Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


27 március
1komment

Harcos Turul-túra

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat indult itt, a HL-en nemrég… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Ma egy méretes csapatmunkát szemeltem ki: 1992 teléhez vitetjük magunkat az időgéppel. November 29-én hajnalban Nyulasi Zsolt és Lázár Zsolt kollégám/jóbarátom társaságában Tatabányára hajtattunk, ahol is a Turul-emlékmű avatásán vettünk részt. Igen, a Dunaújvárosi Hírlap képviseletében személyesen tekintettük meg az eseményt – várható volt ugyanis némi botrány, jelentős skinhead-készülődés előzte meg az eseményt, mi úgy éreztük, ott a helyünk, a lapvezetés pedig az akkori szokásoknak megfelelően nem gördített akadályt kiküldetésünk elé. Az alábbi méretes dolgozat tehát csapatmunka – a Nyulasival már akkor is tudtuk azt a trükköt, amit később elég sokat gyakoroltunk, nevezetesen hogy ő elkezd egy mondatot, én meg befejezem, vagy fordítva… Lázár Zsolti pedig szokása szerint készített egy sorozat ragyogó képet – ezeket most sajnos csak elképzelni tudjátok. Ahogy azt a különös helyzetet is – én valamiért azt gondolom, egy picit akár mai kínjaink néhány gyökerére is rávilágíthat ez a riport. Jó szórakozást…

Tovább »»

Hirdetés
11 július
5komment

Jönnek a vadak – és Szent apus

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (14 lövet, átlagosan: 6.57 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Énlaka, 2008 - ajándék könyveket szállítunk Erdélybe Nyulasival, és örülünk ennek

Énlaka, 2008 - ajándék könyveket szállítunk Erdélybe Nyulasival, és örülünk ennek

Hát akkor meg is érkeztünk, kedves mindnyájan, nincs más hátra, mint hogy betartsam hétfői ígéretem, amit A fehér pisztoly című partizános Delfin könyv bemutatása okán tettem, és most bemutassam egy 1993-as (az egyik írás, jelesül az enyém, egyértelműen megadta a választ: mégsem ’92) “verseny” két pályaművét. Az összecsapást mi magunk ötlöttük ki kiváló, örök barátommal, harcostársammal, Nyulasi “Öcaline” Zsolttal, akivel akkoriban a Dunaújvárosi Hírlap csapatát erősítettük. Nem volt nehéz meggyőzni főszerkesztőnket, adjon egy kis teret játszódásunknak: Csaba “bácsi” érthetetlen okból meglehetősen kedvelt minket, hamarosan tehát, a Műhelytitok című sorozatunk egyik darabjaként megjelent az a két kis tárca, novella, amit hamarosan átböngészhettek, remélem, kedvetekre. A játékszabály spártaian egyszerű volt: a vakvéletlen segítségével kipécéztünk a könyvből négy mondatot (csak a pontosság kedvéért: 17. oldal, 5. mondat; 42. o., 6. m.; 99. o., 9. m.; 33. o., 4. m.), az írások kezdő- és végpontjai, valamint két, kötelezően felhasználandó közbenső mondat így adódott (ezeket most is vastag nagybetűvel szedtem), a többit magunkra bíztuk. Még arra is emlékezni fogok, míg csak élek (mi több, egyre több részlet jut majd eszembe), hogy egy hétfő volt a leadási határidő – szombaton épp érkeztem haza valahonnan, motorral, amikor megláttam a Nyulasit a városházánál… olyan gőgös félmosollyal sétafikált, hogy muszáj voltam megállni… tíz másodperc múlva már elő is kapta a véletlenül épp nála lévő kéziratot, mert ő már kész volt… az enyémből persze egy betű se… és még ott, a járdán, a motoron ülve elolvastam az övét, és persze tudtam, milyen fájdalmasan jót írt (mármint elsősorban is nekem fájt, hogy olyan jó, de igyekeztem közömbös arcot vágni), úgyhogy nagyon sietősen elbúcsúztam, és szokásommal ellentétben az enyém is készen volt két óra múlva, két nappal határidő előtt… Ennyi a sztori – a többit elmondják a vadak, akik jönnek, és persze szent apus: jó szórakozást remélünk, ja, a végén egy kis meglepetésgaléria, pár közös képpel az elmúlt évekből, a teljesség igénye nélkül: lapozzatok, ha néznétek… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz