Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


03 október
3komment

Perkáta: egy kis közösség nagy napjai

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Egy Ferrari, egy trakesz, egy daruskocsi - hm... kedvemre való járműpark lenne, ha egyszer behúznám az ötöst...

Egy Ferrari, egy trakesz, egy daruskocsi - hm... kedvemre való járműpark lenne, ha egyszer behúznám az ötöst...

Nem pont mostanában történt, amit mesélendő vagyok – lassacskán egy hónapja már, hogy Perkáta ismét nagyot alkotott. Akkortájt szerencsére kissé besűrűsödött az élet itt a HL-en, és mindig azzal nyugtattam magam, sebaj, ami jó, az nem évül el. Továbbra is ezt gondolom. Mert a technikatörténeti kiállítás, amit – legelsősorban is – a csupán 2010-ben megalakult, ám hihetetlen sebességgel fejlődő Perkátai Régiséggyűjtő Egyletnek, azaz a PERGÉ-nek köszönhet a település, jócskán túlmutat önmagán. Szerencsésnek gondolom magam: nem csupán azért, mert a régi tárgyak szerelmeseként immár harmadszor nyílt alkalmam rá, hogy megnézhessem az egylet tagjainak (és meghívott vendégeik) kincseit, de azért is, mert az évek alatt barátságba keveredhettem néhány tucat remek emberrel. Akiket nem csupán szép és nemes szenvedélyük, s az önként, örömmel, ellenszolgáltatás nélkül végzett rengeteg munka köt egymáshoz, hanem akik immár egy pompás kis közösség tagjai. Ezért is érzem kedves kötelességemnek, hogy egy kicsit bemutassam őket – meg persze elmeséljem, hogyan is esett meg, hogy délután mentem, de csak másnap délelőtt távoztam a helyszínről: igaz, nem szeretném azt hazudni, hogy imádok fél ötös fekvés után hat óra tízkor arra ébredni, hogy valaki mérsékelten gyengéden rázogat, és közli, hogy meghozták a hűtőt a sátorba, és letennék, pont annak a padnak a helyére, amin én fekszem hűséges hálózsákomban… De nagyjából ez volt az egyetlen negatív pont abban a péntek-szombatban, ráadásul ezt is magamnak köszönhettem… A többi viszont… elsősorban is a kiállítás, ami ezúttal is bárhol megállta volna a helyét, és elképesztő munkával/precizitással/perfekcionizmussal készült el; a ki tudja hány óra megfeszített munka után is egyfolytában mosolygós PERGE-aktivisták; az örökifjú Kovács Laci bácsi az oldalkocsis Jawával, a nagyjából 250 kilométerre fekvő Szelestéről (ahová, a legendás motoros találkozóra,  jövőre, ha egy módom lesz, most már esküszöm, elmegyek); a velocipédesek; Szarka Peti hajnali sült virslije és vörösbora; a harmonikaszó, a tánc, meg a másnapi motorozás… szóval egy felhőtlen délután és egy felszabadult éjszaka története következik dióhéjban, ha követtek… Tovább »»

Hirdetés
10 február
10komment

Ma délután meg az lesz a mese, hogy lopták el a cigim az ufók

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (2 lövet, átlagosan: 5.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Meg persze pár egyéb: merthogy a cigim mellett elég hamarosan engem is elvittek, mint az ország leghíresebb frontemberét például, de engem valami furcsa helyre, ami megszólalásig úgy nézett ki, mint Dunaújváros, de mégsem lehetett az, mert olyan furcsa dolgok történtek velem, hogy az csak na. De nem is mesélem el sokkal részletesebben, mert akkor már megírnám az egészet, és akkor aztán a kutya se nézne fel ide egész nap, lőttek a látogatásoknak, aztán kénytelen lennék kirúgni magam, ami nem lenne egy mód nélküli mulatság. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz