Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


26 március
14komment

Önkormányzati jutalomjátékok

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 6.72 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenkettedik kiadásában merész íven indulunk meg, nem cicázunk, irány a Hold, mégpedig nem csak egy-két kerülésre! A NASA vezető munkatársai ugyanis azt állítják, aprópénzből be lehetne rendezni ott egy valóságos kolóniát, kezdetben tíz, hamarosan pedig akár száz ember élhetne az önfenntartó telepen. Ja, aprópénz, gondoltam, hogy mindenkit érdekel az összeg: nos, tízmilliárd dollár elegendőnek látszik a kivitelezésre, márpedig ez tényleg nem nagy pénz, igen, még nekünk, dúsgazdagéknak sem – hogy mást ne is említsek, például a néhány éve kölcsön kért 3000 milliárd forintos magyar magánnyugdíjpénztári vagyon bőségesen takarná a költségeket. A Hold-kolóniában természetesen az lenne a legnagyobb poén, hogy ott élve testközelből megtapasztalható lenne, mik az ilyesfajta élet igazi nehézségei, s hogy mi szükséges egy majdani Mars-telep létrehozásához. Én egyébként, szerintem, mennék: bár… a franc se tudja… Aztán: jegyezzünk meg egy sajnos alighanem meglehetősen fontos dátumot, március 22-t – ez volt az a nap, amikor Lázár “Annyitisér” János, capo di tutti capi ragyogó törvényjavaslatát (melyet, borítékolható, hamarosan el is fogad majd a Parlament), melynek lényege, hogy Orbán Viktor/a Párt/a kormány bármilyen költésről rendelkezhet saját hatáskörben, nem kell hozzá parlamenti felhatalmazás, bármiféle döntés, és természetesen hírt sem kell adni róla, továbbmegyek, még fedezetre sincs szükség, elég, ha utólag átcsoportosítják vagy megszerzik a szükséges forrásokat. Szabad rablás, ha lehetséges, még a mostaninál is intézményesítettebb formában. Forró hála és köszönet, gyűjtünk tovább, csak vigyétek. Végül a Bartók Kamaraszínház igazgatói pályázatáról ejtünk néhány szót, igazán szép történet – úgy kezdődött, hogy ketten pályáztak a pozícióra, Borsós Beáta, aki öt éve vitte, nyugodtan mondhatom, közmegelégedésre a Bartók ügyeit, és egyik kedvenc színészem, Őze Lajos fia, Áron, aki… izé… színházat keresett magának és párjának, mivel a Magyar Színház (amelynek Őze igazgatója is volt) nem kínált számukra szerződést. A szakmai bizottság 9:0 arányban Borsós mellett tette le a voksát – nem volt tehát nagy kérdés, kit nevez ki az önkormányzat a teátrum élére. Régi dunaújvárosiak persze már sejtik a választ: hát persze hogy Őzét… Holdjárás, szabirabi, színjátékok a paraván mögött. Tovább »»

Hirdetés
12 szeptember
11komment

Szökés a homokozó poklából…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.48 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanhatodik kiadásában egy orosz óvodába robog a HL-expressz, egészen Magnyitogorszkig, hogy pontosak legyünk, ahol két kiskrapek megvalósította azokat az álmokat, amik minden egészséges ötéves kobakjában ott lapulnak – gondos tervezés után egyszerűen és szépen, napok megfeszített munkájával, a homokozólapátjaik segítségével alagutat fúrtak, kiásták magukat a magánóvodából, és megszöktek. Várj… még nem tudod, miért: úgy gondolták, vesznek egy sportkocsit. Ne mondjátok, hogy idáig gyenge a sztori – de a folytatása még kevésbé az: és természetesen, ha már így alakult, kisbodázunk is egy röpkét… Körbejárta a facebook-ot egy nagyszerű hír, szerintem százezrek osztották meg boldogan habzó szájjal, na, tessék, ugye: fényképekkel bizonyították (szintén a facebook-on természetesen), hogy az Iszlám Állam terroristáit szivárogtatták be Európába. Mint nyilván tudjátok, a facebook pontosan az a fórum, ahol a világ legtitkosabb folyamatai zajlanak – előfordul persze az is, hogy a titkosszolgálatok főbb tisztviselői valamelyik chat-oldalon beszélik meg az operatív eljárások mikéntjét: ne mondjátok, hogy nem igaz, én magam is rendszeresen dumcsizok a CIA_Colonel nevű főtiszttel, annyi hétpecsétes titkot mondott már el, hogy elképesztő, persze azért ezeket csak privátban, a legfőbb bizonyíték pedig, hogy az a neve, ami. Na. Végezetül pedig egy kis Dunaújváros: kiváló barátom, Kurucz Gergő, aki megszállott muzsikus, énekes, a Pro Cultura Intercisae-díjas, legendás Viadana Kamarakórus vezetője, pedagógus, kultúra- és közösségszervező, meg még száz más, írt egy tanulmányt, melyben a város zenei életét… khm… nos… inkább annak agóniáját veszi górcső alá. Az ő gondolatai mentén szimmantunk bele a dunaújvárosi kultúrszcéna mai helyzetébe: ha azt mondjuk, a helyzet siralmas, igazából nem mondtunk semmit. Igaz, látszólag senki nem hal bele, még csak nem is sérül, ha a kultúrára nem fordítunk pénzt és figyelmet – valójában viszont elég körülnézni az országban, hogy lássuk, de, bizony nagyon is sokan sérülnek és halnak bele abba, hogy ez a kurzus minden szinten módszeresen leépíti, vagy álnokul csak hagyja elpusztulni az amúgy is nagyon gyanús szereplőket felvonultató szektort. Gergővel anno együtt írtuk egy jó kis helyi könyv néhány fejezetét, mármint ő is, meg én is: a felejthetetlen Horváth Béla bácsi egyik gondolatának szeletkéje volt a címe: “Hogy itt is legyen muzsika…” Soha aktuálisabb mondatot, sajnos… Orosz kisvagányok, fb-n terjedő terror, és kultúrvégnapok – így, ebben a mixben ma is csak a HL hasábjain. Tovább »»

01 november
5komment

Kíméletlen őszinteségű tényfeltúrók

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvenkettedik kiadásában felütésképpen idősebb embertársaink néhány érdekesebb történetét osztom meg a kedves olvasóval: mit szóltok például ahhoz a kedves 114 éves hölgyhöz, aki 99-nek hazudta magát. Anna Stoehr mentségére szolgáljon, hogy nem másokat akart becsapni a kegyes füllentéssel, csupán… egy pillanat, összeszedem magam egy kicsit… szóval csupán azért folyamodott tizenöt éve eltitkolásához, hogy regisztrálhasson a facebookra. Mindenki túl van az első sokkon? Akkor mondom még, hogy meglehetősen közelről ismerek olyan 88 és fél éves magyar állampolgárt, aki nemrégiben úgy döntött, elhelyez egy magaslati tiplit a lakásában, ezért hát felpattant egy imbolygó hokedlire… Ismét néhány médiaügy itthonról: 80 milliárdot költhet el az úgynevezett közmédia jövőre – ez a summa nagyjából megegyezik azzal a pénzzel, amit a többi tévécsatorna összesen fordít hasonló célokra… Hogy mire is pontosan? Nos, erre nem kaphattunk igazán érdemi választ: az RTL híradójának kérdésére az MTVA a tőle megszokott félliterköpő morcival válaszolt – “Annyi bizonyos, hogy nem a ‘Celeb vagyok, ments ki innen!’ folytatását tervezzük.” Pompás és szellemes felelet, szó se róla: jóllehet nem vagyok különösebb rajongója az említett produkciónak, azért nem sokkal tartom kegyetlenebb próbatételnek, mint a legeslegújabb kori, lényegében immár tökéletesen szakembertelenített Magyar Televízió szívheznyaló produkcióit. Jó sorsom valamelyik nap összehozott egy – remélhetőleg jegyzett – elmebeteggel, aki sikeresen úgy előzött meg, hogy a végén lényegében csak a saját reflexeimnek köszönhettem, hogy nem tolt le az útról egyszersmind. Miután újra meg tudtam szólalni, egy kicsit ordítoztam különféle felnőtt tartalmakat, aztán elszégyelltem magam, és visszaemlékeztem a boldog nyáridőre, amikor Skandináviában dolgozgattam, azaz a kormánynál voltam vezető beosztásban. Egy kis közlekedési kultúra címszavakban, abból a világból, ahová csak remélem, hogy egyszer eljutunk. Beengedek mindenkit, csak tessék… Tovább »»

01 március
14komment

Hej, élet, élet, Courbet-élet, ez aztán az élet…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (35 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencedik kiadásában Ukrajnába látogatunk, egészen pontosan egy helyi fotóblogposzt nyomán kicsit benézünk a Janukovics prezihez hasonlóan szintén házán kívül tartózkodó főügyész viskójába, és eltöprengünk azon, vajon miért nem elég semmi, de tényleg semmi egy szinten túl – más szóval, miért olyan az ember, amilyen, avagy tényleg mindenkit totálisan bekattant-e a hatalom/korrupció/pénz/általános bemocskolódás koktélja. (Igen.) Itthon, természetesen tök másról jut eszembe, 4.5 milliárd forintért vásárolt meg egy festményt, jelesül, feltehetően egy Courbet-aktot a felső vezetés, azt hiszem, bárki könnyen megértheti, erre volt még égető szükség – és azt is pontosan el tudom magyarázni, miért kell havi hatszázezres benzinpénzt fizetni Kövér házelnöknek, miközben két szolgálati autót is tankolunk neki, az egyiket magáncélokra használja, a másikat a köz érdekében, és akkor… izé… ott van még a hat kiló. A magam részéről alig-alig találok benne kivetnivalót, de lehet, hogy az se az. Maradunk még a közlekedésnél – azt hiszem, elértem a gödör aljára: múlt héten kis híján megvert egy furgonos kolléga, akit magam elé óhajtottam tessékelni. Bevallom, elég sok mindenhez hozzászoktam az elmúlt harmincpár évben, amióta vezetgetek, össze sem rezzenek már például a gyalogosok sanda/sértődött pillantásain, amikor átengedem őket a zebrán vagy bárhol – de hogy azért kezdje rám az öklét rázni valaki, mert hagyom bekanyarodni, na, ez egy kicsit nekem is szokatlan. Azért teszek még egy próbát: mindenkit be(ljebb) engedek, az ára egy katt, tessék. Tovább »»

15 június
8komment

Nyelvművelés, akadémiai fokon

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvenkettedik kiadásában először egy osztrák atyafi, közelebbről egy banktisztviselő kínos kalandját járjuk körbe kissé: az illető, szállítás közben defektet kapott, s kerékjavítás közben egy patakba ejtett 90 ezer eurót… A hatóságok csak háromezret találtak meg a parton, viszont… emberek… tudjuk a patak nevét… tudjuk, melyik folyóba ömlik… s tudjuk, hogy ez a folyó a Dunába… a többi alighanem sejthető, a magam részéről megkezdem a figyelőszolgálatot. Aztán: azt már viszonylag régóta tudjuk (és, remélem, polgártársak, helyeseljük), hogy szerény, 150 (rendes), illetve 100 ezer (levelező) forintos havi járadékot kapnak a Magyar Művészeti Akadémia tagjai – örömteli újdonság, hogy hamarosan az elhunyt tagok rokonai is jogosultak lesznek némi kis zsére. A magam részéről remélem, hogy a dolog nem marad ennyiben, és hamarosan az elhunyt és az el nem hunyt tagok (igazolt) barátainak, szomszédainak is csurran valami – mi tagadás, tarthatatlan állapot, hogy rendes nemzeti konzervatívok úgy nyomorogjanak, mint a többi közönséges magyar, csak mert esetleg kimaradtak a trafikból vagy az iskolagyümölcsből. Végül gurulunk egyet a Pincesoron, amely kevesebb mint négy hónap alatt hipp-hopp elkészült – a munka megrendelője a legendásan korrekt DVCSH Kft. volt, így aligha véletlen, hogy a kivitelező csak  előleg után látott munkához, május 22-én: a vége fenomenális lett, tiszta szívből gratulálok annak, aki így átvette, de megengedem, lehet, hogy az én igényeim túlzottak… És végül is annak idején az erdei tornapályától az Ifi presszóig vezető külső sávot is átvette valaki, tudjuk, azt a fehér betonost, amiről még a busz is bejön a belsőbe, ha nincs forgalom, olyan pompás. Azt ki is állította olyan szépen helyre? Ja… ha jól emlékszem, azt is a DVCSH… Ebből is látszik, hogy vannak még nagy véletlenek. Az viszont nem véletlen, hogy ma is kész a Classic: aki nem hiszi, olvassa csak el… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz