Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


26 április
3komment

A jó Közgépnek is kell cégér

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (41 lövet, átlagosan: 6.98 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenhetedik kiadásában elsőként is bemutatom önöknek Mr. Alkoholt, akinek karrierje az Egyesült Államokban zöld utat kapott. Újszerű a dologban, hogy alkoholporról van szó – a kis tasakot szépen feltépjük, mint a nescafét, vízben oldjuk, aztán felhörpintjük, és szépen klasszikusan lefekszünk tőle. Különféle ízekben készül, és egyik legnagyobb előnye, hogy a világ olyan helyein is a zsebünkben lapulhat, ahol méregdrága a pia. Például Skandináviában. Örömhír, örömhír: végre elkészült, és át is adták az Orbá Pancho Arénát Felcsúton, persze nem az átadás volt a lényeg, hanem a Suzuki Kupa döntője, amit utánpótláskorú ifjak vívtak. A Makovecz Imre tervezte csodabogárban húsvéthétfőn ott volt mindenki, aki számít, a bronzérmeket például heten adták át – egyedül Jókai Annát hiányoltam, de lehet, hogy csak azért nem láttam, mert a B-középbe kérte magát. A “köz”"média” gigászi műsorfolyamban számolt be az év legfontosabb történéséről, s nekem a legjobban tetszettek a pálya szélén a Közgép, továbbá Mészáros Lőrinc cégeinek és hasonló “vállalkozásoknak” a reklámtáblái – hiába no, aki a szabadpiacon vív élethalálharcot, annak a jó reklám mindennél többet ér. És végül egy valódi kincsről röviden, amiből egyébiránt egyszer, ha majd nem bírom már el a motort, s egy eldugott kis mikronéziai sziget vakító fövenyén heverészve múlatom az időt nap közben, az esti szieszták közben könyvet fogok diktálni: megkaptam ugyanis a Nagymama “naplóját” – ó, nem holmi himmihummi érzelmek és ömlengések káoszát, sokkal inkább a napi kiadások és bevételek jegyzékét. E célra egy 1972-es kiadású Vilati-naptárt látott legalkalmasabbnak a Nagymama – a kalendáriumot a Vilati izgalmas tevékenységét bemutató színes fotók díszítik… A felsorolt vásárlási/invesztálási tételek között természetesen én is szerepelek – bejegyzések, blokkok, cetlik vizsgálatával próbáljuk kinyomozni, hogyan is élt a Boda-család a hetvenes években. Titkok, talányok ma is kizárólag itt, a HL-ben… Tovább »»

Hirdetés
03 augusztus
17komment

Özv. Ring néni, a lottóügynök

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (37 lövet, átlagosan: 6.84 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvenkilencedik kiadásában először egy fergeteges hír – hosszú évek szívós (mármint, legyünk pontosak, mi hosszú évek óta folyamatosan szívunk) munkájának köszönhetően sikerült tovább küzdenünk magunkat lefelé: az egy főre jutó nemzeti jövedelem tekintetében Albániával, Namíbiával, Türkmenisztánnal kerültünk egy truppba. De vajon jobb hely lehet-e Magyarország Albániánál? Húszegynéhány éve erre a kérdésre elég egyértelműen tudtam volna válaszolni, ma – különös tekintettel arra, hogy maga Czinege Marika évek óta ott él, és így hallok ezt-azt – nem lennék benne ennyire biztos. Emlékezzünk régiekről… magunkról… mondjuk a húszpár évvel ezelőtti magunkról… Nem vitték el a lottóötöst, ha jól saccolok, lassan kétmilliárd froncsiért megy a tülekedés – naná, hogy én sem vagyok kivétel, már nem is tudom, hány éve játszom a nagymama számaival, amiket sajnos el sem tudok felejteni, mert nagymama születési éve, apué, anyué és a két bátyámé: én nem vagyok sehol, kiskoromban ugyanis még nem létezett a hatos lottó… De adjunk-e a közkeletű összeesküvés-elméletre, azaz érdemes-e csalni a lottón, ha állam vagy, és egyéb érdekes kérdések, plusz egy sor Casanova – na ő hogy jön ide? Végül egy kis Proust, pontosabban az én személyes kis madeleine-süteményem, a csavart stangli az egyik boltban – egy kis emlékezés, és a rovat tizenkét éves fennállása óta első ízben csipetnyi értetlenség a HL privát szekciójában: csavarjunk beljebb, fele- és egész barátaim… Tovább »»

24 szeptember
1komment

A hazáért előre: rendületlenül!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Három a munkásőr - mellkason a kedves fegyverek (Forrás: www.mult-kor.hu)

Három a munkásőr - mellkason a kedves fegyverek (Forrás: www.mult-kor.hu)

A HL-t szorgalmasan böngésző kedves olvasónak talán már a korábbiakból is kiviláglott némiképpen, hogy teljesen normális, átlagos, könnyen kezelhető, sima kisgyerek voltam – alighanem ennek is köszönhető, hogy teljesen normális, átlagos, könnyen kezelhető, sima felnőtt lett belőlem, már amennyiben felnőttem mondjuk az utóbbi két napban. Emlékszem, azzal azért keltettem némi feltűnést, amikor hatévesen kitaláltam, hogy megtanulom a komplett dunaújvárosi telefonkönyvet Abakusz Bélától Zsynóros Alfrédig – szilárd meggyőződésemmé, szinte rögeszmémmé vált ugyanis, hogy nagyszerű lesz, ha soha többé nem kell felütnöm telefonáláskor. Természetesen rengeteg fontos hívást kellett az idő tájt bonyolítanom, úgyhogy a kívülállók számára különösen értelmes ötletnek tűnhetett a szenvedélyem – tartott is vagy két hétig, addig naponta órákon át magoltam, aztán eljutottam nagyjából Abodyékig (20-47), majd ezt a projektet jegeltem, és áttértem a 36 kötetes Tolnai Világlexikon összes szócikkének átmásolására egy vaskos kockás füzetbe. Arra már nem emlékszem, ezt miért is tartottam nélkülözhetetlennek, de tény, hogy a mai napig megvan valahol – azt hiszem, Aba Sámuellel kezdődött… és Abaújszántóval végződött. Varázsfiókomból ma az 1962-es Munkásőr zsebnaptár akadt a kezembe, amit a Fazekas bácsitól kaptam ajándékba. Csodás ajándék volt: 1971-ben vagy ’72-ben adta nekem, a naptár része tehát, hamar kitapasztaltam, már nem volt teljesen helytálló, ellenben a többi… Fantasztikus információk egész tömkelege található az acélkék, nyomott műbőr borító mögött: a Föld adatai, mértékegységek, a kémiai elemek, a magyar népgazdaság 1962-es adatai mellett a munkásőrfelszerelések kihordási ideje, évfordulók, térképek, kilométertáblázat, KRESZ-táblák és távolságbecslési technikák – és én mindent, betűről betűre kiolvastam, hogy még tovább duzzasszam tudásom csörgedező kis patakjának kristályvizét. És persze ott volt a Napló – amibe, akár A kis mesterdetektív című Delfin-könyv főhőse, Kalle, én is bevéshettem feljegyzéseimet számos fontos dolog örvén. Nos hát – szépen végigszaladunk a Munkásőr zsebnaptáron, megjegyezném még, nem szolgáltam a testületnél, igaz, később néhány évre a Vadliba őrs vezetőjeként a kommunista mozgalom meghatározó láncszeme lettem, de további politikai karrierem sajnos a középiskolában rútul megszakadt… Na, gyerünk… Tovább »»

29 március
4komment

Fiatalság, bolondság – jó operett, mert remek színház

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.58 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

dén karácsonykor eléneklem Brünhilda búcsúját - terveim szerint a Dózsa György úti Skálában

Idén karácsonykor eléneklem Brünhilda búcsúját - terveim szerint a Dózsa György úti Skálában

Megmondom, ahogy van: viszonylag ritka, hogy mondjuk a zuhany alatt állva belekezdjek Bóni belépőjébe (pedig baromi jó ám az akusztikája az új bászrúmomnak), amelyben a londoni utcák hányságáról s milyenségéről értekezik dalban; egy jó kis Hajmási Péter Pityke Pál se nagyon kívánkozik ki belőlem romantikus helyzetekben, a végén spárgával persze – s úgy általában véve nem nagyon szoktam letargiába esni, ha teszem azt valamilyen félreértés folytán nem sikerül minden negyven évben bejutnom egy klassz kis ipi-operettre, netán kiszorulok Straub Dezső életmű-estjéről. Bocsánat és oppardony: valószínűleg a neveltetésemben van a hiba – Nagymama minden ilyenről elkapcsolt a tévében, azt nem tudom már, hogy tisztán csak erkölcsi okokból-e, a kánkánnál esetlegesen kivillanó térdek és combok miatt – én azt hiszem inkább, hogy nem rajongott különösebben (értsd: rühellte) a bonvivános, páváskodó, folyton csupa mosoly, nyálnyúl szereplőket, meg a művilágban műélvező műnőket. Nem mondhatnám persze, hogy délutánokat bömböltem át, hogy a gonosz nagymamám miatt nem nézhetem a Csárdáskirálynőt – az sokkal rosszabbul esett, amikor hároméves koromban megváltoztatták az esti mese kezdési időpontját (majd előkeresem a magyar tévé Tévé-ovi adásának írott levelemet is!!!), nem beszélve arról a fájdalomról, amikor az Ahol a vaddisznók járnak című jugó partizánsorozatról egyszerűen kitiltott a tulajdon családom, csak mert részenként lelőttek benne pár tucat embert, és juj, vér. Egyszer persze mégis elbújtam a zöld sötétítőfüggöny mögött… na, erről majd máskor. Most viszont operett in da house. Tovább »»

24 február
13komment

(Be)mos, (ki)főz, (meg)takarít – Boda 3 in 1

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.37 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Rastafari - a természet gyermeke

Valósággal belenőttem a házimunkába. Nagymama például kőkemény nevelési módszereivel már egészen kiskoromban rászoktatott, hogy szépen üljek fel az ágyacskámban, amikor hozza nekem a kakaót, a bögrébe aprított kiflidarabkákkal. Borzasztó gyerekkorom volt, soha nem hagytak békén: valósággal égett a kezem alatt a munka nap közben is. A délelőtt egy részét például rendszeresen a konyhában kellett töltenem: egy kis, szürke, háttámlás hokedlin ültem fordítva, és órákon át motoroztam, miközben nagymama főzte az ebédemet és mesélgetett. Borzasztóan érdekelt a főzés, és szokatlan újdonságokat is szívesen kipróbáltam: egyszer, egy óvatlan pillanatban például kiégett villanykörtét dobtam a készülő gulyáslevesbe, de nagymama a következő sózásnál kiszúrta, és őszinte bánatomra kivette. Akárcsak a babonamadzagot, amit az Indul a bakterház gondos elolvasása után készítettem el cipőfűzőből, és roppant kíváncsi voltam, vajon apu is csinál-e akkora műsort a nagymamával, mint a bakter a banyával… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz