Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


28 január
6komment

Európa Papa

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 6.67 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt, mi több, lassan tizenhat éves rovatunk kétszáznegyvenhatodik kiadásában csak látszólag magyar az első (vagyis megszokott szerkezeti rendünk szerint nemzetközi jellegű) boncolgatásra kerülő hírünk, miniszterelnök urunk ugyanis ismét a nemzetközi porondon tapogatta, mennyire van még a faltól – a felvetés merőben költői, hiszen lényegében teljesen mindegy is, olyan szinten van vakon. Már rég egy merő vakolat az egész szerencsétlen ember, mégis bőszen próbálkozik – egyszer tuti sok lesz, és ezt nem csak a (vak) remény mondatja velem. A napokban egyenesen az ördöghöz látogatott, a pokolba – Brüsszelben ígérte meg szegény Európának, hogy majd mi újra naggyá tesszük. Na, emberek: meneküljön, ki merre lát, mert Kacor király kihegyezte a bajuszt… Nagyon nagyot futott a neten és a még viszonylagosan függetlennek mondható televíziókban az a hír, amely arról számolt be, hogy egy úriember visszaigényelte a NAV-tól a már befizetett adója egy részét – merthogy szerinte nagyon nem arra költik a pénzét, amire kéne; mivel Kósa guru óta úgyis nagyon sokat tudunk a közpénzek átalakulós természetéről, hát hadd legyen úgy a jövőben, hogy az ő pénze át se alakul közpénzzé, és hasonlók. Gondolhatjátok… ilyen nyers-nyakasan eretnek gondolatok olvastán csak járt a szemem, mint a reklámmacskának – és már az első soroknál nagyon gyanús volt valami, aztán, amikor megláttam a nevét, már tudtam is, mi: de hiszen ez a Jimmy… avagy Phix… avagy egy jó barátunk, természetesen derék dunaújvárosi polgártárs… Büszke vagyok, nem is kicsit: pár dolgot tán helyre is teszünk odabent, például a szándékok meg a tények terén… A végére egy kis desszert: mondjuk egy jó belgacsokis-meggyes sütike, amire az egyik multi pékségében csúsztam rá úgy két hete, amikor először lehetett kapni – komoly drog volt, instant függő lettem, így hát a korábbi keserű tapasztalatok ismeretében már pontosan tudtam, pár nap múlva nyoma se lesz. Igazam lett – de hamarosan visszatért: és nagyjából ugyanakkora csalódást okozott, mint annak idején, negyven éve az Utasellátó szalámis szendvicse, aminek kirakati fertályánál félbevágott szalámikarikákat lógattak ki a zsemléből… Pert fontolgatok: kétlem, hogy veszíthetnék…  Brüsszeli tévelygések, Jimmy, a király, és belga csal(ód)ások a belső részen. Tovább »»

Hirdetés
11 június
5komment

Velünk senki ne szórakozzon kanye-kedvére…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (13 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonegyedik kiadásában először egyik, évtizedek óta legkedvencebb honi szerzőm-előadóm-zenészem-legendám, Presser Gábor következik – a hír pedig, amit vele kapcsolatban szóba hozunk, azért számít nemzetközinek, mert minden jel szerint 2.5 millió dolláros per akad Kanye West amerikai rapper nyakába, amiért egyik számában jogosulatlanul használta a Gyöngyhajú lány egy részletét. Outsiderként könnyű lenne legyinteni, azt tanácsolni Pressernek, engedje el az ügyet, hiszen a közvélekedés szerint amúgy is neki ketyegnek legszebben a jogdíjak Magyarországon – kétségtelen tény, hogy az Omega halhatatlan felvételei, az LGT-életmű és persze a saját szóló-remekek mellett is egyszerűbb felsorolni, kinek nem írt pár örök darabot, mint azt, kinek -: Pici viszont a saját honlapján írt pár sort a dologról, azt elolvasva igazat kell adnunk neki… Mellesleg nekem is lenne egy elvarratlan ügyem Pataky Attilával, itt az ideje, hogy fellebbentsem a fátylat és bejelentsem az igényemet, kétlem, hogy vitatható… Ahogy egy hete ígértem, folytatom egy ígérethalmaz tételes ismertetését – mint talán páran még emlékeztek rá, épp születésnapján járt nálunk a miniszterelnök, aki pár nappal korábban állítólag még a szokottnál is betegebb volt: nos, kicsit késve, de megjött, hála a sorsnak, és kinyitotta az abrakos tarisznyát, amennyiben összesen 31 milliárd forint értékben jelentett be dunaújvárosi fejlesztéseket. Azóta a Római városrészben lezajlott önkormányzati választáson (G. Roland, az időközben határozatlan időre igazoltan távozott pártpolitikus helyéért folyt a harc) már rendben nyert is a Párt jelöltje, aki már megválasztása előtt is hihetetlen elánnal vetette magát a köz kegyeiért és jólétéért folytatott munkába, kerek-perec kimondom, jó látni, hogy vannak még ilyen, a választópolgárokért mindenre képes politikusok. Illetve… nálunk, azt hiszem, régóta csak ilyenek vannak, látszik is… Végül hadd dicsekedjek már egy kicsit, ha én nem dicsérem magam, kitől várjam: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal minősítette nagy múltú, méltán legendás vállalatomat, a Boda & Boda Kereskedelmi, Kulturális és Szolgáltató Betéti Társaságot (beltag: a 90 éves Boda sr., kültag: szerénytelenségem) – május 1-jei hatállyal a továbbiakban, visszavonásig társaságunk büszkén használhatja a “megbízható adózó” címet. Köszönöm, köszönöm: bevallom, nagyon is jólesik ez az igazi, avatott, született hülyéknek kijáró, csodásan zúgó vastaps… Míg csillapul, kérem, tartsatok velem: peres ügyek, délibábos ígérvények, céges dicsőség – odabe’. Tovább »»

02 január
13komment

Lemmy a szigeten

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy, néhány héten belül már tizenöt éves rovatunk kétszázegyedik kiadása az újév, 2016 első darabja. Ha most egy pillanatra visszatekintünk a múlt mélységes, ámde kristálytiszta vizű kútjába, felidézhetjük, hogy e rovat annak idején nem kisebb célokat tűzött maga elé, mint hogy a tőle(m) telhető maximális odaadással fog munkálkodni az igazság minél teljesebb körű felderítésén és megalkuvásmentes közzétételén – igen, csak így, egyszerűen, sallangmentesen. Hát igen: épp e könyörtelen célkitűzés nem engedi meg, hogy ne igazítsuk helyre végre azokat a totális tévedésben élő embertársainkat, akik napok óta valósággal elárasztják a világhálót Ian Fraser, ismertebb nevén Lemmy Kilmister, a Motörhead frontemberének halálhírével. Egyszerűen muszáj rendet tennünk kissé a fejekben: ideje lenne már, hogy mindenki megértse szépen, Lemmy halhatatlan, a szó egészen konkrét értelmében, ugyanúgy, ahogy például Keith Richards. Tudom, elsőre kicsit tán hihetetlennek tűnik a dolog, de ettől még ez a helyzet: bizonyítékképpen legyen elég annyi, hogy amennyiben halandó lenne, már a hetvenes évek végén (de lehet, hogy korábban) megpöngette volna az arany akkordot a Rickenbackeren. Lemmy tehát él, és kész: hogy nagy valószínűséggel hol lehet, azt is elmesélem mindjárt. Ahogyan beszámolok arról is, mi történt annak a baráti házaspárnak az ügyében, akikről még október végén bátorkodtam írni pár sort - két élet megfeszített munkájából ősz végén mertek venni egy huszonpár négyzetméteres ingatlant egy fürdővárosban, nem téliesített, egyszerű kis lakrészecske, 1.6 misi volt az ára, ahogy annak idején írtam, kábé egy külügyminiszteri fizetés fele, mondjuk, nem számítva a százmilliós kölcsönöket ismeretlenektől, mint tudjuk és hisszük. Pár héttel később aztán bekérte őket és a papírokat a NAV, mert, azt is megtudták, felmerült a gyanú, hogy adóelkerülési, álnok céllal kevesebbet írtak a szerződés vételár rovatába. Mostanra továbbléptünk, nem lövöm le a poént – a jog, a becsület, a hókezű vezetők országához méltó ítélet született, ennyit tán elmondhatok. Végezetül beszámolok a Nagy Pilóta, a Vörös Báró, a Levegő Ördöge egyik hőstettéről: merthogy kaptam egy igen kellemes drónt karira, legott ki is mentem hátra a parkba edzeni egy kicsit. Hogy mire kellett nem sokkal később egy bőrlabda, két összekötött spaniferheveder a végére erősített fékbetéttel, egy seprűnyél, és két, vízzel töltött PET-palack - ezt is csak odabent súgom meg, jelzem, igen sajnálom, hogy nem filmeztük az egészet, mára már belső íven előzném a koreai gangnames embert… Senkire se várok tovább: mondom bent. Tovább »»

12 december
2komment

Mi kell? Semmi? Öt dodó lesz…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenkilencedik kiadásában egy világszerte népszerű… na jó… hirtelen akartam mondani… játék… vagy antijáték antihumanistáknak, tudom is én, szóval a Cards Against Humanity megalkotói dobtak ismét egy nagyot – még a Fekete Péntek, azaz a konzumőrület napja előtt tették közzé twitteren, hogy ők roppant szívesen elfogadnak öt dollárt a semmiért, ha valaki úgy gondolja, nincs olyasmi, amire szükséges lenne, mégis jólesne valamit vásárolnia, utalja csak bátran az összeget, és ők garantáltan nem küldenek semmit cserébe. És így is lett. A CAH 71 ezer dollárral, azaz nagyjából 21 millió forinttal lett gazdagabb – mi meg a Suszterrel már megint csak a fejünket verjük a falba, hogy túl kishitűek vagyunk a legjobb ötleteink megvalósításához: ilyesmiből már legalább ötvenet vetettünk el azzal, hogy áááá, ki lenne az a hülye, aki… nos, tessék, tizennégyezer semmivásárlót már bizonyítottan kidobtunk az ablakon… Na, majd legközelebb… Itthon nem történt semmi különös, ja, egy csodálatos NAV család meghívta magához a Mikulást, elmondták, hogyan viselkedtek a gyerekek, ahogy kell, ő azután meg is csinálta a műsort szépen, mívesen – s amikor az utolsó hang is szépen kicsengett, elköszöntek tőle, a liftnél kifizették az előre egyeztetett összeget, végül visszahívták egy pillanatra a konyhába, és ott előkapták az igazolványukat. Szép történet: ráadásul abban az országban történik, ahol keresztapuék épp pár napja tették törvényessé a szabad rablást a saját pereputtyok számára is. Kovács kormányhazugságvivő életszerűségi magyarázatát betűhíven kijegyzeteltem, mégiscsak más így olvasva, mint ha csak úgy úszik a levegőben, majd meglátjátok… Ha jól számolom, ötödször fogok motyogni valamit a pompás dunaújvárosi közvilágításról – lassan már tényleg én kérek elnézést: komolyabbra fordítva viszont azt gondolom, akármekkora szónak tűnik is, ha létezik valamifajta közszolgálati feladat, hát az éppen az, hogy néhanap ilyen ügyekről ugassak, kihasználva, amíg lehet, a HL független felületét, még akkor is, ha látszólag (és/vagy nem csak látszólag) semmi értelme. Pedig nagyon is van, én legalább mélységesen hiszek benne – ahogy egy korábbi dolgozatomban írtam valamikor, még amott, egy valamikori újságban: Pofa ki, emberek! Pofa ki! Az lehet az egyetlen gyógyszer ugyanis, ha legalább nem kussolunk… Semmiárusítás, semmikulás, semmifény bentebb…. Tovább »»

24 október
1komment

Gilisztakirály vs Békakirály

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenkettedik kiadásából megtudhatjuk, mely szakmák kiválóságai számíthatnak leginkább az előttünk álló néhány évben arra, hogy nem lesz munkájuk. Nem azért, mert rosszul végzik – sokkal inkább a fejlődés (avagy “fejlődés”, ahogy tetszik) következtében. A tengerentúlon már most is sokkal kevesebb postai kézbesítőre van szükség példának okáért, azon egyszerű oknál fogva, hogy lassan oda jutunk, hogy senki nem fog kézzel levelet vagy képeslapot írni; nagy valószínűséggel leáldozóban a gázóraleolvasók és a mezőgazdasági munkások csillaga is, a technológia elképesztő automatizálódása miatt; és a becslés szerint 13 százalékkal kevesebb újságíróra lesz szüksége az amerikaiaknak 2022-ben, mint tíz évvel korábban. Régi jó dolgok, némi szirupos nosztalgia egy nyirkos őszi délutánon, és egy kis értetlenkedés: hogyan kerültek ebbe a társaságba az egyszerű, kétkezi ékszerészek??? Apropó, ékszer: olvasom, hogy továbbra is tízmilliókkal tartoznak meg nem nevezett magánszemélyeknek kormánytagok és egyéb kedves potentátjaink – Lázár János például 36 millióval lóg valakiknek, Szijjártó Péternek gondoskodó szülei felé kell törlesztgetnie a 45 milliós kölcsönt, jó hír viszont, hogy Varga Mihály jelzáloghitele hétmillióra csökkent. Halványan érdekelne, vajon sikerülne-e nekem egy NAV-vizsgálat során azt mondanom teszem azt háromszázhúsz, forrását tekintve levegőben lógó forintomra, hogy azt egy neve elhallgatását kérő magánszemélytől kaptam? Vannak kétségeim: pláne hogy a héten tudtam meg, egy baráti házaspár mindkét tagját beidézte a hatóság, mivel a nyáron hozzájutottak egy közel harminc négyzetméteres ingatlanhoz. Ötven évnyi munka után – még szép, hogy felmerül a kérdés, honnan szedtek ezek össze másfél milliót??? Végezetül pedig következik a “Minden, amit tudni akartál Gilisztakirályról és Békakirályról, de soha nem merted megkérdezni” című kiskátém, súlyosbítva egy éjszakai buszos rémutazással a három napos eső áztatta 63-as úton Fehérvár és Újváros között, sajnálatos áldozatokkal és súlyos sérültekkel a földi giliszták és különféle békák soraiban… Agonizáló szakmák, eladósodott politikusok, panamázó nyugdíjasok, két- és többéltűek, továbbá szegény gilinyók bent. Tovább »»

10 október
5komment

A kreol bőrű revizor nagy napja

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 6.73 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenedik kiadásában egy súlyos elmebeteg tulajdonossal kezdünk: Talat Deger egy német vállalatot birtokol és vezet, előttem immár egy pillanatra sem kétséges, a végromlás irányába, elszántan, még mielőtt bármit szólnék, mondom is a szégyenteljes cégnevet, fűzzétek be a napi átoksorba, Mutanox. Mutanox, Mutanox, Mutanox, bukni fogsz, bukni fogsz, bukni fogsz, ha lesz egy kis időm, kifaragom németül is… Na szóval, ennek a nyomorú kis gyártócskának, ennek a Mutanox-nak szépen felvirágozhatott volna: több ezer tekercs pengés drótot óhajtott rendelni tőle Minden Idők Legnemzetibb Keresztény Magyar Kormánya, félmillió eurót kereshettek volna, még raktáron is volt nekik, erre mit csinál ez a Herr Deger, na mit? Nyilatkozgatni kezd, hogy hát ő nem ért egyet a magyar kormány menekültpolitikájával, és ezért inkább nem ad el nekik… Na… ne csodálkozzatok, ha nehezen tudom visszafogni magam odabent… Hát azt hallottátok-e, hogy a NAV ellenőrei migránsjelmezt öltöttek, és abban járták a vidéket, tört ánglius nyelven beszéltek, euróval próbáltak fizetni, és mindenféle más mókákat is elkövettek ott, a déli végeken… szóval… na… hogy is mondjam csak… értem én, hogy a (pórok által elkövetett) törvénytelenségeket minden létezhető módon és eszközzel üldözni, büntetni szükséges, de valahol… valahol talán… izé… csak lehetne valami határ… Mi lett volna, ha valahol agyonrugdossák őket, adóellenőr migráns – mit ne mondjak, nem egy életbiztosításos kombináció ma Magyarországon… És akkor innen kötünk az utolsó darabkához, ami egy kis görög maradék – tíz nap alatt tökéletesen megfigyelhettem a Mindennel, De Tényleg Mindennel Elégedetlen Magyar Turista számos alaptípusát: nem mondhatnám, hogy nagyon meglepődtem, de ebben a töménységben azért nem volt akármilyen élmény… Vaszilisz azt mondja, márpedig ha ő mondja, az mondva van, hogy a magyar turista azért kérdezi meg mindig, milyen idő volt az előző héten, hogy amennyiben jó, irigykedve gyűlölhesse kicsit az előző turnus tagjait, ha szar, akkor meg kárörvendhessen… Hogy neki milyen egy hete lesz? Bárhogyan erőlködik is a természet, a nap, a tenger, Vaszilisz, és mind a többi görögök – ócska, unalmas, túl forró, túl hideg: az önsorsrontás szomorú művészei, akik vagyunk. Dugd fel magadnak a drótod, Butanox, álszírek a spájzban, és panaszkönyvsorozat – sírjunk együtt. Tovább »»

03 október
10komment

Nyelvvizsga? Miniszterhelyettesnek? Legfeljebb csapásgyorsaságból…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvankilencedik kiadásában – miközben természetesen tisztában vagyok vele, hogy már mindent elmondtak az ügyről – a Volkswagen (meg a többiek, jelen állás szerint az Audi, a Seat, a Skoda) világraszóló botrányáról igyekszem megfogalmazni ezt-azt: leginkább is azért, mert egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy épeszű ember elhihette, titokban maradhat valami, amiről mondjuk ezren tudtak. Jó, százan. Oké, ketten. De az is too much. És persze attól lesz szép kerek a történet, hogy a többiek is elhitték (hogy hányan, az egyelőre még kérdés – szerintem mondjuk a Teslán kívül kábé az összes) ugyanezt, igaz, nagyjából tíz éven át ment is minden, mint a karikacsapás. Az óriásnak most október 7-ig kell előállnia valamiféle tervvel, mit is kíván tenni azzal az irtózatos trágyadombbal, amit összehordott. Eurómilliárdokról van szó alsó hangon is, és akkor a távolabbi következményekről még egy árva szót se ejtettünk, pedig vannak, dögivel… Ugorgyunk. Tállai András. Legyen ez egy önálló mondat, csócsálása alatt ki-ki idézze fel magában Mezőkövesd valamikori polgármesterének délceg alakját, karakteres arcát, emlékezzen valamelyik irányadó, intelligens, remekbe szabott beszédére, vagy gondoljon korábbi dicső tetteire. Korunk Magyarországán persze egyáltalán nem véletlen, hogy ebből a méretes poliészterből miniszterhelyettes, az adóügyi államtitkárság vezetője, parlamenti államtitkár és NAV-elnök lett, nagyjából egy slukkra. Ki az, aki úgy gondolja, ezekhez a jelentéktelen beosztásokhoz esetleg szükséges lenne némi nyelvtudásra, de legalább egy valahol összeumbuldázott, megvásárolt nyelvvizsgára? Remélem, senki: merthogy druszám, legalábbis az én mércém szerint, még a magyar középfokon is elég csúnyán elhasalna… Végül egy görög este, jelesül a mai, nyaralásom utolsóelőttije, itt, a névválasztásban szerénységgel semmiképpen se vádolható Alexandros Palace második emeleti teraszán – nem lesz benne semmi különös, csak körbetekintek innen fentről, néha lebámulok kicsit a medence fényben úszó, ragyogó kékjére, meg hallgatom a fáradhatatlan kabócákat… na jó, pár szót ejtek még a sztavroszi kis térről, meg még pár dologról, ami eszembe ötlik itt, a válság kellős közepén. Amiről a görögöket mintha elfelejtették volna értesíteni: pedig nem, az automatákból továbbra is napi hatvan eurót vehetnek fel – csak, hangsúlyozom, az én szerény tapasztalataim szerint ők mégiscsak úgy szeretnék látni/élni a világot, mint amiben nem ez a legfontosabb szegmens. Dízelgázok, T. A., tavernázás odabent: egyenesen Görögországból jelentkezem, illő tisztelettel. Tovább »»

23 május
0komment

A Király hagyatéka

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhetvenedik kiadásában mindenekelőtt egy percre némán felállunk mindazokkal, akik egyetértenek a szándékkal – nevezetesen azzal, hogy muszáj megemlékeznünk a blues egyik legfontosabb személyiségéről, aki a napokban hagyott itt minket: B. B. King 89 éves korában csendesen, álmában hunyt el. Mindent leírtak már róla, amit csak érdemes, kísérletet se teszek rá, hogy sok újat mondjak, de azért a magunk módján csak megadjuk a tiszteletet egy gigantikus muzsikusnak – egy röpke életpálya-összefoglaló után kicsit megpróbálok belegondolni (fejben számtalanszor megtettem már), milyen is lehet az úgynevezett sztárélet, amikor is – ahogy például BB esetében – úgy öt évtizeden át évi 250 vagy több nagy koncert, egy saját lemez, pár vendégszereplés másokén a menü… szóval hogyan is lehet ép ésszel kibírni az egészet… szerintem nem lehet egyszerű… Annál egyszerűbb viszont az az eljárás, amellyel a Flippermúzeumot készül bezárni a NAV – nem, kérlek, ne vegyétek félvállról az intézményt, a Flippermúzeum Budapest egyik legkomolyabb nevezetessége, rengeteg külföldi utazik csupán ennek megtekintése miatt Magyarországra, jó, persze nem csupán a tekintgetés miatt – az interaktív múzeumban ugyanis a több évtizedes, különleges masinákon, ezeken a fantasztikus mechanikájú műremekeken játszhatnak/játszhattak is a látogatók… S hogy mi a múzeummal a gond? Nos, a klasszikus gépek nem vehetők nyilvántartásba a néhány éve meghozott, nagyszerű (emlékszünk-e még?) szerencsejáték-törvénynek megfelelően – márpedig akkor itten holmi játszódásnak helye nincs, és kész. Végezetül simán egy kis görög helyzetjelentés, ahogy ígértem, a fürdőszobámban fellelhető spontán medence mellett különös tekintettel a szállástól, azaz a Blue Sea hoteltől kétszáz méterre található Savas Gyros több mint fura, mérsékelten magyaros üzletpolitikájára. Még csak három napja vagyok rendszeres és fajsúlyos fogyasztó az említett helyen, de az üzletet irányító ravasz Krisztosz a legkülönfélébb módokon igyekszik a Savas-hoz láncolni, meg kell mondanom, bárhogy fáj is, teljes sikerrel. Görögjetek velem, kérlek, és próbáljuk meg együtt elfeledni, hogy már csak szűk öt napom van vissza… Tovább »»

09 május
10komment

Elszemtelenedett szamócaüzérek végnapjai

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvannyolcadik kiadásában Dániába repít benneteket a HL expresszvonata: Skandinávia (szerintem) leginkább élhető országában most azt találták ki, hogy szép fokozatosan megválnának a készpénzes fizetéstől, és a különféle elektronikus módozatokat fejlesztenék még tovább – a szakemberek szerint nem egy, nem is két előnnyel járna a dolog. Nekünk természetesen a fülünk botját sem kell mozgatnunk, napok óta minden egyes híradó vezető híre, milyen meglepő módon nagyot ugrott a magyar gazdaság, pedig már az sem akármilyen magaslat volt, ahonnan elrugaszkodott. És ha ők mondják, az úgy is van, 11 százalék növekedés, nullás infláció, ahogy a boltokban látni. (Ja, csak zárójelben: a NAV végre rámoccant a magukból kivetkőzött, az államot több ezer forinttal megkárosító szamócaárusokra, kedden vagy mikor ez volt a nap egyik fő híre…) Megkezdődtek az írásbeli érettségik – történt pár semmiség, az m1 például szerződtetett egy nagyon kedves, tisztességben megőszült tanár bácsit, oldaná meg a matek matúra feladatait: mit mondjunk, elég sima bukás lett volna belőle… Pedig nem történik semmi különös, mindössze elkezdődött a Párt egyik alapvetésének gyakorlati bizonyítása, miszerint nem jó olyan sokat tanulni: úgyse tudod megcsinálni, mire mész egy újabb kudarccal… Tehenész meg mindig kell valamelyik Leslie L. Meszaros-ranchra, biztos megélhetés, havi 60, okosba’. Ezek a diplomás kis nyikhajok amúgy is folyton csak járatják a liberális pofájukat abban a pár évben, míg itthon vannak: elég volt. A jóból viszont soha nem elég: mint talán még emlékeztek rá, pár héttel ezelőtt városunk fáradhatatlan, méltán közkedvelt seriffje, Magasrang őrnagy személyesen járt el szerény ügyemben, amikor is egy harmincezer forinttal lettem szegényebb (már fizettem, természetesen), cserébe viszont pár büntipontival gazdagabb – az irtózatos városi baleseti gócpont Kőműves utcai terület torkolatát, ahol felháborító esetem történt, most teljes szélességében besárgasávosították, azaz “Különösen veszélyes hely”-et fabrikáltak belőle. Hogy is mondjam csak: legalábbis különös fordulat egy eddig sem túl egyértelmű helyszínen, hogy finom legyek. Az én olvasatomban persze ez egyenes beismerése, hogy tökéletesen jogtalanul kaptam a csekket – de sebaj, ha a közlemény rovatba általam beírt gipszágyra fordítják, egye fene, maradjon a lóvé. Nálam nincsenek különösen veszélyes helyek, pláne nem olvasóknak: gyertek, irány, teljes gázzal, befelé. Tovább »»

11 április
8komment

Valódi spóremberi erények

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvannegyedik kiadásában először egy szomorú, de sajnos teljesen megszokott hírrel szolgálok – huszonegyen vesztették életüket egy buszbalesetben, ami Kínában, egy kanyargós hegyi úton történt, a jármű egy folyóba zuhant, amikor vezetője feltehetően egy olyan szakaszon próbált átjutni, amit kisebb autókra méreteztek. Huszonegy áldozat, tényleg szörnyű – mégis átsiklunk rajta, akár például a Kenyában lemészárolt százötven diák felfoghatatlan tragédiáján: a világ másik felén történő szörnyűségekre mintha valahogy immunisak lennénk… Ezúttal azonban moralizálás helyett inkább csak hálát adok a sorsnak, hogy néhány kínai buszutam nem zárult hasonló tragédiával – elmesélek párat az ott szerzett közlekedési élményekből: némi vérfagyasztás mellett azért szerencsére szórakozhatunk is kicsit. Jó évet zárt tavaly egyik rendszeres vendégünk, Szijjártó Péter külügyminiszter úr: 9.7 millió forintot keresett, amiből 12.5 milliót tudott félretenni. Keszler, valamint Kobzos tanárnő és tanár úr egyaránt megmondhatója, hogy középiskolás éveimben nem merészkedtem túl mélyre a reáliák óceánjában – de azért ez a két adat még bennem is felszínre sodor némi kétkedést az irányban, vajon lehetséges-e ilyen kiemelkedően szép spórtevékenység… Miközben ezt boncolgatjuk majd, eszembe jut tán, hogy felvetődött itt a napokban a Quaestor-ügy egy eddig nem igazán széles körben szellőztetett szála, nevezetesen hogy vajon hová tűntek a befektetett közpénz-milliárdok szerény kis kamatai… Mi persze már megint csak kérdezünk, fullamatőr és ultrademagóg módon, ahogy szoktuk. Végül: a kezembe került a napokban egy elég komoly lista, mely a hazai átlagkereseteket veti össze – a termetes diagram tartalmazza szinte az összes fontosabb foglalkozási ágat, természetesen azonnal tanulmányozni kezdtem, s azt találtam, hogy a buszvezetés nagyjából a toplista 240. helye környékén található: azaz nagyjából középtájt… Statisztikát értékelni sokféleképpen lehet – egy variációval megpróbálkozom hát én is, ahogy törzsolvasóim megszokhatták már, odabeljebb. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz