Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


12 november
2komment

Járdaszínezgető bűnözők végnapjai

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 6.72 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminchetedik kiadását egy izlandi hírrel indítjuk: a szigetországban a nemrégiben megtartott parlamenti választások után visszafogott mértékben, szerény negyvennégy százalékkal emelték meg a képviselők fizetését, amely így már 9000 euró (2.8 millió forint) lesz – a döntést a köztisztviselők javadalmazását meghatározó ötfős testület, a Kjararad azzal indokolta, hogy e módon lehet biztosítani a politikusok pénzügyi függetlenségét. Nem volt túl boldog a döntéstől az államfő, Guðni Jóhannesson, aki elmondta, ő ugyan nem kérte az emelést, nincs is rá szüksége, köszöni szépen, a különbözetet jótékony célokra ajánlja fel. Komolyan mondom, látható, hogy a belterjes szigetországi lét azért komolyan károsítja az agyat: hallatlan, mit meg nem engednek maguknak egyes politikusok a világban. Míg például nálunk megfeszített munkával szét kell törvénykezni magukat a honatyáknak, hogy mindenkor a hatályos jogszabályoknak megfelelően tudják elrabolni azt a pár ezer milliárdot, addig Izlandon ezeknek az se kell, amit megkapnak. Sürgősen fel kell venni a kapcsolatot velük… Pécsett, több bűntársával és cinkosával együtt bevitték a rendőrségre a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnökét: Kovács Gergelyék járdát színeztek, s ezen, a társadalomra különös veszélyt jelentő cselekményükkel förtelmesen agyonrongálták (volna) a Szent Szétrohadó Nemzeti Közvagyon egy fontos darabkáját. Egy tényleges életfogytiglan talán elgondolkodtatná és megtörné végre kissé az ilyen magukról megfeledkezett, pökhendi kis liberálbuzeránsokat: ideje lenne tán kicsit keményíteni a törvényeken, romlatlan társadalmunknak ugyanis nagyon is elege van abból, hogy ez a söpredék szabadon flangál meg festegeti a fasza szürke járdákat. Kicsit repedezett/kátyús: na és??? Mi így szeretjük, kutyamajom. Végül beszámolok egy kis lázról, a kellemesebb fajtából, az útiból: már megint rajtam van, de rendesen, pedig van még pár hét az indulásig – kivételesen (ha csak nem ígérik be százszázalékosan a tartós huszonöt fokot november végére) nem motorral, hanem autóval hajtunk le Boszniába, Mostarba, hogy a rendes, időszaki hídív-ellenőrzést megejtsük egy röpke hétvégén. Az elmúlt napokban fejben már megtettem vagy százszor a távot lefelé, és keresztbe-kasul sétáltam a várost is: de szép lesz nagyjából turistamentesen látni… Gyertek, utazzunk fejben egy kicsit – olcsó, biztonságos, szórakoztató. Zárom az ajtókat. Tovább »»

Hirdetés
14 május
4komment

Két bubis víz, lélekmélyre

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizennyolcadik kiadásában Pekingbe röppenünk, de nem sokat időzünk ott, egyből utazunk is tovább Párizsba. Mr. Yinjuan igazgató úr és milliárdos vendégei leszünk mi is, ne aggódjatok, szerintem beleférünk a keretbe páran – a fösvénynek aligha nevezhető cégvezető nagyvállalata, a Tiens 6400 dolgozóját a cég fennállásának húszéves jubileumán egyetlen, szép nagy csapatként jutalmazta meg egy álomúttal: 84 repülőgépet, majd Franciaországban 147 autóbuszt bérelt ki az alkalmazottak utaztatásához… S hogy hogyan jutunk el innen Maxim barátomhoz meg a Kőműves utcai legendás táskaplázához? (Míg el nem felejtem, gyorsan J. M. úr szíves figyelmébe ajánlom hirdetési tarifáinkat…) Nos, mindent megtudtok beljebb. Megszűnik egynéhány meglehetősen nagy múltú intézmény Magyarországon – nem, sajnos egyáltalán nem szokatlan ez a pompás nemzeti együttműködés szisztematikájában: bizonyára csak nekem van fura érzésem azzal kapcsolatban, hogy immár az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vagy az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság is a múlté. Azaz… mit össze nem beszélek: egy frászt… Csak racionalizálják ezeket a régi kommunista izéket… tudjátok… egy jó kis ésszerűsítés, a feladatokat… izé… szakértők vizsgálják, hogy… na… értitek, szóval minden jobb lesz végre… teszem azt, Matolcsy György vagy dr. med. univ. birk. Németh Szilárd megkapja a 2000 milliárdnyi eü-lóvé leosztási jogát, aztán… a hároméves Matolcsy Bubuka kap egy új hintalovat. Egy darab gyémántból kifaragva. Az talán még nincs. Azér’. Vissza a zavarosból a jóba: Boszniában jártunk az elmúlt hét végén a Kész Lacival, két motorral, pénteken mentünk, szombaton meg már itthon voltunk, igazi nekünk való, semmirekellő kis 1200 kilométeres túra volt – ismét az a fajta negyvennyolc óra, aminek minden másodperce beégett mindenembe, s amit így az életben el nem felejthetek szerencsére. Álomszerű időjárás, ideális motorozós körülmények minden tekintetben – és persze a végcél, a csodálatos Mostar, amivel csak egyetlen komoly baj van: hogy a világon elég sokan tudják, milyen fantasztikus hely, s ebből fakadóan már most, május elején teljes gőzzel dübörög a turisztikai nagyüzem. Azért bátran megittunk pár sört a legendás Marshall teraszán, majd a Marshall-villában aludtunk rá egy nagyot – ha pedig azt is tudni akarjátok, vajon meg bírok-e hatódni két tízcentes ásványvíztől, javaslom, olvassátok el a teljes sztorit kicsit beljebb. Tovább »»

07 május
4komment

A Kis Hang szemétkedései

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizennyolcadik kiadásában mindenekelőtt, múlt heti ígéretem szerint folytatom az alanyi jogon járó alapjövedelem témájának kifejtését – az előző részben, mit szépítsem, kicsit szétcsúsztam, s nem igazán sikerült beleásni magam az ügybe. Pedig a világ több pontján is egyre komolyabban foglalkoznak azzal a – számomra – álomszerű ötlettel, hogy aki óhajtja, az úgy kaphasson egy meglehetősen szerény életvitel finanszírozásához pénzt, hogy igazából semmit nem kell tennie érte. A dolog persze pont ezer kérdést vet fel: mindet nyilván nem leszünk képesek megemlíteni, de pár fontosabbat azért igyekszem összeszedni egy kicsit beljebb. Az idő, attól tartok, aligha sürget: halvány kételyeim vannak afelől, hogy Magyarországon megérhetném a rendszer bevezetését – de bevallom, én itt már azzal is bőven beérném, ha egy szép napon azt látnám, hogy legalább a munkát sikerül valami emberinek mondható nívón megfizetni. Gyász, gyász és gyász, napok óta vigasztalan vagyok: kiesett a döbbenetes erejű magyar futballbajnokság legjobbjai közül a Puskás Akadémia, mely köztudottan igen kedves játékszere az Első Embernek. Pár napig egyes orgánumok lebegtették még, hogy ha valamelyik feljutó csapat szépen önként lemondana a játékjogáról, az MLSZ esetleg felkérhetné valamelyik kieső csapatot, teszem azt, a Puskást, hogy legyen kedves jelenlétével tovább emelni a honi bajnokság Csomolungma-színvonalát – ma azonban a szövetség egyértelműen úgy nyilatkozott, ilyesmire nincs lehetőség. Sovány vigasz, hogy kedvező konstelláció esetén, esetleg, a nagyszerű Tállai András csapatának, a Mezőkövesdnek lehetősége nyílhat belekóstolni az igazi színvonal mámorító ízébe. Még szerencse, hogy legalább a felcsúti kisvasút elindult. Na, jó, hogy eszembe jutott, hát arról beszélünk pár szót, felidézve, miket is sikerült mondania a Főmasinisztának. Ami engem illet, köszönöm, minden oké, semmi különös, azaz dehogynem… ha minden a tervek szerint alakult, épp ezekben a szombat délelőtti órákban fordítom vissza hű Rocinantém szarvát Magyarhon felé – ma, vagyis szerdán (hogy érthető legyek: épp előre dolgozom az ügy érdekében) abban reménykedem, hogy egy röpke bosnyák motorozás kellő közepén vigyorgok szélesen, valahol Mostar vidékén. És így aztán arról szeretnék pár szót eldadogni, milyen nehezen is bírok a szemét Kis Hanggal, amely időről időre elkezdi fuvolázni a fejemben a legkülönfélébb érzéki sziréndalokat, örök motorozásról, eltűnésről, útról, szabadságról, meg hasonló kis marhaságokról. Egy kicsit most engedtem neki, na – de a vasárnap újra a busz vezérállásában talál majd. Várhatóan… Ti viszont ne várjatok semmire, gyertek – csapjunk a pacik közé… Tovább »»

13 augusztus
10komment

Békés bikerek betámadják a boldog Balkánt – Bosznia (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ezt például nyugodtan eladhatnám képeslapnak - a híres mostari Öreg-híd egy kicsit távolabbról: tényleg fantasztikus látvány

Ezt például nyugodtan eladhatnám képeslapnak – a híres mostari Öreg-híd egy kicsit távolabbról: tényleg fantasztikus látvány

Éjjel két óra van, tudnék már aludni, tizennégy óra motorozás van minden tagomban, nem panaszképpen mondom, csak dicsekszem: de első a kötelesség, aztán a munka, végül a pihenés… nos, akkor ez úton köszöntök mindenkit innen, a kies Szerbiából, tolmácsolva Kész Laci és Vasi üdvözletét is, mindenki jól van, szerintem nagyon is. Cacakban vagyunk, egy egészen fantasztikus házban, újdonsült barátunknál, Zokinál, azaz Zorannál, aki nagyon nem egyszerű figura, de róla majd később, szerintem egy külön fél fejezetben… Hogy hogyan kerültünk ide, arról mindjárt megkezdem a beszámolót, hogy miért… nos, arról röviden annyit tudok mondani, hogy csak. Balkán-turné van, négy nap, 2500 kilométer, megengedem, egy kissé sűrű – de ha ismeritek a Kész Lacit (márpedig most már elég jól ismerhetitek), tudjátok, hogy neki vannak ilyen apró húzásai: tavasszal mondjuk kiötli, hogy Mostarban szeretne kávézni, hát indulunk, és megyünk. Mentünk: igazából akkor lettünk szerelmesek ebbe a vidékbe, aztán a Kész Laci nyár közepén elkezdte pedzegetni, hogy szép lenne egy Balkán-kör, mi a vélemény, majd… valamikor… a távolabbi jövőben… Elméletben természetesen pártoltam a dolgot, az anyagi kondícióim viszont nem igazán teszik lehetővé, hogy 2500 kilométeres kéjutakat lájkoljak – persze éppen ettől válik különösen izgatóvá minden ilyen projekt: ha könnyedén megtehetném, talán bele se vágnék, nem lenne sportértéke… Szó szót követett – aztán az övön aluli módszerektől sem riadó barátom elkészítette és elküldte a tervezetet, és innen már nem volt visszaút: tudtam, hogy akkor is vele tartok, ha… ha akármi… Már csak hab volt a tortán, hogy az eredetileg jövőre betervezett út augusztusra kéredzkedett előre – fatalista vagyok, úgy gondoltam, ha így kell lennie, hát így kell lennie, megadom magam. A Körte igazoltan távol tartotta magát az ügytől, lett viszont egy harmadik társunk, Vasi, azaz Vasánszki Laci személyében, aki idén tavasszal barátból márkatárssá lépett elő, amennyiben vett egy fehér Gold Winget, és egészen vad túrázásba fogott. Kész Laci Szilvásváradon beoltotta, vagyis felajánlotta neki, jöjjön velünk, a Vasi meg várakozáson felül beizzott, aztán megkapta az ilyenkor szükséges, családon belüli engedélyeket, és jött. Hát ezért vagyunk itt most, Zokinál, vagyis Zoran Kovacevicnél, Szerbiában, egy elképesztő villában: két szerencsésebb társam már az igazak álmát alussza, én pedig igyekszem visszaemlékezni, hogyan is vágtunk bele szombat reggel… Lapozzatok, jövök. Tovább »»

22 március
4komment

Bosznik, hercegek, ovinok: külföldi portyán a Kész átverés stábja (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Széles, mosollyal

Széles, mosollyal

“Innék egy kávét Fiumében, a jövő héten… Egy nap oda, egy nap vissza…” – ezt az üzenetet rakja fel a Kész a Fészre március 10-én, 21.17-kor, így kezdődik minden. Másnap, újabb aljaskodások után persze nem bírom tovább, ráharapok a csalira, és már tudom, hogy ha beleszakadok is, mindenképpen elmegyek vele motorozni, két nap, Bosznia meg egy kis Horvátország, péntek oda, szombat vissza – az utazás célja egy kávé elfogyasztása Mostarban, továbbá annak megvizsgálása, be van-e még fagyva az Adriai-tenger, sós-e, és aratják-e még rajta a nádat. Március 16-án, pénteken hajnali fél kettőtől a kispárnámon dobolgatva várom a hét órát, amikor találkozunk, és indulunk le, délnek… Szép sima az utunk, napsütéses, csodás: Mohácson korai ebéd, aztán előbb a magyar-horvát, majd a horvát-bosnyák határon is óriásit hibáznak a határőrök – átengednek. Az első részt valahol ott zártam, hogy kátyúmentes, széles és sima utakon, gyönyörű tájon, a Bosna folyócskával együtt kanyarogva haladunk úti célunk, Mostar felé. Ha gondoljátok, mondom tovább… Tovább »»

21 március
7komment

Bosznik, hercegek, ovinok: külföldi portyán a Kész átverés stábja (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Mohács külső - és kivételesen én elöl

Mohács külső - és kivételesen én elöl

“Innék egy kávét Fiumében, a jövő héten… Egy nap oda, egy nap vissza…” – ezt az üzenetet rakja fel a Kész a Fészre március 10-én, 21.17-kor, a szemét, direkt, szándékosan persze, mert tudja, hogy ezt nem fogom szó nélkül hagyni, egyszerűen gyógyíthatatlan betege vagyok a tökéletesen céltalan, értelmetlen, semmiről se szólós hosszú utaknak. De egyelőre tartom magam, ha nincs pénz és nincs idő, akkor kár ráizgulni – bár sportértéke meg csak így van. Huszonnégy perccel később már felrak egy útvonaltervet is, és azt mondja: “Pula, ott is jó a kávé.” Ja, mert a Kész amúgy kávéfüggő is. Másnap, 12.50-kor már megint nem tud aludni, ebédelni vagy cigizni – felrak egy újabb útitervet, és hozzáfűzi, “Az is lehet, hogy errefelé megyek kávézni… egyedül is, mert a tavasz már itt van!” Érzitek, ahogy folyamatosan vagdalja belém a bökőt? Én folyamatosan. De ez még nem elég neki: 14.26-kor végképp eltörik nála a mécses – “Hát senki sem akar motorozni, mindenkinek most romlott el az aksija!? Most kell olajat cserélni az első telókban?! Most vetted észre, hogy ereszt a hátsó kerék?! Na, majd küldök lapot… addíg álljatok féllábon!” Na, ekkor kell közbeavatkoznom, a sértéseknek is van egy szintje, amikor magára valamit is adó ember azt mondja, ne tovább. Hozzászólok, ő persze vissza, elkezdem a szokott köröket, se pénz, se idő, munkanélküli vagyok, naponta kell frissítenem, nincs laptop, stb. – erre beadja a kegyelemdöfést, figyelj: “Akkor azt javallom, hogy most ne gyere, inkább majd a májusi Isztria-kerülésre, vasárnap meg Körtekör?! Jó?!” HÁT NEM, NEM JÓÓÓÓÓÓ!!!! MEGYEK, TE MALYOM!!!!! Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz