Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


12 április
12komment

Elkötelezett lesz a bölcsesség és a szenvedély

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (33 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenötödik kiadásában meghajtjuk bozontos fejünket a népakarat előtt: be kell látnom, valamit nagyon rosszul látok a világban, az már csak nem lehet véletlen, hogy a magyarok nagy többségének annyira tetszik, ami itt van, hogy ismét megbízta kőkemény munkával a felvirágoztatókat, akiknek így alaposan fel lett adva a lecke: a kormányalakítást követően muszáj lesz egy komoly ötletbombázással kitalálni, mi lesz az a forrás, ami – Tóta W. Árpád megrázóan igaz gondolatát kölcsön véve – e pillanatban még nálunk, magyar állampolgároknál található, hamarosan azonban nem pont így lesz. A módszer lényegében lényegtelen, törvényes lesz és demokratikus. Biztató, hogy a külföldi sajtó(bérencek) már posztdemokratikus országként emlegeti(k) Magyarországot – jelesül épp abban a Telegraph-ban jelent meg egy cikkecske, amit, ha jól rémlik, túlzott ballibséggel nem lehet vádolni, bár… sok rekord dőlt már meg e tekintetben az elmúlt négy évben. Elég komoly cuccokat tolhattak fel amúgy a választás estéjén a győztesek – olyan mondatok hangzottak el, hogy tízszer kellett visszatekernem az összefoglalót, hogy egyszer elhiggyem, jól hallok… A legegységesebb ország vagyunk Európában, és gondolom, a világon is benne kell legyünk az első háromban – úgy tippelem, Észak-Korea a legegységesebb, ott mindenki elégedett, talán ezért is nyitunk feléjük is egy kicsit, Kim Dzsong Il szülővárosának nagyszerű kulturális emlékeit kereste fel nemrégiben külügyi delegációnk, semmi gond, a jobbtól tanulni soha nem szégyen. Amúgy 44 százalékkal kétharmadosnak lenni, na, az a nem mellékes tény – egy szavunk se lehet, itt csinálták meg, előttünk, még ha az érdekes részeket többnyire éjszaka, kissé burkoltan  is, mindegy, most már pofa be. A mérsékelten kellemes részek mindazonáltal majd csak most következnek. Hamarosan fantasztikusan szép lesz a város központja, ami a műfüves futballpályák után a második legfontosabb dolog, a vasművel és hasonló kis semmiségekkel bőven ráérünk foglalkozni, valaki majd megint okosan tárgyal az oroszokkal vagy hazazavarja az ukránokat – ha egyszer nagy és erős vagy, akkor nagy és erős vagy. Ja, igaz, csak 2018-ban lesznek választások… akkor meg le van szarva. A nagy földtúrásokról azonban eszembe jutott egy elásott kis szardíniásdoboz, 1974-ből… ha valaki netán megtalálná… Titkos üzenetek beljebb… Tovább »»

Hirdetés
14 december
16komment

Égszínkék télikabátkám – családban, marad

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvennyolcadik kiadásában ismét Amerikában kezdünk – a teljesség jegyében ezen a héten nem ajnározunk (a jövő hétre viszont megint van egy elképesztő anyag, nem is mondok róla semmit, de teljes döbb van nálam…), inkább csodálkozunk, hogy ilyen is lehetséges: egy hatéves kisfiút “felfüggesztettek” az iskolában, gondolom/remélem, ez azt jelenti, hogy egy darabig nem kell mennie, most figyelj, mondom az okát is, szexuális zaklatással gyanúsítják. Na kérem… Az ifjú kéjenc olvasásórán megpuszilta a mellette ülő kislány kezét – azt hiszem, a bűntény társadalmi veszélyeit nem kell ecsetelnem, drága böngészőim… ha én Amerikába születek, tízéves koromig felnégyelnek, és New York kapuira tűznek, hogy miért, annak a közölhető részét pikáns részletekkel fűszerezve megosztom bent. Egy kicsit még mindig rezsit csökkentünk – továbbra is erőteljes meggyőződésem, hogy az évszázad átverését tömickölik le a torkunkon: a projekt nagyszerűségét PR-szempontból eszembe nem jutna megkérdőjelezni, hiszen rengetegen örülnek a hihetetlen mértékű spórolásnak, ők nyilván azt is készséggel elhiszik, hogy a semmiből lesz valami, illetőleg hogy Széles Gábor otthon már a plafonon lebeg, ha megnyomja a gravitációs távirányítóján az off gombot. A közös képviselőknek mindenesetre hamarosan majd lakógyűléseken kell kihirdetni a rezsicsökkentés mértékét. LOL. 1952, itt és most, csak nekünk. Végezetül bizonyos intim részletek jönnek kedvenc és egyetlen autómról, a Kék Villámról, avagy a Büszkéről, ahogy tetszik – hű Rocinantém nemrégiben ismét megjárta velünk Ausztriát, szokása szerint egyetlen rossz pöffenés nélkül, hanyag eleganciával, olcsón: ahogyan az egy húszéves japánhoz illik… Mitsu-istenítés is – egy kattintásra innen… Tovább »»

31 augusztus
2komment

A Mező Imre utcai kőtáblák – dokumentum 1973-ból (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A lépcsőházunk előtt a tesómmal, Petikével - úgy 1970 táján...

A lépcsőházunk előtt a tesómmal, Petikével - úgy 1970 táján...

Egek: kis híján negyven éve történt – 1973-at írtunk. Rendszerint egész nap tankosat játszottunk a Prérin, ahol talajminták vételéhez fúrtak úgy egy méter mély, épp gyerek-átmérőjű gödröket – boldogan bújtunk beléjük, egy mosógépes doboz darabja volt a tank felső csapóajtaja, amit Janek, vagy, rosszabb esetben Grigorij megemelt, és kisüvöltött valami irtózatos parancsot. A négy páncélos és a kutya című örökbecsű sorozat elég muníciót adott, hogy mindig tudjuk, mikor mit kell mondani és tenni harci helyzetekben… Ja, és fogalmunk sem volt róla, hogy viszonylag hamarosan véget ér az aranykor, hogy tízemeletesek egész hadával építik be a Prérit, amivel eltűnik a focipályánk, el a salakos kis ösvény végén lévő, rettegett Halálkanyar, és persze az egész ösvény is, a parkkal, a bokorral, ami alá elástuk azt a sárga szardíniásdobozt, amibe a jövőnek szánt üzenetünket rejtettük annak végletekig kidolgozott részleteivel, hogy hogyan megyünk 1983-ban, 18 éves korunkban Lengyelországba kis Polskikkal, MZ-kkel és egyéb álomjárművekkel, a Csuhaj Tibivel, a Fazekas meg a Kovács Zsoltival… Elképzelni se tudtuk volna, hogy egyik napról a másikra sehol se lesz a játszótér, a padok és a poroló, amire a Bofakocsu cirkusz ponyváját feszítettük, miután kétszer egymás után elolvastam a Keménykalap és krumpliorr-t. Szóval elszántan folytak a tankcsaták a Prérin – de voltak komolyabb hadműveletek is: állandó háborúban álltunk a Korányi utcai, Liszt Ferenc kerti, Tanács utcai, de időnként még a Gagarin téri szabadcsapatokkal is. Néhol területi vitákat kellett lerendeznünk (ilyen volt a mintegy öt méter hosszúságú, harminc fokos lejtésű “szánkópálya” ügye), más népekkel atavisztikus eredetű, ok nélküli perpatvaraink voltak. Pont mint az életben. Sok mindenkitől féltünk – tőlünk sajna még szinte senki: nyolc-tízévesek voltunk, a kisebbek, ha nem voltak túl szemtelenek, nagyjából védettséget élveztek, a folyton verekedős nagyok mitikus magasságokban lebegtek. Össze kellett fognunk, ez létkérdés volt: mi négyen, a Csuhaj-Fazekas-Kovács trióval alkottuk a Mező Imre utcai srácok csapatát. Tudtam, hogy törvények nélkül ilyen gárda nem létezhet – megcsináltam hát a tíz kártyából álló rendszert. Az első négyet itt szemlézhettétek – most a második hat tábla következik, ha lapoztok egyet… Tovább »»

29 augusztus
7komment

A Mező Imre utcai kőtáblák – dokumentum 1973-ból (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Szigorú, kritikai jellegű tekintet a hatvanas évek végéről - Andriska sodródik a bandák irányába

Szigorú, kritikai jellegű tekintet a hatvanas évek végéről – Andriska sodródik a bandák irányába

Jöjjön hát valami habkönnyű, nyár végi nosztalgiás cucc – öt részen vagyunk túl a Balkánból, nem volt épp egyszerű történet, készülőben két folytatás Nagykovácsiból, ahol, Szilárdéknál a barátaimmal lógtunk három napot, továbbá ugyanezen program keretében bejutottam a szombati lottóshow-ba, ahol elképesztő dolgokra/emberekre bukkantam, megtudtam például, hogyan lesz valakiből lottósorsoló-gépek bérbeadója, szerelője, feltalálója, ilyesmi, készült háromszáz kép… No, de erről majd később, mondjuk talán hétfőn… meglátjuk. Most viszont, a kettő között az a javaslatom, surranjunk vissza szűk negyven évet az időben, 1973 tájékára, amikor is a Mező Imre utca (ma Széchenyi park, a C-szárny mögötti három négyemeletes, kísérleti panelház) csapatában lévő srácok, azaz mi, a Csuhaj Tibivel, Fazekas Zsoltival, Kovács Zsoltival, jelentős háborúskodásban álltunk a Korányi Sándor utcaiakkal, a Didéékkel, Gubáékkal, és egy csomó más gyerekkel… A harcokat, mint rendesen, elsősorban területi viták robbantották ki, mindenek felett az úgynevezett szánkódomb tulajdonjogáért csaptunk össze rendszeresen. Rettegtünk továbbá a szintén szomszédos Tanács utca egy igen kétes (vagy inkább egyes) hírű családjának két nagyobb fiúgyermekétől, Sanyitól és Lacitól  (a harmadik, Gabika szerencsére még olyan kicsi volt, hogy azt mi vertük), és persze folyamatosan menekülnünk kellett a mi utcánkban élő nagyoktól is, akik rendszeresen elkaptak és vagy csak simán, rutinból megvertek, vagy, ha épp semmi sürgős dolguk nem volt, meg is kínoztak kissé a pincében… Nem volt egyszerű élet, higgyétek el. Az ember egymagában talán túl se élte volna – szerintem igenis szükségszerű volt, hogy összefogjunk. A Mező Imre utcai srácok – csak így, egyszerűen, ezek voltunk mi négyen: még ma is libabőrös lesz a karom, ha rágondolok, mi mindenen mentünk át… csináltunk pinceklubot, megalakítottuk a Bofakocsu cirkuszt, fociztunk, késeztünk, négy páncélost játszottunk, hunyóztunk a prérin, ami közben én egyszer reggel tíztől kora estig elbújtam a susnyásban, mint kiderült, már a rendőrök kerestek… mindegy… A lényeg, hogy gondosan őrzök tíz kis kartonpapírt – mint Mózes kőtáblái… na jó, belátom, ez talán egy kicsit erős: mindenesetre az utca törvénye következik 1973-ból, a saját megfogalmazásunkban. Nyolcéves voltam, én írtam és rajzoltam, már rutinos szerzőként, túl A sámánok eredetén – nosza, fussunk át rajta együtt… Hajtás után az első rész. Tovább »»

01 március
25komment

A sámánok eredete – negyvenéves az első könyvem

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.57 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Íme, a címlap - Kukucska Márton 1972-es műve

Íme, a címlap - Kukucska Márton 1972-es műve

Ágaskodom egy picit a tizenkét fokos nagylétra tetején billegő sámlin, éééés… igen… felteszem most a lécet – látható, mindenre képes vagyok egy kis extra látogatottságért: a mai Húdeérdekesvalami-ben olyasmit ástam elő a fiókom legmélyéről, amitől, bízom benne, szem nem marad szárazon. A könyv, amit ma körbejárunk kissé – mi több, teljes szövegét, a hátlapon lévő ajánlással egyetemben betűhíven hozom -, nem túl vaskos: ha az üresen hagyottakat is beleszámolom, össz-vissz nyolc oldalas. Természetesen az első betűtől az utolsóig én magam írtam (bár legendás szerénységem már korán megmutatkozott, ezért használtam a Kukucska Márton álnevet, meg persze még egy fontos oka volt, erről mindjárt), úgyszintén én illusztráltam gazdagon, s a nyomdai előállítás-kötés is a két kis kezem műve. A mű, mint a címlapon ez diszkrét nemzetiszín keretben jeleztetik is, 1972-es, vagyis Andriska első általános iskolás – abszolút tömegbe szürkülő, átlagos kisdiák, már több mint két éve ipari mennyiségben olvas, és ír. Igaz, ez utóbbival vannak némi gondok: a kisfiú nem képes megérteni, miért nem felel meg tanító nénijének és a civilizált világnak, hogy ő nyomtatott betűkkel, konkrétan a Magyar Nemzet című újság (a Hazafias Népfront lapja) betűivel fejezi ki magát, miért kell esti korrepetálások során, izzadságos munkával elsajátítania a folyóírást, amikor – erre konkrétan rá is kérdez – a nyomtatott betűket is tökéletesen el tudja olvasni, meg tudja érteni mindenki. Sokat sírdogál emiatt: mert nem érti, minek vesztegetni hiábavalóságokra az időt, hiába magyarázzák. Aztán egyszer leül anyu munkahelyén, a főiskolai irodában, és egy szuszra gépbe üti élete – mind ez idáig – fő művét, A sámánok eredete című hiánypótló, tudományos igényű értekezést. Minden mást megtudtok, ha lapoztok: bőven van mit mondanom… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz