Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


12 július
10komment

Falut, olcsón, Olaszba’…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százhuszonhatodik kiadásában legelsőbb is megvásárolunk egy olasz falut – van tízezer forint megtakarításom, ez lesz az alap, valahonnan szereznünk kéne hozzá 75 millió 990 ezret, és megvagyunk. De most komolyan: 76 millióért, az ebay-en eladó egy tizennégy házból álló település, tokkal-vonóval ennyiért, szerintem vicces az ára, egy megyei első osztályú futballcsapat éves támogatásából szerintem elég lazán kijön az ára, és mennyivel nagyobb buli… Lehet persze mosolyogni, de ha jól belegondolok, az engem ismerők közül azt se sokan hitték volna, hogy egyszer még szőlőm lesz Borsodban, hogy egészen konkrét legyek, Büttösön – aztán tessék, a NAV árverésén úgy megvettem, hogy csak úgy hupogott. Feledékenyebbeknek a teljes sztori (első része) itt. Aztán: egy felmérés szerint 20 százalék azon honfitársaink aránya, akik képesek egy egyszerű beszélgetés lebonyolítására – angol nyelven. (Jut eszembe: kíváncsi lennék arra az arányszámra is, ami azt mutatja meg, hányan képesek ugyanerre az úgynevezett anyanyelvükön, vagyis magyarul – de ez egy másik sztori…) A 20 százalék mindenesetre az európai mezőny tök utolsó helyére volt elég: Románia 31, Szlovákia 26, Bulgária 25, de még Spanyolország is 22 (mellesleg, egy érdekes adat: Nagy-Britannia 95 százalékos) – szerintem viszont, ha Európán kívülre merészkedünk, Kínát biztosan megelőzzük, bár tudom, hogy az újabb generációk már bőszen tanulják a világnyelvet. Volt viszont pár élményem e tárgykörben – ami belefér, megosztom veletek. A végére egy egyszerű kis cikk-ismertető – az indexen látott napvilágot az a felmérés, amely hírül adja, hogy a honi polgármesterek közül Dunaújvárosé, ha úgy tetszik, a miénk, Cserna Gábor viheti haza a legkomolyabb tiszteletdíjat – kicsivel több mint 920 ezer forint a havi járandósága. Nem a zsebében turkálunk, csak körbejárjuk kicsit a témát – volt már városi média, amely megpróbálkozott ezzel, de onnan titokzatos körülmények között gyorsan lekerült az írás: csak reménykedem, hogy itt megmaradhat. Ellenőrizzétek. Tovább »»

Hirdetés
29 március
5komment

Rezsifronthuszárok Harcálláspontja

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenharmadik kiadásában a szieszta dicséretével kezdünk – illetve, kicsit pontosítok, a mifelénk mostanság szárnyát bontogató slow-mozgalomról ejtünk pár szót: szerintem ha akarnám se nagyon tudnám titkolni, mennyire tetszik a dolog, még ha a teljes megvalósítástól sok tekintetben elég távol állok is… Nyulasi mester e tekintetben is évtizedekkel előzte meg korát: remélem, nem haragszik meg érte, ha kifecsegem, miért felesleges déltájban zaklatni – bizony, Olaszország Don Gioltónál házhoz jön, egy óra szunyóka csodákat tesz, vallja a barátom, és nincs okom, hogy ne higgyek neki. Nem vitázik a miniszterelnök: bár a Fidesz szerint a demokrácia lényegéhez tartozik, hogy legyenek az ország jövőjéről folyó viták; úgy látják azonban, hogy nincs kormányzóképes, igazi jelölt a baloldalon, ezért vitának sincs értelme. Jó szöveg: ha beljebb lapoztok, rájöttök, miről jutott róla eszembe Jézus leszületett fia, akivel egyszer interjút készítettem. Megkaptam az idei első félévre esedékes számlatömbömet az extraprofitra éhes imperialista energiaszolgáltatótól: nos, jóllehet a rezsicsökkentés eltántoríthatatlan hívének tartom magamat, a negyedik ütemnél csak az ötödiket várom jobban, amikor is szerény javadalmazásra számítok fogyasztásom fejében – én, bevallom, az egészet úgy fogom fel, hogy ily módon azért mégiscsak hozzájuthatok majd némi nyugdíjszerűséghez… Nos, a nemrég megkapott számlákon áhítattal láttam, hogy a tudatos tervezésnek hála legjobbjaink simán a jövőbe látnak: én például júniusban 1021 forinttal fogok kevesebbet fizetni, törik-szakad, így lesz és kész. Nagy kérdés viszont, nem sikerülhetne-e most, a rezsiharc e küzdelmes hónapjaiban extraprofit-mentesen leszereltetni a gázórámat, s így az öt éve nullás fogyasztásomért nem fizetni tovább a díjat… Óriási sikersztorik minden mennyiségben, kicsit beljebb… Tovább »»

27 június
1komment

Átlibbenünk az olaszokhoz – egy felejthetetlen, csodás túra (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.73 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Erre a képre ébredek - besüt a nap az ablakon, és átvilágítja az előző esti rozémaradékot... szép...

Erre a képre ébredek - besüt a nap az ablakon, és átvilágítja az előző esti rozémaradékot... szép...

Kedves egybegyűltek, jelentem, hogy itt ülök a Hotel Mölltaler teraszán, a nap hét ágra ragyog, kedd, 11 óra van. Nem volt gyenge a belépőm: miután ékes osztrák nyelven elmagyaráztam előbb a kedves pincér hölgynek, majd a recepción üldögélő főnökének, hogy egy kis netet koldulnék tisztelettel, egyébként, csak a társalgás kedvéért szegény magyar bloggercsávó vagyok, halványan elmosolyodtak, majd ékes magyarsággal azt javasolták, legyen a konferencia nyelve a továbbiakban közös anyanyelvünk. A főnök bérli ugyanis a (természetesen kiemelten motorosbarát) helyet, és a teljes személyzet is kis hazánk hírnevét öregbíti, jó szívvel ajánlhatom mindenkinek. De miért üldögélek itt, ahelyett, hogy a Körtéékkel vadásznám a kanyarok százait – kérdezhetitek, teljes joggal persze. Nos, minden jel szerint el vagyok átkozva, mint nagy példaképem, Bagaméri Elemér: ma reggel, amikor a hátsó udvarból tolattam ki, Varga Zsolti hátulról elég tompán annyit mondott, várjak egy kicsit, és lehajolt. Rosszat sejtettem, de ennyire azért nem. A hátsó gumim – talán van még, aki emlékszik a prágai hazautamra, amikor is szöveten sikerült tolnom ötszáz kissé már túlságosan is izgalmas kilométert – ismét elért élete végére, be kellett látnom, a szövet, igaz, még “csak” az első réteg, ott vigyorog egy hadd ne mondjam, milyen alakú repedés alól… A délelőttöt a megoldás keresésével töltöttem, jelentem, megvan, tizenöt kilométerre találtam egy gumisműhelyt, a cég neve Plankenauer, elmondták, két szép, zöld színű papír kell hozzá, hogy minden sebemre gyógyírt találjanak – így jártam, a részleteket majd pénteken adom elő, a lényeg, hogy holnap minden rendbe jön, a többi korrigálható. Varga Zsoltiék teljes létszámban felmentek a Großglocknerre, ja, reggel a Vakondnak csinált egy bukósisakot és egy esőruhát, a tegnapi tapasztalatokból okulva. A mai meg a holnapi túra tehát kimarad, de talán csütörtökön, pénteken meg biztos, ismét csatlakozom versenyzőtársaimhoz, és új gumival fogom őket az őrületbe kergetni – ha már én ott vagyok lassan… nem ám, annyira nem izgat az ügy, ahogy mondani szokás, a pénz a legkevesebb. Most pedig jöjjön egy kis vasárnap: amikor is átmentünk az olaszokhoz csodát látni, és sikerült is… Ahogy a fodrászatban: hajcsatok! Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz