Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


02 április
4komment

Bűnszövetség??? Csak bámulok, öveges szemmel…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenharmadik kiadásában nem cicázunk… azaz, oppardon, dehogynem, éppen hogy cicázunk kezdésképpen: Angliában valaki beballagott az állatorvoshoz, kis kosárkájában egy kissé rozoga macskával, és elmondta, a cicát postán kapta, miután a neten vásárolt egy nagy doboznyi dvd-t valakitől. A doki kiolvasta a cicuka chipjét, amiből kiderült, a kalandot szerencsére sértetlenül átvészelő állatka úgy 420 kilométerre keveredett el az otthonától – a végén persze happy end, a kétségbeesett gazdi megkönnyebbült, a cica extra adag tejet és csemegét kapott, a kedves vevő pedig azóta is vígan bámulja az új filmeket. Nemrégiben mi is megutaztattunk egy macskát – ő bő kétezerötszáz kilométerre talált magának új helyet: gazdáival egyetemben… Bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás gyanúja vetül állítólag az Öveges-program egyes résztvevőire – elképzelni nem tudok ilyesmit Magyarországon, komolyan: állítólag azon rugóznak a nyomozásban részt vevők, hogy fizikai-kémiai szaktantermek kialakítására 250-300 millió forintokat számoltak el… És??? Lehet fanyalogni, meg azt hajtogatni, hogy a ráfordítások meglehetősen csekély hányada ment a termek rekonstrukciójára meg felszerelésre, a jelentősebb részből “projekteket menedzseltek” meg “munkafüzetet gyártottak” a kedves talpig becsületes kivitelezők. Felmerült a gyanú, őrület, komolyan. No: ha nem is olyan extrém nagy lépésekkel, de csak haladunk… Ha netán kell, én tudok mondani még pár ezer esetet fejből, amiknél felmerülhetne egy csipetnyi gyanú… És remélem, egy napon majd azokban is megindul a nyomozás. Igaziból is. Ha hiszitek, ha nem, belementem egy kátyúba. Nem, nem hazudok, komolyan találtam egyet – hogy hogy, azt magam se értem, hiszen pontosan tudom, Magyarországon oly ritka faj a kátyú, mint mondjuk a Nagy Kerítés mellett élő/élt földikutya. Mindenesetre belerottyantottam, szegény Kék Villám hátuljában reccsent valami, és én azonnal tudtam, nagy a baj. Perelném a fenntartót, de azért félek is, hátha belekérdeznek… Hogy mibe? Odabent megmondom azt is. Cica, cappcara, cumika: kezdés van, kedves egybegyűltek. Tovább »»

Hirdetés
29 november
4komment

A mackóba csorrantás langymelege

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.77 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvenhatodik kiadásának Swarovski-kristályokkal kirakott arany keretét egy igazán nagyszerű, lélekemelő, könnyeztetően szép történettel rajzoljuk fel: igen gyorsan körbeszaladt a napokban a neten a bájos kutya, Arthur nagyon happy end-es sztorija. A kóbor eb váratlanul egy svéd acélember-csapathoz csapódott, akik épp az Amazonas-medence esőerdőiben túráztak, s 690 kilométert tolt le velük, nem épp egyszerű terepen. Bizonyított és nyert: ha a részletek mellett marad még egy kis helyem, a családi legendáriumból, Boda sr. legjobb állattörténeteiből vázolok fel röviden – na, azért még nem kapjátok meg Pista, a holtáig szalutáló, két lábon járó nyúl igaz (?) meséjét, viszont azt elmondom, hogyan jött haza a hatvanas években a hideghengermű kiebrudalt cicája Miskolc mellől… Néhány szót szólunk aztán azokról a cégekről, melyek buzgón igyekeztek keresni a kormány kegyeit a választások előtt – azt nem mondhatnánk, hogy sikertelenül, a gazda fényesre nyalt keze legalábbis nem vágott oda… egy darabig. Megemlékezünk a nagy kereskedelmi láncokról, akiket most keresztbe-hosszába szopatnak, és láthatóan nem lesz nyugalom mindaddig, míg csak mind haza nem pucolnak, hogy végre ne legyen már konkurenciája a derék lovasok bizniszének, no meg néhány lapkiadó óriást sem szabad elfelejtenünk, akik szintén boldogan törleszkedtek, hogy megkapják a zsíros reklámfalatokat: nem is volt semmi baj, de aztán, hogy úgy mondjam, másnap egyszerre csak kiderült, a kis bohók kartelleztek jó pár éven át, ejnye-ejnye, no, mit hoz a sors, hát szinte hajszálra ugyanakkora összegű büntetést, mint amekkora a reklámokból befolyó zsold volt. Hű, de ide kívánkozik egy sztori a gyerekkoromból, amikor egy szegény pajtikánk de alaposan megjárta a piros rollerral (muszáj lesz megváltoztatnom a neveket, el ne felejtsem)… Végül ügyet intézek és számlákat fizetek be: három nap alatt ötször sikerült járnom a Szolgáltatónál, mostanra szinte minden rendben, azt mondta a kedves hölgy, legfeljebb még egy felszólító számlám fog érkezni talán egy kis plusz költségért, de azt hagyjam figyelmen kívül, azaz… na, mindegy, viszont 8971 froncsiért hamarosan leszerelik a gázórámat, ami hét éve stabil nullát mutat, viszont azóta rendesen készenléti díjat fizetek. Ki(t)eregetem a gázos ügyeket: akit érdekel, áramoljon beljebb. Tovább »»

23 augusztus
3komment

Kádár bá’: egy igazi emberbarát

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százharminckettedik kiadásában állati polgármesterekkel adjuk meg a kezdő lökést a mai HL-szekérnek, egyúttal, nem titkolt szándékkal ötletet is szeretnénk adni arra nézvést, mivel lehetne kissé emelni például akár Dunaújváros idegenforgalmi népszerűségét és bevételeit, nem mellékesen, ki tudja, talán még a z ország dolgai is jobban mennének, ha mondjuk egy kecske irányítaná a nemzeti bankot vagy egy papagáj elnökölne a Parlamentben. Az Egyesült Államokban, közelebbről Alaszka egyik kisvárosában egy cica a város első “embere”, míg Minnesotában egy kutyát sodort jó sorsa ugyanilyen pozícióba. Ne nevessünk, polgártársak, van ilyen, nem áprilisi tréfa, rögvaló, számos tanulsággal. Egyeseknek talán különös tény, de tény, népszerű, vagy talán mondhatom azt is, egyre népszerűbb honfitársaink körében Kádár János, és az a rendszer, amitől úgy huszonöt éve sokan mindennél jobban szerettünk volna elköszönni. Akkor egy fájdalmasan rövid időre azt hittük, na jó, én azt hittem, sikerül is – előbb hamarosan kiderült, a hatalomnak teljesen mindegy, kit fertőz meg és tesz ugyanolyan kretén kényúrrá, mint akik ellen korábban oly elszántan harcolt: az elmúlt pár évben pedig, kihasználva az egyre totálisabb fásultságot, a nép iránt elkötelezett és hótiszta szándékú honatyáink úgy gondolták, ideje kipróbálni, tényleg megtehetnek-e bármit és akármit… Nyugodtan dőlhettek/dőlhetnek hátra – igen. Még mindig. Épp most olvastam el pár több mint nosztalgikus sort, a szerző mindegy is: sokak véleményét foglalta össze, azt gondolom, ezért is idézek majd belőle – mert miközben sokan tudjuk, Kádár bá’ legvidámabb barakkja azért nem volt olyan fenékig tejfel, az azért mégiscsak a jelen kor súlyos kritikája, egyszersmind a módszerek átemelőinek dicsérete, hogy negyedszázaddal a remélt kilábalás/megszabadulás után fátyolos szemmel, édes nosztalgiával emlékeznek vissza arra a langymeleg, puhán magához szorító diktatúrára az emberek. Igen fontos dolgokról szólt az elmúlt hétvégém, például Kánban jártam, jó barátoknál: később pedig rá kellett jönnöm, semmi nincs, ami lényegesebb lehetne annál, mint hogy egy kisgyereket egy órán át mulattatok. Fontoskodásra fel! Tovább »»

05 április
4komment

Cicák, markecing, crossbar

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizennegyedik kiadásában kezdésnek cicázunk egy kicsit, kampánykuss lévén (pontosabban nem is tudom, van-e még ilyesmi) szívből remélem, hogy ezzel egyik pártszerveződés esélyeit sem növelem drámaian… Kutyás vagy macskás vagy? Erőteljes kérdés – én általában elég könnyen meg szoktam válaszolni: mint a legtöbb élőt, a kutyákat nagyon szeretem, de valahogy sokkal jobban szórakoztatnak a macskák, ráadásul nekem kifejezetten imponál/példát ad néhány jellemvonásuk, leginkább is az, ahogyan nem igazán hajlandók behódolni, bármi lenne is a jutalma. Japán kutatók nemrégiben bebizonyították, hogy a macskák tűpontosan felismerik ugyan gazdájuk hangját, de eszük ágában sincs mondjuk hívásra lejelentkezni – mi több, azt az érdekes tényt is most olvastam, hogy a macska tulajdonképpen magát háziasította az ősidőkben, s ez sok mindenre magyarázattal szolgál, azt hiszem. Zavaró, durva, olykor egyenesen felkavaró spameket, kéretlen reklámokat kaphat, akinek a nevét valahogyan lehalászták, s most szerepel valamelyik levelezőlistán. Vagyis nagyjából mindenki. Régóta kapom a sok okosságot, de a múlt héten, úgy éreztem, ismét léptünk egy szintet: Gabi invitált kedvesen Gábor temetésére, remélve, hogy találkozunk, a nagyszerű levél közepén persze azért elszórt egy linket, kattintsak, ha netán szerintem is jó lenne megelőzni az elalvásos baleseteket… Természetesen van, akinél telitalálat volt a mail – egy 56 éves férfi fia Gábor, volt felesége Gabi, és nincs napi kapcsolatban velük… A netes marketingben tényleg nincs olyasfajta határa a jóízlésnek, amit nem illik átlépni? Végül egy kis rácsodálkozás a szép új világra: egy apró baleset következtében pár karcolás érte a Drágaszágot – kénytelen voltam pár éjszakát a monitor előtt tölteni, s beszerezni egy kis ezt meg azt a baráti Amerikából, minden úton, hamarosan régi fényében csillog, aminek csillognia kell: csak úgy eszembe jutott, mit szenvedtem volna hasonló helyzetben akár csak tizenöt éve… Fáradjatok beljebb: képedjünk együtt… Tovább »»

08 március
17komment

Kicsinyes macskaládáim

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizedik kiadásában szomorkás hírrel kell kezdenem: állítólag jönnek a robotújságírók. Ezek szerint épp időben rúgtak ki idestova két éve, merthogy túl kevés betűt írtam le, gondosan megszámolták – ej, ha lett volna egy jó kis robotom valamelyik fiókban, még most is ott firkálgatnék, és a kutyának nem tűnnék fel… No sebaj, a magam részéről most már furgonozni is nagyon szeretek – és mennyi izgalmas esemény vár még rám, huhú… Oszter, leánykori nevén Rózsa Sándor kicsinykét nekiment egy parkolóházban pár apróságnak: aki azt meri mondani, hogy kapatos volt, és azért tántorgott, annak az Isten irgalmazzon – de hogy milyen fordulatos történeteket kanyarít az élet, azért az tényleg megdöbbentő. Szépen végigmegyünk rajta, hogyan is esett meg a dolog, hogyan viselkedett a színészóriás, és hogyan magyarázta el utána például azt, miért is végzett oly buzgón négyütemű szabadgyakorlatokat a rendőrségen:, hogyan kapott egy ismeretlentől több felest az elnézett manőver után, és a többi. Igazi szánalmas férgeskedés, nehogy bele kelljen állni, hogy mata voltál, és elszabadultak a lovak. Amúgy mondana valaki egy nagy Oszter-alakítást a RS-on kívül? Végén kis habkönnyű: olvasói levél érkezett a nevemre, kedves értékelőm az újságírás “mesterének” titulál a gondosan, kézzel méretre vágott A5-ös ív címoldalán – egy A4-est sokallt rám Kati néni, persze csak saccolom, hogy így hívhatják, mert aláírni már megint nem volt ideje szegény kémnek. De az is lehet, szocialista újságíró nem érdemel aláírt parainesist. Három velős mondat, mindet idézni fogom, mert utat mutat tétova szellemünknek e nehéz időkben. Kicsinyes macskaládákkal jövünk: bent. Vagyis… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz