Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


04 március
4komment

Pali bácsi: a sármőr álma

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszázötvenegyedik kiadásában egy cseppet még mindig olimpiázunk – híre jött, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság lassan már bárkinek odaadná az olimpiát: nyolc éve mi már hallattuk a hangunkat ebben a témában, íme, itt a fényes bizonyítéka… Hogy perpill mi is a helyzet a hungarikum olimpiával, azt nem tudom, az rémlik, hogy eddig tán olyan negyvenmilliárdba fáj az egész: a következőnek az előszervezését, ha nincs más jelentkező, a Suszterrel meg a Maximmal elvállalnánk, így hármasban, jelenlegi számításaink szerint hatvanhatmilliárdért meg tudjuk csinálni, és hatvanmilliárdot tudnánk visszaosztani garantáltan, ahová, akinek kell, nem vagyunk finnyásak. Azt hiszem, legjobb lesz, ha első körben a Budapesti Olimpiáért Mozgalom figyelmét próbáljuk meg magunkra vonni, ők ugyanis “lángőrzőként” dolgoznak tovább. Addig is, például, elemzik az eddigi tapasztalatokat, összegzik a felhalmozott tudást. Mindkettő van bőséggel – lásd még: kiknél okosabb Mészáros Lőrinc. Mielőtt témát váltanánk, már jó előre kérek mindenkit, szorosra húzza a biztonsági övét, mert nem egyszerű az, amit mondandó vagyok, na szóval: orvosnőnek adta ki magát egy harmincéves férfi a Nógrád megyei Szirákon. Pont. Igyatok valamit, én is azt teszem, holnap szabadnapos vagyok, na még egyszer bazmeg. Orvosnőnek adta ki magát egy férfi – mentségére mondom, mindig félhomályban vagy sötétben dolgozott: ám egy idő után így is feltűnt a pácienseknek, hogy miniszoknya, combcsizma ide vagy oda, Rita doktornő talán kicsit borostásabb, mint kellene. Van egy rossz hírem: nem csak a szirákiakat szopatja egy ál-doktornő – van ennek az országnak egy orvosa, mit orvosa, orvoscsoportja, akik évtizedek óta igyekeznek fenntartani a félhomályt… Végül, sajna, szomorúság: elment egy tetőtől talpig úriember, egy igazi sármőr, egy javíthatatlan bohém – de hát ugyan mit is kellett volna javítani rajta, ő úgy volt rendben, ahogy volt. Egy város ismerte, sokan találkoztunk vele naponta, s mindannyiunkat felvidított, a vezetéknevét szerintem mégis csak igen kevesen ismerték. Pali bácsi, a Palika: így alighanem szinte mindenki tudja… Pali bácsi néhány napja elaludt, és reggel nem ébredt fel. Rosszabb hely lett a város. Tovább »»

Hirdetés
20 augusztus
4komment

“Indulni kell, megint…”

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.48 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonhatodik kiadása természetesen azt jelenti, vége a nyári szünetnek, újból megkezdjük a fellazítást, reméljük, hiányoztunk legalább egy kicsit. Mi mással is kezdhetnénk szerény dolgozatunkat, mint egy olimpiai hírrel – de nem, nem a nagyszerű sikereink fölött érzett honfiúi büszkeség valamely szép megnyilvánulása mozdította meg finoman érzékeny pennánk patinásra koptatott végét: még annál is nagyobb boldogság, hogy Áder János elnök urunk Rióban, ráadásul az óránként alig több mint hatmillió forintért nyitva tartó Magyar Házban az olimpiai mozgalom több potentátjával is egyeztetett a 2024-es bodapesti olimpiai játékok ügyében. Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke azután magával Orbán Viktorral is megbeszélést tartott – titkosszolgálati eszközök bevetésével sikerült megszereznünk az üdvözlő szöveg nagy részét, s a kötetlen beszélgetésből is idézünk. Nem akarok amúgy látnoki szerepben tetszelegni, de ha netán kihagytatok volna egy korábbi, hogy pontos legyek, 2008-ban született fércművet “olimpilyai” témában, olvassatok bele ebbe… Több mint egy hónapja már, hogy Somló Tamás, az “Artúr” itt hagyott bennünket – érzem, azaz pontosan tudom, hogy legfőbb ideje lenne továbblépnem, de… nem megy. Minden nap Somlót hallgatok: legtöbbször csak őt, más napokon valami mást is, de többnyire abban a másban is benne van, LGT, Non-Stop, ilyesmik… Fotókat meg filmeket nézek óraszám – róla, vele, miatta. Egyszerűen nem tudom, nem akarom elhinni, hogy a szabadság vándora, ez a csodálatos, isteni, utánozhatatlan hangú és tehetségű zenész nem alkot többé. Hogy már nem énekel vagy mesél nekünk vicces/megható történeteket… s hogy nem mutatja tovább, hogyan is kell ügyesen átóvakodni az élet nagy darálóján úgy, hogy sértetlenek maradjunk. Szabadok. Függetlenek. Boldogok. Szeretnivalóak. Hülyék. Bölcsek. Emberek. Én nem izgultam, mert végig egészen biztos voltam benne, hogy az Artúr halhatatlan. Most viszont, azóta mérhetetlenül csalódott és rémült vagyok: ha ő eltűnt, itt tényleg minden megtörténhet… Végül egy kis szemcse a nyaralásunkból, amelynek keretében Boda jr. és egy jó barátom társaságában, három motorral hat napig keveregtünk egy pompásat a Balkánon – megtettünk 2200 kilométert, fantasztikus tájakon börrögtünk keresztül, remek emberekkel találkoztunk és ismerkedtünk meg… hogy aztán az utolsó előtti napon, Bosznia északkeleti csücskében váratlanul beleszaladhassunk egy olyan viharba, amilyet ötven év alatt se volt szerencsém átélni. Most, ismerve a két héttel későbbi macedón katasztrófát, azt mondhatom, piszok nagy szerencsénk volt, és soha többé nem veszem félvállról az ilyesmit… Olimpiartúra – odabent.

Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz