Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


20 június
5komment

Egy falat falat? Köszi, ezt is befaljuk…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.63 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhetvennegyedik kiadásában először is visszatekintünk egy csöppet a néhány napja lezajlott Bajnokok Ligája-döntőre – nem, nem futballszakmai szempontból foglalkozunk az eseménnyel, mint talán tudjátok, a Barcelona legyőzte a Juventust, egészen jó kis meccs volt, oké, nem egy Videoton-Paks, de azért el lehetett vele tölteni az időt. A díszpáholyban természetesen ezúttal is helyet foglalt jó néhány nobilitás – többek között nem hagyta ki a döntőt a magyar és a francia miniszterelnök sem, mindketten különgépen utaztak a helyszínre, s ugyancsak mindketten fontosnak érezték, hogy gyermekeik is ott legyenek a megismételhetetlen sportcsemegén. Egyikük aztán, pár nappal később úgy érezte, illik belátnia, hibázott, ugyancsak illik elnézést kérnie honfitársaitól, s befizetnie az államkasszába a gyerekekre eső költségeket. Hogy ez vajon Orbán Viktor avagy Manuel Valls volt-e, nos, ezt a nehezen eldönthető kérdést megválaszolom odabent. A múlt héten fecsegtem néhány szót egy vitorlásról, mentális kihívásokkal küszködő kapitányáról és enyves kezű legénységéről – tettem mindezt az utóbbi hetekben mindent elöntő (és minden mást jótékonyan elfedő) kormánytévés téma, az ugyancsak mindent elözönlő migránsok (tényleg megőrülök már ettől a szótól) ügye kapcsán: nos, az kétségtelen, hogy sikerült szűk másfél milliárdért szóba hozni a dolgot, ebből háromszázmillió ment el az ide látogató embercsempészeknek szóló, naná hogy magyar nyelvű óriásplakátokra. Ha Magyarországra jössz, ez meg az… Nos, pár mondatban meglessük, mi a helyzet akkor, ha már Magyarországon vagy, és történetesen a kormányzásban tevékenykedsz: vajon akkor hogy állunk a törvényekkel, kultúrával meg a többi aprósággal… Nem is szólva a négy méter magas kerítésről, ami a kormány döntése alapján felépül: egyelőre csak a déli határszakaszon… Végül szóljon a rádió – elég sokat hallgatom mostanában, amolyan szakmai ártalom: alighanem ezért tűnhetett fel, mennyire unalmas és egyoldalú az úgynevezett kereskedelmi adók zenei kínálata. A kívánságműsorban például kívánni már nem lehet – egy kicsit nosztalgiázom is, amikor régi munkahelyemre, az EL-DO Rádióra, s benne a régi típusú kívánságműsorra emlékezem… Kapcsoljunk be/ki együtt, gyertek. Tovább »»

Hirdetés
29 november
4komment

A mackóba csorrantás langymelege

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.77 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvenhatodik kiadásának Swarovski-kristályokkal kirakott arany keretét egy igazán nagyszerű, lélekemelő, könnyeztetően szép történettel rajzoljuk fel: igen gyorsan körbeszaladt a napokban a neten a bájos kutya, Arthur nagyon happy end-es sztorija. A kóbor eb váratlanul egy svéd acélember-csapathoz csapódott, akik épp az Amazonas-medence esőerdőiben túráztak, s 690 kilométert tolt le velük, nem épp egyszerű terepen. Bizonyított és nyert: ha a részletek mellett marad még egy kis helyem, a családi legendáriumból, Boda sr. legjobb állattörténeteiből vázolok fel röviden – na, azért még nem kapjátok meg Pista, a holtáig szalutáló, két lábon járó nyúl igaz (?) meséjét, viszont azt elmondom, hogyan jött haza a hatvanas években a hideghengermű kiebrudalt cicája Miskolc mellől… Néhány szót szólunk aztán azokról a cégekről, melyek buzgón igyekeztek keresni a kormány kegyeit a választások előtt – azt nem mondhatnánk, hogy sikertelenül, a gazda fényesre nyalt keze legalábbis nem vágott oda… egy darabig. Megemlékezünk a nagy kereskedelmi láncokról, akiket most keresztbe-hosszába szopatnak, és láthatóan nem lesz nyugalom mindaddig, míg csak mind haza nem pucolnak, hogy végre ne legyen már konkurenciája a derék lovasok bizniszének, no meg néhány lapkiadó óriást sem szabad elfelejtenünk, akik szintén boldogan törleszkedtek, hogy megkapják a zsíros reklámfalatokat: nem is volt semmi baj, de aztán, hogy úgy mondjam, másnap egyszerre csak kiderült, a kis bohók kartelleztek jó pár éven át, ejnye-ejnye, no, mit hoz a sors, hát szinte hajszálra ugyanakkora összegű büntetést, mint amekkora a reklámokból befolyó zsold volt. Hű, de ide kívánkozik egy sztori a gyerekkoromból, amikor egy szegény pajtikánk de alaposan megjárta a piros rollerral (muszáj lesz megváltoztatnom a neveket, el ne felejtsem)… Végül ügyet intézek és számlákat fizetek be: három nap alatt ötször sikerült járnom a Szolgáltatónál, mostanra szinte minden rendben, azt mondta a kedves hölgy, legfeljebb még egy felszólító számlám fog érkezni talán egy kis plusz költségért, de azt hagyjam figyelmen kívül, azaz… na, mindegy, viszont 8971 froncsiért hamarosan leszerelik a gázórámat, ami hét éve stabil nullát mutat, viszont azóta rendesen készenléti díjat fizetek. Ki(t)eregetem a gázos ügyeket: akit érdekel, áramoljon beljebb. Tovább »»

17 február
13komment

Csuszarádió, Magyarország

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.26 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Hétköznap, hajnali 11 óra – tízéves masinámmal édeskettesben kezdünk bebootolni, ő se nagyon találja magát, és nálam is eléggé fagyogat még az alapprogram… Irány az arckönyv, nézzük… ismerősnek jelölt, tök ismeretlen név, kép nélkül, naná, azonnal megadjuk a sanszot, nekem nem fáj, jó… új üzenetek, nnna, olvasom: “Szia Bandi! Ne kutass az emlékezetedben, nem ismersz, soha nem találkoztunk… (Őszinte, in medias res kezdés – már tetszik…) ’66-ban végeztem a Kerpelyben, és felszívódtam. Mostanában kezdek visszaszivárogni a városba, a Hétlövet végét még éppen elkaptam… Hogy miért eme üzenet? Mondom. Van egy internetes rádió, a Nosztalgiazene. Abban a hét egy napján a Roxtalgia Express (Roxtalgia Express – tyű… ez is nekem való.) “Csusza” összeállításában. Csusza én lennék. Ma este is adok, nyolctól éjfélig – leginkább rockzenét a ’60-70-80-as évekből (Oh, yes…). Amennyiben sikerült felcsigáznom érdeklődésedet (tökéletesen), ráérsz (ekkor még viszonylag igen), stb., tied a pálya kilenc/negyed tíztől. Hónod alá csapsz egy 20-30 számból álló listát a kedvenceidből (ez az én emberem – csak még nem tudja, mit enged ki a palackból) és elsétálsz a Május 1 utcába.” Kérem: hát így kell ezt csinálni, ennyire egyszerű – az ilyen invitálás az, amire egy másodperc alatt bólintok rá olyat, hogy kis híján a fejem szakad le. Naná, hogy sétálok, Csusza uram – igaz, hogy estére aztán jószerivel járni se tudok (aki nem emlékszik, miért, az ide nyomjon), mégis elbotorkálok valahogy a Május 1-be. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz