Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


09 január
10komment

Indiános képeslap, aputól

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy, néhány héten belül már tizenöt éves rovatunk kétszázkettedik kiadásában elsőként egy lemaradásomat pótolom: a karácsony előtti anyagtorlódás miatt kimaradt, most viszont közreadom egy tízéves kisfiú történetét, aki Skócia partjaitól északra vagy száz kilométerre, az Out Skerries nevű aprócska szigeten él, ahol rajta kívül egyébként mindössze hatvanöten laknak. Ő az egyedüli gyerek a szigeten – a dolognak valahogy hírét vette a sajtó, s Aron-ra azonnal rá is zuttyant a net: világméretű mozgalom indult a kisfiú “felvidítására”, s már december elejére több mint húszezren jelezték, hogy legalább egy karácsonyi üdvözlőlappal igyekeznek majd eloszlatni a srác magányát. Több apróság is feltolult az agyamban e szép, igazi karácsonyra hangoló hír olvastán – többek között például az, hogy a szép szándék egy örök ellenséget szinte biztosan beszerez Aron Andersonnak: mert hogy a sziget postása nem zárja a szívébe, arra ide a rozsdást… Az osztályelső és legrosszabb tanuló fiú okítása egyébként évi 75 357 fontjába kerül a helyi iskolaszéknek, igen, jól tetszünk számolni, harmincmillió forintba… ha nem baj, ezen is eltöprengenék egy csöppet… Nagy kedvenceim, a KDNP elnevezésű izé legnagyobb elméi újabb jelentős dobásra készülődnek – én úgy gondolom, a vasárnapi boltbezárás megvalósulása után egy pillanatra se szabad komolytalannak gondolni az egyik vezető erő szándékait. Ezúttal az ifjúsági tagozat vajúdott ki magából valami igazán megkapót – ők egyebek mellett abban látják Magyarország további felemelkedésének zálogát (már ha van egyáltalán még hová emelkednünk), hogy valamiféle adóval kéne sújtani azokat, akik esélyt sem adnak maguknak a szaporodásra, közkeletű néven szinglik… Volt még néhány remek elképzelés ezen túl is, az IKSZ, azaz az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, ahol Semjén Zsolt és Harrach Péter szellemisólyom-utódai nevelődnek, egy vitaestet is kezdeményezett, később ezt sajnálatos módon lefújták… Végezetül egy 1973-as képeslapot mutatok meg nektek, most keveredett elő – apu küldte nekem meg a tesómnak, teljes szöveg meg minden odabent. Apu most lesz 90, és én se lettem sokkal fiatalabb… Skótok, kerdemok, családi szőttes: nyitom az ajtókat… Tovább »»

Hirdetés
23 november
8komment

A welszi bárdolatlanok

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvenötödik kiadásában a sokat ostorozott Amerikával és amerikaiakkal kezdünk, akikről azért, nekem régi meggyőződésem, számos tekintetben lehetne példát venni: most az történt, hogy a US Express egyik repülőjáratát – tiltakozásképpen – elhagyta a komplett utazóközönség. A stewardess, egy vak férfit küldött le a gépről, mert a kutyája nem viselkedett megfelelően: az utasok nem értettek egyet a kemény intézkedéssel, mire a pilóta általános kioktatásba kezdett – erre viszont szépen mindenki leszállt a gépről, a járatot törölték. Remélem, a paraszt személyzetet is. Az jutott eszembe, hogy valahogy így kéne csinálni, mindannyiunknak, és egyáltalában nem csak a repülőkön. De ha már repülő, hadd keltsem a szerkesztettség látszatát – folytatjuk a történetet sólyomszárnyon: kicsit összefoglaljuk a magyar “légitársaság” történetét, különös tekintettel a legújabb tulajdonos kft. ügyvezetőjére, akit (azt kell mondjam, híven a tradíciókhoz) szintén köröz az Interpol pár elvarratlan szál miatt. Csak mondom: erkölcsi bizonyítvány nélkül lényegében munkanélkülinek se vesznek fel Magyarországon – ennél a Sólyomnál viszont szemmel láthatóan szinte követelmény a körözött státusz. A végére egy kis videó ihlette kisdolgozat: általában mérsékelten hatódom meg a neten található, zömében a brazil szappanoperák emelkedett szintjén írott-lefordított, kisgyerekeket/betegeket/különféle társakat főszerepeltető sztorikon – most mégis onnan kaptam mélyütést, ahonnan a legkevésbé vártam… Egy aranyos kiskutya látható egy videón, egy közepesen gyors vízfolyás mellett, a parton – egy labdát dob be fönt, aztán a víz leviszi neki pár tíz métert, ő meg szalad mellette, csóválja a farkát, boldogan veszi tudomásul, hogy vele is játszik valaki. Azóta csak nézem ezt a kiskutyát, ahogy egyszer-kétszer-nyolcszor végigfutja a távot… és minden alkalommal valami olyan éteri szomorúság árad el bennem, ami miatt muszáj kidumálnom az egészet… Parasztpilóta, panamai körözött, önkis kutya: mixtúra a HL-ben, odabent. Tovább »»

20 március
2komment

Árnyjáték

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.71 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat indult itt, a HL-en nemrég… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Ami a hajtás után jön, az kevéssel több mint húszéves iromány: tárcának neveztük az ilyesmit a békeidőkben, ahogy ízlelgetem most, egy kis lírai felhangot érzek benne a nyelvtőnél, jófajta misztériumos savakat, telt, tavaszi ízeket, és persze mintha néhány csepp fojtott melankólia is keveredne az ízébe… De minek is magyarázok – inkább kortyoljatok bele, milyen is volt, amikor akadt baj: vagy legalábbis úgy éreztem, tudom, milyen, amikor baj van… Mert hát valahol talán ott a lényeg, hogy el tudunk-e hitetni valamit, jobb esetben bármit a kedves olvasóval… Egy ilyen kísérlet következik – 1992 elejéről… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz