Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


30 április
3komment

Gyuri baba és a negyvenezer rabló

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenhetedik kiadását egy olyan hírrel szeretném kezdeni, amitől a magamfajta ingyenélőknek még olvasva is csendesen csorogni kezd a nyála: úgy tűnik, a világ egyre több pontján kezdenek komolyan foglalkozni az alanyi jogon járó alapjövedelem bevezetésével. Továbbmegyek, van, ahol már nem is csupán az elmélet szintjén kóstolgatják ezt a nem kicsi, nem kevés kérdést felvető falatot: a finn parlament tavaly rábólintott egy kísérleti időszak megkezdésére, Svájcban hamarosan népszavazás lesz a kérdésben, Hollandiában egyes városokban fogják tesztelni a rendszert, és komolyan fontolgatják a dolgot Kaliforniában, Kanadában és Nagy-Britanniában is. Én lánglelkű ifjú korom óta szajkózom, hogy az ember természetétől merőben idegen a munka – a magam részéről jobb híján (eddig) azt a megoldást választottam, hogy mindig csak olyasmivel foglalkoztam, amit hobbiból is szívesen csináltam volna, a HL írása például iskolapéldája ennek: na, nem mondom, elmegy, de sokkal jobb lenne, ha csak úgy kapnék egy kis pénzt szabad felhasználásra, aztán majd én eldöntöm, mivel szeretném múlatni az időt. Higgyétek el, szívesen foglalkoznék a nemzeti történések közül mással, de egyszerűen nem tehetem: az MNB pompás, szabályos, a köz érdekeit szolgáló alapítványai, s Matolcsy mester ténykedése mindenre kisugároz, mint egy jó idegbecsípődés – az elmúlt napokban volt itt minden, például a sajtó testidegen, idegesítően kérdezgetős munkatársait úgy kirittyentették a Parlamentből, hogy Havasi Bertalan adta a másikat, sebaj, nem leszünk jó hír és napi sikertörténetek nélkül, hiszen maradt még bőven ragyogó képességű mikrofonállvány, jellemes, gerinces, a szakma alapvetéseit zsigerből érző betűvető, aki lelkifurdalás nélkül beszámol róla az M1-en, milyen ragyogó is az élet mifelénk. Hogy mi újság a városban? Tovább finomodik a közlekedés rendje: pár éve kicsit nehezen sikerül követnem, mi miért történik a városban ezen a fronton, de tudom, bennem lehet a hiba – most éppen anyáméknál, a belváros belvárosában folyik a rendrakás és nyomában szépen suhog a kasza. Tudom, minden csak a mi érdekünkben történik – ha még szabad kérdezni csendesen, azért megtenném. Fizu csak úgy, Siva-kezű alapítványok, illetve más utcamesék – hetes színpad, nyílj ki. Tovább »»

Hirdetés
05 március
10komment

Matolcsy bácsyék picit ráemelnek

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizedik kiadásában vonatozunk egy kicsit: a dobbantónk az a jelentéktelennek tűnő hírecske lesz, mely szerint fapados vonatot indít egy társaság, a francia-belga érdekeltségű Thalys, Párizs és Brüsszel között. A legszerencsésebbek akár 19 euróért tehetik meg a 315 kilométeres távot – a Thalysnak egyébként van már vonata, ami ezen a viszonylaton fut, annak egy teljes órára és még huszonkét percre van szüksége a célba éréshez: a fapados olcsó áraiért az idejükkel fizetnek a spórjóskák, az ötvenhárom perccel lassabban ér oda, mert a régi pályát is használnia kell itt-ott. Két és egy negyed óra – tűrhetetlen, 315 kilométerre, még a 150 kilométeres átlagot se sikerül hozni. Nálunk viszont, különutas megoldásként, robog tovább a Viktoria-expressz, most épp Szekszárdig hosszabbodik a vonala, mert ígérőkörúton ott járt az ötletgazda. Sebaj, Tóbiás, nekünk, a gemenci erdőn át ez is megfelel, majd nézgelődünk. Csak muszáj vagyok pár szóban megemlíteni Matolcsy mesterék legfrissebb zseniális húzásaiból egy párat: 250 milliárd forintnak (nem tétel) ismét búcsút inthetünk a jelek szerint, mert kiderült, néhány tudományos munkatárs, például Kósa mufti már el is magyarázta szépen, a mi szintünkön, hogy a közpénz, ha alapítványba sodródik, elveszíti közpénz jellegét. De nem csúnya az a visszafogott mérték sem, amellyel az MNB élmezőnye megigazította a fizuját – a korrektség kedvéért meg kell hagyni, a mester magának szabta a második leggyengébb rátát, beérte 110 százalékkal, így a szánalmas 2.37 millió helyett immár ötmilliót vesz fel havonta, ha ugyan eszébe jut: a bank fb-tagjainak tiszteletdíja 275 százalékkal emelkedett. Szépen játszikálnak a pofonláda fedelével nagyjaink – egyszer csak sikerül felpattintani, a magam részéről alig várom. Talán említettem már, Boda sr. áprilisban szerényen betölti a kilencvenedik tavaszt – naná, hogy öröm a köbön, az igazán érdekes a dologban, hogy igazából kutya baja, mondjuk hogy öt gyógyszert szed reggel-este, de igazából még azok a pirulák se valami komolyak. Na de kilencven év, ugye tudjuk, sok egyéb tényező mellett mivel jár ez együtt: állami megbecsülés, felköszöntés, például – nem ám csak családilag, de a legmagasabb szinteken, hoppá. Például kijönnek az önkormitól, leggyakrabban az idősköszöntésügyi szakpolitikus, aztán újságcikk meg fotó is lesz az ingyenes nyolcvanmillásban. Hát ja… Öhm… Na… Szóval vannak gondok – de túllendülünk ezen is, meglátjátok. Ha beljebb lapozzátok magatokat. Tovább »»

20 szeptember
11komment

Van egy hosszabb tűnk, Marika?

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százharminchatodik kiadásában először egy olyan külföldi jellegű hírrel szolgálok, ami azért finoman szólva se kis részben érint mindannyiunkat – még augusztus végén történt, hogy a Magyar Nemzeti Bank, melyet pillanatnyilag egy vitathatatlanul zseniális pénzügyi szakember vezet (igen: ugyan mi mással, mint a zseniális kifejezéssel illethetnénk, ha egyszer hosszú évek óta változatlan hévvel építi, mert építheti a nemzet gazdaságát különféle posztokon, e szorgos munka gyümölcseként, egyebet ne is mondjunk, negyven százalékot gyengült a forint az euróhoz képest, tudom, ez is a mi épülésünket szolgálja), szóval az MNB tanulmányt készíttetett arról, mik is a pozitívumai annak, ha egy fél ország külföldön dolgozik… és nem feltétlenül azért, mert itthon nem szeretne. A másik fele pedig elég komolyan vágyik rá, hogy ő is mehessen. No, átnézzük, mi is a jó ebben. Aztán a magyar médiahelyzetről beszélgetünk egy kicsit – kár lenne titkolnom, van némi személyes érintettségem: ha jól emlékszem, korábban nem nyilatkoztam túlságosan részletekbe menően arról, miért is maradt abba a Dunaújvárosi Hírlap hasábjain a HL megjelenése bő két év után – most pár szóban azért beavatom kedves mindnyájótokat, különös tekintettel arra a szikár tényre, hogy immár az önkormányzat által megvásárolt DO sem ajánlja ezt a blogot, igaz, a többit sem, de szerény tudomásom szerint a HL-t megkülönböztetett figyelemmel nem. Tulajdonképpen nagyon is érthető mindaz, ami történik – ettől persze, hadd mondjam úgy, néhányunk számára, még egy centiméterrel vagy grammal se elfogadhatóbb a helyzet… Végül némi habkönnyű extra a végére: nem gyakran terhellek benneteket egészségügyi problémáim taglalásával, már csak azért sem, mert (leszámítva nyilvánvaló pszichikai defektusaimat) egyszerűen, kop-kop-kop, nincsenek. No de most mégis a kórházban jártam, mert a derekamban-hátamban valami nem stimmel… Ez az én formám: alig pár hónapja lettem autóbuszvezető, a szakmát még ugatni is csak halkan ugatom, de sofőrbetegségem bezzeg máris van… Egy megfizethetetlen mondat kedvenc doktorom szájából, miközben hason fekszem a kezelőágyon – és egy kedvenc nővérke léleksimogatása egy gyűrött fecnivel: kérjétek a következőt. És odabent nem kell derékig levetkőzni sem. Nektek. Tovább »»

01 december
6komment

Olvasd ugyanazt, amit a gazdmin!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 6.92 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvennegyedik kiadásában a közszolgálatiság lebeg a szemünk előtt, amikor megemlítjük, hogy Ausztriában minden eu-s állam diákjainak teljességgel ingyenes a felsőoktatás… Igaz, amióta egy remekbe szabott blogból megtudtam, sok más mellett “alávaló gyávaság” elhagyni az országot, csak nagyon óvatosan fogalmazok e tárgykörben – tudom egyébként azt is, nálunk az égvilágon semmi gond nincs, várjuk a tündérmese kiteljesedését, s hogy érkezzenek hozzánk ellesni a know-how-t. Ahogyan egy hozzászóló fogalmazott, az esélyegyenlőség kormányzati szinteken már rögvalóság, amennyiben lelkes elmeháborodottak is lehetnek például gazdasági miniszterek – nem mondom meg, hol olvastam, nehogy a TEK kinyomozza, ki írta le, aztán elvigyék az ólomkazamatákba vagy Recskre. Higgyétek el, élek-halok a változatosságért – most viszont ismét kénytelen vagyok a Matolcsy-saga legújabb fejezetébe beavatni a haza ügye iránt elkötelezett, a tudományos élet nóvumai iránt érdeklődő nemzettestvéreimet: ha hiszitek, ha nem, át kell állnunk az új világrendre. Nem biztos, hogy mindenki velünk tarthat, gyerekek, ez nem vicc, több komolyságot: György egyenesen azt mondja, “az új világra való sikeres átállás nélkül esélyünk sincs megtartani a mai helyünket a világban.” Márpedig ezt a ragyogó helyet még sokáig őriznünk kell, gondolom: kurva sokan pályáznak rá, valósággal fúrnak minket. Végül: levelet kaptam, kézzel írottat, kérlelhetetlent – a szerző rávilágít egyik legfőbb hibámra, (s aláhúzásokkal jelzi is korábbi dolgozatomban a hatalmas hazugságokat), jelesül hogy félek Gyurcsánytól, továbbá Hillertől. Jó, egy aláírás lemaradt a kis levélke végéről, de nem lehet minden tökéletes, a hungarikum az hungarikum, nem akadunk fenn. Gyerünk, srácok, lányok: egy igazi mély nemzeti, korszerű, sikkesen szalonárja Classic vár rátok, ha velem lapoztok. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz