Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


01 augusztus
7komment

Viharos szombat reggel után fényes este – már Tabdiban (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A péntek délutáni munkavédelmi szerkó - ha valaki tüzel a bogrács alatt, annak így kell beöltözni, nehogy baleset érje (fiatal modellünk agysérülése korábban keletkezett)

A péntek délutáni munkavédelmi szerkó - ha valaki tüzel a bogrács alatt, annak így kell beöltözni, nehogy baleset érje (fiatal modellünk agysérülése korábban keletkezett)

Folytatódik szilvásváradi anabázisunk fordulatokban gazdag története – az első részben, ha még emlékeztek, leginkább az oda vezető útról igyekeztem beszámolni, arról a menetről, ami után, magamban, pihegve, egy darabig csak Szívásváradként emlegettem a hangulatos kisközséget. Aztán minden rendbe jött, a hangulat estére igencsak parádésra hevült, hajnali öt körül pedig főképpen a Queen meglepetés-fellépése fémjelezte a bulit, finn barátaink őszinte örömére. Másnap reggel kissé bizonytalannak éreztük az időjárást, néhányan magukat is, úgyhogy többen gyorsan eldöntötték a nyitott kérdéseket, amennyiben ledöntöttek (na jó, nálam elsődleges az igazmondás: ledöntöttünk) egy-két sebes járású zónapálinkát – az igazsághoz tartozik, hogy tíz óra után ennek dacára is egészen tekintélyt parancsoló kis csapat fordult ki a Magyar Route 66 panzió lejtős udvaráról Eger irányába. Mi viszont maradtunk ücsörögni és kvaterkázni: ám ahogy a második rész végén sejtelmesen utaltam rá, volt közöttünk valaki, nem, kérésére továbbra sem árulom el a nevét, aki az emeleti dühöngő erkélyén kuporogva le nem vette tekintetét hűséges laptopjának monitoráról, s csak dolgozott, dolgozott serényen. Nincs ezen mit ócsítani, kedves olvasóm: úgy lehet, kicsit patetikus, amit mondok, de igaz – vannak még, akiknek előbbre való a kenyérkereset, a hivatás, mint a folytonos szórakozás, a dáridó, a vaskos/olcsó tréfák és a becsületes dolgozókat oly nagyon irritáló, harsogó kacaj… De ne ragadjunk le most egyszerű emberi sorsoknál, ha még oly megkapóak se – bőven van még felidézendő esemény a pénteki napból, nem is szólva az erőteljesen viharos szombat reggelről, amikor is Vasi társaságában, két ikertestvér arany szárnyú, a fehér meg a piros hátán meg kellett indulnunk hazafelé, mert akadt némi dolgunk… Én például a Mamiékhoz voltam hivatalos ebédre, aztán egy apró, de annál kellemesebb  kitérőt követően megindultam Tabdi irányába, ahol már várt rám Varga Zsolti és Lindus, továbbá Misa bácsiék, Puttóék, Tóth Feriék és Orsi is – egy kis pót-Ausztriát tartottunk, tojásos lecsóval, no meg ittunk pár cseppet Zsolti születésnapjának örömére… Mindezekről híven beszámolok alább: tudjátok, mi a dolog… Tovább »»

Hirdetés
30 július
6komment

Második napunk (és az első vége) a Magyar Route 66-ben – túrázók, dorbézolók (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Jó panziónak is kell cégér - Gréti pénteken azért pityergett, hogy apa ültesse fel a bácsi mögé...

Jó panziónak is kell cégér – Gréti pénteken azért pityergett, hogy apa ültesse fel a bácsi mögé…

Az este mindenesetre elkezdődik – dobtam fel a nem kicsit fenyegető mondatot múlt pénteki bevezetőm végén, melyben arról adtam számot, miképpen jutott el tizenöt motorból álló kis eszkvadronunk a kies Szilvásváradra, mintegy 43 kilométeres átlagsebességgel suhintva keresztül e lángoktól ölelt kis hazát. A túra nem volt egyszerű: vallomással tartozom – miképpen Nyilas Misi egy idő után nem akart debreceni diák lenni, úgy fél hármas megérkezésünk után én is azt gondoltam, soha többet nem akarok három motornál számosabb csapatban haladni. Aztán persze megittunk pár pszichoterapikus jellegű folyadékot, végignéztem sok jó barátomon, és azt mondtam magamban: ugyan már, András, hát nem kibírható egy ilyen nyugodtabb tempójú, nézelődősebb, laza, relax-jellegű túra? De, kibírható, mondta erre András II. odabent kissé morcosan: mondjuk egyszer egy évben mindenképp bazmeg. András II., hadd mondjam el itt, kicsit (nagyon?) elviselhetetlenebb figura nálam – hogy is fogalmazzak: sprődebb, szókimondóbb, kevésbé mosolygós, mérsékelten tüchtig. Ő nem nagyon foglalkozik vele, mit szólnak a népek, ha kimondja a frankót – leginkább olyan, mint a Suszterék háztartásában a Gyík. Mindegy: végre ott voltunk a helyszínen, és belelendültünk kissé a szórakoztatóiparba. Legelsősorban is a Kész Laci, aki – a pénteki részben már láthattátok a videóját, melyet egyébként szerénytelenségem operatőri munkája tett teljessé - nem különösebben lámpalázas srác, színjózanban sem, de ha netán valaki fizet neki egy híg fröccsöt, na azután egészen érdekes dolgokat produkál. Csütörtök este például… tudjátok mit? Lapozzunk egyet: gyertek.  Tovább »»

27 július
5komment

Két felejthetetlen nap a 66-os úton: Szilvásváradon… (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Szilvásvárad széle - a Magyar Route 66, nem csak panzió, de igazi motoros paradicsom

Szilvásvárad széle – a Magyar Route 66, nem csak panzió, de igazi motoros paradicsom

A 66-os út és Szilvásvárad? Hát az meg hogyan jön össze – kérdezhetitek, teljes joggal, hiszen a 66-os Pécset és Kaposvárt köti össze (mellékszál, de muszáj megemlítenünk, hogy van egy elég eszelős középszakasza, a sásdi “hullámvasút”), illetve, ha nemzetközivé bővítjük a kérdést, ott van még a Route 66, a The Mother Road, amely 4000 kilométer hosszú, és Chicagóból Los Angelesig vezet, ma már sok szempontból sem pont úgy, mint Kerouac idejében, de azért igen sokan gondolják úgy, egyszer végig kell gurulni – lehetőleg egy hardtail Harley-n, a túra végén belsőszerv-csere. Nem kommentáljuk az eseményt, tisztelünk mindenkit, aki megtette és megteszi – én azért jövőre is az Alpokba megyek. És mégis van egy metszete a 66-os-nak és Szilvásváradnak: ez pedig a Magyar Route 66 elnevezésű motoros panzió, amely a festői szépségű kistelepülés egyik szélén üzemel, immár vagy 12 éve, a tulajdonosa Leen, egy holland motoros, akinek kitartó munkával, folyamatos fejlesztésekkel, és persze a célközönség lényegében teljes körű kiszolgálásával sikerült a semmiből legendát teremtenie: a Magyar Route 66 lassan amolyan kultuszhellyé növi ki magát – egyáltalán nem érdemtelenül. A helyet egyébként egy korábbi kis dolgozatomban már emlegettem, Makival, egy fehér cicával együtt, akivel akkor nagyon jól összebarátkoztam, s akit sajnos most hiába kerestem… Van aztán (tagjai, nem mellesleg, tizenegy éve járnak minden nyáron a Route-ba) a városban egy nem kevésbé patinás motoros egylet: a Dunaújvárosi Racing Club, mely nevével ellentétben nem csak motorversenyzőket tömörít – az elmúlt tízegynéhány év során sokkal inkább hangulatos bel- és külföldi túrák szervezése fűződik a Bálint Gyula (ez úton, vezető szerelőmként elsősorban neki köszönöm, hogy a HL egyik főszereplője, a motorom kiváló egészségnek örvend, és soha sehol nem mond ellent a szándékaimnak: Gyusza nem mellesleg hosszú éveken át a gyorsasági motorsport honi élvonalban versenyzett) vezette csapathoz – aminek egyébként törzsgárda-tagja a Körte meg a Kész Laci is, a többit sejthetitek… Az idén ismét megindult a társaság Szilvásváradra: csütörtökön reggel tizenöt motor találkozott a szokásos benzinkúton… Ha ti is jönnétek, hajtani kell… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz