Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


11 március
4komment

A nap, amelyen a bírvágy torkára tettem a lábam

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszázötvenkettedik kiadásában – mi mást is tehetnénk így, a tavasz küszöbén (mondjuk épp nyolc fok vagy mennyi van, zuhog a zesső, és egyáltalában nincs nagy barátságosság odakünn, de ez múló mellékkörülmény) – motorozunk egy csöppet: van egy amerikai emberünk, cseppecskét irigylem, hiába is titkolnám, szóval Carl Reese szegény abból tengődik, hogy különféle hosszú távú motorozásokkal készteti álmélkodásra a nagyérdeműt. Most épp 3410 kilométert tett meg huszonnégy óra alatt, az mondjuk úgy kábé rendben van – a 145-ös átlaghoz természetesen helyenként jóval kétszáz fölött kellett veretnie. A szörnyülködőknek gyorsan mondom, természetesen nem közúton, hanem egy texasi pályán folyt a rekordgyártás. De vannak itt mások is: például egy indiai kolléga, aki csupán 200 kilométer megtételével be tudott kerülni a kalendáriumba – ő ugyanis háttal ülve tette meg az említett távot… és akkor még egy szót nem szóltunk rólam, vagy pláne a Kész Laciról. Más: lehet bármilyen véleményünk a Momentumról, vitázhatunk a nézeteikről, a programjukról, a stílusukról, a szövegükről meg még pont száz más szegmensről – az azonban kétségtelen, hogy jó rössel megjöttek, és felkarból a honi politika forgó ventilátorába dobták a pálpusztait. Darth Tyrannusék a Halálcsillagról el is kezdték telibe nyomatni rájuk a szuperlézer-sugarat, azaz például az origo nevű, szebb napokat is látott szocreál cikkgyártóipari egyesülés felületére felpakolták a “12 millió forintot tüntetett el a Momentum dúsgazdag vezetője” című… izét… na… ilyen betűkből álló hogyishívjákot. Nem tudom még, a Nemzeti Újságírás Módszertanában mi lesz a neve az ilyesminek, azért bizonytalankodom. Kezdetben amúgy bizonyos Kovács András (hú, de szégyellem ezt az utóbbit, mármint a nevet) jegyezte a remekművet, amit aztán három nappal később az origo saját halottjaként agnoszkált. Mindig van lejjebb, tudom, ezerszer mondtam már: de újfent csak ez a kőkemény helyzet – csak remélem, hogy lassan elérjük az origót… Na, nálam meg az van, hogy, bár nem szeretném elkiabálni, de úgy néz ki, győztem, pontosabban legyőztem – méghozzá magamat, vagy a birtoklási vágyamat, vagy mindkettőt, mit tudom én, amúgy oly mindegy. A lényeg, hogy egy kedves barátom elkottyantotta, eladó lesz valamije, nagyrészt fémből van, meg néminemű részben gumiból meg műanyagból… igen, igen, kerekei vannak és Mazda, ráadásul olyan típus, ami borzasztóan a fogamra való, és klasszikus darab… még ráadásabbul egy szabad szemmel alig kivehető összegért… na… több se kellett nekem pár álmatlan éjszakához – de hogy végül hogyan tudtam (nagyjából) csalódás- és fájdalommentesen kiszállni a projektből, még mielőtt elkezdődött volna, azt elmesélem, ha beljebb fáradtok. Tovább »»

Hirdetés
18 február
4komment

Kösz a mentést, Teofilo!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.82 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszáznegyvenkilencedik kiadásában mindenekelőtt irány a mesebeli Afrika – Nigériában a jelek szerint feltalálták a spanyolviaszt, vagyis az ellopott közpénzek visszaszerzésének egy meglehetősen hatékonynak tűnő módját. A lényeget egyszerűen össze tudom foglalni: aki érdemi bejelentést tesz ellopott, elcsalt, elsikkasztott pénzekről, az az eljárás végeztével megkapja a visszaszerzett összeg öt százalékát. Mindössze két hónapja, hogy belekezdtek – ez idáig gyönge 177 millió ebül szerzett dollárt sikerült visszaszivattyúzni az államkasszába, a becsületes megtalálók pedig, ezek szerint, mintegy 8-9 milliónyi jutalmat vihettek haza. Azért szerintem az is fontos szegmense lehet a történetnek, hogy – a fáma nem szól róla, így csak szerény feltételezésem szerint – azt se nagyon piszkálgatják, honnan is tudhatta hitelt érdemlően a kedves bejelentő, hol leledzik a keresett lovetta. Aztán: bemutatkozott Los Angelesben az új magyar főkonzul, bizonyos Széles Tamás úr, akinek diplomáciai előéletéről annyi tudható bizonyosan, hogy a debreceni városi önkormányzati televízió ügyvezetője volt, továbbá elkísérte a haza bölcsét, Kósa Lajost és Halász János államtitkárt Új-Zélandra egy Rolling-koncertre. Ennél többre pedig egy diplomatának aligha is van szüksége. Mármint ilyen jó kapcsolatoknál többre. De tényleg: ezeknek az embereknek soha semmi nem kínos? Nem ég szét az arcuk, amikor mondjuk valódi szakemberekkel kell tárgyalniuk lényegében bármiről? Igaz, van a magyar külügyben egy Mr. Szidzsártó is – s ahogy a mondás tartja, amilyen a mosdó… Nézzük hát a törülközőket. Ami engem illet, ez a péntek… nos… hát nem volt épp eseménymentes. A Fátum Napja – magamban valami ilyesmit morzsolgattam már dél körül: addigra sikerült megmerítkeznem néhányszor kötésig a lehetetlenség kristálytavában… Valószínűségszámítók, munkára fel – egy hihetetlen történet következik némileg szokatlan szemszögből: nem is az én napom krónikáját adom közre, hanem az őrangyalomét. A neve Teofilo Gambrini – annak idején, még földi életében Szömrédi Istvánnak hívták: de ott fent kötelező valami olaszos hangzású nevet választani, hát ezért. Sorskérdések: angyali türelmet kívánok mindenkinek. Kezdünk. Tovább »»

15 október
5komment

Sunasori lengőkaros mesék

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincnegyedik kiadását motorozással kezdjük. Ugye ti is úgy érzitek, piszkosul régen szájmotoroztunk már e hasábokon??? Nos, Suszter barátom, és sokan mások, beláthatjátok, muszáj engednem a jól érzékelhető felhasználói nyomásnak: az idén százéves a BMW – minden érintettől elnézést kérve bocsátom előre, nem a legkedvesebb márkám, de azért van pár régebbi típus, amely felmutat bizonyos erényeket. A lényeg azonban nem is ez: a bajorok úgy ünneplik a szép kerek évfordulót, hogy különféle szokatlan koncepciókat mutatnak be, amelyek mind arról szólnak, vajon (persze szerintük) milyen lesz a következő száz évük. Az autók területén már bemutattak pár elég elvetemült tanulmányt – most viszont sort kerítettek arra is, hogy a motorokkal kapcsolatos gondolataikat is megosszák a világgal. Rárabolunk a sztorira… Nyakunkon a leválthatatlan hatalmi szerkezet: mondja Tölgyessy Péter politikai elemző, ex-politikus – aki mellesleg, utóbbi minőségében, sokak véleménye szerint szintén felelős azért a helyzetért, amiről most egy interjúban beszél. Ezen az alapon mondjuk mindannyian felelősek vagyunk: de vajon tényleg leválthatatlanná vált-válik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének működtető mechanizmusa? Én azt gondolom, nem: és azt is gondolom, hogy valahol már ott (optimizmusunktól, naivitásunktól függ, melyiket választjuk) halad farkcsapkodva a petesejt felé/gőgicsél/szaladgál/figyel/dolgozik/felkészül az a polgártársunk, aki a megfelelő pillanatban akár a semmiből is előléphet majd, tehát nem kell feltétlenül látnunk, ki jöhetne majd “ezek” helyett. És azt se tudjuk, mi okozza majd a bummot: hogy lesz, az nem kérdés, szerintem nem évtizedek múlva, hanem viszonylag hamarosan. És van itt még pár apró ügy, majd beleszőjük, ha kiadja – érdekes dolgok történtek az elmúlt pár napban, némelyiket sikerült megjósolnunk is. Végül, csak a keretes szerkezet miatt egy kis autózás: úgy sikerült belehajtanom egy városi kátyúba, hogy nemes egyszerűséggel keresztbe eltört a nem annyira gyenge hátsó lengőkar a Párducban: fél éve a Villámmal jártam nagyon hasonlóan, oké, nem tudok vezetni, de azért lassan száz pénz nem ide… parádésan keresek, rendben, de… na… és említés tétetik a közvilágítás legeslegújabb megújításáról is. Szerintetek ki fizeti ismét? Úgy van: én, az idióta – aki a fél méteres, még szép hogy soha meg nem szűnő kátyúk miatt darabokra hulló járműveim javítását meg még pár semmiséget is állok. Így mulat pár millió magyar úr. Odabent kezdjük a csűrdöngölőt. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz