Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


29 augusztus
7komment

A Mező Imre utcai kőtáblák – dokumentum 1973-ból (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Szigorú, kritikai jellegű tekintet a hatvanas évek végéről - Andriska sodródik a bandák irányába

Szigorú, kritikai jellegű tekintet a hatvanas évek végéről – Andriska sodródik a bandák irányába

Jöjjön hát valami habkönnyű, nyár végi nosztalgiás cucc – öt részen vagyunk túl a Balkánból, nem volt épp egyszerű történet, készülőben két folytatás Nagykovácsiból, ahol, Szilárdéknál a barátaimmal lógtunk három napot, továbbá ugyanezen program keretében bejutottam a szombati lottóshow-ba, ahol elképesztő dolgokra/emberekre bukkantam, megtudtam például, hogyan lesz valakiből lottósorsoló-gépek bérbeadója, szerelője, feltalálója, ilyesmi, készült háromszáz kép… No, de erről majd később, mondjuk talán hétfőn… meglátjuk. Most viszont, a kettő között az a javaslatom, surranjunk vissza szűk negyven évet az időben, 1973 tájékára, amikor is a Mező Imre utca (ma Széchenyi park, a C-szárny mögötti három négyemeletes, kísérleti panelház) csapatában lévő srácok, azaz mi, a Csuhaj Tibivel, Fazekas Zsoltival, Kovács Zsoltival, jelentős háborúskodásban álltunk a Korányi Sándor utcaiakkal, a Didéékkel, Gubáékkal, és egy csomó más gyerekkel… A harcokat, mint rendesen, elsősorban területi viták robbantották ki, mindenek felett az úgynevezett szánkódomb tulajdonjogáért csaptunk össze rendszeresen. Rettegtünk továbbá a szintén szomszédos Tanács utca egy igen kétes (vagy inkább egyes) hírű családjának két nagyobb fiúgyermekétől, Sanyitól és Lacitól  (a harmadik, Gabika szerencsére még olyan kicsi volt, hogy azt mi vertük), és persze folyamatosan menekülnünk kellett a mi utcánkban élő nagyoktól is, akik rendszeresen elkaptak és vagy csak simán, rutinból megvertek, vagy, ha épp semmi sürgős dolguk nem volt, meg is kínoztak kissé a pincében… Nem volt egyszerű élet, higgyétek el. Az ember egymagában talán túl se élte volna – szerintem igenis szükségszerű volt, hogy összefogjunk. A Mező Imre utcai srácok – csak így, egyszerűen, ezek voltunk mi négyen: még ma is libabőrös lesz a karom, ha rágondolok, mi mindenen mentünk át… csináltunk pinceklubot, megalakítottuk a Bofakocsu cirkuszt, fociztunk, késeztünk, négy páncélost játszottunk, hunyóztunk a prérin, ami közben én egyszer reggel tíztől kora estig elbújtam a susnyásban, mint kiderült, már a rendőrök kerestek… mindegy… A lényeg, hogy gondosan őrzök tíz kis kartonpapírt – mint Mózes kőtáblái… na jó, belátom, ez talán egy kicsit erős: mindenesetre az utca törvénye következik 1973-ból, a saját megfogalmazásunkban. Nyolcéves voltam, én írtam és rajzoltam, már rutinos szerzőként, túl A sámánok eredetén – nosza, fussunk át rajta együtt… Hajtás után az első rész. Tovább »»

Hirdetés
Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz