Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


10 szeptember
3komment

Az keresztíny magorok üldöztetéseirül

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.57 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonkilencedik kiadásában fejedelmi, de legalábbis királyi szórakozásban lehet részünk – ha csatlakoztok, és együtt átvesszük kissé V. Harald norvég király minapi beszédét, amit máris milliók hallgattak és néztek meg a youtube-on. Nos, Harald előadói képességei… azért… na jó… mondjuk úgy, hogy nem minden téren összevethetőek mondjuk kedvenc politikusom, José “Pepe” Mujica uruguay-i elnökéivel – a mondanivalóját tekintve viszont, én legalábbis azt hiszem, példa értékű. Illetve az lehet: ha egyáltalán példa értékű még számunkra az emberség, a tolerancia, az elfogadás, és néhány hasonlóan ódivatú fogalom… Három napja… húúúú… komolyan mondom, gyerekek… az élet azért produkál ám történéseket, de rendesen… hogy úgy mondjam, a téma az utcán hever… azaz időnként rohan és üvölt, mint a fába szorult féreg… no de épp itt, az álmos kertvárosban, a Dunasoron??? Szóval épp szokásos délutáni egészségügyi sétám után battyogtam a lépcsőház felé, amikor a Nowa Huta tér irányából, a sarkon egy fekete öltönyös ember fordult be rohanvást, a szemei kidülledve, az állkapcsa kifeszülve… egyrészt az ordítástól, ami hosszú másodpercek óta betöltötte az egész negyedet – másrészt meg attól a görcsös mosolytól, amit magára erőltetett, szinte összeért hátul a szája, úgy mosolygott. Csak egy törtmásodpercig néztem, és már tudtam, ismerem valahonnan – de így még nem láttam soha, ezt is tudtam… és most már ti is tudjátok, ki rohant be a lépcsőházunkba, aztán fel, hozzám, a másodikra… Micsoda? Hogy nem? Hát ki az a magyar politikus, aki soha nem mosolygott még, és ezért a legjobb rejtőzködés számára egy mosoly??? Na ugye… ne harrachudjatok már, ha netán nehéz volt… És végül: biztosítani kellett a kisautót, mert tavaly, egy jelentékenyebb levélváltás során dühömben szentül megígértem az akkori társaságomnak, akkor is távozom kedves kötelékükből, ha az összes többi cég a tízszeresét kéri, mint ők. Hát most eljött az idő, hogy beváltsam a fenyegetésemet: bizony meg is tettem, s végül fontos tanulságokkal gazdagodtam… Királyok, keresztények, kontraktusok a belvilágban. Tovább »»

Hirdetés
18 június
5komment

Norvégia végre betérdel

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonkettedik kiadásában mindenekelőtt megismerkedünk egy norvég úriemberrel, egy sportriporter/szakkommentátorral, aki néhány hete még az asztalt csapkodva örült, amikor az EB-pótselejtezőre országának a magyar válogatottat sorsolták ki – aki győz, az jut ki Franciaországba, ez volt a tét. Most nem ők vannak ott – az asztalcsapkodó norvég sportriporter kapott gazdagon, elsősorban is a net népétől, de becsületére legyen mondva, kőkeményen beleállt, és elvitte a balhét férfi módra. Mi több: még vezekelni is hajlandó volt – vett magának egy elegáns öltönyt, beszerzett egy csinos bukétát, és felkereste az oslói magyar nagykövet asszonyt, hogy rajta keresztül elnézést kérjen tőlünk, ha netán nagy örömködésével megbántott volna valakit magyarságában… Fura egy hely ez a Norvégia, mindig is mondtam: de végre jobban tisztelik a magyarokat, ahogy kértük. Nem tudom, emlékeztek-e még a nagyszerű, és legalább ugyanannyira nagyszerű című Gyere haza, fiatal! programra, melynek keretében röpke 100 millió forintból összesen 105 vállalkozó szellemű ifjat sikerült hazahozni és (állítólag) itthon pályára állítani: az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. (OFA) lakhatási és letelepedési támogatással igyekezett segíteni azokat, akik hajlandóak voltak részt venni a programban, és természetesen munkahelyet is biztosítottak számukra. Óvatos becslések szerint is legalább félmillióan dolgoznak magyarként külföldön (azaz nem számoljuk azokat, akik már a külföldi állampolgárságot is felvették); Németországban rövid idő alatt megduplázódott a magyar munkavállalók száma, s a magyar diákok kétharmada tervezi, hogy amint lehet, elhagyja Magyarországot. A kormány Takarodj innen, fiatal! programja tehát sajnos lényegesen hatékonyabbnak tűnik… A végén pedig engedjétek meg, hogy bemutassam nektek Chef Bandy-t: a hétvégén ismét, ki tudja már, hányadszor, bebizonyosodott, hogy bizony a konyhaművészet területén sem holmi síkvidéki kalandozások, sokkal inkább a csúcsok ostromlása jut osztályrészemül. Röccentettem példának okáért egy olyan salátát, amiben tényleg nehezen lehetett volna hibára bukkanni, azt hiszem – és úgy hiszem, szerénytelenség nélkül mondhatom, a mellé kisütött fűszeres és balzsamecetkrémes karajcsíkokkal sem kellett volna szégyenkeznem egy rangosabb szakácsversenyen sem. Nagykovácsiban, a Mecsek utca egyik házára tehát kiszögeztem a kis kínai felfújható Michelin-csillagomat – ja, és még az alapanyagok beszerzése során sikerült rábukkannom egy pompás hentesüzletre, természetesen Dunaújvárosban… Betérdelő norvégok, ifjú vadlibáink, és gyomor a köbön – már serceg is a serpenyőm… Tovább »»

19 március
10komment

Lovagok kora (bolgári magozat)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.63 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenegyedik kiadásában, úgy gondoltam, ha nem is épp a lelkem kivetüléseképpen, de kezdjünk ma egy kissé sértődött tömeggyilkossal: immár öt éve, hogy a norvég szélsőjobboldali terrorista Anders Breivik összesen hetvenhét, többségében fiatal embert mészárolt le Utoya szigetén. Egy évvel később 21 év börtönre ítélték – ez van, Norvégiában ez a maximális büntetési tétel, semmiért nem kapható több, igaz, a büntetés hosszabbítható, amennyiben úgy ítélik meg, az érintett továbbra is veszélyt jelenthet a társadalomra. Márpedig ha valaki, hát szerintem Breivik kétségkívül komoly veszélyt jelent, míg csak él. Most azonban ő perel: a norvég államot, amely szerinte embertelen bánásmódban részesíti – egyebek mellett elpanaszolta, hogy a kávéját hidegen kapja, nincs elég vaj a kenyéren, és nem kaphat hidratáló krémeket. Nem vagyok épp egy vadállat, de azért ez egy manósapkányit tényleg sok… De azért az se kevés, hogy az e hasábokon épp a múlt hetekben emlegetett egyik kedvencem, Bencsik “Kaméleon” András “kiemelkedő színvonalú munkájáért” a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozat kitüntetést vehette át. Na most jött el az ideje, azt hiszem, hogy kifejtsem kicsit, miért is kezdem még a Kádár-rendszer végénél is jobban rühellni ezt az egész… hogy is mondjam szépen… teszem azt, lófaszt, az összes vákuumfejű barlangostest-sejtjével egyetemben, lassan mindenestől. Röviden egyébként azért, mert például lehet, hogy Czinege elvtárs, honvédelmi miniszter építtetett magának egy kacsalábon forgó villát, meg zebrára vadászott Sződligeten – de legalább szépen, jó tolvaj módjára elkussolt, és nem csesztetett heti öt alkalommal az irgalmatlan lábszagú baromságaival… Végül egy kis március, idus, meg minden: nem nekem jutott ugyan eszembe, de amikor a barátom eszembe juttatta, egyből eszembe jutott, hogy ez talán a harmadik év, hogy nincs “szabad asztal” – azaz nem ülünk össze egy estére a Pintesbe, mi, sajtóhangyászok, nemre, hajszínre, lábméretre és italfogyasztási szokásokra való tekintet nélkül, mind. Pedig hosszú-hosszú éveken, évtizedeken át elképzelhetetlen volt a március 15. enélkül a ragyogó hagyomány nélkül. Igaz, hol van már az a Pintes, hol szegény Feri, hol az a pogácsa – és hol vagyunk mondjuk mi… és hol az úgynevezett sajt, ó… Kiéneklés odabe: fáradjatok. Tovább »»

17 május
12komment

Mor. mak. magy. mintpolg.

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százhuszadik kiadásában Norvégiával kezdünk – mi mással is kezdhetnénk? A köztudomásúlag szerény körülmények között tengődő norvégek/norvégok elég egyszerűen és természetesen indulatmentesen nyomtak egy laza tockost a szociális és egyéb érzékenységből köztudomásúlag elég szerényen ellátott Lázár nagymesternek, aki szerette volna elérni, hogy bizonyos körök ne kaphassanak a norvég támogatásokból. A norvégek hajlottak a jó szóra: amit Lázár megvont volna, maradt. a többit (amit Lázár osztott volna) leállították. Pusztuljon mindenki tehene, ha már nem mindet mi fejjük (egyelőre). Szakállas nő, fogalmazzunk szabatosabban, egy drag queen, a beszédes nevű Conchita Wurst, azaz Punci Kolbász nyerte az Eurovíziós Sms-fesztivált, mert azért el ne higgye már senki, hogy különösebben érdekelnek bárkit is a dalok, pontosabban azok az izék, amik évről évre elhangzanak – na jó, akad néhány értékelhető zenei momentum a giccs-megatonnák és az ócskablődli-hegyek között, de ritka, mint a szakállas nő. Már azt se nagyon értettem, miért van olyan felvezetése ennek a szarnak, mintha Kállay-Saunders András a Nobel-díjért szállna ringbe – de legalább ennyire nem értem a gyilkos indulatokat, amik egy közepes előadó közepes produkciója láttán elfogták a morálisan makulátlan magyar mintapolgárokat. Azaz: pontosan értem őket, de ettől még nem jobb. Végül egy kis privát történelem: Kányádi Sándor, a szerintem legnagyobb élő magyar költő 85 éves – szeretnék pár sort szentelni ennek a nagyszerű ténynek, kicsit dicsekedni is fogok a szerencsémmel, egyszersmind szerét ejtem, hogy közszolgálatilag megosszam veletek a kedvenc versemet, amit épp ő írt, lassan majdnem húsz éve – tizenhat rövidke sor, minden benne, ahogyan kell. Távolodóban: ez is vár rátok, odabent. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz