Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


19 március
10komment

Lovagok kora (bolgári magozat)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.63 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenegyedik kiadásában, úgy gondoltam, ha nem is épp a lelkem kivetüléseképpen, de kezdjünk ma egy kissé sértődött tömeggyilkossal: immár öt éve, hogy a norvég szélsőjobboldali terrorista Anders Breivik összesen hetvenhét, többségében fiatal embert mészárolt le Utoya szigetén. Egy évvel később 21 év börtönre ítélték – ez van, Norvégiában ez a maximális büntetési tétel, semmiért nem kapható több, igaz, a büntetés hosszabbítható, amennyiben úgy ítélik meg, az érintett továbbra is veszélyt jelenthet a társadalomra. Márpedig ha valaki, hát szerintem Breivik kétségkívül komoly veszélyt jelent, míg csak él. Most azonban ő perel: a norvég államot, amely szerinte embertelen bánásmódban részesíti – egyebek mellett elpanaszolta, hogy a kávéját hidegen kapja, nincs elég vaj a kenyéren, és nem kaphat hidratáló krémeket. Nem vagyok épp egy vadállat, de azért ez egy manósapkányit tényleg sok… De azért az se kevés, hogy az e hasábokon épp a múlt hetekben emlegetett egyik kedvencem, Bencsik “Kaméleon” András “kiemelkedő színvonalú munkájáért” a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozat kitüntetést vehette át. Na most jött el az ideje, azt hiszem, hogy kifejtsem kicsit, miért is kezdem még a Kádár-rendszer végénél is jobban rühellni ezt az egész… hogy is mondjam szépen… teszem azt, lófaszt, az összes vákuumfejű barlangostest-sejtjével egyetemben, lassan mindenestől. Röviden egyébként azért, mert például lehet, hogy Czinege elvtárs, honvédelmi miniszter építtetett magának egy kacsalábon forgó villát, meg zebrára vadászott Sződligeten – de legalább szépen, jó tolvaj módjára elkussolt, és nem csesztetett heti öt alkalommal az irgalmatlan lábszagú baromságaival… Végül egy kis március, idus, meg minden: nem nekem jutott ugyan eszembe, de amikor a barátom eszembe juttatta, egyből eszembe jutott, hogy ez talán a harmadik év, hogy nincs “szabad asztal” – azaz nem ülünk össze egy estére a Pintesbe, mi, sajtóhangyászok, nemre, hajszínre, lábméretre és italfogyasztási szokásokra való tekintet nélkül, mind. Pedig hosszú-hosszú éveken, évtizedeken át elképzelhetetlen volt a március 15. enélkül a ragyogó hagyomány nélkül. Igaz, hol van már az a Pintes, hol szegény Feri, hol az a pogácsa – és hol vagyunk mondjuk mi… és hol az úgynevezett sajt, ó… Kiéneklés odabe: fáradjatok. Tovább »»

Hirdetés
11 december
6komment

Mustárról, a hétéletűről, bizonyos halpástétomokról, meg sok egyéb apróság… (IV.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Csabi felesége, Edit, egy néhány évvel ezelőtti, sugárzóan hangulatos képen, a családi S 100 előtt

Csabi felesége, Edit, egy néhány évvel ezelőtti, sugárzóan hangulatos képen, a családi S 100 előtt - Rácalmás, Kossuth 15. Ja, és az autó bordó...

Skodák, Skodák és Skodák – gondolom, ha virtigli wartburgosok vagy ladások olvassák nemrégiben indított mini sorozatom korábbi darabjait, minden hajuk szála az égnek mered, hiszen a Skodákról annak idején köztudott volt, hogy melegszik, hogy lomha, hogy harmatgyenge, hogy az eleje a legkisebb oldalszélben is lebeg-libeg az úton, hogy a karosszériája rohad, hogy a hátsó ablakát leengedni, az első ülés támláját meg állítani nem lehet… persze és persze: van ezek között, ami cáfolhatatlan és kétségtelen tény, és akad, ami csak közszájon forgó legenda volt, hogy úgy mondjam, retró hoax. Bárhogyan volt is, az cáfolhatatlan tény, hogy apu több mint 45 éve vette az első Skodánkat, az 1000 MB-t, és ezzel egy igen hosszú sorozat vette kezdetét. 1970-ben ugyanis már egy vadiúj S 100-asunk volt, aztán 1976-ban az egyik bátyám vett ugyancsak egy S 100-ast, ugyancsak vadiújat, majd a nyolcvanas évek közepén a másik tesóm egy 120 L-t. És hosszan, hosszan folytathatnám még a történetet a családunkba sorra beépült további 105-ös, 120-as típusokról – egészen a középső bátyám mostani céges autójáig, egy Octaviáig – ami persze már korántsem ugyanaz… A minap, ha még rémlik (ha nem, itt pótolható), megemlékeztem arról a Beneluxiába tett szép családi utazásról, aminek végén, hazafelé jövet kissé nagyon elfüstölt alattam a mustársárga S 100 motorja. Müncheni emberünk, családunk évtizedes jó barátja, Sierwald bácsi segített a bajban, így szerencsésen megmenekültem… mi több… no de a cserének ára is volt persze, konkrét és áttételes is… Ha érdekel benneteket, hogyan is történt az egész, és mi lett Mustár sorsa a későbbiekben, hajtás után részletesebben is elolvashatjátok – és az első részek (skodás) olvasói hozzászólásaiból/képeiből is beidézek/beillesztek néhányat… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz