Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


30 április
3komment

Gyuri baba és a negyvenezer rabló

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenhetedik kiadását egy olyan hírrel szeretném kezdeni, amitől a magamfajta ingyenélőknek még olvasva is csendesen csorogni kezd a nyála: úgy tűnik, a világ egyre több pontján kezdenek komolyan foglalkozni az alanyi jogon járó alapjövedelem bevezetésével. Továbbmegyek, van, ahol már nem is csupán az elmélet szintjén kóstolgatják ezt a nem kicsi, nem kevés kérdést felvető falatot: a finn parlament tavaly rábólintott egy kísérleti időszak megkezdésére, Svájcban hamarosan népszavazás lesz a kérdésben, Hollandiában egyes városokban fogják tesztelni a rendszert, és komolyan fontolgatják a dolgot Kaliforniában, Kanadában és Nagy-Britanniában is. Én lánglelkű ifjú korom óta szajkózom, hogy az ember természetétől merőben idegen a munka – a magam részéről jobb híján (eddig) azt a megoldást választottam, hogy mindig csak olyasmivel foglalkoztam, amit hobbiból is szívesen csináltam volna, a HL írása például iskolapéldája ennek: na, nem mondom, elmegy, de sokkal jobb lenne, ha csak úgy kapnék egy kis pénzt szabad felhasználásra, aztán majd én eldöntöm, mivel szeretném múlatni az időt. Higgyétek el, szívesen foglalkoznék a nemzeti történések közül mással, de egyszerűen nem tehetem: az MNB pompás, szabályos, a köz érdekeit szolgáló alapítványai, s Matolcsy mester ténykedése mindenre kisugároz, mint egy jó idegbecsípődés – az elmúlt napokban volt itt minden, például a sajtó testidegen, idegesítően kérdezgetős munkatársait úgy kirittyentették a Parlamentből, hogy Havasi Bertalan adta a másikat, sebaj, nem leszünk jó hír és napi sikertörténetek nélkül, hiszen maradt még bőven ragyogó képességű mikrofonállvány, jellemes, gerinces, a szakma alapvetéseit zsigerből érző betűvető, aki lelkifurdalás nélkül beszámol róla az M1-en, milyen ragyogó is az élet mifelénk. Hogy mi újság a városban? Tovább finomodik a közlekedés rendje: pár éve kicsit nehezen sikerül követnem, mi miért történik a városban ezen a fronton, de tudom, bennem lehet a hiba – most éppen anyáméknál, a belváros belvárosában folyik a rendrakás és nyomában szépen suhog a kasza. Tudom, minden csak a mi érdekünkben történik – ha még szabad kérdezni csendesen, azért megtenném. Fizu csak úgy, Siva-kezű alapítványok, illetve más utcamesék – hetes színpad, nyílj ki. Tovább »»

Hirdetés
05 március
10komment

Matolcsy bácsyék picit ráemelnek

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizedik kiadásában vonatozunk egy kicsit: a dobbantónk az a jelentéktelennek tűnő hírecske lesz, mely szerint fapados vonatot indít egy társaság, a francia-belga érdekeltségű Thalys, Párizs és Brüsszel között. A legszerencsésebbek akár 19 euróért tehetik meg a 315 kilométeres távot – a Thalysnak egyébként van már vonata, ami ezen a viszonylaton fut, annak egy teljes órára és még huszonkét percre van szüksége a célba éréshez: a fapados olcsó áraiért az idejükkel fizetnek a spórjóskák, az ötvenhárom perccel lassabban ér oda, mert a régi pályát is használnia kell itt-ott. Két és egy negyed óra – tűrhetetlen, 315 kilométerre, még a 150 kilométeres átlagot se sikerül hozni. Nálunk viszont, különutas megoldásként, robog tovább a Viktoria-expressz, most épp Szekszárdig hosszabbodik a vonala, mert ígérőkörúton ott járt az ötletgazda. Sebaj, Tóbiás, nekünk, a gemenci erdőn át ez is megfelel, majd nézgelődünk. Csak muszáj vagyok pár szóban megemlíteni Matolcsy mesterék legfrissebb zseniális húzásaiból egy párat: 250 milliárd forintnak (nem tétel) ismét búcsút inthetünk a jelek szerint, mert kiderült, néhány tudományos munkatárs, például Kósa mufti már el is magyarázta szépen, a mi szintünkön, hogy a közpénz, ha alapítványba sodródik, elveszíti közpénz jellegét. De nem csúnya az a visszafogott mérték sem, amellyel az MNB élmezőnye megigazította a fizuját – a korrektség kedvéért meg kell hagyni, a mester magának szabta a második leggyengébb rátát, beérte 110 százalékkal, így a szánalmas 2.37 millió helyett immár ötmilliót vesz fel havonta, ha ugyan eszébe jut: a bank fb-tagjainak tiszteletdíja 275 százalékkal emelkedett. Szépen játszikálnak a pofonláda fedelével nagyjaink – egyszer csak sikerül felpattintani, a magam részéről alig várom. Talán említettem már, Boda sr. áprilisban szerényen betölti a kilencvenedik tavaszt – naná, hogy öröm a köbön, az igazán érdekes a dologban, hogy igazából kutya baja, mondjuk hogy öt gyógyszert szed reggel-este, de igazából még azok a pirulák se valami komolyak. Na de kilencven év, ugye tudjuk, sok egyéb tényező mellett mivel jár ez együtt: állami megbecsülés, felköszöntés, például – nem ám csak családilag, de a legmagasabb szinteken, hoppá. Például kijönnek az önkormitól, leggyakrabban az idősköszöntésügyi szakpolitikus, aztán újságcikk meg fotó is lesz az ingyenes nyolcvanmillásban. Hát ja… Öhm… Na… Szóval vannak gondok – de túllendülünk ezen is, meglátjátok. Ha beljebb lapozzátok magatokat. Tovább »»

16 január
7komment

Hölgyem, dőljön szépen hátra: itt az ön népesedési megbízottja beszél

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy, néhány héten belül már tizenöt éves rovatunk kétszázharmadik kiadásában bemutatnék nektek egy ausztrál matematikust, akinek gyerek- és ifjúkorát mintegy bearanyozta a McDonalds: egy levélben, melyből persze majd szemezgetünk, Allister Haire párás tekintettel emlékszik vissza a torokszorító izgalomra, amikor a Happy Meal-menük meglepetéseit bontogatta, s azt is elárulja, az egyetemi évek elhajlós éjszakáin gyakran tértek be a gyorsétterembe egy-egy gyógykajára… Ám e szép kapcsolatnak egyszer s mindenkorra vége – méghozzá egy reklámszlogen miatt, amelyben a Meki Create Your Taste elnevezésű akciójában azt hirdette meg, hogy a kedves vendég maga állíthatja össze hamburgerét harminc ínyenc összetevő “végtelen kombinációjából”. Nos hát, a lényeg: a kombinációk száma nem végtelen (hanem 1 073 741 823) – a téves állításon pedig derék emberünk úgy felhúzta magát, hogy beígérte, örökre végzett a McDonalds-szal… Nincs hét és HL mostanában KDNP nélkül – de mit tegyek, ha egyszer a gigafontos nemzeti tényező ennyire tolja magát: legújabb javaslatcsomagjukban (mely természetesen a Magyar Nép Megfelelő Mértékű Szaporítását célozza) egyebek mellett úgy vélik, minden tíz főnél többet foglalkoztató munkahelynek alkalmaznia kéne egy (húzzuk kicsit szorosabbra azt az övet, polgártársak, első a biztonság!) népesedési megbízottat. Nos, én kis utánjárással már meg is találtam az első megbízottat, a neve Maghoncz Ung Attihla, 58 éves, és egy környékbeli kisüzemben kezdte meg tevékenységét a múlt hét elején, ahová épp akkor vették fel a tizenegyedik dolgozót, a negyvennégy éves Kistraktorné Gogolák Premisszát. A neki írt hivatalos levél/kérdőív másolatát sikerült megszereznem – sokáig tűnődtem, mi legyen, de úgy érzem, kutya kötelességem közreadni. Egy kis gödrözgetés, ógás-mógás, miegymás marad a végére: hét elején ugyanis, amikor már lényegében a nagyja hó elolvadt, elég világosan kiderült, hogy (újra) megszülettek a kátyúk – ekkor alattomosan elhelyeztem pár viccesnek szánt megjegyzést a facebook-on, példának okáért hogy tán most lenne érdemes kátyúzni egy jót, hátha akkor nem kéne hónapokig várni (mint jelen esetben: ha jól emlékszem, októberben vagy novemberben volt utoljára kátyúzás, talán útfestéssel egybekötve – jó, de elég enyhe tél volt…), hogy újra kiperegjen a lyukakból a tömés, és lehessen megint kezdeni az egészet… A kátyúzás, ebben a sok helyen (persze nem nálunk…) egyértelműen lenyúlós formájában legalábbis, valódi hungarikum… Ja… igen… és akkor láss csodát: másnapra szorgosan kivésegették a lyukakat, a nagyobbakat éjszakára izgalmas módon, sokak örömére megjelölgették pár vasrúddal meg deszkával, másnap meg már foltoztak is… Na, ha ez kitart márciusnál tovább (a Nyulasi örökbecsű mondásával), vakon vezessenek a népkonyhára… Addig is: döcögjetek ma is velem. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz