Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


07 február
13komment

Puhafülű Szilárd lebirkózza az olimpiai bajnokot

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százötvenötödik kiadását nem teljesen szalonképesen kezdjük, KDNP-szimpatizáns olvasónkat (igen, igen, direkt egyes szám, semmiképpen sem gondolnám, hogy a legbuzgóbb keresztények közül többen olvashatnak minket, már ha egyáltalán úgy globálisan vannak ennyien) máris megkérem, térjenek vissza dr. Tóth Tihamér: A tiszta férfiúság című alapművének tanulmányozásához, itt mi most ugyanis a káromkodással foglalkozunk majd. Egészen pontosan arról van szó, hogy mindenki káromkodik, a munkahelyén is, már amennyiben persze van ilyenje. Az amerikaiak 74 százaléka káromkodik nyilvánosan és rendszeresen – és kötve hiszem, hogy ezt az arányt tekintve mi rosszabbul állnánk, sőt. Nálunk például, a családban anyukám soha életében nem mondott még semmi csúnyát, és szerencsére én is rá ütöttem, egyszerűen képtelen vagyok kimondani vagy leírni egy bazmeget. Pedig néha szinte elkerülhetetlen. Például amikor azt olvasom, hogy Németh “Csepelirezsicsökkentő” Szilárd lett a Magyar Birkózó Szövetség elnöke – a kiváló sportember végre az őt megillető helyre került, nem csoda, hogy választási szlogenjét (Nem a birkózásból, hanem a birkózásért kell élni!) meghallva a sportágban lényegében ismeretlen dr. Hegedűs Csaba olimpiai bajnok, aki 1992 óta irányította a szövetséget, szinte önként állt félre. Németh Szilárd: tegye már fel a kezét, aki vásárolna tőle használtautót… na jó… egy turmixgépet?… kiló krumplit? Mindegy, végül is akkor is elnök lett, na. És akkor egy kis szolgálati a végére: facebook-járó követőink már értesülhettek róla, de itt is szeretnénk egy kicsit szondázni, mi a hozzáállás – Suszter mesterrel úgy döntöttünk, hogy kicsit kimozdulnék a második emeleti elefántcsonttoronyból, társaságra vágyom, rég nem beszélgettem kedvemre, mesélni akarok, picit sztorizni, azonkívül pedig talmi csillogásra vágyom, meg egy csomó pénzre, befolyásos barátokra, ilyesmi… szóval azt találtuk ki, találkozzunk a közeli jövőben, mint tettük azt kábé négy éve, a helyet még nem tudom, igazából nem vagyok biztos benne, hogy van még olyan közintézmény, ahol szívesen látna bárki is, aki joggal félti a jövőjét, na mindegy, pár reményteli tippem azért van, majd csak kitalálunk valamit… Mindenesetre most felidézgetem kicsit a régi dicsőséget, étvágyat gerjesztek a mostanihoz – ha ti akarjátok, én akarom. Világ HL-esei, szándéknyilatkozzatok! Tovább »»

Hirdetés
28 június
7komment

Vörös kapitány, skandináv elvonó után

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (37 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százhuszonnegyedik kiadásában egyik nagy kedvencemet, szerény véleményem szerint napjaink legmeghatározóbb zenészét, Sting-et idézzük ide, akiről most az a hír röppent fel, hogy 62 évesen úgy döntött, nem hagy nagy vagyont hat gyermekére, inkább elszórják azt a kicsikét, amijük van – mint mondta, nem akarja vagyonkezelő alapokhoz kötni a gyerekeket, inkább tapossák ki ők is a maguk útját. Hogy Sting zseniális zenész, azt eddig is tudhattuk – mostantól az is világos, hogy bölcs ember. A Kúria szerint nincs immár törvényes akadálya a Magyar Kétfarkú Kutya Párt hivatalos bejegyzésének – korábban, első fokon egyebek mellett azt kifogásolták, hogy az MKKP céljai komolytalanok; másodfokon az általános erkölcsi elvek megsértését olvashattuk az indokok között; a komolytalan szándékok ellenére kedvenc politikai szerveződésem eljutott a legfelsőbb jogi fórumhoz, s végül, úgy tűnik, sikerrel is járt. A kétfarkúak facebook-os oldalukon így kommentálták a nagy hírt: “Nna de legalább 4 év múlva majd akkor tényleg nyerhetünk.” Úgy legyen. Igaz, ugyanezen az oldalon akadt kommentelő, aki szerint az MKKP-t csak azért jegyzik be most, mert több választás már úgyse lesz Magyarországon. Ez pillanatnyilag csak vicc – igaz, elég sok mindenről gondoltuk ezt, amiről később kiderült, hogy mégse. Egyelőre visszatértem skandináv kiküldetésemből, a teljes részletezéssel vagy egyelőre vagy véglegesen adós maradok, mindenesetre érdekes, milyen felbuzdulást keltett ez a kis kirándulás a trollklub legjobbjainak körében – hogy egyebet ne mondjak, a Dunaújváros Online-on még egy tragikus kimenetelű baleset hozzászólásai között is csak az izgatta a legaktívabb remekírókat, vajon kigyógyulok-e végre idült alkoholizmusomból a komoly szeszárakról hírhedt északon. Névtelenül szép az élet, hiába no: Vörös kapitány is, kommunista is, meg csöves is vagyok, akinek ideje lenne kicsit igényesebben öltözködni, és elhúzni fodrászhoz, továbbá pár érces gondolat arról, miért lenne ildomos nem írni a nincstelenségről, ha van még mit enni. Minden odabent: egy hét elvonó után végre fel, a vörös Betű-tenger tarajos hullámaira… Tovább »»

22 december
14komment

A maják meg a Lásztkrisztmasz-élmény

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (50 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvenhetedik kiadása igencsak különös és kalandos körülmények között keletkezett – nem tudom, ki hogy van vele, nekem speciel ez az első világvége, amit átéltem. Nem nagyon smakkol ez a hülye nullsík, alig találom a billentyűket a tök sötétben, és a combom is tisztára bedurrant, mert második órája tekerem a laptop ellátását biztosító áramfejlesztős biciklit, amit szerencsére jó előre bekészítettem magamnak. (Ha valakinek netán áram kellene, keressen nyugodtan, egy darabig itthon leszek, most akciósan tudok átadni, pénz nem annyira érdekel, de friss, füstölt házi húsárut szívesen beszámolnék…) Az időnkbe, azt hiszem, belefér, hogy megbeszéljük, mi a helyzet a Nemzeti Színházzal – és ha már Vidnyánszky Attila szóba kerül (nem is szólva egyik kedvenc keresztényemről/demokratámról, Pálffy Istvánról), röviden elmesélem, milyen is volt, amikor bő tíz éve a Nyulasival Kárpátalján, Beregszászon, az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházban töltöttünk pár felejthetetlen napot. Végezetül beszámolok a karácsonyi előkészületeimről – nem állok túlságosan fényesen azt előrebocsáthatom… Az alkalmat viszont ezennel megragadom, és mindenkinek békés napokat kívánok – ránk férne pár csepp nyugalom… A magam részéről csendes kis utazgatásokkal teszem változatossá a karácsonyt – felbukkanok majd Varga Zsoltiéknál, talán Nagykovácsiban, a Szilárdéknál, persze lesz némi családi pittyputty is… úgyhogy várhatóan szabin vagyok, de egy hét múlva mindenképpen jövök, hiszen a szombat reggeli kávé mellől szerencsére sokaknak nem hiányozhat a HL. Most sem – gyerünk… Tovább »»

20 március
20komment

Nem tudom, mi van veletek, leszokós társak – nálam semmi gond!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.65 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Figyeld, itt még, a Varróék búcsúbuliján, mi volt a fotós kezemben...

Figyeld, itt még, a Varróék búcsúbuliján, mi volt a fotós kezemben...

Kicsit csalódott vagyok, megmondom őszintén – múlt vasárnap, azaz kilenc napja úgy kezdtünk bele az egy hónapos cigimentes kísérletbe, hogy egy csomóan biztosítottak róla, csinálják, jönnek, beszámolnak, segítünk egymáson, megosztunk, tippek-trükkök-tanácsok… Erre mi történik? Eltűnik mindenki, mint aranyóra áramszünetnél. Na jó, ez így pont nem igaz: hiszen tudom például (ráadásul, szerencsére, több pompás komment és mail is tanúsítja), hogy ÖregHal keményen tartja magát, mint Sztálingrád; tegnapelőtt továbbá Suszter egy komplett és hibamentes posztban fejthette ki, milyen arccal a Kleine Zeitungra érkezni, továbbá a szomszéd Herr Poltsch fojtott mosolygását élvezni, miközben az a nagyszerű esély nyílik meg előttünk, hogy az életünk összes felmerülő gondját a cigaretta megvonására kenjük… Mindenesetre Suszter mester is állja a sarat, pedig napi két dobozt termelt be – ez egyébként, pláne osztrák árakon számolva, már most is szép zsebben maradó summa, hogy csak a dolog egyik vetületét említsem most, s tudom, hogy ez Susztert a legkevésbé sem… De mi van, mi lehet a többiekkel??? Rizsapista, Orsi, Rowena (oké, ő megvan, csak nem jelentkezett, de épp most találtam meg a történetét), Hatlövet, Csusza – hát hol vagytok, ti régi kedves játszótársak? Kérdések, latolgatások, egyéni tapasztalások, és további segítség a Hogyan szoktam le 5 nap alatt a dohányzásról című alapműből közvetlenül hajtás után. Tovább »»

09 február
7komment

Strandmell, tudományosan

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (3 lövet, átlagosan: 6.67 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Már csak a neten létezem, eltűntem a világból, adios, amigos. Visszasírom azokat a szép napokat, amikor még nagyvállalati alkalmazottként lóghattam kedvemre egész nap, cimboráltam, sétálgattam, semmittettem – sej, amióta a magánszektorba kerültem, se reggelem, se nappalom, se éjjelem, se semmi: írok, írok, és írok, ha van egy kis időm, kommentekre válaszolok, érződjön az a törődés, ha még mindig van egy kis időm, a határidős fordítást írom, ha meg éppen nem írok, szilánkosra töröm az agyam, mivel is kedveskedhetnék még a nagyérdeműnek, és enyhe lelkiismeret-furdalásom van, amikor negyedórában megebédelek, mert már rég frissítenem kellene, ráadásul húsz percig nem tudom megnézni az oldallátogatottsági statisztikákat se. Nem véletlen hát, hogy a Nyulasival (nem, tényleg nem alezredes, mint az arckönyvön arra valaki már éberen felhívta a figyelmem, és igen, valóban ő a DO cenzora, mint ugyanaz a valaki kőkeményen fején találta a szöget) is csak virtuálfelületeken tudok csacsogni néha: na, tegnap este váltottunk három mondatot, ami pont elég volt ahhoz, hogy hamar megegyezzünk, nyolckor az uszoda előtt, of course úszócuccal. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz