Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


17 március
6komment

Nyolcmillió nemzetáruló: osztály, vigyázz!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 6.52 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvannyolcadik kiadásában Szlovéniára vetünk pár érdeklődő pillantást: szomszédunkban a napokban lemondott Miro Cerar miniszterelnök, mert a szlovén legfelsőbb bíróság megsemmisítette egy korábbi népszavazás eredményét, amit történetesen egy vasútvonal egymilliárd eurós fejlesztésével kapcsolatban indítottak. A bíróság leginkább azon akadt fenn, hogy a kormány állami pénzből, részrehajlóan kampányolt a referendumot megelőzően… hm… látjátok, vannak még olyan elmaradott fertályai a világnak, ahol megtörténhet ilyen csúfság – nem mindenhol olyan mértéktartó, visszafogott kormányzás folyik, mint Magyarföldön, és hát ki kell mondanunk azt is, vannak nyámnyila, anyámasszonykatonája politikusok, akik egy ilyen csipcsup helyzetben inkább gyáván megfutamodnak, semmint továbbra is feláldozzák magukat imádott népük oltárán, csak hogy teljes golyóállómellény-szélességgel megmenthessék a hazát a veszedelmektől, melyek számosak, illetve, a kampányidőszak vége felé közeledve egyre inkább úgy tűnik, számtalanok. A mi generálisunkat viszont nem ilyen lemondós fából faragták: történhet bármi, nyílhat akárhány új front a folyton ellenünk fenekedő, rohadt világegyetemben, ő aztán nem lankad, mi több, egyre keményebb – rövid, de annál velősebb összegzést adott március 15-e ürügyén arról, igazából mi is vár ránk, vagyis úgy nyolcmillió nemzetárulóra április 8. után, ha ránk köszönt végre a totális demokrácia. Én azért azon is elgondolkodtam valamelyik este, mi jöhet akkor, ha netán az ellenzéki szavazatok lesznek többségben: lehet, hogy már megint az én készülékemben van a hiba, és persze kötelező azt kívánni, ne legyen igazam, de a csodálatos, 2006-os “forradalom” óta valahogy nem igazán tudok elszakadni attól a gondolattól, hogy akkor szabadul el itt igazán a pokol… Végül kissé átmegyünk közszolgálatiba, és igen komolyra fordítjuk a szót – pár hete épp itt, a lépcsőházunkban is járt két igen jó szándékú, szociálisan érzékeny hölgy: az egyik ajtószomszédomhoz, egy idős bácsihoz sikerült bejutniuk a pont száz éve ismert “trükkel” – ahogy kinyílt az ajtó, lehengerelték, egy perc alatt bent voltak, elmondtak valami mesét, aztán egyikük szépen lefoglalta a bácsit, a másikuknak épp ki kellett mennie, csak a lényeget mondom, nagyon sok pénzt vittek el, sajnos egy nagyon nyilvánvaló és kézre álló helyről. És véletlenül azt is tudom, nem ez volt az egyetlen helyszín, ahol kábé aznap jártak. Természetesen elkezdtünk gondolkodni, mit is kéne csinálni, hogy megelőzzünk még egy ilyen esetet, legalább itt, a házban: sajnos, mint majd látjátok, ki fog derülni, az egyetlen megoldás, ha gyakran beszélünk a dologról a leginkább veszélyeztetettekkel, az idősebbekkel – minden más, mint például a lépcsőházi kamera, szomorú, de tény, pénzkidobás. Puha szlovén, kemény magyar mineln, zárdazajtót – pár hét kihagyás után újra itt vagyunk.  Tovább »»

Hirdetés
15 március
7komment

Március 15. – itt meghitt, csendes, nyugalmas főhajtás

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.85 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Állítólag így, zölddel kifelé az autentikus...

Állítólag így, zölddel kifelé az autentikus...

Ma nem lesz itt túlságos viccelődés, sem komolyabb történetmesélés, és nem az energiák spórolása miatt… Szokásunktól némiképp eltérően visszanézünk kissé: bár ha végre össznépileg is beérnénk annyival, hogy csak azokon a napokon révedünk-sóhajtozunk-lengetünk vissza két-három-öt évszázadnyira, amikor valami jelentősebb okunk is van rá, a többi időben meg próbálnánk pár lépésnyit előrébb haladni, már amennyiben lehetséges persze… Mert szép-szép, ha dicsőségünk morzsái után ezredszer is átvizsgáljuk a padlózat minden repedését, s persze még mindig nem hisszük el, attól se lenne jobb, ha rábukkannánk akár egy szilánkra is (de már nem fogunk); jó-jó, ha minden mostani gondunkra a pompás múltban igyekszünk megtalálni a választ – csak épp meg kéne végre próbálni, milyen lehet a történelmi remeklések maximális tisztelete mellett a jelenben élni, és a jövőnek alkotni. Merthogy az én emlékezésem szerint a márciusi ifjak is valahogy így csinálták… Én mindenesetre most nem forradalmat, sokkal inkább békességet kívánnék ennek az országnak – mert ha egyszer sikerül kibékülnünk, hiszitek vagy sem, minden más is megjön. Békés, nyugalmas napokat tehát mindenkinek, ránk fér – hajtás után a 12 pont szemlézhető: hm… helyenként tragikusan aktuális. Több mint 160 év múltán ez azért legalábbis elgondolkodtató – bár igaz, a Budapest-Vác közötti vasúti menetidőkben sincs túl nagy változás, alig pár percet lassultunk… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz