Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


18 november
6komment

Az otthon, ahol érezzük magunkat

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.75 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Lassan tizenhét éves rovatunk kétszázötvennyolcadik kiadásában, mintegy megünneplendő kissé a visszatérést, felhőtlenül vidám témával kezdünk: ha ilyen bölcsen sáfárkodunk kedves bolygónkkal, ahogyan tesszük, viszonylag hamarosan tényleg indulhatunk a Marsra, hogy azt is szétvághassuk, itt ugyanis lassan végeztünk. Tizenötezer tudós adta ki a második figyelmeztetést a tisztelt emberiség számára – azt mondják, az alulról jövő kezdeményezésekkel kéne meggyőznünk a világ vezetőit arról, hogy kapjanak észbe: nem tudnám megmondani, hányszor hallottam ezt, de akárhányszor töprengek rajta, soha nem sikerül elhinnem, hogy ez egyszer tényleg sikerülhet. Én még mindig úgy érzem, gyűjthetem én akármilyen szelektíven is a szemetet, ha valaki másodpercenként tízmilliárd dollárt keres mondjuk az esőerdő-fűrészeléssel, azt minimálisan érdekli, hogy mondjuk száztíz év múlva itt már nem lesz belélegezhető levegő… Levegőről jut eszembe, ugorjunk – a nagyszerű Gulyás Gergely mondta ki a tutit (nem is egyet amúgy, de jó párat) a Párt tisztújító közgyűlésén. Az új frakcióvezető így fogalmazott: “A Fidesz olyan párt, amelynek kormányzása idején azok is otthon érzik magukat az országban, akik nem rá szavaztak.” Na. Hazaértem, basszus, éreztem én is, csak nem tudtam ilyen szépen kimondani. Van egy barátom, immár nem a közelben külföldön, küldött nekem egy levélkét a minap meg benne egy idézetet, 1945-ből. Megosztom veletek, ő ugyanis még Magyarországtól elég jó távolságra is olyan piszkosul otthon érzi magát, hogy okosabbnak látja nem közzétenni, ami azért nekem szintén elmesél egy történetet… Közeli hazai történések a végére: üzembe álltak az intelligens gyalogátkelőhelyek Dunaújvárosban, hurrá, hip és hip, hajrá, be positive, lássuk meg az értéket, polgártársak – a közösségi felületeken egy csomó éljenzővel találkoztam, ami azért legalábbis elgondolkodtatott egy cseppet. Nem szeretném senki jól megérdemelt örömét elvenni, de azért engedjétek már meg, hogy csak úgy nagyjából átszaladjak azon a folyamaton, ami végezetül odáig vezetett, hogy ma a boldogság forrósága kell elöntsön attól, hogy villog egy zebra. Hogy harmadszorra is kifizethettem valamit, amit max egyszer kellett volna. Nekem amúgy teljességgel megfelelne egy kőbunkó zebra is, ha esélyem lenne meglátni rajta a gyalogost este. Na, morgolódás újra on: gyertek, ha érdekel. Tovább »»

Hirdetés
05 november
2komment

Kukurikúúú, Ferenc pápa! Add vissza Teddyt, vagy…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.87 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminchatodik kiadásában megszólítjuk a katolikus egyházfőt – áh, mit meg-, hát egyenesen felszólítjuk Ferenc pápát: Kukurikúúú, Ferenc pápa, add vissza az új-zélandi tanár néni játékmackóját!!! Máskülönben nagyon nagy gond lesz, de frankón. Az említett mackót, Teddyt ugyanis egy svájci gárdista se szó, se beszéd, egyszerűen kikapta az európai körutazáson pallérozódó derék tanerő kezéből. Csak súlyosbítja a helyzetet, hogy Teddy igazából a tanárnő kedvenc osztályához tartozott: épp azért hozta magával, hogy egy csomó fotón szerepeltesse – erre tessék, szerencsétlen kismackó most ott hever a Vatikán valamelyik bugyrában, a fokozottan terrorveszélyes iparcikkek karanténjában. Mi sem természetesebb, mint hogy a gyerekek máris írtak pár szívhez szóló levelet Ferenc pápának. Akármibe lefogadom, hogy ha valaki, hát ő ki fogja szabadítani a macit, és szépen hazaküldi. A propos, itthon, azt hiszem, minden rendben. Múlt héten még volt pár apró hiányosság a Nem, Yeti Egy-öt Működ és Rend Szerében, de mára beforrt az utolsó hajszálrepedés is, azt kell mondanom: a kormany.hu-n (amire, mint autóbuszvezető, én tiszta, nyílt tekintettel, nomen est omen szaklapként tekintek) is közzétették azt a tervezetet, amely egy kormányrendelet módosítását célozza. Ha a nagyívű terv megvalósul, születési dátumunkhoz igazodhat a jogosítványunk érvényessége. Köszönjük, tisztelt vezetőség. Azt hiszem, egyetérthetünk: kész vagyunk mindennel, több dolog itt nincsen, Magyarország feloszlathatja magát, amúgy is a csúcson kell abbahagyni. Ezerszer megvitattuk már a kivilágítatlan dunaújvárosi gyalogátkelők és utcák tragikusan szomorú ügyét – most nem is ezekről lesz szó, nem mintha lenne valami fejlemény, oké, fel volt/van/lesz túrva itt-ott az utca, tizenöt vagy hány helyen plusz kandelábereket helyeztek el, ha akarjuk, hihetjük, hogy valami érdemben is történik, de ez nem az… Valamelyik nap viszont, miután megálltam elengedni egy járókelőt, úgy ment el mellettem egy ifjú hölgy a zebra előtt, hogy csak úgy suhogott – fényes nappal egyébiránt. Utána eredtem, utol is értem – bár hagytam volna inkább a francba az egészet: olyat válaszolt, amitől szerintem pár millió szegény kis agysejtem a helyszínen felrobbant… Nyitom az ajtókat, nyugodtan jöhettek, itt, minálunk minden világos. Tovább »»

16 április
9komment

A jogszabályok hatályosulását figyelők nem lankadnak

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (13 lövet, átlagosan: 6.15 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenötödik kiadásának első úticélja a hűvös Svédország, ahol most épp ünnepelnek – nem egyebet, mint hogy kereken 250 évvel ezelőtt, 1766-ban Svédország volt az első ország, ahol alkotmányos jog mondta ki a cenzúra eltörlését. A kampány része, hogy maga az ország kapott egy telefonszámot – ha valaki június elejéig tárcsázza a +46 771 793 336-os számot, véletlenszerűen kapcsolnak egy svéd lakost, aki bármiről szívesen elbeszélget a kíváncsi hívókkal. A programra előzetesen lehetett jelentkezni, tehát nem kell attól tartani, hogy a Ljungby mellett, egy mintatanyán gazdálkodó Jörg Jörgenssennek kell elmagyaráznunk, persze svédül és tájszólásban, miért is óhajtjuk zargatni épp reggeli zabkapálás közben. Házunk táján nincs olyan túl sok újság: apropó, újság – azonnali hatállyal kirúgták, mi több, már be se engedték az irodájába azt a kitűnő szakembert, aki négy éve, sokak társaságában engem is felkért a sürgős távozásra… egyelőre sikerült visszatartanom a zokogást, de erről nem mondok többet, csak olyan jó újra hallani… Amúgy folyik tovább a minden oldali őrjöngés a vasárnapi boltzárás-nyitás körül – ja, és miközben a Nem Vagyonos Ember, Aki Még Soha Nem Hazudott, és Akinek Még Strómanja Sincs, Volt és Lesz, megkapó őszinteséggel belemondta az ország szemébe mindezt, nos, épp aközben olvastam, hogy a tenderfelhívás nélküli, azaz fű alatt zajló pályázatok és egyéb megbízások aránya immár elérte az ötven százalékot – lesz az még száz is, kis ideig. Ami pedig a dunaújvárosi közsötétítés ügyét illeti, az végre, remélem, teljes közmegelégedésre, lezárulhat: a kormány nevében Csepreghy Nándor miniszterhelyettes levélben adta tudtul, ők mindent alaposan kivizsgáltak, megtekintettek, ki- és felmértek, és nyugodt szívvel kimondhatják a végeredményt, Dunaújvárosban igenis nincs sötét, mert világos van. Továbbá megnyugtató, hogy odafent folyamatosan “figyelemmel kísérik a jogszabályok hatályosulását”, ráadásul a “megkeresések tükrében”. Nos hát, igen: tükröm, tükröm, mondd meg nékem… Nem várunk senkire, kezdünk…
Tovább »»

06 február
8komment

Itt és most: Lázár miniszter mocsara

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.87 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy, néhány héten belül már tizenöt éves rovatunk kétszázhatodik kiadásában kezdésként egy korrupt asszonyt szeretnék pellengérre állítani. A hitvány litván egészségügyi miniszter valódi botrányt robbantott ki a balti államban, amikor elszólta magát, és bevallotta, hogy hat évvel ezelőtt hálapénzt adott egy sebésznek, aki egy rokonát műtötte. Azt hiszem, számunkra különösen könnyedén megérthető, hogy Rimantė Šalaševičiūtė még azelőtt lemondott, hogy erre felszólítást kapott volna – megfagyott körülötte a levegő, ugye értjük, ekkora bűnnel bizony nehéz is lett volna hitelesen végezni a munkáját a továbbiakban… A Baltikumban, Litvániában járunk, egy úgynevezett szovjet utódállamban. Amilyen például Észtország is… ahol… tyű… jut eszembe… elfelejtettem keresni Zsoltot, aki immár észt e-állampolgár, ami én is őrülten szeretnék lenni… na, mindjárt hívom is… Ja, és hogy valami jó hírt is mondjak: itthon, a döbbenetesen korrupciómentes Magyarhonban elkészültek a friss politikusi vagyonnyilatkozatok, Lázár Jánosnak például van egy mocsara, de ez halál komoly, és mindent el is mondtam vele. A hét tragikus témája volt a két drogot fogyasztó kismama – döbbenetes hír, a legszomorúbb, hogy a két magzat nem élte túl… (Fontos friss és szerencsére jó hír: sikerült megmenteni a két magzatot, egyikük állapota jelentősen javult, a másiké súlyos, de stabil) Kedvencem, a KDNP azonnal szükségét érezte, hogy megnyilvánuljon – most, az eset kapcsán a büntető törvénykönyvet szigorítanák, hogy több jogi védelmet kaphasson a magzat. Több helyen is hallottam, hogy egyszerűen felfoghatatlan, hogy emberek, anyák ilyesmire képesek – miközben persze én is ugyanezt gondolom, sajnos nagyon is tudom az okát, amiért emberek ezt és hasonló szörnyűségeket elkövetnek. Vannak végletes élethelyzetek, amikben elég nehéz számon kérni a józan észt és sok minden mást is – sajnos politikus még ha netán akarná (egy frászt akarja, amúgy) se tudná elképzelni, milyenek lehetnek a hétköznapok mondjuk egy isten háta mögötti kis borsodi faluban, ahol cserekereskedelem folyik, két krumpli egy tojás, pont mint ezer éve, és mondjuk az elmúlt húsz évben egyetlen ember se dolgozott fizetős helyen egy órát se… és nem, nem azért, mert nem akar, kérném ezekkel a dumákkal kívül maradni… Házunk tája, a homály városa: két embert ütöttek el a gyalogátkelőhelyen egy délután alatt, előtte három munkanap során már hármat – nem tudom pontosan, de vagy negyedszer motyogok e tárgykörben, most megpróbálom újra, no nem mintha abba az illúzióba ringatnám magam, hogy ér valamit, csak muszáj már egy kicsit kiordibálnom magamból, ami feszít. Oldok és kötök: bent várok mindenkit… Tovább »»

12 december
2komment

Mi kell? Semmi? Öt dodó lesz…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenkilencedik kiadásában egy világszerte népszerű… na jó… hirtelen akartam mondani… játék… vagy antijáték antihumanistáknak, tudom is én, szóval a Cards Against Humanity megalkotói dobtak ismét egy nagyot – még a Fekete Péntek, azaz a konzumőrület napja előtt tették közzé twitteren, hogy ők roppant szívesen elfogadnak öt dollárt a semmiért, ha valaki úgy gondolja, nincs olyasmi, amire szükséges lenne, mégis jólesne valamit vásárolnia, utalja csak bátran az összeget, és ők garantáltan nem küldenek semmit cserébe. És így is lett. A CAH 71 ezer dollárral, azaz nagyjából 21 millió forinttal lett gazdagabb – mi meg a Suszterrel már megint csak a fejünket verjük a falba, hogy túl kishitűek vagyunk a legjobb ötleteink megvalósításához: ilyesmiből már legalább ötvenet vetettünk el azzal, hogy áááá, ki lenne az a hülye, aki… nos, tessék, tizennégyezer semmivásárlót már bizonyítottan kidobtunk az ablakon… Na, majd legközelebb… Itthon nem történt semmi különös, ja, egy csodálatos NAV család meghívta magához a Mikulást, elmondták, hogyan viselkedtek a gyerekek, ahogy kell, ő azután meg is csinálta a műsort szépen, mívesen – s amikor az utolsó hang is szépen kicsengett, elköszöntek tőle, a liftnél kifizették az előre egyeztetett összeget, végül visszahívták egy pillanatra a konyhába, és ott előkapták az igazolványukat. Szép történet: ráadásul abban az országban történik, ahol keresztapuék épp pár napja tették törvényessé a szabad rablást a saját pereputtyok számára is. Kovács kormányhazugságvivő életszerűségi magyarázatát betűhíven kijegyzeteltem, mégiscsak más így olvasva, mint ha csak úgy úszik a levegőben, majd meglátjátok… Ha jól számolom, ötödször fogok motyogni valamit a pompás dunaújvárosi közvilágításról – lassan már tényleg én kérek elnézést: komolyabbra fordítva viszont azt gondolom, akármekkora szónak tűnik is, ha létezik valamifajta közszolgálati feladat, hát az éppen az, hogy néhanap ilyen ügyekről ugassak, kihasználva, amíg lehet, a HL független felületét, még akkor is, ha látszólag (és/vagy nem csak látszólag) semmi értelme. Pedig nagyon is van, én legalább mélységesen hiszek benne – ahogy egy korábbi dolgozatomban írtam valamikor, még amott, egy valamikori újságban: Pofa ki, emberek! Pofa ki! Az lehet az egyetlen gyógyszer ugyanis, ha legalább nem kussolunk… Semmiárusítás, semmikulás, semmifény bentebb…. Tovább »»

07 november
12komment

Peter Harrach Superstar

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.82 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvennegyedik kiadását egy Japánból érkezett hírrel indítjuk – a szigetországban dolgozó tudósok ultrakemény, igen vékony, a fizikai behatásoknak mégis roppant mód ellenálló üveget fejlesztettek ki. Ez önmagában csak egy örvendetes hír lenne – ám a cikk szerzői arról is szót ejtettek, hogy az új üvegnek köszönhetően jóval tartósabbak lehetnek majd például a (z okos)telefonok, a járművek, és sok-sok fogyasztási cikk… Nos hát… ezzel kapcsolatosan ébrednek bennem bizonyos kételyek – a világ iparcikkgyártói ugyanis szinte kivétel nélkül, jó néhány évtizede épp arra fordítanak különös gondot, hogy minél bizonyosabb legyen, hogy bizonyos idő elteltével cuccaink megadják magukat. Hol vannak már az autógyártók, akik az örökkévalóságnak gyártották a kocsikat, hol a tartósság terén versenyző cégek: őrülten pazarló világunkban ma már minden eldobható és el is dobandó, igazából egyetlen tárggyal sem érdemes hosszabb távú kapcsolatot terveznünk, márpedig az én esetemben ez komoly megrázkódtatást jelent… Harrach Péter: kedvenc keresztényeim, demokratáim, mi több, embereim egyike – néhány nem kevésbé korszakos kollégája társaságában sikerült a szokásos örömteli arckifejezésével bemorognia a nemet egy olyan kezdeményezésre, amely a magyarországi gyermekéhezés felszámolásáért szeretett volna tenni. Gyermekéhezés, 2015-ben, Európa közepén – évek óta próbálom, de egyszerűen képtelen vagyok felfogni mindezt abban az országban, ahol száz- és ezermilliárdok úsznak el évente bűnözők hizlalására, egyéni őrültériákra. Aligha csoda, ha eszembe jutott, mi lett volna, ha Jézus Krisztus Harrach képében jelenik meg e sártekén. Közvilágítás reloaded: a fél, vagy tán egészen homályba burkolózó gyalogátkelőhelyek előtt fényvisszaverőket építettek az útburkolatba, most a fákat vágják vissza, hátha az a baj – nos, elárulom, nagyon nem, a hiba sajnos marad, továbbra is azokban az ostorlámpákban, amelyeket sok-sok pénzért “korszerűsítettek”: a tragédia most, az ősz beálltával immár sajnos kódolva van, tényleg csak azt kívánom, legalább most ne legyen igazam… Épp tegnapelőtt telefonált rám egy sok vihart megélt barátom, nem az a kiborulós fajta, mégis eléggé megrázta, amikor negyvennel haladva hajszál híján elcsapott valakit alkonyat táján – csak azt tudtam mondani neki, hogy Dunaújváros új lakott területi esti sebességhatára a 10 km/h: e fölött minden méter életveszélyes… Kemény üveg, kemény őskeresztények, kemény közlekedés – itt a metal HL, induljon a headbang. Tovább »»

19 szeptember
4komment

Látja azt a nagy sötétséget? Na, azok már Dunaújváros fényei…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanhetedik kiadásában, még lehet, azaz szabad, irány Nyugat-Európa, azon belül is München és Graz – nem tudom pontosan, merre is lehet most épeszű módon kijutni az országból, lassan csak ellenségek és szintén saját hatáskörben magunk köré vert drótakadályok vesznek körül bennünket… Münchenben mindenesetre van egy kislány, akinek a fotója körbeszaladt a világhálón: ő cukorkával köszöntötte az érkező gyerekeket, egy másik, hasonló korú kislány boldogan el is vette az ajándékot… Nos, ismerek egy hasonló, de közelebbi sztorit is: a nevek mellőzésével valaki Grazban látogatott el egy ideiglenes menekülttáborba a kis/nagyfiával – két biciklivel mentek egy kört, de csak eggyel mentek haza, igaz, fotós nem volt a környéken épp… aztán, pár nappal később már újra két bicajuk volt. Hogy mindez hogyan lehetséges, elmesélem beljebb. Nagyszerű hozadéka – mintha kellene még hozzá bármilyen hozadék – a menekültügynek, hogy kapcsán lényegében immár minden szomszédunkkal sikerült mélypontra verni a viszonyt. Furcsa tán, de van egy olyan pszichikai betegség, amelynek egyik legfőbb tünete épp az, hogy az egész világ ellenség: tudom, ebben az esetben egyáltalán nem erről van szó, csupán az a helyzet, hogy mindenki más hülye, mi pedig minden tudás birtokában vagyunk. Hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, azt ma elég nehéz lenne megmondani – én csak reménykedem benne, hogy valamikor majd egy normális kormány normalizálja a nexust, akivel lehet: hogy nem ezek lesznek azok, arra nagyobb összegű fogadást is merek kötni. A városi közvilágítás, amit épp hogy pár száz millióból “korszerűsítettek”, felvet pár érdekes kérdést: bennem egyebek mellett épp azt, vajon ki hagyta jóvá ezt az egész szarságot, van-e felelőse (persze, én is tudom a választ) annak, hogy kidobtuk, pontosabban fogalmazva, nagyon is tudatosan beletettük valaki(k) zsebébe ezt a kis pénzt azért, hogy valami még ócskább lehessen, mint volt. Botorkálunk, evickélünk, autóval, motorral, gyalog: a nyolcvanas évek elejének Romániáját idézi az alkonyati városkép – lehet, hogy baromi energiatakarékos, de ezzel az erővel ki is csavarhattuk volna az izzókat, akkor legalább tudnánk, hányadán állunk. Grazi bicajok, rossz szomszédság, homály – ez vár mindenkit odabent.  Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz