Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


01 április
4komment

A BoDa Vinci-kód

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (13 lövet, átlagosan: 6.77 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszázötvennegyedik kiadását békés kis sörözéssel indítjuk – fellélegezhetünk, a magyar nemzeti sörkormány áldozatos tevékenységének hála, véget ért a cicaharc, két holland cég (igen, igen: csak az egyik ügyes brand-építéssel ős-székelynek álcázza magát) jelentékeny egymásnak feszülése során a végén egyszer csak kiderült, hogy “…konstruktív tárgyalások után mindkét fél érdekévé vált, hogy a Csíki Sör márkanév körüli vita barátságos úton rendeződjék”. Barátságos úton, barátaim, ahogyan itt, mifelénk megszokhattuk, nem máshogyan. Ha barátság van, minden van. Sebaj: az olajágas gerlice röptétől függetlenül a Lex Heineken, úgy tűnik, nem kerül le a napirendről – azaz Semjén Zsolt és Lázár János agyszüleménye, mely letiltaná például a Heineken palackjairól, dobozairól a cég vörös csillagos logóját, továbbra is él. Ha pedig így van, akkor én azt mondom, jól van így: no de azt is mondom, ne álljunk meg félúton, nertársak! Mert aki félúton megáll, az bizony gyanússá válik: tán nem hiszi elég mélyen, hogy a mai magyar társadalom (egyik) legsúlyosabb problémája a söröscímkék csillagtartalma… De mondok én mindjárt mást is: a gazdaboltok készülhetnek a záróleltárra – végük! És a könyvesboltoknak is! További remek hírem, hogy strómancégek tucatjaival nyelheti be a Nagy Gömböc, Andy vajda (nem, nem elírtam, köszi) a vidéki rádiókat, még 2018-ig, hogy attól kezdve azokból is ugyanaz a rengeteg színigaz információ ömölhessen telibe, mint a magyar média vagy mifene egyre szennyesebb löttyöt okádó főcső-rendszeréből. Milyen érdekes dolgokat olvasni – Nagykanizsán tök ugyanaz a folyamat zajlik például most, mint ami Dunaújvárosban nagyjából egy éve zárult le: s micsoda meglepetés, még a két ügy kulcsfigurája is ugyanaz, az MTI egykori igazgatója. Annak idején pedig egészen közelről volt szerencsétlenségem végignézni egy évtizedeken át valóban kereskedelmi alapokon működő rádió szenvtelen, gusztustalan, aljas kinyírását egy jelentős politikai potentát, többszörös díszpinty értő közreműködésével – hogy aztán végre versenytárs nélkül, nyugodtan működhessen az egyetlen közpénzemésztő és -eltüntető intézet tovább. No. Se dicsekedni nem akarok, se sajnáltatni magam – inkább csak azért próbálom meg vázlatosan elmesélni ezt a hetemet, hogy illusztrálni tudjam, időnként azért elég sűrű tud lenni az élet mifelém. Nyilván nem csak az enyém: de most nálam a szó. Mellesleg, ha minden jól ment, mi, öt motorral, már útban is vagyunk édes Erdély, közelebbről Torda városa felé… Gyertek, ha nem féltek…
Tovább »»

Hirdetés
19 november
1komment

Biztos, aki biztos

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincnyolcadik kiadásában először is örülünk. Örülünk annak, elégedettek és boldogok vagyunk, hogy végre azt láthatjuk, nem csupán nálunk léteznek olyan magas rangú köztisztviselők, akiknek, szegénykéknek az élete folyamatos, egy merő magyarázkodás a nyamvadt, indiszkrét, arcátlan pórok előtt, akik nem bírnak magukkal, és állandóan közbekérdezgetnek, de annyit, hogy a derék közszolgának sokszor már szinte a világjobbítástól is elmegy a kedve – de aztán leszegi a fejét, összeszedi magát, és lop tovább, síbol szorgosan, rabol serényen, hazudik szakmányban, elvégre mégiscsak ezt tanulta, mit tehetne. Most tehát épp annak örülünk, hogy Günther Oettinger, Németország EU-biztosa keveredett bele egy icuri-picurit ebbe-abba: én azt gondolom, nem teljesen véletlenül, hiszen minden jel szerint magyarokkal/oroszokkal boltolgat, van a dologban egy kis Paks II is… no, az ilyesmi fog, mint a piros festék. Gajdics Ottó lesz a Magyar Idők új főszerkesztője, Csermely Pétert ugyanis feljebb sodorta a tiszta forrás árja – a hírt egy portálon azzal a mondattal vezették fel, amelyben az a kitétel szerepelt, Gajdicsnak “… hatalmas gyakorlata van a kormánypárti újságírásban.” Kormánypárti újságíráááásban??? Hát abban meg hogyan kell hatalmas gyakorlatra szert tenni? Milyen elképesztő képességek szükségeltetnek hozzá? Vajon szerezhetnék-e én is némi rutint ebben a műfajban? Vagy már rég elcsesztem az egészet, valahol a kezdeteknél? Megannyi égető, kínzó kérdés: ideje, hogy alaposabban átnézzük a témát. Végül arról a máshoz nehezen fogható örömről is muszáj szólnom pár szót, ami néhány új, nélkülözhetetlen tárgy beszerzésével ért az elmúlt hetekben: a Livelövet sorozat látogatói alighanem sejdítik, miről lehet szó – itt most csak egyvalamit említek meg, azt a kis kézi-optikai készüléket, amelynek segítségével golfedzés közben nagy pontossággal meghatározható, milyen távolságra vagyunk a következő zászlótól. Nem mondom: lehet nélküle élni – egészen addig, amíg szükség nem lesz rá… Lapozzon egy egészségeset, aki kíváncsi a részletekre is… Tovább »»

28 november
2komment

Illiberális séróbárók alkonya

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenhetedik kiadását nem akárhol indítjuk: Észak-Koreába invitállak benneteket. Az illiberális demokrácia orbáni eszményét megalkuvásmentesen csúcsra járató Kim Dzsongun birodalmában ismét nagyot dobtak, ha hinni lehet a híradásoknak: a legújabb parancs most éppen az, hogy minden észak-koreai férfinak (legalább közelítőleg) olyan hajat kell készíttetnie, mint amilyen a Kedves Vezető fantasztikus fejét díszíti, egyedül az előadóművészek dönthetik el, milyen frizurát engednek meg maguknak – persze nyilván nekik is ügyesen meg kell indokolniuk, az adott hajviselet mennyiben járul hozzá a széles néptömegek igényes, nemzeti műveltséget is emelő szórakoztatásához. Hogy azért némi tényleges kultúráról is szót ejtsünk: Törőcsik Mari a héten volt nyolcvanéves – miközben ez úton is gratulálok a művésznőnek, felhasználom ezt a remek és örömteli alkalmat arra, hogy elmeséljem, vele is olyan fura a kapcsolatom, mint többekkel, hogy tudniillik valami rejtélyes és megmagyarázhatatlan oknál fogva igen nehezen viselem, ha például magánemberként vagy egy portréműsorban nyilatkozik, viszont soha nem feledhetem például a Száz év magány szolnoki csodaelőadásában, amikor is Garas Dezsővel együtt mutatták meg, hol találhatók a színházművészet csúcsai… Szim- és antipátiák – egyebek mellett azért is csodálatos a művészet, mert feledtetni tud mindent, de tényleg mindent. Csak a pillanat van, a varázslat, a csoda – az összes többi csak akkor jut eszünkbe, ha kijózanodtunk… A végére pedig egy kis szolgálati, csipetnyi öntömjénnel, ahogyan ez már lenni szokott: ha már magamat se dicsérem, ugyan kitől várhatnék bármit is – a Nyugdíjas Pedagógusok Klubjának meghívásának tettem eleget egy bő hete: szokásos kis bohócműsorommal igyekeztem pár szórakoztatónak hitt percet szerezni néhány tucat igen fiatal lelkű hölgynek és úrnak, és büszkén mondhatom el azt is, hogy kedves közönségem jóságának köszönhetően újabb édesség-adományt vihettem még aznap este a kórház gyermekosztályára, ahol ugyan a nővérkék és orvosok kezdetben kicsit bizalmatlanul méregettek, de aztán kiderült, jó szándékkal érkeztem, s ők örömmel vették át az ajándékot… Borbélyházi hajtalankodás, színházi varázs, rendkívüli gyereknap – szokás szerint csak nálunk, csak mindenkinek, aki olvassa… Tovább »»

21 március
3komment

Miniszterelnöki várjátékok

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvanegyedik kiadása ismét szaftos… na jó, ez így még majdnem nekem is erős… szóval inkább úgy fogalmaznék, kényes témával szolgál kezdésképpen. Londonból Dubaiba tartott egy repülőgép, melynek egyik – ha jól tudom, azóta is ismeretlen – utasa röviddel a felszállás után elvonult a gép legkisebb közös célú helyiségébe. Hogy mit tett ott, nem tudjuk pontosan, tán jobb is – mindenesetre a gépen olyan odőrök kezdtek terjengeni, hogy többen terrortámadásra gyanakodtak. A személyzet igyekezett semlegesíteni a szagokat, mindhiába – a kapitány végül személyesen ellenőrizte, mi a szar van, aztán, hiszitek vagy sem, visszafordult, és leszállt Londonban. És mit hoz a sors, Nagy-Britanniában épp a napokban állították üzembe azt az autóbuszt, amelynek utasai joggal érezhetik úgy, hogy tőlük is megy a szekér – merthogy nagyon konkrét biogázzal üzemel a busz. Hetek óta forgatok a fejemben egy gondolatot, most megpróbálom közfogyasztásra bocsátani: nem szeretnék most mélyebben abba az utcába bemenni, vajon vannak-e különféle pszichikai jellegű defektusai a magyar miniszterelnöknek, és ha  nincsenek, akkor miért épp Grazban kezelteti őket; avagy, ha átfogó és rendszeres orvosi vizsgálaton kell átesnie annak (ki kérdőjelezné meg), aki például, honnan is jut eszembe, buszt vezet, miért nem írják elő minimum ugyanezt annak, aki országot – szóval mondom a lényeget: legalább csak egyetlenegy nyomós vagy bármilyen okot szeretnék találni rá, miért is muszáj Orbán Viktornak a Várba költöznie. Tíz év alatt száz-, egyes források szerint kétszázmilliárdot költenének a Várnegyed felújítására – s közben senki egy szót nem válaszol rá, miért van erre szükség, a kormánydöntést indokló tanulmányok, jelentések “természetesen” nem nyilvánosak. Végül itt az utolsó figyelmeztetés, némi burkolatlan promócióval: ne feledjétek, hogy a jövő hét csütörtökén, 26-án 17 órakor Livelövet, azaz élő Hétlövet-találka szerénytelenségemmel és Suszter mesterrel a József Attila Könyvtár olvasótermében – szívből reméljük, hogy, mint legutóbb, megint kis híján kevés lesz a tér. Körvonalazódnak a részletek is, itt, az előzetesben pár apróság, ami már biztosan lesz. Felkészülni, vigyázz – hamarosan kezdünk. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz