Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


30 április
6komment

Szegény mineln az, aki már ígérni sem tud…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszázötvenhatodik kiadásában Thor Heyerdahl-lal indulunk, aki kereken hetven évvel ezelőtt indult el egy, mondjuk úgy, mérsékelten bizalomgerjesztő, autentikus indián tutaj, a Kon-Tiki “fedélzetén” Peruból, hogy átszelje a Csendes-óceánt. Kalandos útjuk 101 nappal és nyolcezer kilométerrel később Francia-Polinézia egyik kis szigetének atolljánál ért véget: a Kon-Tikit porrá zúzta a zátony, de utasait épen és egészségesen dobta partra a hullámzás. Heyerdahl nagyszerű, olvasmányos, letehetetlen könyvekben számolt be minden kalandos utazásáról, s ezzel milliók érdeklődését keltette fel azon témák iránt, amikben kutatott – a tudományos világ azonban mindvégig barátságtalan idegenkedéssel fogadta mindazt, amit csinált. Ami viszont engem illet, abszolút idegenkedésmentesen fogadtam azt a hírt, hogy a miniszterelnök a megyei jogú városokban lebonyolított turnéja keretében Győrben vendégszerepelt, ahol nagyjából hatvanmilliárdos befektetéseket ígért a városnak. A Modern Városok Program show-ja, talán még emlékszünk, Dunaújvárost se kerülte el: minket mindössze 31 milliárd forintnyi káprázat volt hivatott elvakítani, igaz, nálunk (tudomásom szerint legalábbis) nem olimpikon a város első embere, továbbá nem vagyunk 120 ezres település, és nem leszünk hamarosan 300 ezren sem, mert bizony Győrnek még ezt is belengette Ő Maga – így aztán a létszámbővítés akkor is meglesz, ha mind a 180 ezer polgártársat neki kell legyártania személyesen. Majd rászánja azt a kis időt, oszt jónapot. Ismét a hivatalokat jártam az elmúlt hetekben egy kicsit – igyekszem mindennek a jó oldalát nézni, így végül is jó szívvel annyit mondhatok, meleg van a kormányablakban vagy hogy kell most mondani. Bizonyos okokból ki kell most kérnem a… na, pillanat… nehogy valami perelés legyen… szóval benyújtottam a “járművezetők előéleti pontrendszerével kapcsolatos tájékoztatás iránti kérelmet”, ezt a gyönyörűséget egyenesen a kormanyablak.hu oldalról idéztem ide, szerintem ez a biztos. Ez egy igazolás, amin szépen bemutatják, hogy mondjuk most május 2-án hány élő büntetőpontom van – egyszer egy évben ingyenesen jogosult vagyok rá, hogy kikérjem: most jött el ez az idő. A kormányablakban a kedves hölgy egy perc türelmet kért, aztán átlépett a másik irodába, és… a többit majd bent, ha érdekel… Tovább »»

Hirdetés
27 augusztus
13komment

A nap, amikor rám írt a képviselő…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 6.80 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonhetedik kiadásában először azon muszáj felháborodnunk, hogy a szemét kis Uber csak nem nyugszik – nem volt elég nekik, hogy szépen megmutattuk nekik, hol lakik a magyarok istene, amikor is úgy akolbolítottuk ki őket Magyarországról, hogy csak úgy suhogott, természetesen a becsületes adófizető magyar személyszállító kisiparosok érdekeit szem előtt tartva… Jó, oké, pár napja a Szigeten és környékén 82 taxisból csak 59 bukott meg telibe, tényleg nem vészes, majd kicsit jobban odafigyelnek, vagy, ha továbbra is ilyen hülyén csesztetik őket, lezárnak valamit. Mondjuk a mindent. Na: az Uber most megvett egy startup céget, amely önvezető kamionokat készít. Barátaim, magyar kamionosok: jó lesz már most felkészülni a harcra! Ígéretemhez híven folytatom az Artúr-sztorit: több mint egy hónapja már, hogy itt hagyott minket a magyar zene egyik – szerintem – legegyedibb, legszabadabb, legcsodálatosabb figurája, Somló Tamás. Még mindig nem nagyon tud úgy eltelni nap, hogy ne hallgassak valamit tőle: tartok tőle, ez már így is marad. Végezetül egy hétköznapi történet, aminek egyik főszereplője egy politikus, hogy pontos legyek, egy dunaújvárosi önkormányzati képviselő. Igazából azt hiszem, nyugodtan kiírhatnám a nevét, mégsem teszem: igaz, nagy okosan előre felhívtam rá a figyelmét, hogy írásbeli magánbeszélgetésünket teljes egészében vagy részleteiben közzéteszem, de egy, ha jól érzékelem, a rendszer sajátosságait meglehetősen jól ismerő barátom ma rámutatott, az érintett, ha kicsit kiokosítják, nyugodtan mondhatja utólag, ő ugyan nem egyezett bele a közlésbe, sőt, írásban kérte, ne tegyem, de én alighanem megsemmisítettem ezt a dokumentumot, személyiségi jogainak megsértéséért fizessek tehát mondjuk 222 ezer forintot… Láttam már ilyet: huhú… hát itt olyan jogi palik vannak, pajtikáim, beszartok. Nos tehát épp ezért: szigorúan név nélkül, cserébe beszélgetésünk szó szerinti közlésével igyekszem olcsó népszerűségre szert tenni. A lényeg: pár napja posztoltam valamit, konkrétan a 31 milliárddal kapcsolatosan, amit az igazmondó beígért a képviselőválasztás finisében, mindegy… elindult egy kis kvaterka néhányunk között, egyszer csak a mindig oly aktív városatya is belefolyt, majd hamarosan el is kezdett rendet tenni a zemberek fejében, egyre vehemensebben és könyörtelenebbül… No, a többi pikáns részletet már csak odabent kotyogom ki: szaft szaft hátán… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz