Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


03 október
10komment

Nyelvvizsga? Miniszterhelyettesnek? Legfeljebb csapásgyorsaságból…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvankilencedik kiadásában – miközben természetesen tisztában vagyok vele, hogy már mindent elmondtak az ügyről – a Volkswagen (meg a többiek, jelen állás szerint az Audi, a Seat, a Skoda) világraszóló botrányáról igyekszem megfogalmazni ezt-azt: leginkább is azért, mert egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy épeszű ember elhihette, titokban maradhat valami, amiről mondjuk ezren tudtak. Jó, százan. Oké, ketten. De az is too much. És persze attól lesz szép kerek a történet, hogy a többiek is elhitték (hogy hányan, az egyelőre még kérdés – szerintem mondjuk a Teslán kívül kábé az összes) ugyanezt, igaz, nagyjából tíz éven át ment is minden, mint a karikacsapás. Az óriásnak most október 7-ig kell előállnia valamiféle tervvel, mit is kíván tenni azzal az irtózatos trágyadombbal, amit összehordott. Eurómilliárdokról van szó alsó hangon is, és akkor a távolabbi következményekről még egy árva szót se ejtettünk, pedig vannak, dögivel… Ugorgyunk. Tállai András. Legyen ez egy önálló mondat, csócsálása alatt ki-ki idézze fel magában Mezőkövesd valamikori polgármesterének délceg alakját, karakteres arcát, emlékezzen valamelyik irányadó, intelligens, remekbe szabott beszédére, vagy gondoljon korábbi dicső tetteire. Korunk Magyarországán persze egyáltalán nem véletlen, hogy ebből a méretes poliészterből miniszterhelyettes, az adóügyi államtitkárság vezetője, parlamenti államtitkár és NAV-elnök lett, nagyjából egy slukkra. Ki az, aki úgy gondolja, ezekhez a jelentéktelen beosztásokhoz esetleg szükséges lenne némi nyelvtudásra, de legalább egy valahol összeumbuldázott, megvásárolt nyelvvizsgára? Remélem, senki: merthogy druszám, legalábbis az én mércém szerint, még a magyar középfokon is elég csúnyán elhasalna… Végül egy görög este, jelesül a mai, nyaralásom utolsóelőttije, itt, a névválasztásban szerénységgel semmiképpen se vádolható Alexandros Palace második emeleti teraszán – nem lesz benne semmi különös, csak körbetekintek innen fentről, néha lebámulok kicsit a medence fényben úszó, ragyogó kékjére, meg hallgatom a fáradhatatlan kabócákat… na jó, pár szót ejtek még a sztavroszi kis térről, meg még pár dologról, ami eszembe ötlik itt, a válság kellős közepén. Amiről a görögöket mintha elfelejtették volna értesíteni: pedig nem, az automatákból továbbra is napi hatvan eurót vehetnek fel – csak, hangsúlyozom, az én szerény tapasztalataim szerint ők mégiscsak úgy szeretnék látni/élni a világot, mint amiben nem ez a legfontosabb szegmens. Dízelgázok, T. A., tavernázás odabent: egyenesen Görögországból jelentkezem, illő tisztelettel. Tovább »»

Hirdetés
20 március
2komment

Árnyjáték

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.71 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat indult itt, a HL-en nemrég… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Ami a hajtás után jön, az kevéssel több mint húszéves iromány: tárcának neveztük az ilyesmit a békeidőkben, ahogy ízlelgetem most, egy kis lírai felhangot érzek benne a nyelvtőnél, jófajta misztériumos savakat, telt, tavaszi ízeket, és persze mintha néhány csepp fojtott melankólia is keveredne az ízébe… De minek is magyarázok – inkább kortyoljatok bele, milyen is volt, amikor akadt baj: vagy legalábbis úgy éreztem, tudom, milyen, amikor baj van… Mert hát valahol talán ott a lényeg, hogy el tudunk-e hitetni valamit, jobb esetben bármit a kedves olvasóval… Egy ilyen kísérlet következik – 1992 elejéről… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz