Pali bácsi: a sármőr álma
Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszázötvenegyedik kiadásában egy cseppet még mindig olimpiázunk – híre jött, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság lassan már bárkinek odaadná az olimpiát: nyolc éve mi már hallattuk a hangunkat ebben a témában, íme, itt a fényes bizonyítéka… Hogy perpill mi is a helyzet a hungarikum olimpiával, azt nem tudom, az rémlik, hogy eddig tán olyan negyvenmilliárdba fáj az egész: a következőnek az előszervezését, ha nincs más jelentkező, a Suszterrel meg a Maximmal elvállalnánk, így hármasban, jelenlegi számításaink szerint hatvanhatmilliárdért meg tudjuk csinálni, és hatvanmilliárdot tudnánk visszaosztani garantáltan, ahová, akinek kell, nem vagyunk finnyásak. Azt hiszem, legjobb lesz, ha első körben a Budapesti Olimpiáért Mozgalom figyelmét próbáljuk meg magunkra vonni, ők ugyanis “lángőrzőként” dolgoznak tovább. Addig is, például, elemzik az eddigi tapasztalatokat, összegzik a felhalmozott tudást. Mindkettő van bőséggel – lásd még: kiknél okosabb Mészáros Lőrinc. Mielőtt témát váltanánk, már jó előre kérek mindenkit, szorosra húzza a biztonsági övét, mert nem egyszerű az, amit mondandó vagyok, na szóval: orvosnőnek adta ki magát egy harmincéves férfi a Nógrád megyei Szirákon. Pont. Igyatok valamit, én is azt teszem, holnap szabadnapos vagyok, na még egyszer bazmeg. Orvosnőnek adta ki magát egy férfi – mentségére mondom, mindig félhomályban vagy sötétben dolgozott: ám egy idő után így is feltűnt a pácienseknek, hogy miniszoknya, combcsizma ide vagy oda, Rita doktornő talán kicsit borostásabb, mint kellene. Van egy rossz hírem: nem csak a szirákiakat szopatja egy ál-doktornő – van ennek az országnak egy orvosa, mit orvosa, orvoscsoportja, akik évtizedek óta igyekeznek fenntartani a félhomályt… Végül, sajna, szomorúság: elment egy tetőtől talpig úriember, egy igazi sármőr, egy javíthatatlan bohém – de hát ugyan mit is kellett volna javítani rajta, ő úgy volt rendben, ahogy volt. Egy város ismerte, sokan találkoztunk vele naponta, s mindannyiunkat felvidított, a vezetéknevét szerintem mégis csak igen kevesen ismerték. Pali bácsi, a Palika: így alighanem szinte mindenki tudja… Pali bácsi néhány napja elaludt, és reggel nem ébredt fel. Rosszabb hely lett a város. Tovább »»