Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


09 április
6komment

Három nap egy vombat karjaiban

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizennegyedik kiadását egy olyan hírrel kezdem, aminek hallatán, megjósolom, azonnal billentyűt ragadtok – illetve… sajnos hiába ragadnátok, hiszen bár alig egy hét van vissza a határidőből, ameddig jelentkezni lehet a meglehetősen stresszmentes állásra, amit az ausztrál, közelebbről is a tasmániai turisztikai hivatal írt ki: fő-vombatölelőket keresnek ugyanis ott lent, a messzi délvidéken, a sajnos pedig annak szólt valahol a mondat elején, hogy csak Ausztráliában élők jelentkezését várják a vombatölelői pozícióba. Nem, nem vombatölőket, nem is vonatölelőket (ahogyan én olvastam elsőre a hírt, amit Suszter mester küldött át két napja, egy számomra hajnali órán): egy árván maradt kis vombatbébit kell szeretgetni, az izgalmas részleteket mondom bent. Itthon beindult az éles nagyüzem: a szupertraffipaxok (134 helyszínen 365 sávot figyelnek velük, nagyon komolyan gondolkodom rajta, hogy egy szép túraprojekt keretében egy éven át minden nap meglátogatok egy sávot, és rituális performansz keretében elkövetek valami szabálytalanságot – ugyanitt szponzor kerestetik…), avagy a Véda-rendszer, avagy a nép nyelvén Szauron szemei bőszen pásztázzák a forgalmat, keresik a renitenseket, rögzítik a rosszaságot, és automatikusan elindítják a folyamatot, melynek a végén persze ismét csak mi állunk, a postán, a sorban, sárga csekkel és bizonyos színes papírokkal a kezünkben. Az első nap első két órájában száz szabályszegést regisztrált a rendszer, percenként egyet mondjuk – s miközben én is forrón szeretném, hogy kevesebben haljanak-sérüljenek meg a magyar közutakon, javuljon a közlekedési morál, azért ismét csak suttog bennem a kisördög, hogy mintha már megint csak a költségveté a felső robbermentnek lenne szüksége még egy kis delára. Megkísérlem a szerkesztettség látszatát kelteni: mind e közben két gyorshajtási csekk érkezett a Nyulasiék címére, rendszám alapján, egyenesen a baráti Ausztriából – simán csak sajnálnám a barátaimat, ha nem az lenne a szerencsés helyzet, hogy az autójukat pár hete én magam vezettem a közös kirándulásunk során, én, én, a profi, a nagymenő, a mindentudó, a ravasz rutinróka… vagy más néven a Nagy Hülye. Mindazonáltal: ítéljétek meg főbenjáró bűneimet, amikért már ki is fizettük, ami jár… Vombatok, Védák, Villámmagyarok – fáradjatok a nagyterembe. Tovább »»

Hirdetés
Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz