Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


13 július
11komment

NATO, IFA, GLS: játék a betűkkel

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvenhatodik kiadásában először katonáskodunk egy kicsit: nemrégiben nálunk járt a NATO főtitkára, Anders Fogh Rasmussen, és mi, Magyarország, pontosabban szólva az ezzel ekvivalens Ő Maga sietett kifejezésre juttatni, “nincs erős ország tiszteletreméltó katonaság nélkül”. Gondolom, az erős ország mi magunk lennénk, szó mi szó, duzzadunk, duzzadunk: jövő héten majd átbeszéljük, mit is jelent, hogy sikerült csatlakoznunk Botswana vagy Albánia csoportjához jobbanteljesítő-gazdaságilag. Most viszont azt próbáljuk megvizsgálni, miért is nélkülözhetetlen nekünk egy jó kis hadsereg. Hadseregnyi ember kell majd alighanem ahhoz is, hogy kétséget kizáró módon ellenőrizhessék, a nyaralónkban bulizó emberek a rokonaink-e, netán helybéliek – ha nem, idegenforgalmi adót kell fizetniük akkor is, ha a mi házibulink vendégei és nálunk alszanak. De mi van, ha valaki csak ott van, és nem alszik? Ha alszik, de nem egész éjszaka, csak egy órát az asztalra borulva? Kell-e fizetni a lakásunkon fogadott éjszakázók után is, vagy csak a nyaraló bejelentésköteles? Tudom, baj, és áruló vagyok, ha azt gondolom, ismét egy olyan ügy, amivel sikeresen a halálba zaklatnak majd kétmillió szerencsétlent – és nincs kétségem, hogy százezermilliárdért kiépül majd egy újabb ellenőr-rendszer, aminek hatékony működtetésével sikerül majd beszedni évi kétezerháromszáz forintot, igaz, mellé háromszázötvenezernyi büntetést is. Jó lesz. Végezetül annyit szeretnék megkérdezni csendesen, hogy ha egy csomag postaköltsége valahonnan Magyarországra mondjuk 19 euró, akkor Magyarországról valahová (ugyanoda) miért pont háromszor annyi? Szembeszél van? Vagy tengeráramlás? Vagy csak szopatja az EU a szabadságharcosokat, netán ennyivel jobban állunk mindenkinél? Szombat van, jó reggelt, pajtások: akinek jólesik, kortyolja bátran a friss, jeges Classic-et… Tovább »»

Hirdetés
08 december
5komment

Jó hírem van: Hajdú Péter örök életű!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvenötödik kiadásában, legalábbis túlnyomórészt, zenélünk: először is azt az örömhírt osztom meg kedves mindnyájótokkal, hogy Obama elnök átadta az Egyesült Államok egyik legrangosabb kitüntetését, a Kennedy Center Honors-t – sok más nagyszerű előadóművész mellett a rockzene egyik legfontosabb zenekarának, a Led Zeppelinnek is. Én még beszéltem olyan emberrel, aki volt az utolsó koncertjükön – soha nem bántott, de ezt képtelen voltam megbocsátani neki… De, most látom, a Zepről szólva nem kerülhetem meg a Stones-t sem…Vizsgáljuk meg aztán a dolgokat a zeneipar számegyenesének másik fertályán is – szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, a Békemenet és a mindenkori dísztribünök egyik pillére, vitéz Pataky “Aranyország” Attila megbölcsült a közelgő világvége miatt: egy tévéműsorban, melynek megnevezését kiskorúak esetleges jelenléte miatt mellőzném, olyasmikről számolt be, amikről, azt hiszem, mindannyiunknak tudni kell. Azt azért szerencsére tanítás közben sem felejtette el, hogy remek zenekara év végi koncertjének promóját megejtse – így aztán, ha nem is lesz majd pénz az eljövő új világban, neki bizonyára még mindig lesz, bár nagyon sokáig ketyeg még a lakáshitel, jaj. És egy újabb szenvedélybetegségről igyekszem leszokni – pillanatnyilag úgy tűnik, néminemű sikerrel: szeretnék egy kicsivel kevesebb egészmogyorós csokit enni, amihez viszont elképzelésem szerint az kell, hogy az ily módon mínuszba süllyedő boldogsághormon-mennyiséget máshonnan kéne beszereznem a világból. Ez egyelőre nem tűnik túl egyszerűnek – lehet, hogy mégiscsak fel kell hívnom Attist, vagy még egyszer meghallgatnom tőle a Cher-átiratot. Addig is, amíg tárcsázok – gyertek, olvassuk el együtt, mire jutottam ma… Tovább »»

13 november
15komment

Egy hamisítatlan turistás nap – aztán haza, Csuka Danival (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ez a villamos nem ócskavas: ez egy szép régi, műemlék jármű, amire örömest szállnak fel az utasok...

Ez a villamos nem ócskavas: ez egy szép régi, műemlék jármű, amire örömest szállnak fel az utasok...

Az alaptörténet, ha netán valakinek kimaradt volna, mindössze annyi, hogy a legutóbbi hosszú hétvégén meglátogattam Suszter barátomékat Grazban – csütörtökön Csusza szállított a helyszínre, pénteken belepislanthattam az osztrák ügyintézés menetébe, ha már itt tartunk, mi tagadás, úgy néztem, kevéssé csikorognak a fogaskerekek, aztán, még pénteken voltam oly hazafiatlan, és külföldön fizettem be az éves egészségtelenkaja-adómat, amennyiben kora este a Mekiben elfogyasztottunk egy bő asztalnyi bakelitet, kukoricapépet és számos más darálékot-őrleményt és a vegyipar csodáit. Meglehet, hogy Zoliék tündéri kislánya, Lena itt evett valami rosszítót, este mindenesetre egy sokáig emlékezetes zenés-táncos műsorral hívta fel magára a figyelmet – azóta alighanem a Kreßgasse teljes lakossága tisztában van vele, hogy Suszterék időnként satuba szorítják gyermekeik kisujját, bőrüket életlen szabászollóval nyúzzák le, miközben fülükbe forró ólmot öntenek, és egyéb, hagyományos magyar nevelési módszerekkel igyekeznek embert faragni belőlük. Félreértés ne essék: csupán a gyerekszobából kiszűrődő hangokból lehetett ilyesmire következtetni – Lencsi babának egy kicsit hm… nehéz estéje kerekedett, amiben alighanem nekem is szerepem lehetett, tekintettel arra, hogy amióta ismét elhagytam Ausztriát, Dankóék hétköznapjai a szokott gemütlich nyugalomban telnek, és Suszter is visszavehette a leghisztisebb gyerek szerepét a családban. Szombat reggel viszont Lena, akiben éjszaka láthatóan chipet cseréltek, kora reggel csendesen mellém húzódott a kanapéra, s belém diktált pár kanál csodálatos lélekmelegítő gyógyszert, olyasmit, amit a hozzá hasonló hároméves kislányok sugároznak – egy darabig a karomon szunyókált, aztán egy kis csiklandozást is igényelt, végül egészen felkelésig nevetgéltünk és játszottunk… feledhetetlen élmény volt, ha majd tíz év múlva olvasod, ez úton is köszi szépen, Lena… És indult a szombati nap, amikor azt is ki kellett találnunk, hogyan jutok haza… azt nem mondanám, hogy borzalmasan ideges voltam a feladattól – de Suszter például hallani se akart róla, hogy Szombathelyről hazastoppoljak… Bújtuk tehát a netet egy kicsit, végül délután a semmiből hirtelen felbukkant az optimális megoldás, és minden kisimult. Addig azonban… na, gyertek, villamosozzunk be együtt a grazi belvárosba… Tovább »»

08 november
9komment

Péntek: csip-csup hivatali és egyéb csodák Grazban (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A belvárosban ismerkedtünk meg ezzel a kedves kék hajú lánnyal - nagyon nyugodt volt, és bárhogyan kapacitáltuk is, sehogy nem akart moccanni egy bolt elől

A belvárosban ismerkedtünk meg ezzel a kedves kék hajú lánnyal – nagyon nyugodt volt, és bárhogyan kapacitáltuk is, sehogy nem akart moccanni egy bolt elől

Épp egy hete, hogy Grazba tettem tanulmányi kirándulást – az első részben szép naplósan beszámoltam a csütörtöki esténkről: most viszont gyorsan elmondom, az egész fantasztikus túráért elsősorban Ausztriában élő barátaimnak, nevezetesen Csuszának és Suszternek (és persze a “zasszonynak”, Suszter feleségének, Marcsinak) tartozom köszönettel, hiszen odafelé a Bécsbe tartó Csuszát késztettem egy alapos kitérőre, megérkezésemtől fogva pedig Zoliék vendége voltam, tejben-vajban fürdés, sült gesztenye, Lidl-szendvicsek, házi koszt, pihepuha ágy, és két, időnként három tündéri és elképesztő szövegű gyerek, Lena, Dani és Sarah, plusz egy nyolcvanhét százalékos készültségű kis élet, még Marcsin belül, ő lesz Lili, decemberben. Első esténk végére, mint már tudhatjátok, Csusza nemes egyszerűséggel eldőlt a kereveten, mi viszont Suszterral, szó mi szó, elég jól elmókázgattuk/zenehallgatgattuk  az időt, másnap hajnalban, jelesül három óra húszkor aztán az immár pihent Csusza (bármit hordjon is össze az állítólagos horkolásomról), saját fogalmai szerint észrevétlenül távozott a lakásból, engem pedig, az érdekes hajú idegen Bandi (későbben Pundi) bácsit olyan hét óra körül kezdtek behatóbban tanulmányozgatni a kiskölykök. Felkeltünk és reggeliztünk hát, a már többször emlegetett kedves szendvicseimből kapkodtam be vagy négyet, csak az íze miatt: amúgy se volt étvágyam, kőkemény ügyintézős nap állt előttünk – a magam részéről alig vártam, hogy beleleshessek kissé az osztrák bürokrácia bugyraiba. Még indulás előtt elkortyolgattunk két tucattermék flakonos kávét (fantasztikusan jó ízük van, ezért természetesen a Lidl nem szállítja magyarországi üzleteibe – ez is kár belénk, kétségem sincs felőle, na mindegy…), aztán összekaptuk magunkat Marcsival, autóba szálltunk, és a hivatal felé vettük az irányt. Hogy hányas sorszámot kaptuk az automatából? Szép kérdés – gyertek, megmondom odaát. Tovább »»

06 november
5komment

Graz: Stájerország nyugalmas fő(kis)városa (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Suszter bán otthon, pénteken reggel... elővezettünk pár részletet jeles operaslágerekből... nagy kár, hogy nem rögzítettük

Suszter bán otthon, pénteken reggel... elővezettünk pár részletet jeles operaslágerekből... nagy kár, hogy nem rögzítettük

Nem igazán szeretek hazudozni, az igazság az, hogy szerintem elég rosszul is megy, na mindegy, majd ti eldöntitek, ha akarjátok – a véletlen úgy hozta, hogy volt egy kis időm, kiugrottam hát a baráti Ausztriába egy kicsit körbenézni, csak úgy, egyszerű turistaként, idejét se tudom, mikor láttam az óratornyot, ráadásul az egészet egybekötöttem Suszter barátom és kedves családja meglátogatásával. Nnnnna… Nem is volt olyan bonyolult. Tisztára kapóra jött, hogy másik osztrák érdekeltségű barátom, a mostanában kiemelten kétlaki Csusza épp hazafelé készült a Május 1. utcából, azaz Bécsbe tartott – nem kellett nagyon hosszasan győzködni, hogy tegyen egy “kis” kitérőt, már hét elején megbeszéltük, hogy az estét Marcsival és Suszterrel kiegészülve mindenképpen együtt töltjük. E megegyezés pedig már csak azért sem volt embert próbáló feladat, mert “Tschußa bácsi” Suszter hároméves kislányának, Lenának a legnagyobb  kedvence: ha pedig azt mondom, hogy a vonzalom kölcsönös, jószerivel nem mondtam semmit. És ott van még Dani, szintén Suszterék ötéves kisfia, aki nem nagyon bánja, ha pár új vendéget kell bevezetnie például az autópályázás, vagy egyéb tudományok rejtelmeibe. Szépen kihasználtuk a hosszú hétvége áldásait – egyebet ne mondjak, Csusza például előző este, szerdán még Pesten “handabandázott”, azaz régi barátaival múlatta az időt, úgyhogy sejthető volt, hogy viszonylag keveset fog aludni… Én viszont, mint a kisangyal, előre dolgoztam, hogy mindennel kész legyek, amivel kell – szerda éjjel megírtam a szombatra szánt HL-t, csütörtökön délelőtt ügyesen begyógyítottam a Dunaújvárosi Hírlap papíros változatába, ebédre elfogyasztottam két pompás banánt, összepakoltam irtózatos méretű hátizsákomat, és háromnegyed kettőre átgurultam Csuszához a Május 1. utcába. Merthogy az ő autójával mentünk. Gyors becuccolás közben megajánlottam, hogy szívesen levezetem a háromszázhúsz kilométert – Csusza pedig jó szívvel beleegyezett, rendes volt, látta rajtam, hogy mindenem a vezetés, és egyébként tényleg… Így aztán két óra után pár perccel már komótosan robogtunk is kifelé a városból… Első grazi napunk, a csütörtök este története – ha lapoztok, a tiétek is lehet. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz