Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


19 február
66komment

Vidám Park – szomorú, szomorú hírek…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (104 lövet, átlagosan: 6.93 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A dunaújvárosi Vidám Park 1993-ban, lassan éppen húsz éve zárta be hivatalosan kapuit. Pár évig még utána is üzemelgetett ugyan, de az már inkább csak az elhúzódó agónia időszaka volt. Közben, s főként az azt követő években bántatlanul és büntetlenül hordta és verte szét, akinek csak kedve szottyant. A park, mely sokunk gyerekkorának megannyi felejthetetlen élményét adta, siralmas állapotra jutott. Sok év után először áprilisban húztam át magam a kerítésén egy fényképezőgép, és Boda jr. társaságában, s nem volt könnyű dolgom, hogy megússzam könnyek nélkül a látogatást. Akkor egy három részes dolgozatban ismertettem élményeimet – az az írás a HL egyik legkomolyabb sikere lett, már ami a nézettséget illeti. Akkor kapcsoltam, milyen sokakat érint mélyen a Park ügye. Gondolkodni kezdtem, amibe kiváló barátom, Suszter, azaz Dankó Zoltán is bekapcsolódott, s végül arra jutottunk, meg kéne menteni a parkból, ami még menthető. Például magát a gyönyörű, nemes fákkal és díszcserjékkel teli parkot – azaz… voltaképpen nem is kell különösebben semmit csinálni, “csak” alaposan kitakarítani, rendbe rakni a területet, megszüntetni a balesetveszélyes gócokat. Vagyis létrehozni egy közparkot, ami azután majd szépen megmutatja, mi is szeretne lenni a továbbiakban. Először egymással beszélgettünk, aztán másokat is bevontunk, találkoztam és nagyokat beszélgettem a Vidám Park utolsó igazgatójával, Bús Józseffel, aztán a fiával, Csabával is, és egyre inkább éreztük, merre is lenne a jó irány. Júliusban elkészítettük a Vidám Park facebook-oldalát, és innentől kezdve felpörögtek az események, hiszen előbb százak jelezték, tetszik nekik az ötlet, nem sokkal később már az ezres létszámon is túlléptünk… a helyzet kezdett nagyon komoly lenni… A nyári szabadságok letelte után bementünk a hivatalba, ahol örömmel fogadták az ötletet, és szeptember végén zöld utat kaptunk, március első hétvégéjén kezdjük az önkéntes munkát… De… mégsem kezdjük. Hogy miért, végtelenül csalódottan eldadogjuk odabent… Tovább »»

Hirdetés
31 október
13komment

Száz ember egy délután – és sok-sok jó ötlet (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.67 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Őszi hangulat - aranysárga lombjárda a parkban

Őszi hangulat - aranysárga lombjárda a parkban

Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter. Bocsánat, de ezt muszáj volt megtennem: kiváló kenyeres pajtásom, az Ausztriában élő Dankó Zoltán, akit egyértelműen a Hétlövet legjelentősebb hozadékának tartok (természetesen kizárólag önző egyéni érdekeim alapján – miszerint jól lekaszabolta például a vírusomat, meg amúgy is egy egész csomó mindenben segített, kulimunkázott, statisztikázott, grafikákat készített, ötleteket adott, és egyáltalán, tényleg jól ki tudom használni a srácot), szóval szegény Suszter napi konzultációinkon egyfolytában panaszkodik, hogy a Vidám Parkkal kapcsolatos híradásokban, írásokban, cikkekben őt soha nem említik meg, és még ott voltak az EL-DO előzetesei, hát abban se… Nos hát… ugyebár ez nem teljesen véletlen – Zoli, sajnos eljött az idő, fel kell hogy világosítsalak, az ilyesfajta megjelenések-említések-megkeresések igazi kulcsa a sárm, a velünk született jóképűség, snájdigság, slágfertigség, hercigség, ilyesmik. Van olyan, segítek, te is ismersz olyan srácot, khm… akinél ez nagymértékben adott, tudod, másoknál… izé… bocs… mérsékelten. Most ne bántódj már meg, szerintem vagyunk olyan viszonyban, hogy ezt így elmondhattam, hidd el, ha nagyon figyeled, hogy csinálom, belőled is lehet valami, ne izgulj… na… Suß… Hát veled még viccelni se lehet? Suszter! Postán küldjem vissza az emlékkönyvedet? Gyere vissza, te őrült… (nah?) Na tehát… komolyabbra fordítva: tény és való, hogy ketten találtuk ki azt az őrültséget, amelynek keretében most nagyon úgy fest, tavasszal megmozdul valami a húsz éve hivatalosan bezárt (utána, néhány éven át volt még néhány kísérlet a park egyes részeinek életben tartására, illetve felélesztésére) Vidám Parkban. A játékokat, látványosságokat természetesen nem áll módunkban visszavarázsolni – de úgy néz ki, közös akarattal és sok-sok önkéntes munkával egy szép kis közparkot kialakíthatnánk. Múlt hét végén két bejárást is szerveztünk a park területére: óvatosan úgy számoltunk, ha a két napban ötven ember eljön, már elégedettek leszünk. Ehhez képest már szombaton kis híján elértük az ötvenes létszámot, és – a látvány okozta magától értetődő szomort/sokkot leszámítva – nagyszerű hangulatban jártuk be a parkot. Vasárnap délután kettő előtt pedig… Tovább »»

29 október
8komment

Százötven ember – tíz százalék parkkedvelő! (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.79 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Magunkra nézve is igaznak gondoljuk a játékterem falán ékeskedő igazságot - márciusban merjük, reméljük, mindannyian nyerünk

Magunkra nézve is igaznak gondoljuk a játékterem falán ékeskedő igazságot - márciusban merjük, reméljük, mindannyian nyerünk

Egy biztos: én egyáltalán nem bánom, hogy állami monopólium lett az időjárás. Korábban mindig órákon át könyörögtem Gaál Noéminek, térden csúsztam előtte, de ő képtelen volt bármit is normálisan elintézni, na jó, a dekoltázsába kétségkívül nehéz belekötni… bár… Na, a lényeg: most viszont kihagytam a kalmár szellemű meteorológusokat, simán csak felhívtam a Nemzeti Időjáráskívánási Intézetet az emelt díjas vonalon, és pár tőmondatban szombat-vasárnapra szép időt kértem Dunaújváros déli fertályára (ja, meg persze a pénzenergiát, amit egyébként szintén kormányhatáskörbe vonnak tudomásom szerint), kész – a többit szerintem láttátok. Az előjelzések korábban hóról és súlyos mínuszokról szóltak, és tizenegykor még másodpercenként ezer liter/négyzetmilliméterrel csöpögött mindkét napon – aztán fél kettőkor gombnyomásra széthúzódtak felettünk a felhők, és kettőtől helyenként ragyogó napsütésben, szombaton húsz fokos langymelegben indulhattunk a Vidám Parkba. Bejárást szerveztünk ugyanis Suszter barátommal… bocs, ez egy kicsit talán félreérthető, Suszter most nem tudott jönni, viszont vele találtuk ki, hogy legyen még az ősszel egy alkalom, amikor bárki bejöhet a parkba, nem kell tartania se kutyás őröktől, se kamerás megfigyeléstől, se semmitől – együtt, sokan, szépen békésen vizsgáljuk meg, mi is lesz a teendő majd márciusban (tervezetünk szerint egészen pontosan 2-3-án), amikor is elkezdjük majd a valamikori Vidám Park területének rendbetételét. Mivel még mindig előfordul, hogy megkérdezik, melyik részre állítjuk majd az óriáskereket, és át fog-e fordulni a hullámvasút szerelvénye, ismételten, csendesen elmondjuk – nem az üzemelő Vidám Park restaurálása a cél, az ugyanis lehetetlenség. Azt szeretnénk, ha a parkot egy erőteljes önkéntes tavaszi hadjárat után klasszikus parkként adhatnánk vissza a városnak, ahol – kezdetben – sétálni, piknikezni, ücsörögni lehet, megcsodálni az arborétum értékű hely nemes fáit, látványos cserjéit. Ha mondjuk nyár elején sikerül megnyitnunk a parkot a közönség előtt, meglátjuk, mennyire lesz népszerű – az dönthet a további sorsáról, az esetleges fejlesztések irányáról is… De itt még nem tartunk: egyelőre múlt szombat van, és vasárnap lesz majd a következő részben – megmutatjuk és elmeséljük, mit is láttunk odabent: miközben lapoztok, mondom, több mint százötvenen jártunk a hétvégén a Parkban!!! Tovább »»

06 október
7komment

Szerencsejátékok a turul szívcsakrájában (reszkess, dalai!)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már harminchatodik kiadásában legelőször is megosztom veletek azt a fontos hírt, hogy Franciaországban kék és zöld színű mézet termeltek a méhek, akik köztudottan szorgos lények ugyan, de korántsem hülyék – onnan szerzik be a cukrot, ahonnan a legegyszerűbb… innen átváltunk egy éles halzolással arra a fél milliméter összhosszúságú légy-szerűségre, ami tegnap éjszaka röpködött itt, nálam – párszor már megzengettem itt-ott, mekkora csoda egy ilyen apróság, de most újra nyilvánosan elolvadok tőle (plusz csütörtök éjjel Suszter sehogy sem akarta meghallgatni a fejtegetésemet – így viszont nem ússza meg…). Tilos lett a játékgépezés Magyarországon, nagyjából huszonnégy óra kellett hozzá, szerintem világrekorderek lettünk e tekintetben is, kétlem, hogy ilyesmit akár Türkmenisztánban meg lehetne lépni, nálunk sima ügy: a döntés okairól sokan töprengenek mindenfelé, a hivatalos indokokat is átrágcsáljuk kicsit, csak hogy jókedvünk legyen, meg nekem is van néhány nyamvadt összeesküvés-elméletem. Végül egy kört megint futunk a Vidám Park környékén – már csak azért is, mert az elmúlt hét hozott pár igencsak látványos eredményt: a facebook-oldalunkon van olyan nézettségi mutatónk pölö, ami három nap alatt gyönge 58 ezer százalékot moccant felfelé… Egy szót szerintünk megér a dolog: és illően megköszönjük a sok-sok élőmunka-, segítség-felajánlást és mentális támogatást is. Apropó, felajánlás: ha valaki szeretne még akár fillérekkel is hozzájárulni a hétvégi könyvmenetünk költségeihez, s így részesülni a kollektív jóérzésből, a héten még megteheti… Ma épp egy martonvásári és egy fehérvári adományért motorozunk el, aztán kissé bevesszük magunkat a Bakonyba, és jól megebédelünk a cseszneki vár tövében, a méltán legendás Várvölgy vendéglőben, amiről március legelején már beszámoltam egyik kedvenc dolgozatomban… Berci barátom a szomszédos Békéscsabáról gurul át hozzánk, hogy együtt mehessünk, és, csak hogy emeljük  az egy főre eső Gold Wingek számát, becsatlakozik a társaságba Vasi is. Kezdünk: fel az olvasószemüvegekkel, akinek kell… Tovább »»

01 október
28komment

Vidám Park – minden jel szerint zöldet kaptunk!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (38 lövet, átlagosan: 6.97 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Suszter keze - tudom, júniusban már volt címlapon facebook-oldalunk logója, de jobbat azóta se találtunk

Suszter keze - tudom, júniusban már volt címlapon facebook-oldalunk logója, de jobbat azóta se találtunk

1219 – ebben a szent pillanatban néztem meg, ennyien kedvelik azt a facebook-oldalt, amit még júliusban készített el kiváló barátom és száz különféle projektben harcostársam, indián nevén Aki Kiirtotta A Nagy És Rohadék Vírust A Laptopomról Suszter, és számos tekintetben besegített az optikai tuningba Krulf is, el ne felejtsem. A Vidám Park sztorija, amit sok száz fotóval még áprilisban, három részben zengettem meg, a HL abszolút sikertörténete – az egyes részekre alkalmanként több mint nyolcszázan moccantak rá, marketingosztályom tehát kimondta, folytatni kell a mesét. A Corso étterem egyik mindenről tudó atyamestere, Bognár Zoli hívta fel a figyelmemet Bús Józsefre, a Vidám Park utolsó igazgatójára – ő kérte el a telefonszámát, aztán Bús úrral összehoztunk egy randevút, aztán még vagy kettőt, s hogy, hogy nem, abból is lett két, ismét csak ronggyá olvasott rész… Még itt sem ért véget a mutatvány – május végén bejelentkezett Csaba, Bús úr fia, aki saját maga írta le gyerekkori élményeit: úgy gondoltam, elég érdekes lehet egy Vidám Park-igazgató fiának szemüvegén keresztül nézelődni egy kicsit – és igazam lett, mint rendesen, plusz Csaba nappalijában ott áll egy csodálatos Zaccharia Locomotion flipper, 1981-ből, ami… de nem akarok eltérni a tárgytól… A lényeg, hogy júliusban összedugtuk a fejünket Suszterral, hamarosan elkészült a facebook-oldal, és valósággal záporoztak ránk a felajánlások – elsősorban önkéntes munkát, segítséget ígértek, nagyon sokan. Mi pedig úgy gondoltuk, kár lenne veszni hagyni ennyi jó energiát – s elhatároztuk, megpróbáljuk elintézni, hogy kezdjünk valamit a még sírnivalóan romos állapotában is csodálatos fekvésű, gyönyörű növényekkel teli területtel. Arra gondoltunk, együttes erővel, sok munkával szinte ingyen kialakíthatnánk belőle egy közparkot, ami a város egyik közkedvelt helyévé nőhetné ki magát. De nyár volt: mindenki szabadságon, a hivatal csak alapjáraton pötyög – várnunk kellett. Mostanáig: amikor is – szerintem – nagy és örömteli hírrel állhatunk elő: lapozás után a tiétek is.

Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz