Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


18 február
4komment

Kösz a mentést, Teofilo!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.82 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszáznegyvenkilencedik kiadásában mindenekelőtt irány a mesebeli Afrika – Nigériában a jelek szerint feltalálták a spanyolviaszt, vagyis az ellopott közpénzek visszaszerzésének egy meglehetősen hatékonynak tűnő módját. A lényeget egyszerűen össze tudom foglalni: aki érdemi bejelentést tesz ellopott, elcsalt, elsikkasztott pénzekről, az az eljárás végeztével megkapja a visszaszerzett összeg öt százalékát. Mindössze két hónapja, hogy belekezdtek – ez idáig gyönge 177 millió ebül szerzett dollárt sikerült visszaszivattyúzni az államkasszába, a becsületes megtalálók pedig, ezek szerint, mintegy 8-9 milliónyi jutalmat vihettek haza. Azért szerintem az is fontos szegmense lehet a történetnek, hogy – a fáma nem szól róla, így csak szerény feltételezésem szerint – azt se nagyon piszkálgatják, honnan is tudhatta hitelt érdemlően a kedves bejelentő, hol leledzik a keresett lovetta. Aztán: bemutatkozott Los Angelesben az új magyar főkonzul, bizonyos Széles Tamás úr, akinek diplomáciai előéletéről annyi tudható bizonyosan, hogy a debreceni városi önkormányzati televízió ügyvezetője volt, továbbá elkísérte a haza bölcsét, Kósa Lajost és Halász János államtitkárt Új-Zélandra egy Rolling-koncertre. Ennél többre pedig egy diplomatának aligha is van szüksége. Mármint ilyen jó kapcsolatoknál többre. De tényleg: ezeknek az embereknek soha semmi nem kínos? Nem ég szét az arcuk, amikor mondjuk valódi szakemberekkel kell tárgyalniuk lényegében bármiről? Igaz, van a magyar külügyben egy Mr. Szidzsártó is – s ahogy a mondás tartja, amilyen a mosdó… Nézzük hát a törülközőket. Ami engem illet, ez a péntek… nos… hát nem volt épp eseménymentes. A Fátum Napja – magamban valami ilyesmit morzsolgattam már dél körül: addigra sikerült megmerítkeznem néhányszor kötésig a lehetetlenség kristálytavában… Valószínűségszámítók, munkára fel – egy hihetetlen történet következik némileg szokatlan szemszögből: nem is az én napom krónikáját adom közre, hanem az őrangyalomét. A neve Teofilo Gambrini – annak idején, még földi életében Szömrédi Istvánnak hívták: de ott fent kötelező valami olaszos hangzású nevet választani, hát ezért. Sorskérdések: angyali türelmet kívánok mindenkinek. Kezdünk. Tovább »»

Hirdetés
31 május
3komment

Free Makrancka!!!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (36 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százhuszonkettedik kiadásának első darabjában forró vidékekre kalauzolom kedves olvasóimat: a Szahara vidékére, Nigériába, egészen pontosan Agadez városába utazunk, ahol – mint erről a BBC riportere beszámol – a 45 fokos hőmérséklet egészen átlagosnak számít, és ha végre megmozdul kissé a levegő, az olyan, mintha egy professzionális hajszárítóval fújnának közvetlen közelről arcba. Kicsit talán fura mindezek fényében, hogy Abdelkader Baba, ismertebb nevén Danger, harminc éve épp e tájon látta meg a rést, amely a síkölcsönzők piacán tátongott. Nos, a biznisz soha nem dübörgött, de 2007 óta egyetlen ügyfele sem volt: mégse gondolja, hogy be kéne zárnia. Hetek óta egy szót nem ejtettünk rendőrségi tevékenységről – magam is érzem, nem mehet ez így tovább, itt az idő egy kis diskurálásra: vegyük át most azt az alapesetet, hogy a Kúria döntése szerint immár nem csupán mobiltelefonálni, de az esetleg megszólaló mobilt kinyomni sem szabad, ez ugyanolyan büntetendő cselekménynek minősül, mint amikor buzgón telefonálunk. Nem lenne ezzel semmi komoly bajom, minden kísérletet nagy örömmel figyelek, amivel újabb forintokat lehet kiszivattyúzni szerencsétlen autóvezetők életeket ment meg az épségünkért semmilyen áldozattól vissza nem riadó kormány – de azért megpróbálok pár dolgot összeszedni, amit viszont egészen nyugodtan, s legjobb tudomásom szerint büntetlenül végezhetünk autóvezetés közben. Akkor most mi van? Végezetül egy súlyos hír, kérném nem félvállról venni: elveszett Makrancka! Egyik barátom kisfiának, Petikének a kedvencéről van szó – de Makrancka (remélhetőleg csak időleges) elvesztése az egész családot megrázta. Makrancka, a felületes szemlélő talán így látja, csupán egy helyes kis báb – jelentem, beszéltem az egész családdal, és igazolhatom, Makrancka él. Ez úton is kérem a becsületes megtalálót, keressen meg, hogy Makrancka visszamehessen oda, ahová való. Én csak tudom milyen ez: egyszer szegény Vakond is leugrott a motoromról az autópályán – aztán, hála a sorsnak, valahogy mégis hazajött a föld alatti járatokon, s azóta is hű társam. Felhívás, fantomképpel, homoksí és telefonos kérdések: ma, a HL belsejében. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz