönyörű, nemes fákkal és díszcserjékkel teli parkot – azaz… voltaképpen nem is kell különösebben semmit csinálni, “csak” alaposan kitakarítani, rendbe rakni a területet, megszüntetni a balesetveszélyes gócokat. Vagyis létrehozni egy közparkot, ami azután majd szépen megmutatja, mi is szeretne lenni a továbbiakban. Először egymással beszélgettünk, aztán másokat is bevontunk, találkoztam és nagyokat beszélgettem a Vidám Park utolsó igazgatójával, Bús Józseffel, aztán a fiával, Csabával is, és egyre inkább éreztük, merre is lenne a jó irány. Júliusban elkészítettük a Vidám Park facebook-oldalát, és innentől kezdve felpörögtek az események, hiszen előbb százak jelezték, tetszik nekik az ötlet, nem sokkal később már az ezres létszámon is túlléptünk… a helyzet kezdett nagyon komoly lenni… A nyári szabadságok letelte után bementünk a hivatalba, ahol örömmel fogadták az ötletet, és szeptember végén zöld utat kaptunk, március első hétvégéjén kezdjük az önkéntes munkát… De… mégsem kezdjük. Hogy miért, végtelenül csalódottan eldadogjuk odabent… Tovább »»
