Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


09 május
7komment

Tabdusnorfű – sűrűsödés szombat estétől (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Mediék kisfia, Martin megmutatja, milyen elszánt, ha gulyáskanalazásról van szó...

Mediék kisfia, Martin megmutatja, milyen elszánt, ha gulyáskanalazásról van szó…

Sűrűsödő hétvége – törzsolvasóim minden bizonnyal ismerik már a fogalmat, én nagyon is jól, évtizedek óta, a gond csak az, hogy egyre jobban kedvelem is. Megfigyeltem, hogy sokszor szándékosan nem is tervezek semmit egy-egy hétvégére: kajánul figyelem, sikerül-e valamikor egyet itthon töltenem, egy jó kis tévézéssel, ötórai teával, szombat délutáni rejtvényfejtéssel… Még mielőtt bárki félreértene: semmi bajom ezekkel, sőt – de mindegy is, mi a véleményem az egyéb tevékenységekről, hiszen 99 százalékos biztonsággal tudom, szerdán vagy csütörtökön elkezdődik. Olvasok egy izgalmas programról a neten, felhív vagy üzen a Körte, a Kész Laci, a Medi, a Varga Zsolti, a… tudom is én… és bemondja a tuti programot, aminek egyik alap alkotóeleme, hogy valahová el kell motorozni érte… Innentől kezdve az már nagyjából bizonyos, mi lesz – perceken, de legkésőbb órákon belül meggyőzöm magam, menni kell: mert megfigyeléseim szerint sajnálatosan kurta az élet, és pontosan tudom, hogy sok-sok más mellett minden meg nem tett kilométert, el nem égetett molekula benzint bánni fogok, ha egyszer eljön a nagy diafilm-vetítés, és le kell guggolnom a besötétített gardróbban, miközben a nagy szakállú, mosolygós bácsi befűzi a látszatra jó vaskos filmet, aminek a dobozán, amikor óvatosan lesandítok, látom, nagy betűkkel ott áll: BODA ANDRÁS – és alatta még: (Éghetetlen film). Szóval a végkimenetel bizonyos: az érdekes kérdés még, vajon egy program vár-e rám, vagy beesik még kettő-három, és lehet cikázni egy izgalmasat… Nos, a múlt hét vége ilyen kellemes csapongással telt: először kiderült, szombat este a Mediterran Pub-ban, Dusnokon buli várható, néhány régi jó barátommal a körzetben; továbbá hogy vasárnap Orfűre kirándul egy szélesebb kör – a sűrűsödéshez ez esetben már csak az kellett, hogy szombat kora délutánra befűzzem a bócsai traktormajálist, továbbá egy röpke vizitációt a Varga Zsoltiéknál, az új udvar tiszteletére, és máris rendben volt minden. Hétvége, második ének – lapozz, ha kell! Tovább »»

Hirdetés
07 május
8komment

A semmiből sűrűsödő hétvége – traktorok és gépek (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Hát ez... hát ez... ez... na szóval ez mindent vitt, sallangmentes, leszámítva a Boss-típusú bőrfotelt...

Hát ez… hát ez… ez… na szóval ez mindent vitt, sallangmentes, leszámítva a Boss-típusú bőrfotelt…

Szimplán csak imádom, amikor egy hétvége a semmiből elkezd besűrűsödni, mint a jó… na, ide most valami frappáns kis gasztro-hasonlat kéne, de nem vagyok… ááá, dehogynem, na, megvan, szóval amikor az ember rántottakészítés közben rátolja az alapra a felvert tojást, és az szép lassan összeáll megfelelő állagúra… Szerdán még csak azt tudod, hogy hétfőn buszvezetés, ami persze kitűnő program, várod, mint róka a kisherceget, de azért még igen messze van… aztán viszont egy telefonhívás, és kiderül, hogy szombaton a Medinél, Dusnokon retróparty lesz, hm, már mozgásban az agy, persze mondják, hogy mindenhol szupercellák és zivatarok, de szerencsére évek óta nem játszik az időjárás, abban megyünk, amit dob a gép, aki azért nem indul el, mert hátha befelhősödik valahol, az nem is akar igazán elindulni, ez a helyzet, bárhogyan szépítjük is. Szóval akkor szombat motorozás, hétfő buszozás. Hú, de nagyon gyönyörű… Örömömben be is ugrok a Gyuszához a műhelybe, hogy megfúrja a szélvédő pleximen megindult repedés végét, hogy ne hasadjon tovább – hopp, Tar Jocó épp olajat cserél, öt percen belül kiderül, vasárnap csapatos csapatás Orfűre… aha… tehát ha szombaton a buli után Dusnokon alszunk, vasárnap reggel becsatlakozhatunk egy megbeszélt ponton a menetbe, és átgurulhatunk Orfűre… Remek… Szombaton viszont… a nap eleje még kicsit üresnek tűnik – valami motoszkál a fejemben… tudom már: hát Bócsán traktormajális, tarararáááááá, meg is vagyunk, pontosabban azzal kerül fel a jupiiiiiiii utolsó i betűjére a pont, hogy a Varga Zsoltiékkal megbeszélem, szombaton délután Dusnokra menet beugrunk hozzájuk is egy órára, megnézzük az újonnan térkövezett udvarukat, mert egy hete még csak félig volt kész. Hétvége, kész: csillagos ötös, szaktanárival. Megosztom – hajtsatok (végig) velem… Tovább »»

12 szeptember
7komment

Közel a Wild West – amikor belovagoltunk Henryx Citybe…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Móni és Kész Laci részben beöltözve Hendryx City múzeumában

Móni és Kész Laci részben beöltözve Hendryx City múzeumában

Ahogy ez mifelénk lenni szokott: valaki kitalál valamit, bedobja a közösbe, aztán, általában némi siránkozást követően, de nagyobb hezitálás nélkül elkövetjük – a legjobb esély persze akkor kínálkozik a sikeres végrehajtásra, ha motoron kell elgurulni valahová. Minél messzebb, annál jobb; minél kevesebb esély van a megvalósításra, annál nagyobb a kedv; minél ésszerűtlenebb, annál többször jut eszünkbe, s a végén egyszer csak kifundáljuk a megfelelő megoldást, és eljön a nap, amikor már csak indulni kell… Így kísértem el például tavasszal a Kész Lacit kávézni Mostarba; a “Lehetetlen” feliratú kis ládából húztuk ki a nyár végi Balkán-túra csodásnak bizonyult zsákbamacskáját; és lassacskán, ha a benzinárak és a megkereshető pénzek közti olló ilyen rohamtempóban nyílik, ugyanebbe a kategóriába fog tartozni egy rácalmási vagy nagykarácsonyi kiruccanás is – mindegy, ahogyan már ígértük, mi valószínűleg akkor is motoron leszünk, ha már csak a tologatásra futja… Néhány hete azért az előzőeknél jóval visszafogottabb álom körvonalazódott a dusnoki Mediterran Pub tulajdonos-ötletgazdája, jó barátunk, Medi fejében – ő Császárra szeretett volna eljutni, ahol, a kistelepülés határában  néhány éve egy egészen elképesztő vadnyugati város, Henryx City épül-szépül, hétről hétre. Három-négyszáz kilométer össztáv – az ilyesmi nem igényel túl hosszú előszervezést és meditációt, csak a napot kellett kitalálnunk: és persze szólni a Kész Lacinak, aki, ha épp nem dolgozik, Alaszka és Dél-Afrika között bárhol megtalálható, kivéve itthon, ebben a szezonban szerintem ment nagyjából nyolcvanezer kilométert, de az is könnyen meglehet, hogy százat… Konkrét célja, ha jól emlékszem, kétszer volt: egyszer be kellett hoznia a barackot a telkükről, egyszer meg a postára kellett elugrania tévéújságért az anyukájának – a többi tényleges értelem nélküli út volt, vagyis az igazi, pontosan az, ami kell. Az önmagáért való, kerouac-i, easy rider-i értelemben vett út, az úton levés, a motorozás elemi öröméért. Laci ráért , és szívesen jött, ráadásul nyáron már járt is a helyszínen: kialakult hát a csapat – legalábbis kormányszinten. Mert mi egy-egy utast is vittünk – Medi szólóban jött, mert rakenroll. Hogy nálunk kik ültek hátul – naná, hogy ez a legérdekesebb… hiszitek… elárulom, de sok minden más is jön a hajtás után… Tovább »»

08 augusztus
6komment

Dusnok, a mediterrán birodalom: mesék a tó partjáról meg az erdőből

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ez volt a Vakond nagy kívánsága - és Matyi bácsi, azaz Bálind Mátyás, akivel szombaton a Mediterran teraszán találkoztunk, készséggel teljesítette az óhajt

Ez volt a Vakond nagy kívánsága - és Matyi bácsi, azaz Bálind Mátyás, akivel szombaton a Mediterran teraszán találkoztunk, készséggel teljesítette az óhajt

Jó pár hónapja már, hogy Medi, azaz Szabó Sanyi, a Dusnok szélén található, méltán legendás Mediterran Pub főistene a teljes ismeretlenségből rám írt valahol, és kimért kis tőmondatokban közölte velem, hogy motorozik, van egy motoros jellegű kocsmája, továbbá a Varga Zsolti régi, a Kész Laci új barátja, s pár hete megszállott HL-rajongó és olvasó… Mármost ez az entrée értékét tekintve, be kell vallani, nálam elég erős: úgyhogy amikor pár nappal később Medi hozzáfűzte még egy mailben, hogy szeretne egy HL-póló büszke és boldog tulajdonosa lenni, méghozzá mihamarabb, tehát hogyan oldhatnánk meg a gyors postázást, kicsit moccant a motorkulcs a zsebemben – és másnap már fordultam is be a Mediterranhoz vezető kis kavicsos útra. Megláttam a helyet, a jópofa, különleges hangulatot árasztó kis pubot a terasszal, az előtte álló veterán Fordson traktorral és a szintén antik benzinkúttal, aztán a “tavat”, kicsit lejjebb a hidat, ahonnan kánikulai napokon gyerekek vetik magukat a négy-öt méteres magasságból a vízbe… Mostar, kicsiben… szóval megláttam a helyszínt, és tudtam, cseppet sem utoljára vagyok ott. Pár órát beszélgettünk Medivel, ami engem illet, igazából tíz perc is elég lett volna hozzá, hogy kipipáljam – azaz nyugtázzam, hogy az én fajtám: középsúlyos őrült, javíthatatlan álmodozó, akit nemigen zavarnak meg a tények, s aki minden akadályozó tényező, a persze érthetően morcos-kedvetlen világ és a nehézségek ellenére is vallja, igenis szépen el lehet lavírozni kis ösvényeken, nem úszva az árral,  nem ledarálódva a pénzmalomban, jó barátok társaságában, jókedvűen, már-már boldogan. Főzni valami finomat/egészségtelent, hallgatni némi hangulatos muzsikát, nagyokat sztorizni, végig marhulni, jól érezni magunkat hangos/rossz szó nélkül: mindig is tudtam, hogy nekem a mediterrán életforma való – hát Dusnokon megtaláltam az örök szieszta földjét, köszönöm, míg meg nem lesz Toscanában a házikóm, tökéletesen megfelel ez is. Egy szűk hétvége, amelybe még egy fontos találkozó is belefért – lapozz értünk… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz