Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


06 december
15komment

Észt nem adhatok – de lehetek!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvenhetedik kiadásában ismét, sokadszor is Észtországba repülünk – talán tudjátok, a kis balti államban a közigazgatást már sok éve meglehetősen komoly alapokra helyezték, példának okáért sms-ben lehet szavazni meg választani, ami meglehetős könnyebbséget jelent a kedves lakosságnak, igen, van, ahol ez is szempont. Ebből fakadóan azután pár milliárddal kevesebb a kiadás is, igaz, mindez pár száz millióval kevesebb ellopható pénzt is jelent, de úgy tűnik, ott ezt is túlélik a politikusok. Most jön az érdekes része: már most is bárkiből lehet észt e-állampolgár, de most még oda is kell érte utazni, jövő év második felétől viszont bármelyik észt követségen is be lehet jelentkezni a csipes személyiért, ötven euróba fog kerülni – ha netán minden marad így, a magam részéről biztosan megyek. A honi történésekből e héten is dömping van, se szeri, se száma az ide kívánkozó anyagoknak, itt volt ugye McCain (figyeljünk oda: Cain-Káin!) szenátor, aki úgy gondolta, a tockosok, nyakasok után itt az ideje egy pofonnak ököllel a megfelelő helyre; aztán Harrach páter újabb remeklése a köztévé szánalmas jancsibohócának kontrázásával, miszerint az éhező gyerekek azért nem esznek, mert nem éhesek; és alig várom, hogy végre elmondhassam, érintettként mit is gondolok a maradék kétszázmilliárdos nyugdíjvagyon “megmentésének” igaz ügyéről; de mindezek előtt igen fontos és friss tanulságokat kínál Bencsik Gábor főszerkesztő napokban megjelent dolgozata, amelyről sokan sokféleképpen vélekednek, szerintem, gps-nyelven szólva kezdődik az újratervezés – na, ezzel foglalkozunk alább… Sok kedves olvasóm közül az egyik, egy igen fiatalos gondolkodású hölgy hívott fel a minap, s elmesélt egy sok szempontból meglehetősen kifogásolható ügyet, én meg továbbadom – csupán azért, mert a végén azért megegyeztünk abban, hogy mégsem veszett, s nem is veszett el végleg a világ, bár sokan tesznek meg mindent azért, hogy így legyen. Azért persze némi említés történik a HL-t vezérlő elvekről is, mert nálunk jó részben az is tartozik a kedves olvasóra. Pozitívkodás, bennfent, svédasztalos rendszerben – fogyasszátok kedvetekre, jót tesz. Tovább »»

Hirdetés
11 január
13komment

Ha bezár a pitypang: én azt is megírom

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 6.91 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már százkettedik kiadásában előbb a svéd börtönökben teszünk röpke virtuális látogatást – a skandináv országban mindössze négyezer-ötszáz elítélt élvezi az állami intézmények vendégszeretetét, egyelőre… a börtönöket ugyanis a tervek szerint hamarosan bezárják, mert még ez az elképesztően alacsony szám is csökken. A maradék őrzését megoldják nyomkövetőkkel, amolyan házi őrizetben. A svéd büntetési tételek amúgy meglehetősen alacsonyak – a visszaesők aránya mégis csekély: mi lehet a magyarázat? Aztán: mindent elmondtak már róla, minden létezhető módon szerepelt az összes mérvadó fórumon – mégsem mehetünk el szó nélkül egy olyan gigászi, korszakalkotó sajtóvállalkozás mellett, mint a Magyar Krónika című terv-állapotban is több mint impresszív periodika, amelyet aligha túlzás a Kerényi-életmű megkoronázásaként értékelni. Május 1-jén jön az első szám: a termetre is meggyőző lap ötezer példányából négyezer lényegében köteles, azaz a közintézményekbe, könyvtári hálózatba juttatják el, míg ezret a lakosság legbuzgóbb része vihet haza tüzetesebb tanulmányozásra – készülőben az első remittenda-mentes újság. Végül pár szó kivert kutyákról: a közhiedelem úgy tartja, nem szeretem a kutyákat – nos, igaz, hogy ha már választani lehet, inkább macskás vagyok, leginkább mert jobban tetszik a spleenes, művészi jellegű, független szellemük, mint a kutyák túlzott lojalitása, de azért általában minden állatot nagyon is kedvelek… Talán ezért is nem tartok egyelőre semmilyet. Azt mindenesetre főbenjáró, féreg szintű aljasságnak tartom, ha valaki kidob egy állatot: márpedig kóbor kutyából mostanában egyre több van. Veszítsétek csak láncaitokat, odabent. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz