Hétlövet

Pali bácsi: a sármőr álma

(22 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)

 Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszázötvenegyedik kiadásában egy cseppet még mindig olimpiázunk – híre jött, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság lassan már bárkinek odaadná az olimpiát: nyolc éve mi már hallattuk a hangunkat ebben a témában, íme, itt a fényes bizonyítéka… Hogy perpill mi is a helyzet a hungarikum olimpiával, azt nem tudom, az rémlik, hogy eddig tán olyan negyvenmilliárdba fáj az egész: a következőnek az előszervezését, ha nincs más jelentkező, a Suszterrel meg a Maximmal elvállalnánk, így hármasban, jelenlegi számításaink szerint hatvanhatmilliárdért meg tudjuk csinálni, és hatvanmilliárdot tudnánk visszaosztani garantáltan, ahová, akinek kell, nem vagyunk finnyásak. Azt hiszem, legjobb lesz, ha első körben a Budapesti Olimpiáért Mozgalom figyelmét próbáljuk meg magunkra vonni, ők ugyanis “lángőrzőként” dolgoznak tovább. Addig is, például, elemzik az eddigi tapasztalatokat, összegzik a felhalmozott tudást. Mindkettő van bőséggel – lásd még: kiknél okosabb Mészáros Lőrinc. Mielőtt témát váltanánk, már jó előre kérek mindenkit, szorosra húzza a biztonsági övét, mert nem egyszerű az, amit mondandó vagyok, na szóval: orvosnőnek adta ki magát egy harmincéves férfi a Nógrád megyei Szirákon. Pont. Igyatok valamit, én is azt teszem, holnap szabadnapos vagyok, na még egyszer bazmeg. Orvosnőnek adta ki magát egy férfi – mentségére mondom, mindig félhomályban vagy sötétben dolgozott: ám egy idő után így is feltűnt a pácienseknek, hogy miniszoknya, combcsizma ide vagy oda, Rita doktornő talán kicsit borostásabb, mint kellene. Van egy rossz hírem: nem csak a szirákiakat szopatja egy ál-doktornő – van ennek az országnak egy orvosa, mit orvosa, orvoscsoportja, akik évtizedek óta igyekeznek fenntartani a félhomályt… Végül, sajna, szomorúság: elment egy tetőtől talpig úriember, egy igazi sármőr, egy javíthatatlan bohém – de hát ugyan mit is kellett volna javítani rajta, ő úgy volt rendben, ahogy volt. Egy város ismerte, sokan találkoztunk vele naponta, s mindannyiunkat felvidított, a vezetéknevét szerintem mégis csak igen kevesen ismerték. Pali bácsi, a Palika: így alighanem szinte mindenki tudja… Pali bácsi néhány napja elaludt, és reggel nem ébredt fel. Rosszabb hely lett a város. Tovább »»

Bocs, jössz egy bélással. Két éve. Ja, most már 902-vel…

(27 lövet, átlagosan: 6.81 a hétlövetből)

 Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonnyolcadik kiadásában egy habkönnyűnek ígérkező, mindenkit érintő problémát beszélünk át kissé: bizonyára ti is hallottátok már azt a döbbenetes állítást, hogy életünk során – átlagosan persze – mindannyian elfogyasztunk nyolc pókot, méghozzá álmunkban. Van-e, aki még nem borzongott ezen egy jóízűt? Ugye hogy nincs… Nos, kérném, mindenki nyugodjon le egy kicsit – a legenda természetesen színkamu, a pók sokkal értelmesebb és óvatosabb állat annál, hogy őrületes hangerejű hortyogásunk közepette bemásszon a szánkba… Körbejárjuk kissé ezt a szép legendát… Ahogyan a 2024-es Budapestre álmodott olimpia ügyét is: a pályázatról ugyan csak jövő szeptemberben dönt a korrupciót hírből sem ismerő Nemzetközi Olimpiai Bizottság testülete – ehhez képest nem csúnya, hogy nálunk már elpattant olyan hétmilliárd froncsi ebben a tárgykörben, s csupán a nevezésre közel húszmilliárd megy majd el. Maga az esemény a jelek szerint kihozható úgy 2700-2800 milliárdból, nem vészes, abszolút megértem, hogy nincs már hová tenni a lóvénkat, amit a dübörgő gazdaság okád ki magából – és természetesen nincs kétségem afelől, hogy minden forintot a legbecsületesebb módon költöttek el eddig is, és ez ezután se lesz máshogyan. Egyebet ne mondjak, DR. Schmitt Pál lett az Olimpiai Pályázati Bizottság elnöke. Pont. Végezetül egy felülmúlhatatlan történet, egy csoda, cseppben a tenger – benne minden, amit 2016 Magyarországáról tudni illik, kell, érdemes: évtizedes jó barátom, Pista volt olyan kedves megosztani velem a sztoriját… A lényeg, tömören: két éve be kellett fizetniük a szemétszállítási díjat a hétvégi telkük után. Meg is tették. 2612 forintot csöngettek be a kiküldött csekken, csakhogy… próbálok komoly maradni… szóval 2614-et kellett volna. Nem hiszitek? Papír van róla! Irgalmatlan két forinttal alulteljesítettek, hogy miért, az e pillanatban még nem tisztázott, de bizonyosan az lesz, mire Hágáig ér az ügy. Ja… a szolgáltató természetesen nem akkor, nem is a következő hónapban jelezte, hogy sajnos súlyos két ruppója hiányzik a kasszából, hanem most, két év elteltével küldtek egy kedves hangú felszólítást, amelyben a két forint, továbbá 900 forint kezelési díj, azaz összesen 902 forint haladéktalan befizetésére szólítják fel a magukról megfeledkezett, hanyag tulajdonosokat… Spalettástól csapom ki a kormányablakot, ne ijedjetek meg, csak nyugodtan: olvassatok ma is HL-t… Tovább »»

“Indulni kell, megint…”

(21 lövet, átlagosan: 6.48 a hétlövetből)

 Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonhatodik kiadása természetesen azt jelenti, vége a nyári szünetnek, újból megkezdjük a fellazítást, reméljük, hiányoztunk legalább egy kicsit. Mi mással is kezdhetnénk szerény dolgozatunkat, mint egy olimpiai hírrel – de nem, nem a nagyszerű sikereink fölött érzett honfiúi büszkeség valamely szép megnyilvánulása mozdította meg finoman érzékeny pennánk patinásra koptatott végét: még annál is nagyobb boldogság, hogy Áder János elnök urunk Rióban, ráadásul az óránként alig több mint hatmillió forintért nyitva tartó Magyar Házban az olimpiai mozgalom több potentátjával is egyeztetett a 2024-es bodapesti olimpiai játékok ügyében. Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke azután magával Orbán Viktorral is megbeszélést tartott – titkosszolgálati eszközök bevetésével sikerült megszereznünk az üdvözlő szöveg nagy részét, s a kötetlen beszélgetésből is idézünk. Nem akarok amúgy látnoki szerepben tetszelegni, de ha netán kihagytatok volna egy korábbi, hogy pontos legyek, 2008-ban született fércművet “olimpilyai” témában, olvassatok bele ebbe… Több mint egy hónapja már, hogy Somló Tamás, az “Artúr” itt hagyott bennünket – érzem, azaz pontosan tudom, hogy legfőbb ideje lenne továbblépnem, de… nem megy. Minden nap Somlót hallgatok: legtöbbször csak őt, más napokon valami mást is, de többnyire abban a másban is benne van, LGT, Non-Stop, ilyesmik… Fotókat meg filmeket nézek óraszám – róla, vele, miatta. Egyszerűen nem tudom, nem akarom elhinni, hogy a szabadság vándora, ez a csodálatos, isteni, utánozhatatlan hangú és tehetségű zenész nem alkot többé. Hogy már nem énekel vagy mesél nekünk vicces/megható történeteket… s hogy nem mutatja tovább, hogyan is kell ügyesen átóvakodni az élet nagy darálóján úgy, hogy sértetlenek maradjunk. Szabadok. Függetlenek. Boldogok. Szeretnivalóak. Hülyék. Bölcsek. Emberek. Én nem izgultam, mert végig egészen biztos voltam benne, hogy az Artúr halhatatlan. Most viszont, azóta mérhetetlenül csalódott és rémült vagyok: ha ő eltűnt, itt tényleg minden megtörténhet… Végül egy kis szemcse a nyaralásunkból, amelynek keretében Boda jr. és egy jó barátom társaságában, három motorral hat napig keveregtünk egy pompásat a Balkánon – megtettünk 2200 kilométert, fantasztikus tájakon börrögtünk keresztül, remek emberekkel találkoztunk és ismerkedtünk meg… hogy aztán az utolsó előtti napon, Bosznia északkeleti csücskében váratlanul beleszaladhassunk egy olyan viharba, amilyet ötven év alatt se volt szerencsém átélni. Most, ismerve a két héttel későbbi macedón katasztrófát, azt mondhatom, piszok nagy szerencsénk volt, és soha többé nem veszem félvállról az ilyesmit… Olimpiartúra – odabent.

Tovább »»

A nap, amikor szárba szökkent a Műtsd magad-mozgalom

(22 lövet, átlagosan: 6.73 a hétlövetből)

 Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanadik kiadásában ismét csak a Citius, Altius, Fortius hármas jelszó mentén kezdjük meg a szélesebb néptömegek öncélú izgatását – nem, ezúttal nem a tanulságokban nem épp szegényes Szente István Olimpilya Zéerté szereplőinek újabb kalandjai jönnek, egyszerűen csak annyi történt, hogy egy kishitű porfészek, valami Boston visszavonta a 2024-es olimpia megrendezésére benyújtott nevezését. A minimum persze az lenne, hogy a visszalépést időben jött figyelmeztetésnek vegyük – de akármibe lefogadom, a magyar olimpiarendezés lázálmában égők úgy fogják érezni, még tovább nőttek az esélyeink. Pedig esélye csakis annak a sportágnak van, hogy ismét sikerül ellopatni pár alkalmas polgártárssal néhány száz milliárdot – egyebet ne mondjak, a korábban elkészített tervek átdolgozásáért már most, tíz évvel a tervezett esemény előtt 480 milliót nyalt fel a PricewaterhouseCoopers tanácsadó cég. Hazai vizekre evezünk, barátaim, nem vicces történettel: magát műtötte meg otthon egy 57 éves nagyatádi férfi, mert fájdalmai miatt nem bírta kivárni az operációjára kitűzött szeptemberi időpontot. Egy hatalmas vérrögöt távolított el a lábából, ne is mondjátok, horror, én aztán tudom, de egyébként azóta nem dagad a lába, mi több, azóta már orvosok is vizsgálták, és megállapították, hogy helyreállt a vérkeringése… Huszonöt éve már, hogy minden kormányerő csak dumál, ígérget, és táplálja azt a hazug legendát, hogy az egészségügy, még ha kicsit kevés is benne a pénz, a benne dolgozók hivatástudata miatt elfogadható színvonalú ellátást kínál a betegeknek… Múlt hét elején némi kikapcsolódást engedélyeztem magamnak, Észak-Magyarországon motorozgattam kicsit – már hazafelé, valami hirtelen ötlettől vezérelve Parád után letértem a 24-es útról, s egy jó kis kanyargás reményében Galyatető és Pásztó felé fordítottam az eke szarvát. Nem volt nagyon jó ötlet, most már be kell látnom: a tengelytörő kátyúk közt zötykölődve csak az vigasztalt, hogy mire hazaérek, Európa legmegrázóbb útja, az Aranyvölgyi végre elkészül. Hát… nagyjából ja, látom, vadiúj toldások-foltok, és valamennyire már múlóban a sávlezárások is – de azért ha valaki rám ad egy XXL-es csadort megfordítva, úgy visz át a szokott szakaszon, nem biztos, hogy az az első tippem, hogy ez kész… Fojtogató hírek Bostonból, A Night At The Opera és úti élmények/halmányok, gyerünk, siessünk, sok a dolog… Tovább »»