Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


16 február
9komment

Előre az egységes civilképzésért!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már ötvenötödik kiadásában Milánóba megyünk, de csak egy villanásra – tiltakozását fejezte ugyanis ki az olasz nagyváros polgármestere, amiért az Egyesült Államok ottani konzulátusán figyelmeztette Milánóban tartózkodó polgárait: vigyázzanak, mert a közbiztonság nem megfelelő… Nos, engem ugyan senki nem figyelmeztetett pár éve Nápolyban – de bekeveredtem a nem pont legjobb negyedbe, és majdnem csúnyán rájöttem, mi a szitu. Aztán: egy roppant ízléses molinóval (Köszöntjük a szoci hataloméhség menetét!) várta a Kossuth téren a CÖF, azaz a Civil Összefogás Fórum, nyilván az összefogás jegyében, az Éhségmenetet, melynek résztvevői hataloméhesen átlag kétszáz kilométert gyalogoltak, remek időjárási kondíciók közepette, az ország több sarkából Budapestre. Még aznap egyébként a Milla is megkísérelt elhelyezni egy hasonló transzparenst, ám velük kevésbé tűnt elnézőnek a kormányőrség, mint a hivatásos civilekkel – most mindenesetre megy az ejnyebejnye meg a mindenki fizet… Röhej. Akárcsak a város útjain ismét tátongó kátyúk – megpróbáljuk még egyszer megközelíteni a tankcsapdák helyzetét, amik persze nem kizárólag a Dunaújvárosban közlekedők életét keserítik meg, hiszen aki elővigyázatos, az mifelénk akár az autópályán is számít tengelytörő gödrökre. És már jöhet is a hideg kátyúzás, aminél talán csak az a pár éve alkalmazott helyi szabadalom tetszett jobban, amikor is – nyilván valami biznyicből megmaradt – térkövet tömködtek a lyukakba… Hogy jó néhány havonta kátyúzni, afelől persze nincsenek nagy kétségeim – a mai világban nincs az a kis pénz, ami ne jönne jól… A kátyú örök – máshol hat-hétévente teljes burkolatot cserélnek, szerintem tizedannyiból… Gyertek, csüccs: megindulunk. Tovább »»

Hirdetés
13 november
15komment

Egy hamisítatlan turistás nap – aztán haza, Csuka Danival (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ez a villamos nem ócskavas: ez egy szép régi, műemlék jármű, amire örömest szállnak fel az utasok...

Ez a villamos nem ócskavas: ez egy szép régi, műemlék jármű, amire örömest szállnak fel az utasok...

Az alaptörténet, ha netán valakinek kimaradt volna, mindössze annyi, hogy a legutóbbi hosszú hétvégén meglátogattam Suszter barátomékat Grazban – csütörtökön Csusza szállított a helyszínre, pénteken belepislanthattam az osztrák ügyintézés menetébe, ha már itt tartunk, mi tagadás, úgy néztem, kevéssé csikorognak a fogaskerekek, aztán, még pénteken voltam oly hazafiatlan, és külföldön fizettem be az éves egészségtelenkaja-adómat, amennyiben kora este a Mekiben elfogyasztottunk egy bő asztalnyi bakelitet, kukoricapépet és számos más darálékot-őrleményt és a vegyipar csodáit. Meglehet, hogy Zoliék tündéri kislánya, Lena itt evett valami rosszítót, este mindenesetre egy sokáig emlékezetes zenés-táncos műsorral hívta fel magára a figyelmet – azóta alighanem a Kreßgasse teljes lakossága tisztában van vele, hogy Suszterék időnként satuba szorítják gyermekeik kisujját, bőrüket életlen szabászollóval nyúzzák le, miközben fülükbe forró ólmot öntenek, és egyéb, hagyományos magyar nevelési módszerekkel igyekeznek embert faragni belőlük. Félreértés ne essék: csupán a gyerekszobából kiszűrődő hangokból lehetett ilyesmire következtetni – Lencsi babának egy kicsit hm… nehéz estéje kerekedett, amiben alighanem nekem is szerepem lehetett, tekintettel arra, hogy amióta ismét elhagytam Ausztriát, Dankóék hétköznapjai a szokott gemütlich nyugalomban telnek, és Suszter is visszavehette a leghisztisebb gyerek szerepét a családban. Szombat reggel viszont Lena, akiben éjszaka láthatóan chipet cseréltek, kora reggel csendesen mellém húzódott a kanapéra, s belém diktált pár kanál csodálatos lélekmelegítő gyógyszert, olyasmit, amit a hozzá hasonló hároméves kislányok sugároznak – egy darabig a karomon szunyókált, aztán egy kis csiklandozást is igényelt, végül egészen felkelésig nevetgéltünk és játszottunk… feledhetetlen élmény volt, ha majd tíz év múlva olvasod, ez úton is köszi szépen, Lena… És indult a szombati nap, amikor azt is ki kellett találnunk, hogyan jutok haza… azt nem mondanám, hogy borzalmasan ideges voltam a feladattól – de Suszter például hallani se akart róla, hogy Szombathelyről hazastoppoljak… Bújtuk tehát a netet egy kicsit, végül délután a semmiből hirtelen felbukkant az optimális megoldás, és minden kisimult. Addig azonban… na, gyertek, villamosozzunk be együtt a grazi belvárosba… Tovább »»

08 november
9komment

Péntek: csip-csup hivatali és egyéb csodák Grazban (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A belvárosban ismerkedtünk meg ezzel a kedves kék hajú lánnyal - nagyon nyugodt volt, és bárhogyan kapacitáltuk is, sehogy nem akart moccanni egy bolt elől

A belvárosban ismerkedtünk meg ezzel a kedves kék hajú lánnyal – nagyon nyugodt volt, és bárhogyan kapacitáltuk is, sehogy nem akart moccanni egy bolt elől

Épp egy hete, hogy Grazba tettem tanulmányi kirándulást – az első részben szép naplósan beszámoltam a csütörtöki esténkről: most viszont gyorsan elmondom, az egész fantasztikus túráért elsősorban Ausztriában élő barátaimnak, nevezetesen Csuszának és Suszternek (és persze a “zasszonynak”, Suszter feleségének, Marcsinak) tartozom köszönettel, hiszen odafelé a Bécsbe tartó Csuszát késztettem egy alapos kitérőre, megérkezésemtől fogva pedig Zoliék vendége voltam, tejben-vajban fürdés, sült gesztenye, Lidl-szendvicsek, házi koszt, pihepuha ágy, és két, időnként három tündéri és elképesztő szövegű gyerek, Lena, Dani és Sarah, plusz egy nyolcvanhét százalékos készültségű kis élet, még Marcsin belül, ő lesz Lili, decemberben. Első esténk végére, mint már tudhatjátok, Csusza nemes egyszerűséggel eldőlt a kereveten, mi viszont Suszterral, szó mi szó, elég jól elmókázgattuk/zenehallgatgattuk  az időt, másnap hajnalban, jelesül három óra húszkor aztán az immár pihent Csusza (bármit hordjon is össze az állítólagos horkolásomról), saját fogalmai szerint észrevétlenül távozott a lakásból, engem pedig, az érdekes hajú idegen Bandi (későbben Pundi) bácsit olyan hét óra körül kezdtek behatóbban tanulmányozgatni a kiskölykök. Felkeltünk és reggeliztünk hát, a már többször emlegetett kedves szendvicseimből kapkodtam be vagy négyet, csak az íze miatt: amúgy se volt étvágyam, kőkemény ügyintézős nap állt előttünk – a magam részéről alig vártam, hogy beleleshessek kissé az osztrák bürokrácia bugyraiba. Még indulás előtt elkortyolgattunk két tucattermék flakonos kávét (fantasztikusan jó ízük van, ezért természetesen a Lidl nem szállítja magyarországi üzleteibe – ez is kár belénk, kétségem sincs felőle, na mindegy…), aztán összekaptuk magunkat Marcsival, autóba szálltunk, és a hivatal felé vettük az irányt. Hogy hányas sorszámot kaptuk az automatából? Szép kérdés – gyertek, megmondom odaát. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz