Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


26 október
11komment

Clintonné : parkolóőr, 0-1

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.81 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvenegyedik kiadásában először Londonba utazunk – azaz pénztárcánk vastagságához méltó módon, jót beszélünk róla. Nevezetesen azt mesélem el, hogy Hillary Clinton a minap valóságosan ott járt, öt autóval és tíz biztonsági emberrel: a konvoj megállt az úticél közelében, természetesen senki nem vett parkolójegyet – még természetesebben érkezett egy parkolóőr, és bírságolni kezdett… Hiába rontottak rá Mrs. Clinton gorillái: szemrebbenés nélkül rápakolta a Mergára a nyolcvan fontos cetlit. Van még pár csavar a sztoriban – beljebb mondom. Tavaly augusztusban négy ember halálát követelte egy baleset: egy szlovák milliomosnő BMW-je csapódott nagy sebességgel egy Fiatba, amelynek utasai az autóban égtek. Eva Rezešová szervezetében alkoholt is találtak – erről azt vallotta, a baleset utáni sokk hatására húzott meg egy, az autójában volt vodkásüveget, amiben, úgy hitte, víz van (hm… de ismerős fordulat…). Az ügy tárgyalásán egy tekintélyes szakértő úgy vélte: elképzelhető, hogy Rezešová vétlen volt a balesetben. Rezešová is az áldozatokat hibáztatja, azt mondja, hirtelen előzéssel került a Punto a terepjárója elé, ezért történt a baleset. Nem szeretnék demagóg módon hozzászólni, sem prejudikálni, de azért az tényleg elképesztő, hogy ilyen arcpirító módon lehet jogászkodni, ha megvan hozzá a kellő mennyiségű lé, sztárügyvédre, sztárszakértőre. A végén némi ügyintézős dohogás, ezredszerre is: ismerősöm levizsgázott motorkerékpár-vezetésből, december elejére ígérték neki a jogosítványt – nekem már minden papírom megérkezett, úgyhogy kussolok, de tényleg mondja már meg valaki, miért jó az a rendszer, ami van, és pölö miért nem lehet a helyszínen elkészíteni egy plasztik kártyát 2013-ban… Amúgy tudom a választ, de csak bent árulom el. Fáradjatok. Tovább »»

Hirdetés
06 április
10komment

Egy szobapincér a Ritzben, Woodrow Wilsonnál

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Úgy gondolom, egyszer csak megindulunk...

Úgy gondolom, egyszer csak megindulunk...

Gondolom, nem a Boda család ma az egyetlen Magyarországon, melynek egyes tagjai egyre intenzívebben külföldre kacsingatnak – a szaftosabb részleteket egyelőre babonából mellőzném, ami mondjuk engem illet, a kor előrehaladtával, úgy tűnik, romlik a humorérzékem, s egyre erőltetettebb kezd lenni a mosolyom a napi történéseket látva. Lassan mérsékelten puszta tréfa az is, hogy a belső zsebemben fix helye van az útlevelemnek – nagyon szívesen megvárok persze még pár húzást, elkötelezett magyar hazafi vagyok (és ezt ráadásul, akárki akármit hisz is, egészen komolyan így gondolom), de valahogy az a szörnyű gyanúm, eljöhet egy olyan rész ebben a több mint húsz éve futó pompás magyar szappanoperában, amikor csendesen úgy döntök, a folytatásokat majd megnézem a CNN-en, ha van kedvem – mindenesetre, addig is eltűnök pár évre emberi életet élni, csak úgy kíváncsiságból, mert érdekel, az vajon milyen lehet, és úgy tűnik, itthon ezt senki nem nagyon szándékozik bemutatni nekem, neked és a többi pár milliónak. Van mondjuk tízezer ember, aki nagyjából katarisejk-szinten nyomatja, ha valamit esetleg még szeretne, simán csak törvényt hoz vagy hozat rá, és már nem is nagyon rejti véka alá, mi a szándék, plusz, hogy végképp megnyugodj, társalgási szinten belöki, hogy harminc százalékos áfa; hogy Erzsébet-papírban fogod kapni a gyest meg a családi pótlékot; hogy negyvenhétből teljesen simán meg lehet élni pro hó, tessék csak megnézni őket, harmincháromra vannak bejelentve, és tízmilliókkal tartoznak a banknak, vagyonuk egy utánfutó meg két üveg bor… – a tízezren túli plebs pedig lassacskán végképp a gyomorszint alá süllyed, százszor kizsigerelt, ezerszer lenyúzott, megnyomorított százezrek próbálnak kínkeservesen túlélni… Nem tudom: ezerszer hallom, s akár úgy is lehet, külföldön nem lesz más belőlünk, csak Ausländer avagy outsider – őszintén szólva ez is egyre kevésbé érdekel: jobban aligha szarhatnak rám, mint azok, akik itthon az ügyeimet intézik és miattam tesznek-vesznek. Állítólag. És így. Hát… izé… egyszer csak akkor köszi mindent, srácok, további jó ügyködést. Ha meg netán bődületes honvágyam lesz, majd elolvasok valami újságot a neten. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz